Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-12-30 / 53. szám
53. sz. DECEMBER 30. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 Transatlantic Trust Company 67 William Street, New York. MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁR EGYEDÜLI HIVATALOS KÉPVISELETE AMERIKÁBAN ALAPTŐKE ÉS TARTALÉKOK: 1,400,000.00 DOLLÁR ÜZLETÁGAK: Pénzátutalás levél utján, Pénzátutalás szikratávirattal, Korona-betétek kezelése és kamatoztatása, Hadikölcsön-jegyzések továbbítása. New Yorkban és a környéken lakó honfitársak keressék fel a bank East Sidei fióktelepét: 109 Avenue A, Corner 7th Street, amely minden nap — Szombaton is — reggel 9 órától este 8 óráig nyitva van. UJ ESZTENDŐ - UJ ÉLET. zünk szerint egy dénár körülbelül 75 fillérre rúghatott. Jézus fölteszi ezt a munkabért, a nélkül, hogy megütköznék rajta. De ott van a munkásoknak önkényes és látszólag igazságtalan kifizetése; az első is, az utolsó is egy dénárt kap, magyarázat nélkül elbeszélve (Mát. 10-35). Nem magától értetődik-e, hogy a szőlősgazda szabadon rendelkezik vagyonával? (Mt. 20, 15). Jézus tehát itt a tulajdonjogot és az afelett való szabad rendelkezés jogát ismeri el. Érdekes megjegyeznünk néhány munkás közös fellépését s hogy a gazda felfogása miként van azzal szembeállítva. A gazda, a ki jó gazda, családapa, azt feleli az egyiknek: — Barátom, nem vagyok hozzád igazságtalan; avagy nem tiz pénzben alkudtál-e meg én velem? Vedd fel a mi a tiéd és menj el! (Máté 20—13). Jegyezzük meg, Jézus nem azt mondja: — “Vedd föl, amit adok, vedd!” — hanem: “Vedd föl, ami tiéd, vedd)” — világosan elismervén igy a szerződés által kikötött mindkét félnek jogait és kötelességeit. A kollektiv követelésekre adott eme felelet, emlékeztetve az egyesekkel tett megegyezésre, nem méltán magára vonja-e figyelmünket? Ami az utolsó órában jött munkásokat illeti, azokkal semmiféle szerződés sem köttetett. — Ami igazságos, megadom én néktek! — mondja a gazda (Mát. 20, 14). A talentumokról szóló példázat is sejteti velünk a kor gazdasági viszonyait. Egy ember szolgáira bizza gazdaságának az igazgatását- és később számon kéri azt. Egyikük öt talentumot nyert a kapott öttel, a másik két talentuma megint kettőt jövedelmezett: mesés haszon! Ma a szolgák inkább ezt mondanák: — Uram, minden gondunkat, minden figyelmünket a te gazdaságod igazgatására fordítottuk; a redes kamat helyett magasabbat kaptunk, ime, itt van a mi tied kamatostul! Jézus még e kereskedelmi kérdéseknél sem áll meg, de azok a szolgák, akik jó üzletet csináltak, dicséretet nyernek. Ellenben az, aki tétlenül maradt, büntetésben részesül; hogy gazdáját azzal vádolja, hogy kemény ember s olyan gazda, ki a mások munkájából él, az mit sem változtat a dolgon. Ez az elbeszélés is sokféle szociális gondolatot kelt bennünk. De Jézus nem lép e térre. Lukács 16-ik részének az elbeszélése betekintést enged egy nagy földbirtokos ügyeibe. A gazdaság itézője, saját javára, megsarcolja a gazda adósait, azután, amint a becstelen ügyvitel kiderül, igyekszik hamisságát jóvá tenni azokkal szemben, kiket megkárosított. Jézus jogtalannak ítéli az adósok kizsákmányolását, de egyébként az itéletmondásnál nem időzik (Luk. 16—8); sőt úgy látszik, úgy tekinti azt, mint a mi károsabb a gazdára, mint az adósokra nézve (Luk. 16—8). Igaz hogy másutt ellenkezően, kemény szavakkal elitéli az elnyomást; — gondoljunk arra az emberre, aki jogokat követelt, amelyekkel aztán visszaélt, hogy a nálánál jóval gyöngébbeket elnyomja (Mát. 18 23—36). Gyakran van szó ezen példázatokban magasabb és alacsonyabb rendűek között lévő viszonyokról Jézus előtt természetesnek látszik, hogy mikor a szolga a mezőről hazatér, ahelyett, hogy “jer ide, ülj az asztalhoz”, a gazda ezt mondja: “Öltözzél és szolgálj nekem és te majd azután egyél és igyál!” Sőt, köszönetét sem mond érte. — “Avagy megköszöni-e annak a hü szolgának?... Nem gondolom” mondja Jézus (Luk. 17, 7—9.) Egyik utolsó beszédében megint célzást tesz Jézus az ur és szolga viszonyára, mondván: “A szolga nem tudja, mit mivel az ő ura” (Ján. 15—15.) Itt is azt látjuk, hogy Jézus tovább megy minden megjegyzés nélkül, egyszerűen megállapítja a tényeket.