Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-11-11 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 46. sz. NOVEMBER 11. ISTENI BIZTATÁS. ZSOLT. 31:25. — Legyetek erősek s bátorodjék a ti szivetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat. Vigasztalanság és osüggetegség, e két sötét alak kisértetszerüen surran a világon keresztül, számtalan szivet megtép és sokakat a kétségbeesés örvényébe ránt. Az emberek érintkeznek egymással, vidáman vagy közönbösen mennek el egymás mellett, nem véve észre, hogy e komor árnyak éjjeli lidérc- ként nyomakodnak a szivekre és gyakran önkénytelen sóhajokat sajtolnak ki belőlük. A serkentés és vigasz szava gyakran üdítő, felfrissítő fénysugárt vetne az ilyen elsötétült szivekbe, ám az emberek rendesen nagyon takarékosak az ilyen fénysugarakkal. Lehet, hogy az ő szivükben nincsen világosság, avagy túlságosan szorgalmasak, közönysek és részvétlenek. Épen, hogy elmennek egymás mellett, hagyják egymást vergődni és küzködni úgy és addig, ahogy és ameddig bir. Egészen másként viselkedik Istenünk az éjbe borított emberrel szemben. Elébe megy, kiált feléje, mint itt is, Dávid szavaiban: “Léá erős és bátorodjék a te szived!” Vagy: — ‘‘Ne félj, csak higyj! (Márk V:3) Az ő szavaiból egyre újra isteni biztatás ragyog felénk. Ila Isten ilyen dolgot oly gyakorta kínál és igér az embernek ez annak a bizonysága, hogy arra az embernek nemcsak szüksége van, hanem hogy önmagán nem tud segíteni s az isteni segítségtől és biztatástól függ. Isten tudja hogy az embernek szükséges a vigasz és hogy a világban nem találhat igazi vigasztalást. Jól tevő ugyan az emberi vigasztalás is' de nem elegendő. Az emberi vigasz gyakorta olyan, mint Jákob pátriárka esetében, aki, midőn József név fia meghalt és azt gyászolta, nem akara vigasztalódni (I. Móz. 37:35) vagy miként Jób barátainak mondja: ‘‘Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? (Jób 21:34). S ha az emberi vigaszszavakról Salamon is azt mondja: ‘‘Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek és meggyőgyitói a temeknek” (Péld. 16:24), ez az emberi vigasz épen csak olyan, mint a napsugár a megszomoritott léleknek, de nem maga a vigasz napja. Ez egyedül Istentől ragyog felénk és csak ez képes a mi sötétségünket világosságra változtatni. S mert az Ur ezt tudja, azért tárja fel oly gyakran a mennyet és ragyogtatja le napsugarait a szegény földre. S ha büntet és büntetett is, akkor is újra vigasztal. Oly szépen mutatja ezt Ézsaiás által, aki által Izráel népének ezt kiáltja: ‘‘Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet» igy szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szivéhez és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott, hiszen hétszeresen sújtotta őt az Ur keze minden bűneiért” (Ezs. 15:1, 2). Igen, az Ur a vigasztalás Istene. Ezért mondja Aszáf is: ‘‘Ha elfogyatkozik is testem és szivem: szivemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, óh Isten, mindörökké!” (Zsolt. 73:25). Az ő kegyelme, igéje, törvénye, segítsége vigasztalást nyújt. Az Ur Jézus a Szentleiket ígéri kifejezetten vigasztaló gyanánt (Ján. 14 26). A mennyből a szegény ember e szózatot hallja: “Légy erős! és bátorodjék a te szived!” Ismeri azon helyzeteket, amelyekben vigaszra van szükség, a melyekben az emberi vigasz többé nem elég, ahol csak Istetn tud vigasztalni. Tapasztalta és átélte azokat, gyakran csüggedett, de az isteni vigasz alatt nem csüggedt el. Szenvedett az olyan embeerk- től, akiknek tanaik hiábavalók voltak (Zsolt. 24:4), remegett az ellenségektől, úgy, hogy ilyen vallomást kelle tennie: szorongok? (Zsolt 25:17, stb). Szeme a bánattól elbágyadt (Zsolt. VI :8), bánatban enyészik élete és sóhajtásban múlnak évei (Zsolt 31:11). Maga mondja, hogy csúfságul vettetett oda szomszédainak — nevetségre és guynra a körülte levőknek (Zsolt. 54: 14) akik az utcán látván őt, elfutnak tőle. Töröltetett, akár a halott az emlékezetből, s akik még emlékeznek reá, iszonyatoisságot mondanak felőle és együtt tanácskoznak ellene és tervezik, hogy elrabolják lelkét (Zolt. 31: 12, 13, 14). Valóban a vigasz ott drága volt és az emberi bitzatás nem lett volna elegendő. Egyedüli menedéke az Ur volt, a kiben szabadulást talált. Az Úrhoz kiált: “Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból (Zsolt. 