Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-02-19 / 8. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 8. sz. 1916. FEBRUÁR 19.- Tárca THIRZA vagy A KERESZT VONZÓ EREJE. (Folytatás.) Vagy a beteg mellett ült, figyelvén minden mozdulatára, vagy elhúzódott a függöny mögé és bibliáját olvasta. így múltak el az első napok, az atya mindig barátságosabb lett bánásmódjában; itt ott beszélgetett is vele, bár némi tartózkodással. —Elérkezett hus- vét ünnepe; Thirza a húsvéti éjjelt is atyja mellett virrasztotta át. Reggel, midőn az ünnepi harang megkondult, Mária Magdolna történetével üdítette fel lelkét. Úgy tetszett neki, mintha ő is erezné szivében a feltámadott üdvözletét, és hálával élvezte a húsvéti örömet. Szeretett volna a templomba menni, de nem akarta atyját olyan hosszú időre egyedül hagyni. Atyjának igen jó éjszakája volt; reggel a tavaszi nap fényesen és barátságosan sütött a betegszobába. Mindez Thirza szivét végtelenül fölemelte és megvi- dámitotta; ezt, úgy látszik, atyja is. észrevette, mert megszólította: Ma úgy látszik, nagyon vidám vagy gyermekem. — Hogyne volnék kedves apám; először is örülök annak, hogy az éjszakát olyan jól töltötted. De van még más, sókkal nagyobb örömem is. Itt félbeszakította beszédjét, nem akart többet mondani; atyja már úgyis elkomolyodott. Hanem ezután az atya szólalt meg: gyermekem, jó volna, ha te is kimennél a szabad levegőre, nézd milyen szép az idő. Még utóbb te is megbetegszel. Az atya, eme gyöngéd figyelme jól esett Thirzának; de kezdetben nem akarta atyját elhagyni, csak annak ismételt szeretetteljes unszolására határozta el magát a kimenésre. Sietett az ismert, szeretett külvárosi kis templomba, ügy tetszett neki, mintha az ünnepélyes gyülekezett között az ég előcsarnokában volna. A lelkész épen Mária Magdolna történetéről beszélt: Thirza saját magát látta a beszédben rajzolva és szivét egészen felüdité az igazság prédikálása. Azután néhány pillanatot barátnőjével töltött, elmondván neki. hogy milyen kegyelmet mutatott neki az Ur; sietett atyja betegágyához. Az orvos rövid idő múlva határozott javulást talált a beteg állapotában és nem is késett kijelenteni, bogy ő ezt nagy részben annak a jótékony befolyásnak is tulajdonítja, a mit a gyöngéd leány ápolása a beteg atya kedélyére gyakorolt. Nem sejtette ugyan azt, a mi az atya és leánya között történt, de kimondó, hogy a betegség szerencsés fordulata a hü ápolás eredménye: mire az atya hálás pillantást vetett leányára; a mi ezt örömmel töltötte el; ö meg viszont az ég felé. fordította hálás tekintetét. így múltak a napok, hetek; I hirza csak ritkán látogatta meg a hiven szerető lelkészcsaládot; de annál gyakrabban kereste fel őket leveleiben; s a tapasztalt lelkésznének levelei, melyekben férje is néha egy-egy bátorító sort irt, nagyon jó hatást tettek Thir- zára. A leány nappal alig is talált időt az írásra, hanem a csendes éjjeli órákban, midőn betegje aludt. Tsten igéje olvasásán kívül, főkép, a Máriával való testvéri viszonyát igyekezett leveleivel föntartani. Thirza nem egyszer vette ésszre, hogy atyja szeme gondolkozólag vagy csodálkozólag függ rajta, főleg akkor, ha atyja azt hitte, hogy Thirza nem figyel oda. Az atyja ugyanis nem tudta azon való csodálkozását eltitkolni, hogy l'hiiza milyen fáradhatatlanul, éjjel-nappal, hétről-hétre megújuló szeretettel végzi ápolói tisztét, különösen bámulta csendes derültségét és nyugodtságát. Annyival inkább csodálkozott ezen, mert azelőtt Thirzát másnak ismerte. Minden természetes szere- tetreméltósága és gyermeki gyöngédsége melett is meglátszott rajta azelőtt, hogy gazdag szülők egyetlen és elkényeztetett gyermeke; megszokta, hogy minden kívánságát teljesítve lássa; élvezetvágya azelőtt igen nagy volt; különösen pedig igen érzékeny és izgatható volt. De atyja most csodálkozva vette ésszre, hogy Thirza fáradhatatlanul kitart betegágya mellett. Heteken keresztül áldozta fel minden mulatságát és kényelmét, sőt sokszor az éjjeli nyugalmat is, a nélkül, hogy vidámsága eltűnt volna; meg sem látszott rajta, mitha ez valami áldozatába kerülne. Nem látszott rajta más kívánság, mint az, hogy atyjának szolgálhasson. Az öreg némelykor igen roszkedvii volt, a mit lassú gyógyulása okozott; rossz kedvét gyakran éreztette leányával. De Thirza szelíd ma- íadt, erőt vett érzékenységén. Mindez nem kerülte el atyjának figyelmét. Gyakran tekintett öröm mel leányára, de csakhamar megint elkomorodott, erőt vettek rajta sötét gondolatai; mindig csak arra gondolt, hogy leánya kárhozatra méltóan elpártolt az Izrael vallástól; nem hagyta nyugodni az a gondolat: leányod keresztyénnő. De azt megint kény felen volt elismerni, hogy Thirza természete.azóta változott meg. mióta hite megváltozott. S mikor ezt magában elismerte, egyúttal