Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-08 / 15. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15. sz. ÁPRILIS 8. az igazságot. Miben rejlett Jézus nagyszerű munkája, vállalkozása, és aztán milyen nagy veszedelem az, ha valaki az eke szarvára veti kezét és azokra néz vissza, amelyek a háta me- gett vannak és végűül mit jelent az, aki hallja és megérti a Jézus szavait. Mi volt az Urnák nagyszerű vállalkozása, munkája? Annyiszor beszélünk az életben is arról, hogy csaknem mindannyian tudjuk ezt. És mégis jó, ha újból és újból szólunk erről. — Nincs közöttünk ugyan senki sem, legyen bár mennyire távol egyházi munkánk hatásától, a kinek szivében valami benső vágyakozás ne volna az Isten országa iránt. Az élet rövid és mindannyian érezzük, hogy életünk berendezésénél nagyon fontos, hogy mire fektetjük a fősulyt. Aztán ki ne szeretné hallani közülünk, hogy mit gondolt az Ur az Isten országáról. Mi rendesen a halál utáni életre gondolunk, amikor Istennek országát emlegetjük. Pedig az nem nagyon helyes. Jézus azt mondja: hogy Istennek országa itt van az élők és nem a meghaltak között. Az emberek abban a régi korban nem csoda, ha nem értették meg e különös szavait Jézusnak. De nekünk meg . kell az értenünk. Istennek országa itt van közöttünk, még pedig úgy, hogy abból akár akarjuk, akár nem, senki, sem egyén, társadalom, ország vagy nemzet, nem vonhatja ki magát. És éppen ez az igazság volt az, a mi forradalmat okozott az emberek lelkében! És mi az Isten országa, a mi jelen van: Igazaiig, béke és öröm a Szt. Lélek által. Mi volt az Ur munkája. Nem de az, hogy lehozta az Isten országát. Ha Isten országa igazság, nem de mindenütt igazta- lanság uralkodott. Ha Isten országa béke, nem de mindenütt békétlenség, irigység és veszekedés volt. Ha Isten országa öröm és boldogság, nemde mindenütt nyomorúság töltötte be az emberek szivét. S ma is nem azt látjátok-é kedves olvasók magatok körül, hogy a társadalom szivét mindenütt az igaztalanság és nyomorúság szaggatja. Az Urnák vállalkozása, munkája az volt, hogy mindezeket megszüntesse, s miután látta, hogy ebbe az országba csak az ő keresztje után juthatunk, azért tekintett szüntelen Jeruzsálem felé. Nagyszerű volt hát az a vállalkozás és munka. Hősi volt, mert Jézus a kereszt felé indult, amelyet ő jól látott. Nem tekintett hátra, hanem csak előre. De micsoda veszedelem rejthetik abban, ha valaki rá teszi az eke szarvára a kezét és mindig vissza tekint? Könnyen megérthetjük. Annak az embernek a gondolata, figyelme, érdeklődése megoszlik, s ha figyeled, a munkáját meglátod, hogy nem halad úgy, mint az, aki csak előre tekint. Az Ur itt nem olyan emberről szól, aki teljesen munkáta- lan, dologkerülő, vagy hitetlen, vallástalan, hanem olyanról, a ki már rátette a kezét az eke szarvára..... aki tehát elhatározta magát az Urnák a követésére, de még mindig vissza- vissza tekint. Egyik azt mondja, hadd temessem el az atyámat előbb. A keleti népeknél még ma is szokás az, hogy mikor a sátor előtt lévő ifjúhoz szólunk és kérjük őt valami olyas munkára, amit nem akar teljesiteni, azt mondja, hadd temessem el az atyámat. Vagyis azt akarja mondani, itt bent a sátorban van az én szülőm s nekem még kötelességem van azokkal szemben. Jézus azonban azt mondja, temessék el a halottak az ő halottaikat. ő ugyanis a lelki halottakra gondol. Ha az ő szüleiben van nemes érzés, úgy maguk a szülők küldik az ifjút a Jézus követésére. Mért akart az az ifjú visszamaradni, azért, mert félt, hogy a Jézus követése által feltűnővé teszi magát azok előtt, akik lelkileg meghaltak. Oh, be sokan vannak ilyenek, akik most a családi, majd társadalmi kötelességeikre hivatkoznak és azt mondják: elmennék követni az Urat, de látod, most még vissza tart a család, a társadalom vagy a munka. Az ilyenek nem alkalmasak az Urnák követésére, De tekintsünk még egyszer az Urra és vizsgáljuk meg azt, aki hallja, megérti és követi az Urnák szavát. — Mert ilyenek is vannak. Azokban a történetekben, amelyek előttünk fe- küsznek, a mi képünk tükröződik vissza minduntalan. A tékozló, — de megtért gyermek — a Samáriai nő, aki keresi az életnek vizét itt van közöttünk. Sokan vannak, akik tudják, hogy nehéz az Urat követni és mégis követik őt. Sokan vannak ugyan, akik sajnálkoznak