Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-02-19 / 8. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 8. sz. 1916. FEBRUÁR 19. Vol. XVII. Febr. 19. 1916. No. 8. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Bef. Church In the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkére Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre............$1.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the U. 8. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3. Half Year $1.50 A kingstom lelkészértekezlet után. A Reformátusok Lapja nagy tiszteletű Szerkesztője egy bizottsági gyűlés alkalmából arra kért, hogy Írjak valamit az amerikai magyar református lelkészek kingstoni konferenciájáról. Kérésének engedve, előre kijelentem, hogy erről a konferenciáról jobbat nem írhatnék, mintha rendről rendre ismertetem azt a nagy munkát, melyet ottan végeztünk. Ezt a szép munkát pedig a konferencia jegyzőkönyve fogja ismertetni, amelyet t. Bogár Lajos, az értekezlet jegyzője, közöl ebben a lapban. Uj dolgot tehát erről a nagy- fontosságú gyűlésről nem irok, csupán az ott elvégzett tényekre és tervekre akarok soraimmal nagyobb hangsúlyt helyezni. Legelőször is tiszta lelkiismerettel állhatunk magyar gyülekezeteink, sőt az egész amerikai magyarság elé, midőn azt állítjuk, hogy Kingstonban jó és hasznos munkát végeztünk. A legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a konferenciáról Nat. William P. Shriver, a Home Mission Board vezető embere és a konferencia egyik előmozdítója s kimagasló alakja. Tanácskozásaink magas szivonalon állottak. Valóban Krisztus szelleme, a bölcsességnek és szeretetnek lelke ihlette elménket és szivünket. Egy akarattal törekedtünk a közös célra és nem volt különbség atyafi és atyafi között. Mintha a Reformed Church és Presbyterian Church magyar papjainak szive összeforrott volna. Megértettük egymást amerikai testvéreinkkel, már ez is egymagában véve nagy eredmény. Számot adtunk nehéz munkálkodásunkról, felmutattuk az eredményt, amelyre örömmel és megelégedéssel tekinthetünk. Azok az amerikai hitbeli testvéreink, akik kezdettől fogva egyházunknak irányitói voltak, tapasztalhatták, hogy érdemesek voltunk és vagyunk arra, hogy velünk testvéri kezet szorítsanak és hogy a jövőben kétszeres figyelmet tanúsítsanak irányunkban, ők is láthatták, hogy az ő bőkezűségük és a mi munkánk nem volt hiábavaló. Hasznára voltak az Egyesült Államoknak, ennek a nagy országnak, amelynek híveink közül igen sokan polgárai, akiknek társadalmi és vallás-erkölcsi életét mi magyar amerikai lelkészek irányítottuk a leghelyesebb és legegészségesebb irányban. Munkánk nem volt kétkulacscos munka. Mindeneket alárendeltünk Krisztusnak, akinek hivatott szolgái vagyunk elsősorban. Szivünk magyar maradt. Együtt éreztünk és sirtunk ebben a válságos időben a szenvedő Magyar- országgal. Filléreinket a mi egyházaink is elrakták a szenvedő Magyarország oltárára, igy tehát a mi annyira gúnyolt és becsmérelt Presbyterian egyház fenha- tósága alatt működő magyar lelkészek is hozzájárultunk, hogy Magyarország állami háztartásában fennakadás ne történjék, hogy Magyarországnak mindennemű intézményei külföldön is továbbra fennmaradhassanak. így cselekedtünk mi nemcsak köteles szeretetből és hálából elhagyott hazánk népe iránt, hanem önként szabadon és jókedvből, mivel lelkünk magyar érzése ilyenformán kért megvalósulást. Nem is említjük ezt kérkedésből, hanem, hogy általa megállapítsuk a teljes igazságot azokkal szemben, akik eléggé vakmerőek arra, hog3r azt kétségbe vonják, vagy minden lelki- ismereti furdalá(s nélkül legyszef- riien letagadják. De észrevettük a lelkész értekezleten fogyatkozásainkat és hibáinkat is. Láttuk, hogy sok a teendő, a javítani való, az orvosolandó minden téren. Hallottuk, hogy hány és hány helyen kellene hozzáfogni az építéshez — és nincsenek munkáskezek — nincsen a ki irányítsa és vezesse a szent munkát. Nagy és szent feladatok várnak reánk, amelyeknek elvégzésére csak úgy leszünk képesek, ha lelkészi konferencia által meghatározott terv szerint egyesülünk és jól irányított keresztyén módszerben dolgozunk. Végezetül megemlítem, sőt arra buzdítom keresztyén református amerikai testvéreimet, hogy ne engedjük a jó