Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-11-25 / 48. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 48. sz. NOVEMBER 25. AZ IGA ALATT. — MÁTÉ 11: 29-30. — Vegyétek fel magatokra az én igámat, — mondja az Idvezitő. Ne csupán nézzetek arra, ne csak el­mélkedjetek a felett, ne is pusz­tán szépen énekeljetek arról, nem megfogni és magunkra venni, pa­rancsolta ő. Magatokra, hogy az alá tartsátok fejeteket. Olyan korban élünk, amikor oly sokat tanácskoznak, vitáznak és ábrándoznak a “halál utjá”-ról, s ha némelyeknek a maguk énjével meg kell halniok, ágaskodnak és védekeznek ellene, akár csak egy ellenség ellen. Még oly sok tü­zelő szer, annyi robbanó anyag van a szivekben felhalmozva hogy egy finom tapló elegendő, hogy óriási robbanás jöjjön létre. Be­szélnek az “Ur utai”-ról és szé­pen kiszínezik saját útjaikat; úgy nyilatkoznak, hogy az Ur megvi- lágositotta őket, hogy ezt vagy azt tegyék és senki más, csak alat­tomos szivük diktál; igy szólnak: “semmi örömöt nem kaptam az Úrtól, hogy indítványotokat elfo­gadjam, intelmeteket helyesnek is­merjem”, és saját szivük egyálta­lán nem is akarja azt. Az ő igáját magunkra venni szólít fel az Ur. Hiszen csak kell valamelyes igát viselni. Nem igaz hogy az ember saját ura lehet. Bálványaid kemény igát raknak reád. A bálványok fojtogatják és gyötrik híveiket. Persze, a bál- bányisten mindenkinek azt mond­ja, amit leginkább szeretne, igen, s az ilyen balga azt véli, hogy vele jó lenni. “Kedves lélek”, igy szól a bál­vány embereihez, “egyél és légy jó kedvű, tedd életedet igazán széppé!” így beszél rá a bálvány valakit és az illető nem veszi ész­re, hogy az nyakát fokozatosan összeszoritja. Iga az, amit Jézus magasztal, nem virágbokor, a mely időről- időre illatozik és gyönyörködtet, nem különös nyugvó vánkos, ame­lyen kipihenjük magunkat, nem játékszer a hangulatnak élő sze­szélyes emberek számára, hanem húzásra szolgáló szerszám olyanok részére, akki eddig semmi valóban jó húzásban nem akartak részt venni. Az Idvezitő befogja a ma­ga embereit. “Mi nem diszpari- pák és fényüzési táltosok, hanem csatalovak és igáslovak vagyunk” (Hofacker). Jézus itt nem is ün­nepi kabátot kinát, amelyet külö­nösebb napokon viseljünk, és a melyet vasárnapi istentisztelet el­múltával a szekrénybe akasztunk Nem,nem! Iga az, amely meggör- nyeszt, amely mindazokat, akik magukra veszik, olyan helyzetbe kényszeríti, amilyenben az Ur kí­ván és akar minket látni. Igája az ő engedelmes állása, amelyet az Atyával szemben elfoglalt. Az ő lelkének vezetését, az ő ös­vényein és nem a mi ösvényeinken való járást jelenti az. Megakadá­lyozza, hogy fejünket magasan hordjuk és hogy saját tetszésünk szerint ugrándozzunk. Valami ha­talmas kényszerítő és korlátozó erő van abban; mintegy vasbékó- val bilincsel le, Jézushoz fűz és ki­rekeszt a világból, miként az álla­toknál ott kerül alkalmazásba, a hol a fő természeti erő székel, hogy fejünket nem dughatjuk rajta ke­resztül. “Tanuljatok tőlem” — folytat­ja azután az Ur. Az ellenállás ma­radványaival szivetekben ne mo­rogva hordozzátok az igát, hanem tanulva. A tanulás csak az iga alatt meglehetős. Csak engedel­mes helyzetben, Krisztus követé­sében lehet a legszebb tapasztala­tokat tenni, érhetjük el a legmé­lyebb ismereteket és nyerhetjük a legboldogabb erőket az ő erényé­nek hirdetésére. Krisztus erénye­it nem tudásukra büszke erénymü- vészek tantermében sajátítjuk el, hanem az ő igája,, az ő vezetése alatt. Jézus is végig járta ezt az iskolát. Ő engedelmességet tanult abban, amit az Atya tanácsa sze­rint szenvedett. Tanuljatok em­beri életet isteni értelemben élni, egyszóval, tanuljatok Jézustól — élni; mert azt nem értitek. Ő tő­le kell ezt tanulnunk, mert máq ezt nem értette. Ha valami he­lyeset akarok megtanulni, egy jó mesterhez kell járnom oktatásra, aki az illető tárgyat igazán érti. Menj Jézushoz, ha uj ember sze­retnél lenni. Hiszen tiszta vizet tiszta forrásokban szoktak keres­ni és nem mocsarakban. Ne men­jetek a kontárokhoz, műkedve­lőkhöz, menjetek a mesterek mes­teréhez, Jézushoz. Nem ihába int az ő baráti szája: Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivü vagyok, — milyen szép és egyúttal ösztönző mondás. Jézus­tól jól tanulni, mert ő szelíd ta­nító. Olyan tanmódszere van, a melynél a szelídség vesszője ját- sza a fő szerepet; nem a verő mód­szer, amelynél a durva erő van na­pirenden. Ha hibát követünk is el, nem küld el azonnal. Nem kí­vánja, hogy rögtön mesterek le­gyünk mi is. