Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-12-16 / 51. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 51. sz. DECEMBER 16. Románia legázolása A központi hatalmak gőzhengerének hatása. — A gonosz tett átka. Álom és valóság. — Hogyan festett a románok uj térképe. Bukarest elesett1 A vörös-kék- sárga lobogók eltűntek, hogy helyet adjanak a német fekete- fehér-zöld zászlóknak. Románia a német sas és a magyar turul madár karmai között álmodhatja örök álmát. Rohamos léptekkel közeledik végefelé a román hadjárat. Miután Falkenhayn serege áttört a transylvaniai Alpeseken, mint egy felbőszült áram, úgy özönlött hadereje a román síkságra. Ezen a síkságon már nem igen fejthettek ki valami nagy ellentállást a románok, meg a segítségükre sietett oroszok a számbelileg erősebb és modernebbül felfegyverkezett központi hatalmak lelkes és vitéz seregeinek. És ez volt Bukarest veszte. Az ántánt elérte a sors büntető keze. Most, hogy Románia térdre kényszerittetett és teljes letörése már a közel jövőben bekövetkez- hetik, most már másodrendű fontosságúnak tűnik fel az antant hatalmak e szerencsétlen, de büntetést méltán megérdemlő nemzetnek a háborúba való beavatkozását, melyet tulajdonképpen ők vittek a vágóhidra. Bezzeg másképpen vélekedtek azelőtt John Bull és Marianna kisasszony! Ők úgy képzelték, hogy Románia kisegíti őket a hínárból és az ő oldalukra billenti a háborús mérleg serpenyőjét, ők egy döntő fordulatot vártak a keleti fronton, mely bekövetkezett ugyan, de... és itt van a tragikum. .. nem az ő előnyükre, hanem a központi hatalmak javára. A román helyzet megítélésénél mindenek előtt figyelembe veendő, hogy e kudarcnak a román királyság határain túl is lehetnek kihatásai. Nemcsak a román hadsereget verték meg Falkenhayn és Mackensen seregei, de közvetve vereséget szenvedett az orosz haderő is, amely csapás a későbbi hadműveletekre döntő befolyással lehet. Semmi sem áll most már útjában a központi hatalmaknak, hogy azok minden hadi erejükkel Odessa ellen vonuljanak és Oroszország akarva nem akarva kénytelen lesz egy nagy hadsereget ott összpontosítani, hogy balszárnyát biztosítsa. De ha Odessa is el találna esni, akkor megszűnnék Oroszországnak hatalma a fekete tenger felett, miután az említett város e tenger legnagyobb orosz hadi kikötője. Vájjon képes lesz-e Oroszország arra, hogy a balszárnyának a megvédésére egy hatalmas hadierőt összpontosítson Odessza vidékén, az nagyon kétséges, ha figyelembe vesszük azokat az óriási veszteségeket, melyet az elmúlt nyár folyamán szenvedett. Nagyon is jól tudjuk, hogy Oroszország képtelen volt Románia segítségére sietni, bármint is rimánkodott a románok gazdája, Ferdinand, a “minden oroszok” hatalmas uránál, Miklósnál. Kötve hisszük azt, hogy Oroszország meg tudná hatásosan védeni a most néhány száz mértfölddel meghosszabbodott frontot mely feladat a románok letörése következtében reá hárul. Hisszük azonban azt, hogy a román hadjárat nemcsak helyi érdekű, hanem döntő befolyással lesz az egész keleti frontra. Ettől a véleményünktől nem tántorít el London és Páris politikai külön nézete, a hol most a strucmadár szerepét játszva, az egész keleti frontkérdést, egy másodrendűnek akarnánk ledegradálni. Nagyjelentőségű az a tény is hogy dacára annak, hogy a központi hatalmak minden fronton hatalmas seregeket vontak össze, képesek voltak aránylag rövid idő alatt arra is, hogy egy félmilliós sereget küldjenek a románok nyakára, kiknek az oroszok a legcsekélyebb segítséget nyújtani is képtelenek voltak. A románokat nagyon is túlbecsülték. Barátai talán még jobban, mint ellenségei. Mindenki egy minta katonát vélt a románban látni. Az okot e túlbecsülésre szolgálta először az a történelmi tény, hogy 1877-ben, az orosz-török háború idején, a már elhalálozott Károly román király, akkor még herceg, segítette az oroszokat a végső győzelemhez, másodszor pedig az a körülmény, hogy a második balkáni háborúban, 1912- ben a románok legyőzték a sok vérvesztesség következtében egészen kimerült bolgárokat. A központi hatalmak, kik tiz ellenségüket nem akarták még a tizenegyedikkel is megtoldani és a kik a román segítséget akarták a maguk