Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-10-21 / 43. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 43. sz. OKTÓBER 21. Kitől vagy. I- KOR. 1:30. — TŐLE vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lön nekünk Istentől és igazságul, szentségül és váltságul Csak hasznos reánk nézve^ ha időről-időre emlékeztetünk arra, hogy úgy testi, mint lelki életünket tekintve, tulajdonképen mi kitől vagyunk, mert mindnyájan nagyon feledékenyek vagyunk, akiknek emlékezőtehetségét támogatni kell. E feledékenységnek meg van a maga káros következménye a mi jelenlegi magunktartására és viselkedésünkre nézve. Az élet utján nagyon különböző emberekkel találkozunk^ köztük olyanokkal is, akik igen biztosan, öntudatosan és parancsolólag lépnek fel. mintha az egész világ az övék lenne, mintha csoda valamik lennének s ezáltal embertársaiknak és felebarátaiknak fölibe tolják magukat. Az ilyen teremtményektől azt kérdezhetjük: — Kitől vagy? Hát már egészen elfeledted szerény körülményeidet? Nem tudod több, vagy helyesebben kifejezve nem akarod többé tudni? hogy milyen szegény és kicsi voltál előbb, mily nyomorúságos viszonyok között nőttél és nevelkedtél fel, milyen örömmel és hálásan fogadtad mások segítségét, akiket te — szinte hihetetlen — alig ismersz és alig méltatsz többé fffgyelemre ? Gálád hálátlanság és rut gőg lett a külső sikernek és előhaladásnak következménye s a jobb viszonyok balga szivedet nem jobbá, hanem még fonákabbá tették. Istennek a földiekben mutatkozó áldásai nem vittek közelebb Istenhez, igy azok a tulajdonképeni és végső célt nálad elhibázták, mert hiszen te re- ád illenek Pál apostol eme szavai: — “Avagy megveted-e az ő jóságának, elnézésének és hosszú tü résének gazdagságát, nem tudván: hogy az Istennek jósága tégedet megtérésre indit?” (Rom. 11:4.) Nagyon szivesen saját javunkra Írjuk azt, hogy mik lettünk és mit létesítettünk ahelyett, hogy dicsői tenők, akit a dicsőítés megilleti. Helyes ezt tenni a lelki élet mezején is. Elfelejtjük, hogy kitől va gyünk. E hiba ellen már az apostolnak is kellett küzdenie a korin- thusi gyülekezetben, ahol civako- dás és meghasonlás kapott lábra a tagok között. Az egyik azt állította, hogy ő Pált, a másik, hogy ő Apollóst, a harmadik, hogy ő a Krisztust követi. Ugyanakkor a különböző vezérek előnyeit dicsérték. Pártok keletkeztek és a gyülekezeti életben olyan fontos egységet, összhangot megbontották. E kárral az apostol erélyesen szembeszáll, amennyiben felmutatja, hogy Isten az ő végtelen bölcse- ségéből kifolyólag épen olyan embereket hiv el 'és választ ki országa számára, akik igénytelenek a világ szemében. A gyengéket, a világ nemteleneit és megvet ettje- it választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: — hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Mert tőle vagytok ti a Krisztus Jézusban, aki - bölcseségül lön nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul. Tehát kitől vagyunk mi, keresztyének ? Tőle! Istentől! Pompás igazság, boldog kijelentés, boldo- gitó felfedezés! Ki tudná elgondolni, mi mindent jelent ez nekünk, milyen gazdagságot, milyen kincseket! Hogy mi, mint Isten teremtményei az ő hatalmas terem tői kezéből jövünk azt nem szükséges bővebben magyaráznunk, ez hitvallásunknak egy része. Teremtő Isten az embert az ő képére. Isten képére teremtő őt . Isten nemzetsége vagyunk (I. Móz. 1:27 Ap. esel. 17 :28). Azonban, — sajnos! — természettől nem vagyunk az ő gyermekei- A bűn szétrombolta a jó viszonyt és felbontotta az isteni rokonságot. Elvesztettük a fiusági jogot. — Csak Jézus Krisztus megjelenésével kaptuk meg a lehetőségét annak, hogy Isten fiai vagyunk. — Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk (I. Ján. III 1). A Fiú emberré létele nyitotta fel előttünk az Atya szivéhez vezető utat. Mi minden boldogságunkat az Ur Jézus Krisztusnak köszönjük. Azért mondja alapigénk kifejezetten: — “Tőle, az az Istentől vagytok ti a Krisztus Jézusban!” Ő az Atyához és az istenfiusághoz vivő ut. Nem mondja., hogy újjá kell születnetek — Istentől születnetek a Szentlélek által. Valamint testi születés által leszünk szüléinknek gyermekei úgy, hogy ezt mondjuk: — mi ettől, vagy attól az embertől származunk, mi tőle (eredünk, épen úgy van Istentől az az ember, akit Krisztus lelke szült újjá. Mert Krisztus bölcseségül lön nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságulBölcseségül. A világ olyan nagyon dicsekszik a maga bölcsesé- gével? nagy tudásával és mély értelmével, de hol vannak azok a bölcsek, akik Isten után tudakozódnak ? E világ bölcsesége Istennél bolondság (I. Kor. 1:20). Hova lyukadt ki Izrael Írástudóinak bölcsesége? A Messiásnak és ő vele együtt saját üdvüknek elvetésére. Mert minekutána az Isten bölcseségben nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istenek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hivőket (I. Kor. 1:21). Némely ember bölcsnek és okosnak gondolja magát, s a mellett nem tudja, hogy ő egy elveszett bűnös, akinek az Idvezitőre van sziiksé- ge? hogy az örök veszedelemből megmeneküljön. Krisztus bölcse- ségünk lön nekünk az Istentől; ő a lelki vakok szemeit fel tudja nyitni; gondoskodik arról, hogy itt-ott egy-egy tékozló fin a bűnben magába szálljon (Luk. 15 :17)i s életét teljesen e hibázottnak ismerje fel és ezt a tényt be is vallja Séba királyné eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét: és imé, nagyobb van itt Salamonnál (Luk 11:31), itt Krisztus van, aki ezt kiáltja felénk: — tanuljatok tőlem! Oh, vajha sóvárognánk ama bölcseség után; mely Istenhez vezet! Akkor nem járnánk annyiszor tév- utakon és nem követnénk el any- nyi ballépést. Ám mit használ, ha látjuk is a mennybe vezető utat és ha az ajtó előtt állunk, hogyha nincs eszközünk a bűn tartozásának megfizetésére? Ez az eszköz meg van- Isten és az emberek között az ember Jézus Krisztus a közvetítő, aki önmagát adta mindeneknek megváltására. Ő lön né- künk Istentől igazságul. Isten azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága ler gyünk ő benne (II. Kor. V:21). Ilyen igazságról van itt szó, amely Isten előtt érvénynyel bir. Ez nem emberig talán jó cselekedetekkel összetákolt és toldott-foldott igazság és megigazulás, ezt a Golgotha keresztjén ártatlan szenvedése és halála által Isten Fia drága áron vette meg. Azáltal, hogy az Idve- zitő a mi bűnünkért a büntetést elviselte és Isten a bűnt az ő testében kárhoztatta, mi szabadon megyünk ki s megigazultakként, a büntetéstől megszabadultakként és megmenekültekként állunk Isten előtt. Milyen boldogság reánk nézve! Nekünk nem kell áldoza, tot hozni a bűn megbocsátása végett, Krisztus egyszer s mindenkorra meghozta a végérvényes áb dozatot, amennyiben megváltott minket a törvény átkától. Az embereknek minden nemű fáradozásai, hogy a mennyet kiérdemeljék, értéktelenek és feleslegesek. Az az igazság, amely Isten előtt érvényes, nem más, mint a hitnek, — a törvény cselekedete nélkül — betudott igazság. Ezt a Jézus Krisztusért ingyen kegyelemből kapjuk. így hát egyéb teendőnk nincs? Aki igy gondolkodik, az vaskosan téved, mert Krisztus szentségül is lön nekünk- Az apostolok előtt ez nagy és fontos dolog volt. Az Isten báránya aki a világnak bűnét és az övéket hordozta, lelkűk előtt mindig az ő szentségében állott. Ez a szentség az ő biinnélkülisége volt az éppen, ami a názárethi Jézust más emberektől megkülönbözteté. A különbséget a legfájdalmasabban érezték a tanítványok, amire jó példát szolgáltatnak Péter apostol eme szavai: — “Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!” (Luk. V:8). Jézus közelléte és érintkezése, viselkedése és magatartása, szavai és tettei, továbbá tisztasága — mind ezek világosan feltüntették az ő bűnösségüket. Mily gyakorta sóhajtottak fel csendesen a tanítványok igy: — Vajha olyan lennék mint a Mester, oly kegyes, oly jó, oly tiszta! S igy van ez még ma is mindenkinél, aki Krisztus követését komolyan veszi. Nem vágyol-e te a bűnnek uralma alól tökéletes szabadságra? Nem szeretnél-e te is előre menni, a bűnnek egyre jobban meghalni s Krisztusnak és az ő akaratának élni? Lehetséges ez! Az Idvezitő azt mondja az ő főpapi imájában: — “ Én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ölj is megszenteltekké legyenek az igazságban (Ján. 17:líl). Pompás tökéletesség az Ur utai- nak célja övéivel. Végre minden testi és lelki bajtól megmenekülve lenni — ez leghőbb vágya minden léleknek, amely Jézus tulajdona lett. Elköltözni az Úrhoz (II. Kor. V:8.), ez volt a sokat gyötört Pál utolsó kívánsága. Boldog az a lélek, amely itt alant nem érzi magát otthonosan, hanem annak országa a mennyben van. Csak az ilyennek lehet és lesz Jézus az? a mivé Isten őt számunkra tévé, t. i. bölcseséggé, igazsággá, szentséggé és váltsággá. Az evangélium prédikációjának nehéz sorsa van. Minden ember önérzettel van tele; maga akar valamit megtenni és ez által Istent fosztja meg a dicsőségtől. Ezért kellett Istennek az az utat választania, hogy minden testet megalázzon- Isten olyan evangéliumot küld, amely a gyengékhez, a nyomorultakhoz, megvetettekhez, együgyüekhez, elf ájultakhoz és mélyre bukottakhoz fordul. Teljesedjetek meg Szentlélekkel és engedjétek magatokat bölcsekké tenni az örök életre, hadd éljen Krisztus bennetek ! Ha Krisztust elfogadjuk, amint nekünk adatott, akkor mindenünk van, amire nekünk szükségünk van, akkor gazdagok vagyunk és dicsekedhetünk nem böleseségünkben és erőnkben, hanem az Urban, aki boldoggá tesz bennünket a kereszt balga igéje által. Soha ne feledd, Atyámfia, kitől vagy! Ámen. Székely Sándor brownsvillei, Pa. ref. lelkész.
