Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-11-04 / 45. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 45. sz. NOVEMBER 4. Vol. XVII. Nov. 4, 2916. No. 45. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Á Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja Felelős szerkesztő: HAR8ANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkée* Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és »gyleti tudősitás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St„ NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre............$1.00 Magyarországra egész évre... $8.00 HUNG A RI AN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Belmissiói tevékenység. Magas célokat szolgáló református lapunk egyik utóbbi számában a “Belmisszió” cim alatt megjelent épületes tettekre buzdító cikk megragadta figyelmemet. Mindjárt református egyházaink állapotára gondoltam, melyek ma már jó részben leküzdötték a múlt nehézségeit s céltudattal faladnak *a kijelölt utón. A mai kor lehel- •lete már megérintette nemeslelkii, józan gondolkozó magyar népünk érzületét. Kezdünk régi aléltsá- gunkból ébredezni. Itt is, ott is nemes irányú törekvésekkel találkozunk, melyek arról tanúskodnak, hogy kezdjük megérteni az idők jelét. A belmisszió nevét mindgyak- rabban halljuk emlegetni, sőt vannak egyes gyülekezetek, a hol buzgó lelkű nőapostolaink valóban áldásos munkát végeznek az egyház sokfelé ágazó munkáiban. A mai szorongatott helyzetben, a mikor az idő nyomasztó hatása nem egyszer elszomorít bennünket, szomorúan kell látnunk, hogy az emberek egy része önérzettel van tele. Sokan vannak, akik egy fejjel magasabbaknak látják magukat, mint embertársaikat s igy nem csoda, ha református egyházunk csak nehezen haladhat szi- vet-lelket erősítő és építő nagy munkájában. Látszólag növekedik azon embertársaink száma is, kik szeretik a protestáns keresztyénség hanyatlását, felbomlását hirdetni és ezek azután a vallástalan tudomány hívei közé tartoznak. Hitre, egyházra, papra csak akkor szorulnak, ha szivükből az öröm kirepülve annak helyén a bánat, a 'keserűség ütött tanyát. Szánalmas kishitűség az emberre nézve, a mikor vallását, hitét úgy cserélgeti, mint köznapi ruháját. Magyar egyházainkban kétségkívül áldásos és gazdag eredményű munkát fejlesztehetünk, ha a belmissziói tevékenységet minél előbb megkezdjük. E nagy munka mezőn pedig tevékeny részt vehetnének a most már szép számban levő papnéink, kik a család gondjai mellett odaadó részt vesznek papférjük nehéz munkájában is. Sok áldásos eredményt varázsol a gyermek- s ifjú szivekbe a vallásos lelkű papné. Az egyházak sze- ■szegényeinek gondozása, háztartási iskolák, a betegek és gyengék ápolása, az elvesztettek megmentése, az elhagyott gyermekek, ia vasárnapi iskolák, vallásos iratok terjesztése körül, szép és eredményekben gazdag munkát fejthet- ki a papné, de viszont rombadönthet és megsemmisíthet, ha szivének sugallata, ajkainak mozdulata homlokegyenest ellenkezik pap férjének legszentebb irányzatú törekvéseivel. Tűrhetetlen állapot az, a mikor a papné az oly szükséges és kívánatos, egyenes beszéd helyett, köznapi nyelven zsólva, a pletyka hordozójává szegődik. Ezzel ellenkezőleg, neki kellene megvetni alapját az irgalmas samari- tánusról szóló példázatnak. Mindinkább fejlődő, erősbödő egyházainkban ma már szép száma van a serdülő leánykáknak, a kik egy kis oktatás, képzettség mellett szép munkát tudnának végezni magyar gyülekezeteink körében. Vegyük azért fontolóra e reánk nézve fontos kérdést. Igyekezzünk utat s módot találni, hogy e kérdés mielőbb megoldható legyen. Mutassuk meg, hogy a belmisszió iránt érdeklődünk, sőt azt terjeszteni, azért áldozni is készek vagyunk. Bertók Béla ref. lelkész. FELHÍVÁS. Kérjük lapunk azon tisztelt előfizetőit, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, hogy azt minden külön felszólítás nélkül