Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-12-16 / 51. szám

51 sz. DECEMBER 16. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 dűl Absolon volt-e? Soha! Mögöt­te ezrek állottak, akik hüségsze- gést követtek el törvényes kirá­lyuk, Dávid ellen. Ezek voltak a szószegö, hűtlen alattvalók, ezek voltak a rossz hazafiak és polgá­rok, akik elfeledkeztek első köte­lességükről és Absolon lázadását támogatták. Ha vonakodtak vol­na attól, hogy ilyen jogtalanságot tegyenek, akkor soha se került volna a sor ama kegyetlen csatá­ra, mikor testvér-testvér ellen küz dött. Ki volt hát a hibás? Nem csak a vezér és vezérkara, hanem a mögöttük álló nép is. Az a küz­delem, mely a pártütök teljes le- veretésével végződött, elitélő és marasztaló jelleggel birt Dávid pártjára nézve is, sőt a királyra nézve is, akinek családján — régi bönöknek és vétségeknek követ­kezménye gyanánt — Isten Ítélete teljesedett be. Megvalósult Nát­hán próféta jóslata: Ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy fe­leséged legyen. Imé én éppen a sa­ját házadból bocsátók reád csa­pásokat (II. Sám. XII :10, 11). Isten nem csufoltatik meg (Gál. VI:7). Óh, vajha jobban és gyor­sabban megtanulnók az isteni lá­togatások és a saját bününk köz­ti belső összefüggés megtalálását! És mert az egyén az egésznek egy darabja és tagja, Isten büntető ítéletei az egyesen is titokzatos módon mennek végbe, mig a vihar a nép, mint egész feleltt zug. Azon szülőknek helyzete, akiknek "egy fiók se áll a esatamezőn, különbö­zik az olyanokétól, akiknek saját teste és vére golyózápornak és a háború többi veszedelmeinek van­nak kitéve. Vizsgáljuk meg Dávid király csata utáni kérdését: Hogy van Absolon fiam ?. E kérdés manapság millió meg millió atya és anya ajkán lebeg. Dávidnak elég oka volt arra, hogy fiáért bánkódjék és aggódjék. Absolon már az ő fájdalom mag­zatja volt. Nem találkozott egész Izraelben olyan szép férfi, mint Absolon; e dicséretet megérdemel­te másoktól. Ha Absolon Jeruzsá­lem utcáin lépdelt, akkor az embe­rek megállották és bámulták pom­pás alakját, s mindenekelőtt csu­dálatos haját. Azonban szépsége büszkeségévé vált. Absolon hiú, beképzelt ember volt, aki hízelgés által szerezte a nép köréből bará­tait, hogy segítségükkel önmagát tegye királylyá. Bámulatos, hogy gyakran egyetlen ember mily sok bajt okozhat a családi életben, a gyülekezeti életben és az állami életben. Mindenütt található elég balga ember, akik szeretik a hí­zelgést és tévútra jutnak ugv, hogy másokkal szemben ellensé­ges állást foglalnak el anélkül. hogy alapos okuk volna arra. — Ezért mondja Jakab apostol is:: Honnét vannak háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti ger- jedelmeitekből, amelyek a ti tag­jaitokban vitézkednek? (Jak. IV: 1). így volt ez Absolonnál is, aki a királyi trónra áhítozott. Célja elérésére a legközönségesebb eszközöket használta fel. De Isten a kevélyeknek ellene áll (I. Pét. V :5). Már-már úgy látszott, mint­ha a gonosz fiúnak sikerülne aty­ját a trónról letaszítani. Akhitó- fel, atyjának legbölcsebb tanács­adója, az ő oldalára állott, Izráel törzsei csoportokban tódultak hoz­zá, az öreg atyának mezítláb kel­le