Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-02-19 / 8. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 8. sz. 1916. FEBRUÁR 19. Vol. XVII. Febr. 19. 1916. No. 8. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Bef. Church In the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkére Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hir­detés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre............$1.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the U. 8. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3. Half Year $1.50 A kingstom lelkész­értekezlet után. A Reformátusok Lapja nagy tiszteletű Szerkesztője egy bizott­sági gyűlés alkalmából arra kért, hogy Írjak valamit az amerikai magyar református lelkészek kingstoni konferenciájáról. Kéré­sének engedve, előre kijelentem, hogy erről a konferenciáról job­bat nem írhatnék, mintha rendről rendre ismertetem azt a nagy munkát, melyet ottan végeztünk. Ezt a szép munkát pedig a kon­ferencia jegyzőkönyve fogja is­mertetni, amelyet t. Bogár Lajos, az értekezlet jegyzője, közöl eb­ben a lapban. Uj dolgot tehát erről a nagy- fontosságú gyűlésről nem irok, csupán az ott elvégzett tényekre és tervekre akarok soraimmal nagyobb hangsúlyt helyezni. Legelőször is tiszta lelkiismeret­tel állhatunk magyar gyülekeze­teink, sőt az egész amerikai ma­gyarság elé, midőn azt állítjuk, hogy Kingstonban jó és hasznos munkát végeztünk. A legnagyobb elismeréssel nyi­latkozott a konferenciáról Nat. William P. Shriver, a Home Mis­sion Board vezető embere és a konferencia egyik előmozdítója s kimagasló alakja. Tanácskozá­saink magas szivonalon állottak. Valóban Krisztus szelleme, a böl­csességnek és szeretetnek lelke ih­lette elménket és szivünket. Egy akarattal törekedtünk a közös cél­ra és nem volt különbség atyafi és atyafi között. Mintha a Refor­med Church és Presbyterian Church magyar papjainak szive összeforrott volna. Megértettük egymást amerikai testvéreinkkel, már ez is egymagában véve nagy eredmény. Számot adtunk nehéz munkál­kodásunkról, felmutattuk az ered­ményt, amelyre örömmel és meg­elégedéssel tekinthetünk. Azok az amerikai hitbeli testvéreink, akik kezdettől fogva egyházunknak irányitói voltak, tapasztalhatták, hogy érdemesek voltunk és va­gyunk arra, hogy velünk testvéri kezet szorítsanak és hogy a jövő­ben kétszeres figyelmet tanúsítsa­nak irányunkban, ők is láthatták, hogy az ő bőkezűségük és a mi munkánk nem volt hiábavaló. Hasznára voltak az Egyesült Ál­lamoknak, ennek a nagy ország­nak, amelynek híveink közül igen sokan polgárai, akiknek társadal­mi és vallás-erkölcsi életét mi ma­gyar amerikai lelkészek irányítot­tuk a leghelyesebb és legegészsé­gesebb irányban. Munkánk nem volt kétkulacscos munka. Mindeneket alárendel­tünk Krisztusnak, akinek hivatott szolgái vagyunk elsősorban. Szi­vünk magyar maradt. Együtt éreztünk és sirtunk ebben a vál­ságos időben a szenvedő Magyar- országgal. Filléreinket a mi egy­házaink is elrakták a szenvedő Magyarország oltárára, igy tehát a mi annyira gúnyolt és becsmé­relt Presbyterian egyház fenha- tósága alatt működő magyar lel­készek is hozzájárultunk, hogy Magyarország állami háztartásá­ban fennakadás ne történjék, hogy Magyarországnak minden­nemű intézményei külföldön is to­vábbra fennmaradhassanak. így cselekedtünk mi nemcsak köteles szeretetből és hálából elhagyott hazánk népe iránt, hanem önként szabadon és jókedvből, mivel lel­künk magyar érzése ilyenformán kért megvalósulást. Nem is említ­jük ezt kérkedésből, hanem, hogy általa megállapítsuk a teljes igaz­ságot azokkal szemben, akik elég­gé vakmerőek arra, hog3r azt két­ségbe vonják, vagy minden lelki- ismereti furdalá(s nélkül legyszef- riien letagadják. De észrevettük a lelkész érte­kezleten fogyatkozásainkat és hibáinkat is. Láttuk, hogy sok a teendő, a javítani való, az orvoso­landó minden téren. Hallottuk, hogy hány és hány helyen kellene hozzáfogni az építéshez — és nin­csenek munkáskezek — nincsen a ki irányítsa és vezesse a szent munkát. Nagy és szent feladatok várnak reánk, amelyeknek elvég­zésére csak úgy leszünk képesek, ha lelkészi konferencia által meg­határozott terv szerint egyesülünk és jól irányított keresztyén mód­szerben dolgozunk. Végezetül megemlítem, sőt arra buzdítom keresztyén református amerikai testvéreimet, hogy ne