munkát, amelyet amerikai hittestvéreinkke.1, misz- sziói hatóságunk vezető embereivel együtt egyházunk javára végeztünk, holt és megirott betűkben elhalni. A betű öl, tettben kifejezett szellem éltet. Dikovics János. The Kingston Conference. While Presbiterian work among the Protestant Magyars of this country is the most extended at this time, in point of centers occupied, missionaries employed and missionary funds invested, it is seriously handicapped by the lack of a co-ordinating interest and purpose. Our Magyar churches and missions are detached and isolated units. The pastors of the thirty or more churches and missions and their congregations enjoy no fellowship. There is no means of discovering the fields of greatest need, nor consistent plan for securing and locating adequately trained pastors. The single bonl between our Presbyterian Hungarians is the weekly religious paper, The Sentinel, published by our Board of Publication. But this paper is not in a position to formulate nor press any policy as the program of the Presbyterian Church for Magyar evangelization in this country. Presbyterian work for Magyars at this time lacks a policy and a program. Meanwhile, there are delicate questions of comity both with the Reformed Church of Hungary and other denominations. Presbyterian Conference All these questions were frankly faced lat the Presbyterian Hungarian Conference held at Kingston, Pennsylvania, the first of February , 1916. The Conference was attended by neiarly all our Presbyterian Hungarian pastors, together with representatives of home mission work in the Synods of Ohio, Illinois, New York, New Jersey and Pennsylvania. The Reformed Chuch in the United States was represented by Dr. Charles E. Schlaeffer and Dr. D. A. Sonders of its Board of Home Missions and several of the Hungarian pastors of this Church. Not only was the whole field of missionary work among the Hungarians reviewed, but such practical questions as literature and church support, work Among children land young people, and temperance were discussed. The Conference approved the following plan for a stated Hungarian Conference. The Committee on Organization was continued to bring this matter to the attention of all Presbyteries and agencies of the Church concerned. A Plan for the Organization of a Stated Presbyterian Hungarian (Magyar) Conference 1. Representation: Delegates to this Conference will include all Hungarian ministers and missionaries of the Presbyterian Church in the U. S. A. and one lay delegate from each Hungarian congregation, and a representative from each Presbytery, Synod or other agency of our Church concerned in work with Hungarians. 2. Meetings: There will be an annual meeting. 3. Standing Committees: There will be the following Standing Committees to be annually elected by the Conference: 1. Survey of the Field 2. Literature and Publications 3. Education 4. Fraternal Relations 5. Temperance. The Committee on Organization follows: Rev. Robert E. Pugh, Chairman; Rev. Julius M. Ilanko, Rev Ladislaus Harsanyi, Rev. Ferdinand Von Krug, Ph. D., Prof. John Dikovics, Rev. Andrew Szilagyi, Rev Charles A. High field, D. D., Rev. William P. Shriver, 156 Fifth Ave New York, Secretary.--------o-------CSODÁLATOS GRAMAFON. Hogy a háború olykor milyen különösen játszik emberekkel és dolgokkal, az alábbi valóban megtörtént kis történet is bizonyítja. Egy tréntiszt a háború kitörésekor magával vitte kedvenc gra- mafonját, amely esti pihenőnél gyakran nyújtott neki és társainak a tiszti szálláson szórakozást. A tisztnek számos válogatott jó lemeze volt, amelyekre tollal ráir- ta a darab nevét. Tavalyi galíciai visszavonlásukkor azonban a hadnagyot az a baleset érte, hogy a drága gramafon sok más holmival együtt a muszkák kezei közé került. A tiszt sok unalmas estén bánkódott veszteségén; közben a háború további folyama alatt egyik országutról a másikra vonult, mig végül trén oszlopával újra Lembergbe ért. Itt olyan lakást jelöltek ki számára, ahol előtte egy orosz tiszt lakott. Amikor a szobába lépett, nagy örömére a díványon egy gramafont talált a hozzáillő lemezekkel együtt. Elképzelhető öröme, amikor közelebbi vizsgálódás után saját gra- maíonjára ismert rá
