Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-12-09 / 50. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 50 sz. DECEMBER 9. Vol. XVII. Dec. 9, 1916. No. 50 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A. Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkée* Szarkesztöség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK Telephone Morningside 4662. Előfizetési árak: Amerikában egész évre ............$1.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HÜNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church Ü. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the TJ. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c —- Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Miért harcolnak még a nemzetek. A lelkesedés mámora elmúlt immár és a józan, de egyszersmind rettenetes valóság érvényesíti jogait s csupán csak Anglia még az, melynek a háború még nem okozott eléggé fájdalmas sebeket, az az Anglia, mely nem rösteli hogy önző céljait az európai nemzetek terhére elérje. 1914-ik év békebarátja egyszersmind legnagyobb ellensége az jelen 1916-iki békének. Most már csak az a kérdés, hogy meddig hajlandók még az európai nemzetek Angliának súlyos igájában tovább is nyögni és annak kátyúba jutott szekerét előretolni. ügy a hadviselő, mint a semleges államok népei egy mielőbbi és határozottan biztosított békét óhajtanak. Ez a békevágy általános, de sajnos, nem olyan közel az áldatlan háború vége. A hadviselő államok között nem sikerülhet addig a békét közvetiteni, az ésszerű elv szerint nyélbe ütni, a inig Anglia önző céljai alapján össze tudja tartani az ántánt hatalmak coalicióját és mig eddigi hagyományaihoz híven, a szövetségesek utolsó emberéig kitart. A háború kimenetele a szövetségesek részére teljesen eredménytelennek bizonyul. A nyugati harctéren az angolok és franciák hősies erőlködése teljes kudarcot vallott. A legnagyobb áldozatok is eredményteleneknek bizonyultak. Az orosz offenziva teljes kudarcot vallott és az orosz részen már védőállásba kényszerittetett a hős német és magyar-osztrák haderők által és már csak rövid idő kérdése az, hogy mikor kezdi a visz- szavonulását az egész vonalon miután az orosz haderő a rettenetes vérveszteségek folytán annyi ra gyengült, hogy a központi hatalmaknak tovább ellentállni nem bir. Romániának pedig teljesen befellegzett. Hiába várták az ántánt hatalmak azt, hogy őket a hínárból kisegíti. Mackensen és Falkenhayn hős csapatai alapos munkát végeztek az áruló nemzet seregeivel. Románia — bár nem volt készen a háborúra — most már nemsokára egészen készen lesz. Békés hirek keringenek. Az angol miniszterek is megpendítették már a béke témáját, de a béketárgyalások alapjául olyan feltételeiket akarnak szabni, melyeket a központi hatalmak semmiképen sem fogadhatnak el. Az angolok minden törekvésében kilátszik a lóláb, mely miben sem különbözik Anglia eredeti törekvéseivel, hogy Németországot teljesen kiküszöbölje a világkereskedelemből és a tengerről. Anglia, mig mostanáig a legkevesebb áldozatokat hozta, teljes erejével oda igyekszik, hogy az ántánt hatalmak koalícióját to- vábbrais fenntartsa. De ez mind inkább nehezebbé válik, miután a háború az ö erejét és tehetségét is már nagyon is kikezdte. De abban a pillanatban, midőn az ántánt hatalmak ereje tényezőire felbomlik, be fogják látni a szövetségesei azt is, hogy csakis Anglia létéért küzdöttek. Már régen járja az a hir ,hogy Oroszország külön békét óhajt a központi hatalmakkal kötni. Ezt a hirt több Ízben megcáfolták már ugyan, de ez azért még mindig tartja magát. Oroszországnak pedig csak hasznára válhatik ez a külön béke. Oroszország belátja hogy a háború folytatásával most sem nyerhet. Látja, hogy hadi helyzete mindinkább rosszabbodik és hogy szövetségeseinek segítségére már nem számíthat. Konstantinápoly megszállása kudarcot vallott a Dardanelláknál és a Dobrudzsában. A Balkánt meg Lengyelországot végképen elvesztette Oroszország és semmi kilátás sincsen arra, hogy ezeket valamikor visszaszerezze. A nyomor Oroszországban nap- ról-napra nagyobb lesz és Olaszországban éhezik a lakosság a szó legszorosabb értelmében. Ők valamennyien egy mesterségesen előidézett. lelkesedéssel indultak a háborúba. De a lelkesedés szétfoszlott, midőn a higgadt gondolkodás nagyobb tért nyert a maga részére. De mit