--------o-------Uj esztendő reggelén. Uj esztendő reggelén Lelkem szárnya égbe mén, S hol a világ szent Atyja, Háláját ott lerakja, És fennhagyja zálogul, Mert úgy érez boldogul. Méltó is rá valóban, Ki meg nem fogy a jóban, Ki éltemet fentartja, S mi szükséges, megadja; S ha elhozza jó végem’ Helyet ád a mennyégben. Ha sújt is bu- s csapással Nem cserélem őt mással, Sőt kinél a kegyelem, Úgy is híven szeretem, S részemről a bünbánat, Részéről nyert bocsánat. Bízom tehát ő benne, Velem akármi lenne! Mert bár megcsal a világ, ő maga szent igazság. S ha ő leszen örököm, Szebb éltem kél a rögön. Uj esztendő reggelén Ne is hagyj el, szép remény S ki mindeddig jóra vitt; Maradi velem, dráva hit. És te, drága szeretet, Kisérd végig éltemet. Nem ajzom fel a reménységnek húrjait az elpattanásig, mikor az uj évre gondolva uj élet ránk hasadása felől pengetek kétkedő mo- solylyal kisért merész himnuszokat, de nem is keresek babiloni füzeket tépett szálú hegedűk utolsó állomáshelyéül. Baj van, nem tagadom, de javulás is van, ne tagadja senki . Virágzó egyházi élet ölén lelki harmóniában pihenő s céltudatos munkában izzó külföldi hittestvéreink előbb vannak az Isten országa felé vezető utón nálunknál ki vonná kétségbe; nagy mulasztások terén gyorsított haladásra ösztönző okunk a kelleténél is több van, ki ne látná; de azt is meg kell állapítani a tárgyilagosan s sajátos szempontok által be nem folyásolt gondolkozásu egyénnek, hogy ébredezünk, talán fel is ébredtünk teendőink tudatára, a behozandó nagy restanciák törleszt tési kötelezettségének élénk érzetére. Élni akarunk, mint magyar református egyház s betölteni a hivatást, melyre Isten a maga céljai szerint ideállitott. Tudjuk, mily feladat vár reánk, mint keresztyénekre: — Krisztusban szabaddá tenni az egyént! Tökéletességre még nem jutottunk, de utána, érte törekedni megdobbant a szív kebelünkben. A tökéletes ébredésre eljutottság jóhiszemű vagy önámító érzése a megállás s igy hanyatlás, az utána törekvés, az érte küzdés az élet. Ezt az életet kívántuk meg, erre az emberien felséges, istenien felséges eredménynyel biztató útra indítottuk meg lépteinket. Tényeket tagadna meg, ki kétségbe vonná, hogy a jóakaratu első lépés megtörtént ; az előrehaladás szárnyát szegné, ki a talán nem nagyon biztos első lépés lassúságát türelmetlen kritikával korbácsolná gyorsabb Üteművé. A fügefa gazdája évekig várt a termésre, a gyarló ember, ki talán maga is gyümölcstelen fügefa, ne akarja az Urat mohó vágygyal tul- heveskednd A megújhodás szükségét érzi át mindenki, az alkalmas eszközöket keresik a hivatottak, a cél adva van, a céltudat ébredez, az eredmény biztosítéka a vállvetett törekvés s becsületes munka . Bennünket egy nagy cél lelkesít Krisztushoz vezetni mindenkit. E cél elérése jutalmaz majd. Az ébresztés nagy s elsőrenden szükséges munkáját elvégezte ez a lap a maga körében, az eszközök keresése mindannyionknak gondja a sikert a hűséges törekvés igazi méltányló ja s megsegitöje, az Isten adja meg. Virágzó magyar kálvinista egyház, a Krisztusban szabaddá, hatalmassá, nagygyá, boldoggá tett magyar nép s Istennek mindenek felett kiterjesztett dicsőséges uralma a cél, melyre erejűnket, időnket és lelkünket harcba állítottuk. Adjon az Isten nektek, kedves olvasók, boldog uj esztendőt, erőt, egészséget, gondtól mentett, csapástól védett, Istentől segített áldott uj esztendőt!