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok (Ján. 15:2). E szavak bepillantást engednek az ő tantervébe, amely tanitvá­nyainak felfogási képességeihez illeszkedik. Óh, mily emberi az én Idvezitőm, és gyakran mily em­beriek az emberek! Igen, igaz, mennél istenibb, annál emberibb. Jézus tanít, midőn szolgál. Taní­tásának módjába a szeretet erejét viszi és úgy nyeri meg tanítvá­nyainak szivét. Nem haszontalan elméletekkel tömi tanulóit, nem üres elmézéssel táplálja őket, ha­nem örök valóságokkal, életadó ismeretekkel, isteni lényeggel és mély betekintésekkel, valamint pompás kilátásokkal boldogítja a tanulóit. Az élet iskolájában az Isten embere a Mester lábainál ül Nyugalmat találtok a ti telkei­teknek. Nyugalomra csak Jézus juttat; miként a Jehova az izrae­litákat a hosszú pusztai vándorlás után Kánaánban megnyugtatta úgy kell neki bensőleg bevezetni minket a hit nyugalmába. Igen, a csendes hit, amikor a lélek gyer­meki bizodalomban nyugszik a jó mester kebelén, a midőn nem sa­ját erőfeszítésekkel kell a hit ál­lapotának megtartásán fáradozni, az ilyen hit mennyei eredetű jó. Az iga alatt, az ő engedelmessé­gét, alázatosságát és szelídségét tanulva, ama fényes lelki magas­latokra jutunk, ahol a lélek siet­sége alább hagy és szent nyuga­lom száll alá. A nyugalom Isten­ből való élet; az igazi nyugalom, a lelki nyugalom, a mély bünbá- nat zivatara utáni nyugalom igazi boldogság. Nyugodni annyi, mint a kereszt­nél maradni ; nyugodni annyi, — mint igent és áment mondani Is­ten utaira; nyugodni annyi, mint Istent megérteni; nyugodni annyi mint hogy szivünkben minden tu­dott bűnnel szakítottunk. Hová, óh, fáradt vándor? Isten­nek fáradt gyermeke, fáradt har­cos, már gyakran sirt szemed és vérzett szived, mert már ezerszer akartál ama Bethesdába belépni, ariiely nyugalmat és gyógyulást hoz neked, ha lelkedet fáradtra gyötörted, és óh, még soha sem jutottál odáig. Bátorodjál neki, hisz még nagyon erős vagy; ha pe­dig egészen kifáradtál saját küz­delmeidben, akkor Jézus felelős­ségére merülj alá az ő szereteté- nek örvényébe és mondd: — To­vább nem birom, Idvezitőm, har­colj te! Akkor ő azt fogja válaszolni: — Eljött az én órám, most nyugalom­ra vihetlek. Ámen. Székely Sándor brownsvillei, Pa. ref. lelkész. Minden református magyar ol­vassa és terjessze lapunkat, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját. GYERMEK=ÜNNEPÉLY November 30-án, Hálaadás napján. A HARLEMI REFORMÁTUS EGYHÁZ TEMPLOM ALATTI HELYISÉGÉBEN. (233 East 116th St.) Kedves Magyar Szülők: — A Harlemi Magyar Református Egy­ház, a mely munkájának kezdetétől fogva kiváló gondot fordított a magyar gyermekek nevelésére, és úgy a téli, mint a nyári hóna­pokban mindennapos iskolát tart fenn, nem csekély áldozattal a ma­gyar szülők gyermekei részére, minden esztendőben nagyobb sza­bású gyermek estélyeket is szokott rendezni, hogy maguk a szü­lők is meggyőződést szerezzenek munkánk nagy jelentőségéről és annak éveken keresztül való lelkiismeretes elvégzéséről. A legközelebb megtartandó nagyszabású GYERMEK- ESTÉLYÜNK HÁLAADÁS NAPJÁN, november hó 30-án, este pont 8 órakor lesz megtartva a HARLE­MI MAGYAR REFORMÁTUS TEMPLOM ALATTI HELYISÉG­BEN, 233 East 116-ik utca—a 2-ik és 3-ik Ave.-k között, a melyre az összes new-yorki magyar szülők figyelmét szeretettel hívjuk fel. Ezen az estélyen a harlemi mindennapos magyar óvodának a gyermekei is be fogják mutatni előhaladásukat, a vasárnapi ma­gyar iskolának felnőtt gyermekei pedig kitűnő szavalatokkal és szebbnél-szebb ének és tánc-számokkal fognak nem mindennapi meglepetést szerezni a magyar szülőknek. Felkérjük azért a magyar szülőket ez utón is, hogy tiszteljék meg megjelenésükkel Thanksgiving Day napján azt a nemes mun­kát, a melyet a magyar gyermekek között végezünk. A gyermek ünnepély kezdete pont 8 órakor. Belépti dij nincs, a perselyezés jö­vedelme pedig a magyar iskola részére fordittatik.

Next

/
Thumbnails
Contents