Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-09-30 / 40. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40. sz. SZEPTEMBER 30. A LEGYŐZÉS. Rom. XII :21. Ne győztes- sél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. Pál apostol a felolvasott szavakban legyőzésről tes zemlitést. Ez küzdelmet tételez fel, mert küzdelem nélkül nincs győzelem. A küzdelemben ellenséges hatalmak állnak szemben s a legyőzés az egyik hatalomnak győzelmét és a másiknak leveretését jelenti. A keresztyénnek győznie, nem pedig legyőzetnie kell. Azért pedig küzdenie kell, nem egyszer, nem kétszer, hanem szüntelenül. A küzdelem itt a jó és gonosz között folyik. Ezért nem eshetik nehezünkre eldönteni, hogy melyik oldalon sé miért kell küzdeni. Ugyan ki akarna a gonoszért harcolná1? — Csak aki maga is gonosz és továbbra is gonosz akar maradni. Mi azonban nem ilyenek vagyunk. — Azért a jóért kell sikra szálla- nunk. Ha már a világban e két hatalmasság közzé vagyunk állítva, egyiknek vagy a másiknak pártjára vagyunk kénytelen kel ni. Végre a jó fog győzni, a gonosz pedig össze fog omlani. Ezt tartsuk mindig szem előtt, ha a legyőzésről akarunk beszélni. Melyik győzzön, a gonosz vagy a jó? Mindnyájan ezt mondjuk: a jó. Nagyon helyes. Mint fentebb mondottuk, végre is a jó fog győzni. A jót el lehet nyomni, de az nem veszhet el. Ám az egyes embert a rossz legyőzheti és abban elpusztulhat. Azért az egyesnek szól ez intelem: Ne győztessél meg a gonosztól. Vedd fel a go- noszszal a küzdelmet. Ne akarj könnyű, nyugodt, kényelmes életet élni, ahol a jó és gonosz küzdelemben áll egymással. Aki itt nem győz, az már le van győzve, le a gonosz által. A gonosz köztünk van, belülről és kivülröl érint bennünket. Szem lélés és jó vélemény által nem távolíthatjuk el a világtól. Azért nem is ezt mondja az apostol: ne engedd, hogy a gonosz érintsen hanem: ne győzettessél meg a gonosztól. Össze jössz vele, ezen nem segíthetsz, de lásd, hogy becsületes küzdelmet folytass vele ne fon- dorkodjál ellene és ne szégyenitsd meg, hanem győzd le. De valahogy ne győztessél meg a gonosztól! Ha tunyaság, közönyösség, gőg élvezetvágy, engedetlenség, dac, makacsság, csiiggetegség, harag és bosszuállás, valamint' keserűség bensőleg megtámad, állj ellen, és küzdj életre-halálra! Ezek gonosz hatalmak. Ne győződtessél meg azoktól!! Vagy ha a gonosz kívülről jön, ha az emberek illensé- geskedést gyakorolnak, gyaláznak és rágalmaznak, üldöznek, jogtalanságot követnek el és istentelenül élnek, akkor légy résen, az ellenség ott van, téged is magával akar rántani. Hasonlót ne viszonozz hasonlóval. Nincs abból re- ád nézve semmi előny. Mert ha te is káromolsz, te is istenkáromló vagy, ha te is jogtalanságot követsz el, te is szintén gonosztevő vagy, ha istentelenné leszesz, te is istentelen ember vagy. Ezzel nem csak, hogy nem nyertél, hanem önmagadat vesztetted el, legyőzettél és megbénultál, szerencsétlenné lettél. Tehát küzdj, de ne győzettessél meg a gonosztól! Ellenben győzz te! Győzőnek vagy elhiva. De küzdj él helyes fegyverekkel, nem a sátán örökségével, a szennynek szórólövegei- vel és szapuló gépekkel. Ezekkel nem lehet győzni. Jóval győzd meg a gonoszt. Ha rossz kedv támadja szivedet, engedd az Urban való örömet bevilágítani szivedbe. Ha keserűség és bosszúvágy kap lábra, engedd, hogy a könyörülő szeretet űzze ki- azokat. Ha szád átokra akar nyílni, az átok helyét áldás foglalja el. Mennyi győzelmet ünnepelhetnénk, ha, midőn az emberek gonoszsága közelünkbe jő, jóval és helyessel győznők meg; ha nem lenne nálunk érvényben ama ke- resztyénietlen elv : szemet szemért, fogat fogért, szidalmat szidalomért (II. Móz. 21:24.), s amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Merő győzelmek volnának azok, ha az éhező ellenségnek enni adnánk mert ezt művelve, eleven szenet gyűjtünk az ő fejére Róm. 12:20), ha áldanók azokat, akik minket átkoznak, ha imádkoznánk a gonosztevőkért és az emberek istentelen szándékával szemben szívélyes szeretetet és irgalmasságot tanúsítanánk. Persze, azt gondolja és mondja valaki: — szépen volnánk, hiszen akkor rövidséget szenvednénk és az emberek teljesen legázolnának bennünket. Tehetségünk szerint védekeznünk kell! De hát hogyan szoktunk védekezni, ha egyik a másikat a sárba tiporja és az