Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-10-14 / 42. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA I jyq líhu Vol. XVII. Okt. 14, 1916, No. 42. Amsrikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magrer egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkési. Fömunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytonl ref. lelkész Szerkesztőség és kladőhlvatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudősítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre.............$1.00 Magyarországra egész évre... $S.00 HUNG ARI AN-AME RICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3. Half Year $1.50 Ha majd Amerika is éhezik. A kereskedelmi világ optimista prófétái, kik mindent rózsás szintien szeretnek látni, nagyon szépen elképzeltek mindent, midőn a nagy nemzetközi kavarodás mennydörgése megkezdődött és általános jólétet és vagyonosodást jövendöltek az Egyesült Államoknak. Az amerikai ipar egyes ágazatainál tényleg be is következett' a prosperitás, de általánosságban nem. Mindenre kiható azonban a drágaság. Volt drágaság már a háború előtti időkben is, de a mostani áremelkedésnek csak úgy lehet gátat vetni, ha a legfőbb élelmi szereknek kivitelét a kormány megtiltja. Természetes okokra nem vezethető vissza az általános drágaság hanem arra az óriási kivitelre, a minek következtében sok szükséges cikk kevésnek bizonyult és megdrágult, sőt drágábbak lettek az olyan kellékek is, melyek *sem az európai háborúval, sem a kivitellel összeköttetésben nincsenek. El kell ismernünk, hogy kiviteli cikkeinkért a teljes ellenértéket kapjuk meg, még pedig aranyban, oly nagy mennyiségű aranyban, a mennyit rendes körülmények között soha sem kaphatnánk. De az az aranyáradat csak néhány kiváltságos embernek válik hasznára, kik meg is tömik zsebeiket, a inig a nagy általánosság ennek semmi hasznát sem veszi, mert a nép, az istenadta nép fizeti meg a költségeket, kifizeti a pénzzsákok nyereségét. Voltak Amerikának jó napjai, virágzott az ipar és kereskedelem, bőségben volt minden — de annak a felvirágzásnak természetes alapja volt. A mostani álprosperitás természet ellenes, mesterséges, mely csak kevésnek van hasznára és a nagy közönséget súlyosan megterheli, de mely összedül a háború után, mint a gyermekek kártyavára, hogy egy nehéz válságos helyzetnek tért adjon. Egy év leforgása alatt majdnem megduplázódtak New Yorkban és egyáltalán egész Amerikában az élelmiszerek árai. Ez a hallatlan áremelkedés most már a kisebb new yorki vendéglősöket arra kényszeritette, hogy konyhatermékük árait felemeljék. A vendéglősök utalnak arra, hogy csupán a burgonya ára emelkedett több, mint száz százalékkal. E mellett drágább lett a vaj, a tojás, a cukor, a bus, valamint a szegény ember főtápláléka, a főzelékféle is. De nemcsak a vendéglősök, hanem a boardingház tulajdonosok is haladnak a korral és felemelték a koszt árát. A tej is drágább, sőt alig kapható. Nem tudjuk, hogy hogyan állunk méz dolgában, de azt nagyon jól tudjuk, hogy New Yorkban a tej nem nagyon akar folyni. Midőn a new- yorkiak a lapokban a központi hatalmak tejinségéről olvastak, bizony alig álmodták meg azt, —, hogy nem sokára náluk is beköszönhet az ilyen válság. De bármilyenné fejlődjék is a tejinség, any- nyi mégis csak remélhető, hogy a csecsemők számára előtudják teremteni a szükséges tejet, mert az a new-yorki 125.000 két éven aluli gyermek bizony nagyon nélkülözné az üvegtejet, mely csaknem kizárólagos táplálékát képezi. New-yorki anyák máris rendeztek zavargást, mert nem kaptak tejet csöppségeik részére. Itt összeszorul a szivünk, vérünk agyunkba tódul ha elképzeljük, mily nagy lehet a központi hatalmak országaiban élő anyák bánata, keserve, midőn kérő, rimánko- dó gyermekeiknek nem tudják az oly szükséges tejet nyújtani. A new-yorki anyák már néhány nap után zavarögnak, a magyar, osztrák anyák könytelt szemekkel biztatják egy jobb és szebb jövővel, midőn hatványozott javított kiadásban minden olyan lesz “mint volt régen!” Ha a tej ínség meg is szűnik, a tej mégis csak drágább lesz és ennek az árát a szegény nép, a keménykérgii munkásosztály kell, hogy megfizesse. A liszt ma már olyan árat ért el, melyet a polgárháború óta nem jegyeztek a tőzsdén. Egy bordó