részére biztosítani, hittek a román hadsereg erejében és készültségében. Az ántánt hatalmak pedig nemcsak hogy bírtak a román hadsereg fentemlitett erejében erényeiben, de biztosra vették annak győzhetetlenségét is. Megfosztani akarták tehát a központi hatalmakat a segítőtárstól, midőn azt a maguk részére szövetségesnek igyekeztek megnyerni, ki a győzelmet részükre kierőszakolja. Ezért kényszeritette Oroszország a szomszéd Romániát a háborúba és azért helyezte át a háború súlypontját a nyugati harctérről a keletire. “ Avilágháboru a Balkánon kerül dűlőre!” —- kürtölték az ántánt hatalmak és Hindenburg nem ellenkezett. Igen, Románéban dőlt el a világháború sorsa... Romániában. . . csakhogy a központi hatalmak győzelmével. Románia le van verve, mintahadserege legyőzve. A románokat túlbecsülték! Midőn a románok szeptember végén Erdélyben gyújtogattak, raboltak és gyilkoltak, a következőket irta róluk egy haditudósító: Tartózkodjunk a román katonák harcászati értékéről gyors Ítéletet, bírálatot vagy véleményt hozni. Kitűnő harcosnak bizonyult a román katona a Hátszeg vidéki harcokban. Máshol egy-kettőre el dobta a fegyverét. Minden esetre tény az, hogy felszerelése kitűnő — Csukazöld-szürke egyenruhája a megtévesztésig hasonlít a szövetséges hadseregek egyenruhájához. Sapkája az olaszokéhoz hasonló. A téli hidegek ellen már most visz magával takarót, báránysapkát és térdvédőt.” Midőn pedig néhány hét múlva a román foglyok száma felszaporodott arra a meglepő, de rájuk nézve kedvező csalódásra ébredtek a központi hatalmak, hogy a román katona nagyon is csekély értékű. De még más is került napfényre. Bizonyítékokat találtak a fogoly román katonák háti bőröndjében arra, hogy Románia már 1914-ben készült a háborúba való belépésre és bizonyítékokat leltek arra is, hogy mily merész álmokban ringatták magukat Bratianu és Jonescu, midőn egy “Nagy Román birodalom” létesítését tervezték. — A katonáknál lévő szolgálati szabályzatok könyvecskéjé ben egy különös térképre is bukkantak, mely “Nagy Romániát”, a “Romania vitorata”-t ábrázolja s mely szerint Erdély, továbbá a bánság nyugaton a Tiszáig, északon a Tokajig és az egész Bukovina az álmodott Romániához bekebeleztetnék. A legérdekesebb ezek nél a térképeknél, melynek eredetijét egy egyetemi tanár készítette Jassyban, az, hogy még 1914- ben kerültek ki a nyomdából. “Nagy Románia” — csak álom! A románok zord valóra ébredtek. Mackensen és Falkenhayn nem éppen a legkíméletesebben keltették föl álmodozásukból. Nagy Románia helyett lesz majd egy tartományokra beosztott Románia, mely a magyar, bolgár, orosz Románia nevet fogja viselni, mint egykor a most hamvaiból feltámadt Lengyelország, melynek bűne azonban nem volt. De Románia lakói álnokságáért, árulásáért és merészen álmodott terveiért, melyekért bocsánat nincsen,, csak vezeklés és melyért feltámadás nem lészen soha. A román álom nem vált valóra A valóságban bukás lett Románia osztályrésze. Románia a győző zsákmánya, mely győző tartósan szándékozik letelepedni a meghódított országban, amit mi sem bizonyít talán jobban mint az a tény hogy máris van kormányzója, aki Románia ügyeit vezeti. Ez hát az álom vége. És miért végződött e szép álom ilyen rutul ? Mert a románok túlbecsülték magukat és mert a románokat túlbecsülték barátai és ellenségei egyaránt. Konyák. MÖLLER ORGONAGYÁRJA HAGERSTOWN, MD. Ez a gyár 2400 orgonát készített és állított be amerikai templomokba. A legkitűnőbb orgonát késziti a legmérsékeltebb árban. Minden orgona a rendelő gyülekezet templomának méretei és az egyház óhaja szerint készül. Világkiállításon nyert aranyérmeket és kitüntető okleveleket. Minden orgona a gyár jótállása alatt van. — Árjegy- zkkel és költségvetésekkel készségesen szolgál az M. P. MÖLLER, Orgonagyár Hagerstown, Md. Legkésőbb 20-25 nap alatt HAZA ÉR A PÉNZ RENDES POSTAI UTÓN ÉS ^ 5 NAP ALATT ^ HA ÁLTALAM SZIKRATÁVIRATI UTÓN KÜLDETI Karácsonyra már az óhai postai feladó vevényt megkapja mindenki, aki1 pénzét most küldeti velem az óhazába. 100 Korona $13.~ mr A SZIKRATÁVIRATI KÖLTSÉG 2 DOLL. 50 CENTÉI Németh János, bankár volt császári és királyi konzuli ügynök. 395 BROADWAY NEW YORK, N. Y.