alulra kerülő a másikat is magához rántja? Szép képe a védekezésnek, ha ketten együtt bemocskolva a pocsolyában fetrengenek! Ki más győz ott, mint a sátán, amely mind kettőjüket legyőzte. Ha a jóval visszaélnek, jobb a jogtalanságot elszenvedni, mint jogtalanságot elkövetni. Különben nem minden jóval élnek visz- sza az emberek. A jó szó nagyon gyakran jó helyet talál. Sok kemény szív tárult fel már a szeretet sugarai előtt, sok ilyen szivet nyertek meg már a jónak és mentettek igy meg. A jó egészen más győzelmeket ünnepel, mint a gonosz. A jó megmentő győzleme- ket, a gonosz romboló győzelmeket ül. Győzz a jóval, ne a gonosszal, akkor áldott és boldog győző leszel. Azonban honnan vesszük az erőt e győzéshez? Csupán a jó akarat nem elég. Valami egyéb szükséges ahoz, ami egész lelki életünket áthatja, akarat- és értelmi képességünket acélositja s ezt nem magunktól bírjuk. Ha valaki gya- láz bennünket, rögtön izgalomba jövünk, s nyelvünk szintén gyalá- zó szavakat sziszeg. Ha valaki jogtalanságot követ el velünk szemben, szótlanul fülünk mögé dugjuk s várunk a kedvező alkalomra, amikor is kétszeres mértékben visszaadhatjuk a kölcsönt. Erre önmagunktól képesek vagyunk, ám erőtlenül és tehetetlenül érezzük magunkat, ha a gonosznak jóval való legyőzéséről van szó. Pedig van erre szolgáló erő, de csak a Jézus Krisztusban. Midőn Pál apostol ezt mondja: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősit (Fii. IV:13), akkor igazat beszél. Krisztusban képesek vagyunk megtenni azt, ami a természetnek ellenére van és teljességgel lehetetlennek látszik. Ő hozzá kell tehát menekülnünk. Ha a harag és bosszúvágy le akarna bennünket győzni, akkor is Jézushoz járuljunk. Általában küzdelmünknek egész folyamatán ő hozzá ragaszkodjunk. Az ő ereje erőtlenség által végeztetik el. II. Kor. 12:9.) Minél kevésbé támaszkodunk önmagunkra, minél jobban megerősödünk ő benne, annál biztosabban fogunk győzni, nem hasonlót hasonlóval, gonoszt gonosszal viszonozni, hanem a gonoszt jóval legyőzni. így magunk mint győzők járunk elől és minden dicsőséget az Ur lábai elé rakunk Ámen. Székely Sándor, brownsvillei, Pa. ref. lelkész.--------o-------OZON A SEBEK GYÓGYÍTÁSÁRA. Az angol katonai kórházakban most nagy sikerrel használják az Ózont sebek gyógyítására. — Az Ozon fertőtlenítő ugyanis a gye- nyedő sebeket is megöli e pusztító mikrobákat. Boldogok a kik hisznek Szombat volt. Mocir rabi, a tudós hitszónok, szószékről tanitá híveit. A szónoklat folyama alatt azonban két szép reményű, s a törvény kívánalma szerint nevelt gyermeke meghalt. A rabbi nője, miután lelkén az első fájdalom zivatara átvonult, az elhunytakat keleti szokás szerint a ház lapos-fedélzetén kite-, rité, s a hullákat befedé szép fehér szőnyeggel. Estve volt, midőn Mocir rabbi haza érkezett. Hol vannak gyermekeim? kérdé hadd áldjam meg őket. Iskolába mentek felelt az anya. Én kerestem az iskolába őket, de ott nem láttam. Kevés idő múlva a házi nő egy csészét nyujta át férjének. A rabbi előbb hálát adott Istennek a szombat végén, azután egyet ivott s újból kérdé: hol vannak gyermekeim? Óhajtanám, hogy ők is innának velem az áldozat borából. Valószínűleg nincsennek mesz- sze, felel az anya s enni adott férjének. Étkezés végeztével, miután hálát adott istennek a rabbi, neje ekként szólt hozzá: Mester! Ígérd meg, hogy kérésem teljesíteni fogod. Beszélj kedvesem! Néhány nappal ezelőtt — mond a nő —■ bizonyos egyéniség ékszereinek gondviselésére kért fel s ime ma vissza követeli. Vissza adjam-e, mit mondasz? Ilyet kérdeni is, mond Mocir rabbi — hogy lehetne az, másnak gondviselésedre bízott vagyonát vissza nem adni? Isten ments! én csak addig vonakodtam azt vissza adni, mig felőle téged is értesítelek. E rövid szóváltás után a nő felvezeté férjét a lakház lapos fedélzetére s a ravatalról felemelé a hullákat fedező fehér szőnyeget. Óh én gyermekeim! jajdult fel a rabbi. Az anya elfordult és sirt, zokogott keservesen... Majd megfogván férje kezét szóla: Mester, nem te mondád előbb, hogy a ránk bízott kincseket zúgolódás nélkül kell vissza adnunk?? íme az Ur adta azokat nekünk, az Ur el is vette tőlünk, legyen áldott az Urnák szent neve! Legyen áldott az Urnák szent neve! Ismétlé rövidített hangon neje szavait a bánatos rabbi. Boldogok a kik hisznek!
