Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-12-09 / 50. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916. DECEMBER 9. VOL. XVII. No. 50. EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. .ir$nlsta.a. as secand-cla :ar Oct. 28, 1910 MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON.-----------------------------------------------------------------------------------------. ■---------------------------r------— --------­the Post Office at New York. N. Y.t under tire act of March 3, 187J. ADVENT. AZ UNIÓ ÜGYÉBEN. Beléptünk a kedves adventi idő- I szakba. Közeleg a karácsony, a ybékének, szeretetnek áldott szent lünnepe. Az ajtó előtt áll és zör- Eget és kér sziveinkbe bebocsátta- Itást AZ, a KI azért jött hogy ben­tiünket üdvösségre vezessen. Halhatatlan lelkünk békére vá- Jgyik, szeretet után sóhajt és üd- Ijvösséget, örök életet kíván találni ^küzdelmes földi tartózkodásának [bevégzése után. Mindezeket pe- |dig Istennél találhatjuk meg az |Ur Jézus Krisztus által. — Én vagyok az Ut, az Igaz- (ság, az Élet — mondja Ő, kinek I szájában álnokság nem találtatott s kinek szava Amen és Igazság. Ő, az áldott Ur Jézus Krisztus Istennek dicsőséges és szent Fia az Élet és Igazság. Ő rajta kívül nincs üdvösség sem az égben, sem pedig a földön. Nincsen más név mely által lehetne megtartatnunk De Ő csak úgy adhatja meg lel­kűnknek a sóvárgott békét, csak úgy töltheti meg üres szivünket szeretettel, csak úgy biztathat ben­nünket örök élettel és üdvösség­gel, ha mi Ő HOZZÁ megyünk. Isten a kevélyeknek ellenáll és csak az alázatosaknak adja az Ő kegyelmét — mondja a Szentirás. Jézus senkit nem kíván kény­szerrel üdvözíteni. Ő erőszakot, erélyt nem használ az ő kegyelme kínálásánál. — Jertek el Hozzám mindnyá­jan, kik megfáradtatok és meg- terheltettetek és Én megnyugosz­tallak titeket! Milyen szép hivogatás, milyen édes biztatás! Van-e a föld lakói között, kinek szüksége ne volna a pihenésre, a test és lélek nyugalmára? Agg királyunknak is utolsó sza­vai ezek voltak: — Fáradt, nagyon fáradt va­***nk^mb» —- ­------- IWIMH l S ha még egy király is érzi a fáradtságot és nyugalom után vá­gyik, holott ő e földi életben min­dent megkaphatott, a mire csak ■teste-lelke vágyott, — mennél in­kább érezzük mi, mindennapi ter­hes munkálkodásunk, verejtékező szorgalmatosságunk közepette a testnek és léleknek megfáradott- ságát. Testünket megpihentetjük, és szervezetünkbe uj erőt szedhe­tünk, ha egy éjszakán át jól ki- alusszuk magunkat, — de a lélek más forrásból szedi a pihentető és erősítő áramot. Ez a forrás pedig nem más, — mint az örök életnek kiapadhatat- lanul és szüntelenül friss forrása Az evangélium, amelyet az Ur Jézus Krisztus reánk hagyott: örökségképen. Ha valaha pedi szükségünk volt arra, hogy vigasz-# talást és erőt merítsünk, úgy bi'it zonyára a mostani nehéz időkben: a mikor annyi könnyet kell felszít, ritanunk, van szükségünk erre az igazi forrásra. A vallás által meg- könnyebül a szivünk az élet gond­jai között, a keresztyén vallás ál­tál lelkünk Istenhez emelkedik./ E forráshoz csakis Jézus áltál juthatunk el. Igyekezzünk azért ez adventi napokban Ő vele találkozni. Ké­ressük Őt, és hívjuk magunkhoz hogy vegyen állandó lakozást; a mi sziveinkben. Énekeljük hittél és szent lelkesedéssel azt a gyö­nyörű szép adventi