liszt ára egy év alatt három dollárral lett drágább. A liszt áremelését a kenyér drágulását vonja maga után. Nagyon biztatnak azzal, hogy a kenyér fontja még újév előtt 12 centre fog emelkedni, tavaszra pedig egy dollárra. Mi lesz akkor, ha majd kenyeret sem adhatnak az anyák nem csecsemőiknek, hanem serdülő gyermekeiknek. Nem adhatnak majd kenyeret, mert minden gabona- készletet eladnak az ántánt hatalmaknak az uzsoráskodó amerikai spekulánsok. Amerika népe éhezni fog és hogy hová fog az éhség vezetni, azt ma még megállapítani, de még sejttetni sem lehet. Az amerikai nép végtelen türelmű, de a gyomor, a korgó gyomor, az emberi test alkatrészeinek leghatalmasabb parancsolója nem fogja ezt türelmesen viselni. Róma lakossága “Panem et circenses”-t “Kenyeret és játékot!” követelt A játékok Base-ball, mozi színház stb., azok megvannak és meg is lesznek, de hogy megelégszik-e az Egyesült Államok népessége csupán a játékkal kenyér nélkül, azt mi s mindnyájan azok, kik e sorokat olvassák nagyon kétkedve tudjuk feltételezni is. Most már azt is tanácsolják, hogy süssenek a háziasszonyok maguk a kenyeret. Mi nem csatlakozunk ezen tanácshoz, mert nem vet véget annak a bajnak, mely- lyel nekünk számitanunk kell. Nagyon sok házi teendőtől felmentették már a mai kor asszonyait. De sok asszonynak nincsen is arra ideje, hogy saját maga süssön és legyünk teljesen őszinték, — hogy bizony nagyon sok asszony nem is tudott, és nem is tud kenyeret sütni, vagy már elfelejtette. Másrészt pedig nem kívánhatja tőlünk senki sem, hogy gyomrunkat- ki nem sütött nehéz kenyérrel túlterheljük. De bármint legyen, minden csak abban csu- esusodik ki, hogy követeljük a gabona kiviteli tilalmat, mely auto- matice maga után vonja a liszt árának csökkenését. Nagyszerű alkalma nyilk most Wilson elnöknek arra, hogy bebizonyítsa, hogy szép elve “America first” tényleg komolynak vehető-e, vagy csupán egy szépen hangzó, üres mondás, amely mint a szappanbuborék, elpattan és a nagy semmiségbe vissza esik. A világ leggazdagabb országának küszöbén fogait vicsorgatva, fe- nyegetődzik az éhinség réme. Fenyegetődzik, de nem természetes okokból, hanem azért, mert a mostani kormány mindent tud megtenni a kedves angolok kedvéért, de semmit sem országa gyermekei javára. Elhisszük, hogy a Wall Street, meg a tőzsde vezető emberei hallani sem akarnak a kiviteli tilalomról, mely nyereségüket csökkentené, de mit tőrödnek ezek az embei*ek a nép bajával, mit annak jólétével. De nagyon is törődik ezzel a nép és Wilson elnök most bebizonyíthatja hűséges barátja-e a népnek, mely megválasztotta, vagy a mindenre kész nagytőke alázatos szolgája. KÁNYÁK. ARCKIFEJEZÉS. A fenti cim önmaga is sejteti azt, hogy a léleknek tartalma az arcon mintegy “kiüt”. Bár ezt kevesen figyelik meg s ennek egyáltalán nem tulajdonítanak jelentőséget, természetes, könnyen felfogható tény az, hogy ha valaki aggódik, arcán az aggodalom jelei mutatkoznak. Ha pedig felvidul a lélek, az arcon mintegy ragyog az öröm, a napsugár. A kinek lelke állandóan küzd s csak ritkán élvezi az öröm napsugarát, annak arcára sokkal jobban rányomja bélyegét a bánat, minit bármi egyéb hatás. Sok ember, — kinek bánata, keresztje ugyan van, de még szomorúságban sem feledkezik meg Isten vezető, gondviselő kegyelméről 1— bánatán uralkodik, arca megnyugvást és a szelíd örömöt fejezi ki. Ezen megnyugvás azonban csak azoknak jellemző tulajdonsága, a kik Isten gyermekei. Ha valaki bajaival küzd s harcában Isten segítségére nem számíthat, bánatát titkolni tudja csak, de igazán nyugodt, vidám nem lehet. Különben, akik az arcokon az Isten által belénk oltott jóságot, hozzá való hasonlóságot keresik, megismerik a léleknek képmutató, — avagy őszinte kifejezését az arcon, a tekinteten, mely a “léleknek tükre”. K. F. ÖRÖKKÉVALÓSÁG. Kárthágo letűnt, mint Ninive És Pyrus — Háromszor dűlt Karthágó a porba. Mindent, mit alkotott, sírjába Sodorva. lm, ez a vége reménynek, Vágynak; Mind elvész munkám — elröppen Az álom De Uram által győzök a halálon. i Haljak meg bár e bűnös világnak Oh, csüggesszen-e az, hogy nevem Elhal — S nem él túl semmi, csak Alkotásiul roma: Ki szivemben él, jóra ösztönöz, Kihez hűtlen nem leszek soha, Atyám házában lesz lelkem Otthona!. .. Angolból. K. K