engedjük a jó munkát, amelyet amerikai hittestvéreinkke.1, misz- sziói hatóságunk vezető emberei­vel együtt egyházunk javára vé­geztünk, holt és megirott betűk­ben elhalni. A betű öl, tettben ki­fejezett szellem éltet. Dikovics János. The Kingston Conference. While Presbiterian work among the Protestant Magyars of this country is the most extended at this time, in point of centers oc­cupied, missionaries employed and missionary funds invested, it is seriously handicapped by the lack of a co-ordinating interest and purpose. Our Magyar churches and missions are detached and isolated units. The pastors of the thirty or more churches and mis­sions and their congregations enjoy no fellowship. There is no means of discovering the fields of greatest need, nor consistent plan for securing and locating ade­quately trained pastors. The sing­le bonl between our Presbyterian Hungarians is the weekly religi­ous paper, The Sentinel, published by our Board of Publication. But this paper is not in a position to formulate nor press any policy as the program of the Presbyterian Church for Magyar evangeliza­tion in this country. Presbyterian work for Magyars at this time lacks a policy and a program. Meanwhile, there are delicate questions of comity both with the Reformed Church of Hungary and other denominations. Presbyterian Conference All these questions were frank­ly faced lat the Presbyterian Hun­garian Conference held at Kings­ton, Pennsylvania, the first of February , 1916. The Conference was attended by neiarly all our Presbyterian Hungarian pastors, together with representatives of home mission work in the Synods of Ohio, Illinois, New York, New Jersey and Pennsylvania. The Reformed Chuch in the United States was represented by Dr. Charles E. Schlaeffer and Dr. D. A. Sonders of its Board of Home Missions and several of the Hun­garian pastors of this Church. Not only was the whole field of missionary work among the Hun­garians reviewed, but such prac­tical questions as literature and church support, work Among children land young people, and temperance were discussed. The Conference approved the follow­ing plan for a stated Hungarian Conference. The Committee on Organization was continued to bring this matter to the attention of all Presbyteries and agencies of the Church concerned. A Plan for the Organization of a Stated Presbyterian Hungar­ian (Magyar) Conference 1. Representation: Delegates to this Conference will include all Hungarian ministers and mis­sionaries of the Presbyterian Church in the U. S. A. and one lay delegate from each Hungarian congregation, and a representative from each Presbytery, Synod or other agency of our Church con­cerned in work with Hungarians. 2. Meetings: There will be an annual meeting. 3. Standing Committees: There will be the following Standing Committees to be annually elected by the Conference: 1. Survey of the Field 2. Literature and Publications 3. Education 4. Fraternal Relations 5. Temperance. The Committee on Organization follows: Rev. Robert E. Pugh, Chairman; Rev. Julius M. Ilanko, Rev Ladis­laus Harsanyi, Rev. Ferdinand Von Krug, Ph. D., Prof. John Di­kovics, Rev. Andrew Szilagyi, Rev Charles A. High field, D. D., Rev. William P. Shriver, 156 Fifth Ave New York, Secretary.--------o-------­CSODÁLATOS GRAMAFON. Hogy a háború olykor milyen különösen játszik emberekkel és dolgokkal, az alábbi valóban meg­történt kis történet is bizonyítja. Egy tréntiszt a háború kitörése­kor magával vitte kedvenc gra- mafonját, amely esti pihenőnél gyakran nyújtott neki és társai­nak a tiszti szálláson szórakozást. A tisztnek számos válogatott jó lemeze volt, amelyekre tollal ráir- ta a darab nevét. Tavalyi galíciai visszavonlásukkor azonban a had­nagyot az a baleset érte, hogy a drága gramafon sok más holmi­val együtt a muszkák kezei közé került. A tiszt sok unalmas estén bánkódott veszteségén; közben a háború további folyama alatt egyik országutról a másikra vo­nult, mig végül trén oszlopával új­ra Lembergbe ért. Itt olyan lakást jelöltek ki számára, ahol előtte egy orosz tiszt lakott. Amikor a szobába lépett, nagy örömére a dí­ványon egy gramafont talált a hozzáillő lemezekkel együtt. El­képzelhető öröme, amikor köze­lebbi vizsgálódás után saját gra- maíonjára ismert rá

Next

/
Thumbnails
Contents