Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-12-16 / 51. szám
51 sz. DECEMBER 16. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 dűl Absolon volt-e? Soha! Mögötte ezrek állottak, akik hüségsze- gést követtek el törvényes királyuk, Dávid ellen. Ezek voltak a szószegö, hűtlen alattvalók, ezek voltak a rossz hazafiak és polgárok, akik elfeledkeztek első kötelességükről és Absolon lázadását támogatták. Ha vonakodtak volna attól, hogy ilyen jogtalanságot tegyenek, akkor soha se került volna a sor ama kegyetlen csatára, mikor testvér-testvér ellen küz dött. Ki volt hát a hibás? Nem csak a vezér és vezérkara, hanem a mögöttük álló nép is. Az a küzdelem, mely a pártütök teljes le- veretésével végződött, elitélő és marasztaló jelleggel birt Dávid pártjára nézve is, sőt a királyra nézve is, akinek családján — régi bönöknek és vétségeknek következménye gyanánt — Isten Ítélete teljesedett be. Megvalósult Náthán próféta jóslata: Ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Imé én éppen a saját házadból bocsátók reád csapásokat (II. Sám. XII :10, 11). Isten nem csufoltatik meg (Gál. VI:7). Óh, vajha jobban és gyorsabban megtanulnók az isteni látogatások és a saját bününk közti belső összefüggés megtalálását! És mert az egyén az egésznek egy darabja és tagja, Isten büntető ítéletei az egyesen is titokzatos módon mennek végbe, mig a vihar a nép, mint egész feleltt zug. Azon szülőknek helyzete, akiknek "egy fiók se áll a esatamezőn, különbözik az olyanokétól, akiknek saját teste és vére golyózápornak és a háború többi veszedelmeinek vannak kitéve. Vizsgáljuk meg Dávid király csata utáni kérdését: Hogy van Absolon fiam ?. E kérdés manapság millió meg millió atya és anya ajkán lebeg. Dávidnak elég oka volt arra, hogy fiáért bánkódjék és aggódjék. Absolon már az ő fájdalom magzatja volt. Nem találkozott egész Izraelben olyan szép férfi, mint Absolon; e dicséretet megérdemelte másoktól. Ha Absolon Jeruzsálem utcáin lépdelt, akkor az emberek megállották és bámulták pompás alakját, s mindenekelőtt csudálatos haját. Azonban szépsége büszkeségévé vált. Absolon hiú, beképzelt ember volt, aki hízelgés által szerezte a nép köréből barátait, hogy segítségükkel önmagát tegye királylyá. Bámulatos, hogy gyakran egyetlen ember mily sok bajt okozhat a családi életben, a gyülekezeti életben és az állami életben. Mindenütt található elég balga ember, akik szeretik a hízelgést és tévútra jutnak ugv, hogy másokkal szemben ellenséges állást foglalnak el anélkül. hogy alapos okuk volna arra. — Ezért mondja Jakab apostol is:: Honnét vannak háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti ger- jedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? (Jak. IV: 1). így volt ez Absolonnál is, aki a királyi trónra áhítozott. Célja elérésére a legközönségesebb eszközöket használta fel. De Isten a kevélyeknek ellene áll (I. Pét. V :5). Már-már úgy látszott, mintha a gonosz fiúnak sikerülne atyját a trónról letaszítani. Akhitó- fel, atyjának legbölcsebb tanácsadója, az ő oldalára állott, Izráel törzsei csoportokban tódultak hozzá, az öreg atyának mezítláb kelle palotájából és Jeruzsálem városából menekülnie s ‘ ‘ szép ’ ’ fiának helyet adnia. Ez el is terpeszkedett a királyi palotában. Hátra volt még Dáviddal tartó párthi- vek megsemmisítése és atyjának foglyul ejtése. A ravasz Akhitófel olyan tanácsot adott Absolonnak, hogy ha azt végre hajthatták volna, Dávidnak pusztulását jelentette volna. De Absolon nem hallgatott a tanácsra. Ez volt az a pont, az a hely, ahol az Igazságos Isten láthatatlan keze beleavatkozott és a háládatlan fiú szerencséjének kerekét úgy forgatta, hogy szélsebességgel visszafelé ment. Kifejezetten mondja a szentirás: Az Ur parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Ur Absolonra. (IT. Sám. XVIT:14). Istennel soha se számolt Absolon az ő terveiben és szándékaiban, azért számította el magát teljesen. így történik ez ma is mind azokkal, akik gonoszságot cselekednek. Dávid másfajta ember volt. Ismerte Istent s az ő eljárását és bánásmódját. Tudta, hogy ő megbünteti az atyák vétkeit a fiákban, harmad és negyed iziglen (II. Móz. XX :5) Dávid azonban tudta azt is, hogy a szemet, mely megcsufolja atyját vagy megutálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói vagy megeszik a sasfiak (Péld. XXX :17). Ezért asrgódott úgy az atva az ő fiáért Ezért volt az első kérdése, midőn egy követ jött hozzá a csatából, ez: Hogy van Absolon fiam? Dávid Istenfélő volt és féltette fiát a legrosszabbtól. És mi a leerrosz- szabb. ami egv embererl történhetik? A halál? Nem! A legrosszabb az, ha Isten egy embert saját útjára