31:17). El rejti őt az emberek zendülései elől orcájának rejtekében; sátorban őrzi a perpatvarkodó nyelvektől (Zsolt 31:21). S mennyire szükségünk van nekünk is ez isteni biztatásra. Hiszen mi is oly sok utón megyünk keresztül, ahol szorongunk és aggódunk. Állunk hamis tanokat, laza nézeteket és szokásokat hirdető emberek között, akik minden istenit kevésre becsülnek, amellett elhaladnak és az istenfélőtől menekülnek. Küzdenünk kell saját bűnünkkel és vigyáznunk, nagyon vigyázunnk, hogy ne kerüljünk idegen bűnök hálójába. Mi együtt szenvedünk a világ léhasága, felületessége, önzése, hiúsága, alattomossága és bizonytalansága közepette. Látjuk e világnak részben önhibájából eredő, részben pedig nem érdemlett Ínségét, azt a gyulóanyagot, mely minden irányban robbanásra halmozódik fel. Mit tegyünk ilyen körülmények között? Elcsüggedjünk? Semmi- esetre ! Az isteni biztatás akkor is hangzik felénk: “Legyetek erősek és bátorodjék a ti szivetek!” Azonban ki lehet ilyen? A felelet ez: mindnyájan, akik várják az Urat. Ők is csüggedhetnek, de nem szabad elcsüggedniük. Az a szó: “elcsüggedni” — nem ismeretes az Isten országában, de jól ismert az elvesztettek körében, mivelhogy az elvesztettekről és hitetlenekről van megmondva, hogy részük a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz (Jel. 21:8). Ha nem célod e cél felé haladni, akkor várjad az Urat. Várni pedig annyi, mint szorongás, és félelem, szomorúság és vágy közben, szent türelemben, biztos bizodalomban és szilárd bátorsággal Isten segítségé tremélni. A várás nem valami lustaság vagy komor tépelődés, hanem olyan, ami a legnagyobb erőt, tevékenységet és akaraterőt igénybe veszi. Ragaszkodás az Isten jóságához s hűségéhez minden nehéz és hosszúra nyúló nyomorúság dacára, hit, hogy az Ur minden késedelem dacára végre győz és mindent jóra fordít. Várd az Urat! Ha a sötétség mélységei tekintesz és megborzadsz az örvénytől, fordítsd el hivő szemedet az ijesztő képektől, néz ar Urra, aki minden nyomorúságnak felette áll. Az ő megmentő szeme fog a te hivő tekinteteddel találkozni, az ő igazat mondó ajka kiált feléd, jobban, mint az emberek tehetnék —• légy erős és bátorodjék a te szived! Ámen. Székely Sándor brownsvillei, Pa., ref. lelkész. A szabadság hős adóssága. Végrehajtás egy 1849-ben elesett hős tiszt ellen. Néhai jó Mikolai Bertalan főhadnagy ur, Asztalos Sándor szárnysegédje most már nyugodtan pihenhet sírjában, nem tartozik Arad szabad királyi város pénztárának 96 korona 54 fillérrel. A tanács leírta terűéről. Bizonyos, hogy siri nyugalma eddig nem volt zavartalan az aradi szabadsághősnek, aki a véres utcai harcban parancsnoka oldalán aprította a rácot és Arad utcáin hősi halált halt. Ő volt az egyetlen tiszt, aki az utcai harcban elesett és hálából. .. Az utókornak erről a hálájáról szól ez a közigazgatási história. A városnak van valahol az Újtelepen egy telke, amelyben a szabályrendelet értelmében kerittés- sel kellett ellátnia. A mérnöki hivatal elkészítette a terveket, a költségvetést, a bizottságok meghányták vetették és véleményük alapján a tanács elrendelte a kerítés elkészítését. Az utca, ahol a telek fekszik, névtelen volt, a kerítés elkészülte után elkeresztelték. Az aradiak az utcai harcok mártírjainak emlékére Mikolai Bertalan nevével díszítették fel. A kerítés eklészitéséről az ács benyújtotta a számlát, a kamarás elismerte a helyességét és 1913- ban a tanács áttette a számvevőséghez, hogy likvidálják. Ott meg nézték az aktát, látták, hogy a város készíttette a kerítést, tehát az ki van már fizetve, amint ez szokás, a telektulajdonost megterhelték a költségekkel. A főkönyvben a számvevőség nyitott Mikolai Bertalannak egy számlát amelyre 96 korona 54 fillér tartozását előjegyezte. Mikolainak szegénynek termé szetesen esze-ágában sem volt fizetni, mert egyrészt, az esze szegénynek még 1849-ben az aradi temetőben oszlásnak indult. Az adóhivatalhoz került a követelés, ez jelentést tett a tanácsnak, ez pedig elrendelte Mikolai Bertalan ellen a végrehajtást, azzal az indokolással, hogy már elég rég vár a város a 96 korona 54 fillérre. Ezt a tanácsi végzést ki kellett kézbesíteni a végrehajtásra kiszemelt Mikolai Bertalannak. Az adóhivatal átirt a városi bejelentő hivatalhoz és kérte, hogy adja meg Mikolai Bertalannak pontos lakcímét. Mikolai Bertalannak Aradon bejelentett lakása nincs. Ez volt a válasz. Az adóhivatal A Kapitolium. A törvényhozás épülete.