éneket : | Őh, mikép fogadjalak, y Világ Megváltója, Méltókép, hogy áldjalak,^ Lelkem Megtartója? Jézus! Erre engemet, 1 Taníts meg Temagad, Vond magahoz szivemet. Mely hivsághoz ragad. Ámen! « Lapunk figyelmes olvasóinak Bizonyára emlékezetében van még az a cikksorozat, melyet “Nyilt livél” formájában tettünk volt lljizzé az Amerikai Magyar Refor­mátusok Lapjában válasz gyanánt a^ra a megkeresésre, melyet a <$atlakozottak újságjának a Ma­gyar Egyháznak szerkesztője hoz­zánk intézett volt. 'jj • Azon cikkek egyikében elköte­leztük volt magunkat arra, hogy hozzászólunk az amerikai magyar Ifeformátusság égető nyomorúsá­gának ügyéhez és magunk részé­ről mindent metgeszünk, hogy a jreménylett unió, vagyis az ellen­ségeskedésben, testvérharcban ál- 1 ló amerikai magyar református- ! ság összehozása eszközöltessék. E pillanatban nem vagyunk ké­szen még ugyan ahoz, hogy a kér­dést minden oldalról megtárgyal­juk, sem elhamarkodott véleményt nyilvánítani nem óhajtunk; mind­azonáltal az eszmék és a helyzet tisztázásához egyelőre is valaho­gyan és valamennyiben hozzájá­rulhat az, ha megkezdjük közlé­sét annak a temtativ (próba) ja­vaslatnak, melyet még a háború kitörése előtt, 1912 szeptember hó 12-én küldött el a Reformed Church in the United States mis­siói főhatósága a magyarországi ref. egyház conventjéhez. Ebből is megállapítható, mily nemes keresztyéni lelkülettel ke­reste az amerikai református egy­ház a békét és megértést úgy a hazai egyházzal, mint az itteni re­formátus gyülekezetekkel. Terv, melynek értelme szerint az amerikai magyar református egyházak és gyülekezetek megma­radnának, mindenik a maga mos­tani egyházhatósága és kormány­zata alatt azzal a különbséggel, hogy béke, egyetértés, testvéri sze­retet állíttatnék a mostani viszony­lat helyébe: a) A gyülekezetekre nézve ha- tároztatnék: 1. ) Hogy a lelkészek és gyüle­kezetek közötti minden ellenséges­kedések, viszálykodások, magán- és hírlapi veszekedések azonnal beszüntessenek. A lelkészek a leg­erőteljesebben figyelmeztessenek főhatóságaik által, hogy minden összeütközési alkalmat kerüljenek s szeretetben, egyetértésben mun­kálkodjanak híveik és gyülekeze­tük javára. 2. ) Minden gyülekezet jelen egyházhatósági viszonylatában és körülményeiben maradjon meg. kivéve, ha valamely gyülekezet szabályszerűen elbocsáttatnék az illető egyházhatósága kötelékei­ből. Meg nem engedtethetik egy lelkésznek sem az, hogy izgasson bármely gyülekezetben is abban az irányban, hogy az illető gyüleke­zet valamely egyházhatóság kor­mányzata alá menjen át. Ha azon­ban valamely gyülekezet arra ha­tározná el magát, hogy más egy­házhatóság alá menjen át, a vonat­kozó anyagi kérdések és érdekek barátságosan, udvariasan és igaz­ságosan kiegyenlitendők, mielőtt az illető gyülekezet az elbocsájtást megenyerné, avagy a más egyházi hatóság által befogadtatnék. 3. ) Az ellenegyházak, t. i. azok. a melyek egy MÁR MEGLEVŐ egyház ellenében szerveztettek. feloszlatandók, kivéve azok, me­lyek nagy városokban vannak, s melyek valóban életképesek s fel­tétlen szükségesek. A jövőben el­lenegyház semmi körülmények kö­zött egyik egyházhatóság által sem szerveztetik. 4. ) Ha valamely nagy városban vagy általában bármely helyen uj egyházközség alakításának szük­sége állana elő (a hol még nincs

Next

/
Thumbnails
Contents