Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-10-28 / 44. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44. sz. OKTÓBER 28. Vol. XVII. Okt. 28, 1916, No. 44. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja k. Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANY1 LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatársi KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre............$1.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNG ARI AN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the U. 8. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Találkozás. Ninos olyan ember az egész világon, aki vallás és hit nélkül meg tudna lenni. Vannak pillanatok, a mikor szeretnénk találkozni az Ur Jézussal. Sokszor fel is sóhajtunk magános óráinkban, vajha találkozhatnánk Ő vele, a ki lelkünk nygalmát., boldogságát megadhatja. A találkozás útját azonban csak kevesen tudják. Még az apostolok is mikor közülük eltávozott az Ur, megálltak s néztek fel az égre. Az égi angyal csakhamar megszólalt. így sohasem találkoztok, nem ez a találkozásnak útja és módja. .. nem állás és nézés, hanem elindulás és munkálkodás. Az Ur Jézus azt mondotta tanítványainak : “Elmenvén széles e világra és prédikáljátok az evangéliumot. .. térítsetek meg minden népeket... A ki igy tesz, az találkozik is az Ur Jézussal itt is. ott fent is... Hát vájjon mi amerikai magyar testvéreim! Elindultunk-e és ta- nitunk-e másokat Isten félelemre, buzgóságra? Elég munkánk akadna, ha széjjel tekintenénk magunk között. Azt mondják némelyek az a papok munkája. Mily gondatlan kijelentés. Mily helytelen felfogás. Mit ér az a mozdony, ha még oly hatalmas ereje van is, a melyikhez nincsenek hozzácsatolva a vonattestek. Bizony mi, amerikai magyar reformátusok, igen sok esetben csak megállottunk és néztünk... Azt hittük, hogy a világ mi körülöttünk forog, csak a mikor láttuk, hogy más idegen nemzetek fiai mily szépen helyezkedtek el tömörülve az uj hazának földjén, amikor észrevettük, hogy még a műveltség tekintetében sokkal lacsonyabban álló ta- liánok is milyen befolyásra tudtak szert tenni, akkor megtudtuk azt is, hogy bizony mi megállottunk és igen kevés eredménnyel működtünk. Azonban most ne foglalkoztasson bennünket a félelem, “hanem az Istenben vetett erős bizalom, hogy Ő képes bennünket megvédeni, oltalmazni és megszabadítani. Közben azonban menjünk és munkálkodjunk és akikhez csak lehet, vigyük az Ur Jézus megtartó evangéliumát, vigyük azon örvendetes szent üzenetet, hogy ‘Isten Fia jött a világra, hogy a bűnösöket megtartsa', .vigyük oda minden magyar testvérünk szivéhez, leikéhez a testvéri szeretet- nekaz érzését s mutassuk meg, hogy egy Atyának vagyunk a fiai és az Ur Jézusnak testvérei.” A KRISZTUS NÉLKÜL. .. Ezsaiásról azt mondják — bibliai tudósok, — hogy a bibliakönyvek irói közül egy sem beszélt annyit az Ur Jézusról, mint ő. És valóban úgy van... Ezsaiás hosz- szu könyve tele van az Ur Jézus Krisztussal. Egy Tielyen megkapó közvetlenséggel mutatja be az ember Krisztus nélküli állapotát. A Krisztus nélküli állapot a se- tétség, setétség borítja a földet, nagy setétség a népeket... (Ezsai ás 60 r. 1—3). Krisztus nélkül az emberi lélek setét. Nem ismeri magát. Nem látja kezét, lábát és nem ismeri meg azon a piszkot, a szennyet. így van tiveletek is mindnyájatokkal, a kik Krisztus nélkül vagytok. Nem ismeritek magatokat. Kezetek, szájatok szivetek, gondolatotok fertőzött, de ti ezt nem látjátok. Azt mondjátok, békesség, békesség... de nincs békesség. Sőt a Krisztus nélküli lélek borzad a fénytől, a világosságtól. Úgy van, mint az az ember, ki sokáig börtönben volt. Szemei elgyengültek, úgy, hogy most már nem is szívesen megy a fényes szobába; igy a Krisztus nélküli lélek annyira megszokta a bűn sötétségét, hogy irtózik az erkölcsi felvilágosítástól, a hűn nélküli ember nézésétől... Világosság