palotájából és Jeruzsálem váro­sából menekülnie s ‘ ‘ szép ’ ’ fiának helyet adnia. Ez el is terpeszke­dett a királyi palotában. Hátra volt még Dáviddal tartó párthi- vek megsemmisítése és atyjának foglyul ejtése. A ravasz Akhitófel olyan tanácsot adott Absolonnak, hogy ha azt végre hajthatták vol­na, Dávidnak pusztulását jelen­tette volna. De Absolon nem hall­gatott a tanácsra. Ez volt az a pont, az a hely, ahol az Igazságos Isten láthatatlan keze beleavatko­zott és a háládatlan fiú szerencsé­jének kerekét úgy forgatta, hogy szélsebességgel visszafelé ment. Kifejezetten mondja a szentirás: Az Ur parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvet­tessék, mely jó vala, hogy vesze­delmet hozzon az Ur Absolonra. (IT. Sám. XVIT:14). Istennel so­ha se számolt Absolon az ő ter­veiben és szándékaiban, azért szá­mította el magát teljesen. így tör­ténik ez ma is mind azokkal, akik gonoszságot cselekednek. Dávid másfajta ember volt. Ismerte Is­tent s az ő eljárását és bánásmód­ját. Tudta, hogy ő megbünteti az atyák vétkeit a fiákban, harmad és negyed iziglen (II. Móz. XX :5) Dávid azonban tudta azt is, hogy a szemet, mely megcsufolja aty­ját vagy megutálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói vagy megeszik a sasfiak (Péld. XXX :17). Ezért asrgódott úgy az atva az ő fiáért Ezért volt az első kérdése, midőn egy követ jött hozzá a csatából, ez: Hogy van Absolon fiam? Dá­vid Istenfélő volt és féltette fiát a legrosszabbtól. És mi a leerrosz- szabb. ami egv embererl történhe­tik? A halál? Nem! A legrosszabb az, ha Isten egy embert saját út­jára enged, ha kezét tőle megvon­ja; azután az ilyen feltartóztat­hatatlanul rohan saját romlásába Ez az eset forgott fenn Absolon­nál. Dávid tudta azt és számított azzal. Ez okból parancsolta meg főembereinek is, mielőtt csatába indultak volna, hogy: Az én fiam­mal. Absolonnál én érettem kimé­letesen bánjatok (II. Sám. XVIII: 5) Ha egy ember Isten szemeiben érett az ítéletre, akkor semmi elő­vigyázat ne msegit. Isten szent akarata az emberek kívánsága és akarata ellenében érvényesül. Ab­solonnak életét kellett vesztenie s el is veszté azt. Csúfos halállal halt meg és egy kőrakás alá te­mették. Nem csuda, ha a megszo­morodott atya sirt, mondván: Sze­relmes fiam Absolon! édes fiam édes fiam Absolon! Bár én haltam volna meg te helyetted! (II. Sám XVIII :33). Szegény atya ! te olyan gyermeket gyászolsz, aki mind­örökre elveszett, mert bűneiben halt meg. Van-e nagyobb fájda­lom egy szerető szülei szívre néz­ve? Dávidnak a szomorúság mély vizein kelle áthaladnia, ő ma sok atyával foghatna kezet, mondván: Megértelek, mert a keserű poha­rat nekem is fenékig kelle üríte­nem. Hogy van Absolon fiam ? Mily sok szülői szív szeretne vá­laszt kapni ez aggódó kérdésre. Sok családban van gondot adó gyermek, egy fiú, vagy egy leány, akik saját útjaikon haladnak. — Minden kérdés és intés, minden szeretet és szigor hatástalan, hiá­bavaló. Valahol a távolban tartóz­kodik egy fiú, aki alig ad hirt magáról, pedig otthon egy szerető szív busul utána. Mi lesz ennek a vége? ő a boldogságot hajszolja meg fogja-e találni és hol? Van-e valódi boldogság ott, ahol Isten nincs