Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-10-07 / 41. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916. OKTOBER 7. VOL. XVII. No. 41. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. | MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the t iáarcn 3, 1879. 5 AZ ÖRÖK ÉLET. £ — “Jézus elé kis gyermekeket liozának, hogy kezeit vesse azokra és imádkozzék: — a tanítványok pedig dorgálják azokat. J ézus pedig monda: — Hagyjatok békét e kis gyermekeknek és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa ! ’ ’ Közvetlenül azon gyönyörű történet után, a mikor nz Ur Jézus azon kis gyermekekre, a kiket a szülői szeretet és hit vezetett ő hozzá, kezeit tette s ezen szavakkal: “ilyeneké a mennyeknek országa”, megáldotta, egy ifjú ember is megszólította öt, mondván: Jó Mester! A mint elolvassuk a Bibliából az ő történetét, a mely kedves vonásai mellett telve van mély tartalommal, lehetetlen észre nem vennünk, hogy az Ur mennyire igazán szerette azt a nagy sokaságot, a mely minden lépésében kisérte és mily körültekintő óvatossággal javította ki a saját tanítványainak emberi gyengeségeit. Ő látta, tudta a nehézségeket, a melyek az őt követni akarók elé gördülnek s ezek a nehézségek ma is megvannak. Sokan szeretnének közülünk is. nyugodtan, boldogan élni s vannak olyanok, akik egyszer-két- szer el is jönnek az Isten házába s mint az az ifjú, igy szólanak: Jó Mester! Azaz beismerik, hogy a vallás jó, hasznos és szükséges s meg is próbálkoznak a keresztyén élet folytatásával, de aztán, amikor áldozatokat kell hozni, a mikor bűnös szokásaikról, indulataikról le kell mondaniok, egyi szerre csak úgy érzik magukat, mint az a gazdag, akiről azt mondotta az Ur: könnyebb a tevének a tü fokán átmenni, semmint az ilyennek a mennyek országába! Pedig az Ur itt nem is annyira a gazdagságot értette, hanem azokat a tulajdonságokat, a melyek csak a mi saját önző céljainkra szolgálnak, a melyek megakadályozzák bennünk azt, hogy másoknak javára éljünk. Óh, jertek, kisérjük el az Ur Jézust és tanuljunk szavaiból. Az első meglepő dolog, hogy a mikor az ifjú ember őt igy szólítja meg: “Jó Mester!”, az Ur e hizeigő szavakat azonnal visszautasítja : — Miért mondasz engem jónak, mikor te tudod, aki a zsinagógának egyik vezére vagy, hogy a zsidók előtt csak egy jó van és ez az Isten. Jézus tehát a zsidók törvény- könyvéből idézett, a mikor ezeket a szavakat mondotta. De mégis, az ifjú emberben is volt valami komoly törekvés és őszinte lelkesedés, s úgy tűnt fel előtte, mintha lelkében mély nyomokat vágott volna a názárethi vándor tanítása... Úgy tűnt fel előtte, mintha lelkében mély nyomég nem mérgezte volna meg és az ifjú lelke mintha vágyott volna valami magasabb, szebb, jobb élet felé. .. És ezért az Ur Jézus sem hagyja teljesen magára. Óh, hányán lehetnek a mi magyar református népünk között is olyanok, akikben meg van a jó érzés, a kik tudnak és szeretnek még imádkozni, a kiket csak fel kellene lelkesítenünk, hogy az Isten házának látogatásában gyönyörűségüket találják. Hiszen van-e felemelőbb érzés, mint mikor az ifjakat az Urnák házában találjuk, azokat az ifjakat, a kiket még a világ nem ragadott el, akik még tisztelettel gondolnak a szülőkre és akiknek szivében még ott van az első imának kedvessége. .. Óh, vajha az jó Istennek kegyelme a mi magyar népünk lelkében itt az idegenben megteremné azt a buzgóságos érzést, a mit az első imánk elmondásánál éreztünk még ott az édes hazánknak földjén, a melyen most a bölcső dal helyett az anyák keserves sírása hallatszik ; vajha mikor az ágyuk torka halált üvölt és testvéreink életét ragadja el, mi itt az Ur Jézushoz fordulnánk és az ő szent parancsolatait betartanók! Elhihetjük, ha az ő nyomdokaiban járnánk és igazán szeretnek egymást: — mennyei kincseket gyüjtenénk! Lehet, ha velem együtt megfogadnék a. testvéri szeretetnek Jézusi törvényét, sokakra nézve, akik a világ, a Sátán tanácsa szerint közöttünk élnek, meghalnánk, de a mi halálunk örök életet és igaz boldogságot jelentene lelkűnknek és a mi magyarságunknak. gyarságunk, az idegen földre jutott népünknek együtt érzését, közös munkáját, tömörítését, a mit soha a magunk erejéből elvégezni nem tudtunk — a mit szinte lehetetlennek tartottunk — elvégzi rajtunk olyan könnyen a magyarok Istenének mindenható kegyelme.--------o-------Töredékek. Ember, remény kerítést épits Magad köré, Ha gondozott örömvirágid A vihar letöré. S azon át nézd, mit hoz a jövő, Hidd, Atyánk megtart — Fogadj hálával mindent, a mi jő, Örömet, vagy bajt! Kalauz. Utómban hozzám szegődött Fecsegő élvezet, De tőle meg nem tudhatom, Utam hová vezet. A bánattal is jártam én, Egy szót sem szólt hozzám, Ám megtanultam, hol lelem, Maradandó hazám. Angolból. K. F. Ne felejtsük el, hogy az Ur parancsolatainak a betartása nem szegénnyé, hanem lelkileg gazdaggá tesz bennünket, s amely pillanatban lelkűnkkel az Istenhez fordulunk, azt a nagy munkát, a maMinden református magyar olvassa és terjessze lapunkat, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját.