jött e világra a Krisztáiban, mondja János apostol, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Sötétben jobban űzheti az ember a vétket, ezért szereti a Krisztus nélküli bűnös ember inkább a setét- séget, az erkölcsi tudatlanságot, mint az Ur Jézust, az erkölcsi fényt. A Krisztus nélküli ember legfeljebb tapogat az üdvösség után. Ha sötét szobából valaki ki akar menni, tapogat az ajtó után. Sok homályban járunk — mondja Ezsaiás. Tapogatjuk mint vakok a falat és tapogatunk, mint akiknek szemük nincs. Megütköztünk délben, mint alkonyaikor és olyanok vagyunk, mint halottak az egégszségesek között. Emlékezhettek, hogy mikor a betegség vagy halál miatti félelem ébresztgetni kezdette a lelketek és járni kezdettetek az üdvösség és boldogulás után, emlékezhettek hogy nem tudtátok, hol keressétek, hol találjátok azt? Tapogattatok itt, tapogattatok ott, öniga- zultság, törvénybetöltés, élet-meg- javitás, adakozás, sőt a Krisztus felé is... de nem tudtátok felfogni, megérteni s általa békességre, üdvösségre jönni “mert a setétség nem tudta őt felfogni... A Krisztus nélküli lelkek nem is tudják, miben ütköznek meg. “A gonosznak útja setétség és nem tudja, miben botol meg” — mondja a próféta. Óh, szegény vak lelkek, kik a sötétben jártok Krisztus nélkül oly bátran a bűnben, nem is sejtitek, hogy miben fogtok megbotlani, hol fogtok elesni ! Ha már a Gondviselés bennünket idegen földre juttatott, leg alább Istenről ne felejtkezne meg senki közülünk. Az igazi lelki- nyugalmat, és boldogságot úgy is csak Ő nála találhatják meg. MILYEN MUNKÁT VÉGEZNEK A BIBLIA TERJESZTŐ TÁRSULATOK. A bibliaterjesztő társulat megbízottai, a bibliaárusok, igen szép. de igen sok visszautasítással járó munkát végeznek az egész világon. Van Párisban egy hatvannyolc éves, Gaboriand nevű bibliaárus aki a korcsmákat és kávéházakat látogatja leginkább. Ez utóbbi helyek egyikén ezt a szót találta mondani többek közt: ""Béke”. Erre egy azt mondá: — Nem béke kell nekünk, hanem háború; túl sok ember van a világon! — Jó, — tudakolta Gaboriand, — de szeretné-e az ur, ha az öldöklést az uron kezdenék? A nevetés, ami ezt követte, az embert nagy zavarba hozta, de Gaboriand ura lett a helyzetnek és a példabeszédekből 20 példányt eladott (még az is vett, akit a sarokba szorított—, sőt az egyik nevető a teljes bibliát vette meg. A zsidó fajért. A zsidókért felemelte zengő szavát sok nagy költő, többek között a hires Byron lord is. “Sirassátok őket!” cimü versét Tatay A. fordításában közölte is egy már nem élő lap: “Az ország tükre”, 1863 november 11-én, a mint következik: Sirassátok meg őket, kik Bábéinál sírtak Romba dőlt országuk s mind, mivel csak bírtak. Juda lantja megrepedt s elhallgatott, És pogányok laknak, hol az Ur lakott. Lábait hol mossa Juda meg a vértől ? Fog-e dal zengeni a Sión hegyéről? És magasztalni hol fogja ő Istenét Dicsénekben, mely dagasztja kebelét ? Nemzetségek vándorbottal kezetekben; Futni tudtok a sorssal megelégülten? Fészke van a galambnak s odva a rókának Az embernek hona, sirja csak Judának.--------o-------A LÉLEK ŐSZE. Közeleg a tél; de nem kivül — Bennem székel a hideg. Él a tavasz s fiatalság, Usak magam lettem öreg. Kis madár száll fönnt a légben, Dalol, repdes, nem pihen; Mindenütt zsibong az élet, Csak nem lelkem mélyiben. Itt mély osond van: holt levelek Hullanak a földre le Lassan minden elhagy engem: Lelkem csönddel van tele.--------u1--------• BUZDÍTÁS. Ajtódon angyalok lappangnak: Fel! Fel! Késő már az idő. Ma dolgozz, ki tudja, holnap Nem borul rád aszemfedő? Fel! Fel! Az atléta keze Sok pihenéstől gyönge lesz. Ki munkán verejtékeze Tarthat jogot az élethez. (Longfellow után K. F.) FELHÍVÁS. Kérjük lapunk azon tisztelt előfizetőit, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, hogy azt minden külön felszólítás nélkül lapunk kiadóhivatalának, 454 E. 116th Street, beküldeni szíveskedjenek.