is nyerhetnek ezek az országok, mit nyerhetnek az egyesek a háború folytatása ál- .tal? Miért harcol még Oroszország? Talán csakis az áutántért, melytől még egy győzelmes hadjárat után sem várhatna vajmi sokat. Éppen azért nagyon is valószínűnek tartható, hogy Oroszország hajlandó békét kötni, ha ebből kifolyólag a maga részére bizonyos előnyöket biztosíthat. A központi hatalmak pedig nem fognak elzárkózni az előtt, hogy az elvesztett területekért olyféleképen kár pótlanitsák, amilyen kártalanítást sohasem is remélhetne, de melyeket megkaphat, midőn kezei egy külön béke következtében teljesen szabadok. Hatalmát kiterjesztheti a perzsa öböl felé s félnie sem kell attól, hogy Anglia nagyon ellenkeznék. Oroszország egy külön béke által csakis nyerhet, mig ha tovább is megmarad az ántánt mellett, okvetlenül csak veszteségben részesülhet. De tekintsük az összes hadviselőket. Még ha valamennyien is nyernek, akkor is csak veszteség az osztályrészük, mert évtizedek szükségeltetnek ahhoz, hogy valamennyien kiheverjék a rajtuk ejtett sebeket. A férfiak fiatalsága fel lett álodzva, az egyes államok oly óriási haditerhek alatt nyögnek, miknek csupán a kamatai óriási megterheltetést jelentenek azon államok népeire, hatalmas területek elpusztíthattak, virágzó falvak és városok a földdel tétettek egyenlővé és eltűntek a föld színéről, mintha soha sem léteztek volna. Nemcsak a központi, hanem az antant hatalmak népei is vágyódnak a béke után. Óhajtják a békét és hangjuk, felszólalásuk mindinkább hangosabbá, követelőbbé lesz. Az európai kontinens államai készek is a békére, ha azt minden megalázkodás nélkül elérhetik, minden nemzeti tekintélyüket is megőrizhetik. Az angol kormány azonban nem fogja, azt tenni, legalább önmagától nem. De kénytelen lesz a béke útjára lépni, ha az ántánt hatalmak részei elszakadnak tőle. Ez az eshetőség pedig sokkal előbb állhat be, semhogy elképzelhet- nők. De amig ez bekövetkeznék, Anglia minden igyekezetével oda fog hatni, hogy az ántánt államokat önző céljainak keresztülvitelére összetartsa. Vájjon lesz-e e tekintetben sikere, ez mindenesetre egy más kérdés. Európa szárazföldi államai minden bizonynyal többet szenvetdek a háború következtében, mint Anglia. Franciaország óriási áldozatokat hozott és közel van a vég kiemrüléshez. A francia kormány támaszkodik még az ál-hazafiság- ra, de minden jel arra utal, hogy Franciaország népei is kívánják a békét és hogy a francia nép már sutba dobta a Revanche és Gloire kápráztató Aureolaját, A német kancellár pedig arany hidat óhajt építeni, hogy a hős francia ellen oly békét köthessen, mely a háború előtti állapotok visszahelyezése alapján lenne alapozva. Olaszország sem nem nyerne, sem nem. vesztene területben. A mi pedig a hadikárpótlásokat illeti, arról még csak szó sem eshetne, miután pénzügyi tekintetben annyira meg vannak rendülve az egyes államok, hogy még az esetben sem fizethetnének hadi kárpótlást, ha azt megtenni akarnák is. És Amerika? Az ántánt hatalmak kormányai, nem a népei, mit sem akarnak békéről hallani, mig Amerika szállítja nékik a drága muníciót. Miért erőszakolná tehát Amerika rájuk a békét? így gondolkoznak Amerika tőkepénzesei. Pedig talán már nincs is olyan messze az időpont, mikor az amerikai municiószállitók legtulzóbb békeapostolokká válnak. Engedjük ennek az időpontnak a felismerését Amerika pénzembereinek. Majd ha inogni kezd az a pénzügyi felülépitmény, melyet az antant hatalmak amerikai pénzzel megalapoztak, akkor tszólalnak majd fel a Wall Street nagyjai ekképp szólván a londoni háború csinálókhoz: “ Most már elég volt. Kössetek békét. Mert mi nem vagyunk hajlandók nektek többet szállitani. Sem pénzt, sem lőszert, sem gabonát. A háború megtette kötelességét. De most már látjuk, hogy nincs több pénz benne.” A kérdés itt csupán az, hogy mikor áll be ez a “kedvező pillanat,” hogy Amerika a béke eszméjét megpendítse. De abban a percben, midőn a Wall Street megszólal, mozgolódás lesz Washingtonban is. Lelkűkre beszél majd Wilson elnök a hadviselőknek és meggyőző szavak kíséretében nyúl a békéltetés dicsfényéhez. És Wilson lesz a világbéke apostola, midőn a kellően megválasztott pillanatban odadör- gi: “Le a fegyverekkel!” Kányák. Minden református magyar olvassa és terjessze lapunkat, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját.