jelen? Boldogságot ad-e a gazdagság? Mit használ az em­bernek, ha az egész világot meg nyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Mát. XVI:26.) Mikor van jó sora egy fiúnak vagy egy leánynak? Csak akkor ha megtalálták azt, aki igy szól: Megváltottalak, neveden hívlak téged, enyém vagy (Ézs. XLTII: 1). Ha Urukká azt tették, aki igy szélit ja fel őket: add nekem szi­vedet és nyugodj bele az én uta- imba. Boldog az, akinek hamissá­ga megbocsáttatott, vétke elfe­deztetett. Boldog ember az. aki­nek az Ur bűnt nem tulajdonit (Zsolt. XXX :1, 2.) Hozzátartozóink lelki üdvének gondiát fontosabbnak kellene te­kintenünk a mindennapi kenyér és a földi boldogulás gondjainál Mily sok atya csak azért töri ma­gát, hogy egyszer fiának nagy va­gyont hagyhasson hátra, de hogy lelki téren fia bogvan áll meg, ha 5 majd szemeit lehunyja, az kevés­sé gvötri, amiatt nincsenek ál­matlan éjszakái. Mily sok anya van, aki csak azt kivánja, hogy leánya jól menjen férjhez, akkor gondoskodva van róla, akkor min­den jól van. Jó? Hol van a jó? Egyedül Istennél és az ő vele való életközösségében található fel. — Vigyázzunk, hogy a mulandót az örökkévalónak, a romlandót a romolhatatlannak fölébe ne he­lyezzük. A kisértés erre igen nagy vés erős korunkban. Oly sokan te­szik az ellenkezőt, pedig a rossz példa ragályos. Azért vigyázza­tok s félelemmel és rettegéssel vi­gyétek véghez a ti idvességteket (Fii. 11:12). Boldog, akinek segítsége a Já­kob Tstene és reménysége van az Urban, az ő Istenében. Szereti az Ur az igazakat. Uralkodni fog az Ur örökké, a te Istened, oh Sión! nemzedékről nemzedékre! Dicsér­jétek az Urat! (Zsolt. CXLVI:5 8. 10.) (A. Kinzler u.) Székely Sándor brownsvillei, Pa. ref. lelkész. Szerkesztői üzenetek. Többeknek. — Azon ismert kö­rülményből kifolyólag, hogy kö­zel egy esztendő óta magyarorszá­gi posta nem jut el hozzánk, ke­vés remény van ahhoz, hogy ez- idén megkaphassuk otthonról a közkedvetlséget nyert Árvaházi Protestáns Naptárakat. Lapunk kiadóhivatala megtette a megren­delést, de több, mint bizonyos, hogy a Ilornyánszky budapesti cég el nem indíthatta útjára a rendelt naptárakat. A megszokott kedves kiadvány elmaradása bi­zonyára sok hitbuzgó amerikai családunk körében pótolhatatlan hiányt fog előidézni. Nt. Dikovics János, Bloomfield, N. Y. — Az egyházi hirt köszö­nöm, teljes egészében közlöm. Kü­lön konferencia határozottan fe­lesleges. Egy vallásos estély a bloomfieldi iskolában a vidéki lel­készek közreműködésével azonban szerintem is igen jó hatással len­ne s ebben személyemre is bármi­kor számithat. Nt. Hankó Gyula, Youngstown, O. — Nt. Laky Zsigmond az egy­házi cutját kéri a Reformátusok Lapja részére. Légy szives címem­re a lap vétele után elküldeni. Gaal Irma, Allentown, Pa. — Hozsánnát a háború folytán nem kiildhetek. Nagyobb megrendelést tettem ugyan' Magyarországon de semmi hir eddig. Zsoltárok még kaphatók korlátolt mennyi­ségben, kis képekről a jövő évne­gyedre intézkedem. A bibliai ta­nítók rendesen küldettek. Fizet­ve még egyik sincs. Minden református magyar ol­vassa és terjessze lapunkat, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját.

Next

/
Thumbnails
Contents