lapunk kiadóhivatalának, 454 E. 116th Street, beküldeni szíveskedjenek. Az úrvacsoráról Jézus Istennek lélekben való imádását, Isten atya voltát, tehát gyermekei közeledésünk lehetőségét hirdette. Hangsúlyozta, hogy az embert az üdvösségre, sem vagyoni állapota, sem testi-lelki képességei, sőt vallásos cselekedetek sem segítik, hacsak nincs meg a lélekben a bűnnek bánata, a gyön- geségnek őszinte elismerése. Hiszen ha cselekedetekkel Isten kegyébe juthatnánk, a gazdag embernek pl. legtöbb alkalma volna annyi jótettet végrehajtani, a mennyi az üdvöségre szükséges, segítené a szegényt, templomot építtetne — maga pedig tetszése szerinti bűnös életet élhetne. Indiában vagyonos emberek ugyanezt teszik, amikor szolgákat tartanak arra a célra, hogy a gazda vallásos kötelességeit teljesítsék, melyek között legfontosabb az imakerék forgatása. Különösen hangzik bár, de igaz azon szomorú tény, hogy a mi vallásunk hivei között s az egész keresztyén vallás kebelében nagyon sokan tekintik az úrvacsorát vallásos cselekménynek. Legalább is erre vall viselkedésük, mikor részesülnek annak áldásában, hallják az intést, hogy a bűneikkel való szakításnak, az Atyával való egyesülésnek, újjászületésnek jele az — s mégis, életük semmi hajlandóságot sem mutat istenes élet folytatására! Ez a hiba ottan gyökerezik, hogy a keresztyén belenyugszik abba, hogy bármilyen életet él — mikor az Ur asztalához járul — a Krisztus vére megtisztítja bűneitől. . .Nem lehet elég súlyt fektetnünk ezen gondolkozás helytelenségére. Hiszen igaz, hogy senki tökéletes képmása Jézusnak nem lehet s hogy ezen a földön csak törekszünk a tökéletességre, Jézus nem azt mondá, hogy “tökéletesek lesztek”, hanem azt mondá, hogy ‘‘legyetek tökéletesek”; de lehetséges a fejlődés. Hogyan van az, hogy az ilyen emberek az általunk óriásinak, legyőzhetetlennek tartott kísértéseken, akadályokon át céljokat megvalósítják s életűkkel világítani képesek? Hogyan van az, hogy sokszor egy egyszerű, iskolázatlan ember is tisztitó, felemelő befolyással bir környezetében? Ő talán Istennek különös kegyeltje? Talán emberfeletti tulajdonsággal bir? Nem! Csupán ismeri az Atyát, az ő Fiának pedig benső, lelki barátja. Mikor őt alázatosan kérte, hogy bűneit bocsássa meg, azt is kérte, hogy legyen tovább is barátja (nem csak akkor; mikor a szükség szorongatja); Jézus látta ez ember hitét, őszinte bünbá- natát a rossz leküzdésére s az ő követésére, meghallgatta kérését. A kenyér és bor csupán jelei annak, hogy mi bűneinkből a Krisztus vére által bűneinkből meg- inegtisztulunk, de pecsétje is egyúttal a mi Atyánkkal való szövetségünknek. A mi bűneink bocsánatát ugyanis azzal a föltétellel nyerjük el, hogy a jelek vétele után Evangélium szerinti életet élünk. A mi életünk fordulatot vesz a jegyek vételekor. Ez utóbbi szót vegyük a maga legszorosabb értelmében. Aki, mint keresztyén, felfogta Isten akaratát (az úrvacsorával élőknek ismerniük kell azt), annak nem szabad ismét a bűn útjára térni, egyenesen a megszentelődésre kell fordulnia, vagyis nap-nap után Istenbe vetett bizalommal, erős akarattal kell a magában levő formát le^ küzdeni. Az urvacsorai jegyek erre figyelmeztetnek bennünket. Át kell cserélődnünk lelkűnkben, midőn a kenyeret és bort magunkhoz vesszük. Nem üdvözíthet bennünket semmi, a Krisztus sem formálhatja át lelkünket, ha az ő testével és vérével élve, uj emberek nem leszünk: uj, nemesebb, törekvésekkel Isten iránt gyermeki, embertársainkkal testvéri viszonynyal, szent élettel. K. F. Legkésőbb 20-25 nap alatt HAZA ÉR A PÉNZ RENDES POSTAI UTÓN ÉS ^ 5 NAP ALATT HA ÁLTALAM SZIKRATÁVIRATI UTÓN KÜLDETI Karácsonyra már az óhai postai feladó vevényt megkapja mindenki, aki pénzét most küldeti velem az óhazába. 100 Korona $13.~ !*rA SZIKRATÁVIRATI KÖLTSÉG 2 DOLL. 50 CENT^i Németh János, bankár volt császári és királyi konzuli ügynök. 395 BROADWAY NEW YORK, N. Y.