Jézus sorsán akkor, amikor ők sokkal sajnálatosabb helyzetben vannak. Szép dolog a családi élet is, de csak akkor értékes az, ha még azt is fel tudjuk áldozni a Jézus követéséért. Ki szerette jobban az anyját, mint Jézus. És mégis a 12 éves gyermeket, amikor aggódó szülei keresik, azt feleli: Nem tudjátok-é, hogy az én Mennyei Atyám akaiatját kell nekem c eleked- nem. Elhagyta anyját S názá- retheti otthonát, hogy az Istennek akaratját teljesitse. Vannak ma is olyanok, akiknek családi, társadalmi kötelességeik vannak, de akik szívesen hagyják el azokat az Ur országáért. Vegyünk tanúságot azoknak példájából és tanuljuk meg, kedves olvasóim, hogy valaki az eke szarvára teszi kezét és azokra néz, amelyek háta illegett vannak, nem alkalmas az Istennek országára.--------o--------A hivő ember. Irta: Lampérth Géza. Hírek jöttek... Olvasgatták. Pejük’ már-már búnak adták, Lelkűk szárnyát lecsiiggesztve, Kishitüket ráfüggesztve Körülvették, körülállták, Szavát lesték, szavát várták Riadtan, bus sejtelemmel. .. És szólott a hivő ember: — A honnan e hírek jönnek, Ott most ágyuk mennydörögnek, Ott moist vérpatakok folynak.... Rémeivel száz pokolnak Apánk, fiunk és testvérünk Rettentő tusát viv értünk! Ott most nincsen gyáva kétség, Csak bátorság, tettrekészség, Ott nincsenek csüggedt szivek, Csak férfiak. — hősök, hívok! Gúnyos hitetlenség sincsen, Ajkon, szívben él az Isten! Ott most csak fölfelé néznek, Szárnya nőtt minden vitéznek! ! S kinek teste összeroppan, Hős szive ha végsőt dobban: Lelke isegiti tovább Küzdő bajtársi sorát! Egybeolvad a szelekkel. Zúgva rohan a sereggel, Lengetve a lobogókat: “Csak előre, robogó had!” Tábor tüze fénye mellett Dalt, imát sugall.. .melenget. .. Halálmezőn s a kórágyban Fájdalmat simogat lágyan... Szunnyadóknak éber őre, Virágot szór a győzőre, Glóriát a temetőre... S akár balra, akár jobbra Fordul a szerencse sodra, Ez a lélek — hősi lélek, Nem ösmer sápadt kétséget, Csak egy piros szót: “Előre!” Imigy szólt a hivő ember S adták szavát szájról-íszájra, S nőtt a hitük, lelkűk szárnya. .. Tsten áldjon, hivő ember! VályiGusztávhalála A tragikus véget ért fiatal pap csak két évvel ezelőtt érkezett Amerikába. — A detroiti ág. ev. egyház fölvirágoztatóját vesztette benne. Lapunk múlt számában megemlékeztünk arról a nagy vasúti sze- rencsétségről, a mely a mi derék vezető embereink közül Heltay Árpádot kiragadta az élők sorából. Lapunkat már lezártuk, amidőn a másik áldozatról, Vályi lelkész haláláról hirt vettünk. Az ő halála mindannyiunk gyásza és a detroiti magyarságot még mindig Vályi Gusztáv tragédiája foglalkoztatja. Mélységes a részvét az arnhers- ti vasúti katasztrófa áldozatának özvegye és árvája iránt. Sok szó esik a derék lelkész pályafutásáról, ami ilyen megrázó véget ért. Vályi Gusztáv lelkész ezelőtt :10 évvel született Abauj-Szántó nagyközségben, tekintélyes családból. Még Sajó-Gömörön volt, amikor a detroiti eveangélikus egyház meghívta az itteni egyház gondozására. Érdekelték amerikai vérei, elfogadta a meghívást s két évvel ezelőtt Detroitba érkezett s azóta, hívei legnagyobb megelégedésére vezette az egyház ügyeit. Budapesti lelkészkedése alatt ismerkedett meg Banovits Alice- szal, Banovits Kajetán nyug. miniszteri tanácsos bájos leányával, akit később nőül vett, s akivel mindig a legboldogabb családi életet élte. Házasságából egy szép leánygyermek született, aki most mindössze másfél éves. Halála súlyos veszteség az evangélikus egyházra már azért is, mert nagyon szivén viselte az egyháznak úgy erkölcsi, mint anyagi érdekeit s azokért a legnagyobb odaadással dolgozott. Buzgón szivén viselte a népnevelés ügyét is s nagy súlyt helyezett arra, hogy híveinek gyermekei ne vesszenek el az idegenben sem a magyarságra nézve. Magas szinvonalu szünidei s vasárnapi iskolát tartott fenn, ahol a gyermekek elsőrendű oktatást nyertek. A temetési szertartásra Cleve- landból Detroitba érkezett Rúzsa István ottani lutheránus lelkész a család egyik régi jó barátja, hogy a mélyen sújtott özvegynek a bánat napjaiban segítségére legyen s segítsen az elhunyt barátja ügyeit rendezni. A temetés pénteken, márc. 31- én, délután két órakor ment végbe a magyar ágostai ev. templomból. Az egész magyarság osztatlan részvéte kisérte sírjába a derék fiatal papot.