enged, ha kezét tőle megvonja; azután az ilyen feltartóztathatatlanul rohan saját romlásába Ez az eset forgott fenn Absolonnál. Dávid tudta azt és számított azzal. Ez okból parancsolta meg főembereinek is, mielőtt csatába indultak volna, hogy: Az én fiammal. Absolonnál én érettem kiméletesen bánjatok (II. Sám. XVIII: 5) Ha egy ember Isten szemeiben érett az ítéletre, akkor semmi elővigyázat ne msegit. Isten szent akarata az emberek kívánsága és akarata ellenében érvényesül. Absolonnak életét kellett vesztenie s el is veszté azt. Csúfos halállal halt meg és egy kőrakás alá temették. Nem csuda, ha a megszomorodott atya sirt, mondván: Szerelmes fiam Absolon! édes fiam édes fiam Absolon! Bár én haltam volna meg te helyetted! (II. Sám XVIII :33). Szegény atya ! te olyan gyermeket gyászolsz, aki mindörökre elveszett, mert bűneiben halt meg. Van-e nagyobb fájdalom egy szerető szülei szívre nézve? Dávidnak a szomorúság mély vizein kelle áthaladnia, ő ma sok atyával foghatna kezet, mondván: Megértelek, mert a keserű poharat nekem is fenékig kelle ürítenem. Hogy van Absolon fiam ? Mily sok szülői szív szeretne választ kapni ez aggódó kérdésre. Sok családban van gondot adó gyermek, egy fiú, vagy egy leány, akik saját útjaikon haladnak. — Minden kérdés és intés, minden szeretet és szigor hatástalan, hiábavaló. Valahol a távolban tartózkodik egy fiú, aki alig ad hirt magáról, pedig otthon egy szerető szív busul utána. Mi lesz ennek a vége? ő a boldogságot hajszolja meg fogja-e találni és hol? Van-e valódi boldogság ott, ahol Isten nincs jelen? Boldogságot ad-e a gazdagság? Mit használ az embernek, ha az egész világot meg nyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Mát. XVI:26.) Mikor van jó sora egy fiúnak vagy egy leánynak? Csak akkor ha megtalálták azt, aki igy szól: Megváltottalak, neveden hívlak téged, enyém vagy (Ézs. XLTII: 1). Ha Urukká azt tették, aki igy szélit ja fel őket: add nekem szivedet és nyugodj bele az én uta- imba. Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az. akinek az Ur bűnt nem tulajdonit (Zsolt. XXX :1, 2.) Hozzátartozóink lelki üdvének gondiát fontosabbnak kellene tekintenünk a mindennapi kenyér és a földi boldogulás gondjainál Mily sok atya csak azért töri magát, hogy egyszer fiának nagy vagyont hagyhasson hátra, de hogy lelki téren fia bogvan áll meg, ha 5 majd szemeit lehunyja, az kevéssé gvötri, amiatt nincsenek álmatlan éjszakái. Mily sok anya van, aki csak azt kivánja, hogy leánya jól menjen férjhez, akkor gondoskodva van róla, akkor minden jól van. Jó? Hol van a jó? Egyedül Istennél és az ő vele való életközösségében található fel. — Vigyázzunk, hogy a mulandót az örökkévalónak, a romlandót a romolhatatlannak fölébe ne helyezzük. A kisértés erre igen nagy vés erős korunkban. Oly sokan teszik az ellenkezőt, pedig a rossz példa ragályos. Azért vigyázzatok s félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket (Fii. 11:12). Boldog, akinek segítsége a Jákob Tstene és reménysége van az Urban, az ő Istenében. Szereti az Ur az igazakat. Uralkodni fog az Ur örökké, a te Istened, oh Sión! nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt. CXLVI:5 8. 10.) (A. Kinzler u.) Székely Sándor brownsvillei, Pa. ref. lelkész. Szerkesztői üzenetek. Többeknek. — Azon ismert körülményből kifolyólag, hogy közel egy esztendő óta magyarországi posta nem jut el hozzánk, kevés remény van ahhoz, hogy ez- idén megkaphassuk otthonról a közkedvetlséget nyert Árvaházi Protestáns Naptárakat. Lapunk kiadóhivatala megtette a megrendelést, de több, mint bizonyos, hogy a Ilornyánszky budapesti cég el nem indíthatta útjára a rendelt naptárakat. A megszokott kedves kiadvány elmaradása bizonyára sok hitbuzgó amerikai családunk körében pótolhatatlan hiányt fog előidézni. Nt. Dikovics János, Bloomfield, N. Y. — Az egyházi hirt köszönöm, teljes egészében közlöm. Külön konferencia határozottan felesleges. Egy vallásos estély a bloomfieldi iskolában a vidéki lelkészek közreműködésével azonban szerintem is igen jó hatással lenne s ebben személyemre is bármikor számithat. Nt. Hankó Gyula, Youngstown, O. — Nt. Laky Zsigmond az egyházi cutját kéri a Reformátusok Lapja részére. Légy szives címemre a lap vétele után elküldeni. Gaal Irma, Allentown, Pa. — Hozsánnát a háború folytán nem kiildhetek. Nagyobb megrendelést tettem ugyan' Magyarországon de semmi hir eddig. Zsoltárok még kaphatók korlátolt mennyiségben, kis képekről a jövő évnegyedre intézkedem. A bibliai tanítók rendesen küldettek. Fizetve még egyik sincs. Minden református magyar olvassa és terjessze lapunkat, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját.