mintha enyhült volna konok gyűlölete a keresztyénség iránt. De bármennyire foglalkoztatták e gondolatok, gondosan őrködött, hogy erről a tárgyról vele beszédbe ne ereszkedjék. Thirza sem beszélt arról, a mi szivét betöltötte, hanem annál többet imádkozott atyjáért, minél több remény éledt szivében; nem felejté el azokat a fontos szavakat, a melyekre egyszer <a lelkész figyelmeztette: I. Pét- 3- I.: hogyha valakik nem engednek is az igének, az ő feleségek szent élete áltál az ige nélkül megnyeressenek. Egy délután Thirza, azt hivéu, hogy betegje alszik, elővette bibliáját, a mely szivének napról- napra nagyobb kincse lett, és olvasgatta. Alig olvasott néhány peiczig, mikor a beteg megmozdult és föltekintett, leányát kereste. Kívánsz valamit? kérdi Thirza. — Nem, csak nem tudok elaludni; látom, hogy olvastál; olvass nekem is valamit. — Thii megrezzent erre a fölszólitásra, maga sem tudta, hogy az öröm vagy ijedség miatt. Első perezben fordítani akart egyet, hogy a zsoltárokból, vagy a prófétákból olvasson valamit. — Folytasd csak ott, ahol elhagytad, monda atyja. — így hát gyorsan elhatározta magát; fölfohászkodott, hogy az olvasandó igék hatás nélkül ne maradjanak és elkezdte az uj-tes- tamentumot olvasni; Istenre bizta, hogy atyja milyen szívvel fogadja majd az igét. János evangéliumát olvasta, elkezdte elölről, figyelmesen és örvendező szívvel olvasta. Atyja néhány verset meghallgatott. Mi is ez? Mit olvastál? kérdé bámulva. — Figyelj csak kedves atyám, szólt Thirza nyájasan és tovább olvasott. Most a 17. vers következett, a melyben Jézus Krisztus neve is előfordul. Félelemmel ejté ki ezt a nevet, atyja azonnal félbe is szakította; de nem azzal a borzasztó átokkal, hanem csak azzal a megjegyzéssel: mindjárt gondoltam, hogy a keresztyének könyve. Thirza, Thirza, szólt szelíd hangon, fejét fájdalmasan csóválva. Thirza a legbensőbb szeretet kifejezésével tekintett atyjára, és midőn az elfordult tőle, hogy könnyeit elrejthesse, tovább olvasott. Thirza nem tudta, hogy atyja hallgatja-e vagy alszik, de azért tovább olvasott, a második rész végéig. Ekkor az atyja igy mormogott magában: hisz ez mind csak mese és hazugság; igaz, hogy szépen hangzik, de hát ők azt mondják a názáreti- ről, a mi nekik tetszik. Hagyd el az olvasását, szólt, nyersen, hisz ez mind nem igaz. Thirza neki bátorodva felelt: Ne olvassak még egy keveset? Itt következik épen egy előkelő és tudományos zsidó férfiú története; ez bizonyosan tetszeni fog neked. Az atyja hallgatagon megfordult Thirza pedig olvasta az Urnák Nikodémussal való beszélgetését. Az újjászületés szükségéről szóló fenséges és komoly igét nagy nyomatékkai olvasta. Atyja gyorsan visszafordult és szólt: Mi volt ez? Olvasd el még egyszer. Thirza elolvasta. Atyja látható figyelemmel hallgatta ágyában fölegyenesedve. Most a 14-ik és 15-ik versre került a sor, ahol az érckigyóról van szó. Thirza elfogulatlanul kérdé atyjától, hogy miféle történet ez, mert ő nem ismerte. Atyja elmondta neki. Thirza meg ez alatt ki is kereste a megfelelő verseket a Mózes IV. könyvében és elolvasta atyjának? Micsoda? kérdé ez csodálkozva; hiszen ez a mi törvényünkből való; hát ez megvan a keresztyének könyvében is? Add ide csak azt a könyvet. Kezébe ve- vén a könyvet, elkezdte forgatni; előtte voltak Mózes könyvei, a próféták, a zsoltárok; azután odatekintett, a hol Thirza épen olvasott, olvasta a 16-ik verset is, a hol ez van: Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy minden, valaki ő benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen. Néhány percig elgondolkozott e szavakon, azután, mintha valami örvény szélén látná magát, förrezzent, visz- szadobta a könyvet takarójára és elfordult. Thirza látta, hogy milyen harc dúl belsejében és hallgatva tette félre a könyvet szemei elől; szive tele volt hálával, a kegyelem útját látta abban, a mi történt, s azután még buzgóbban imádkozott atyja megtéréséért, Ez alkalommal nem beszéltek többé a történtekről, hanem Thirza ezután atyja szemeláttára olvasta a bibliát s nyugodtan várta, mig az Ur megint alkalmat ad. Hogy a történtek atyjára nem maradtak hatás nélkül, ezt arcáról olvashatta le. Egyébiránt mindjárt másnap elárulta, hogy az olvasott igéket nem tudta elfelejteni, mert egyszerre csak igy szólt leányához : Hogyan is hangzik az a vers az újjászületésről, a mit tegnap olvastál? Thirza elmondta a verset, minden magyarázat . nélkül, de magában örült, hogy ezek a szavak megragadták atyja figyelmét, A beteget a nyert benyomások még nyugtalanabbá és ingerültebbé tették, egy rossz éjszaka után a rossz kedvét ugyancsak erősen éreztette hü ápolónőjével. Thirza sirt, de barátságos és szelíd maga viselete nem változott; később az öreg maga is belátta igazságtalanságát: s délután mondogatta is.
