Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-08-26 / 35. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

35. sz. AUGUSZTUS 26.

ELŐKELŐ

Ap. csel. VII: 28. — ö benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a ti költőitek közül is mondották némelyek: — “Mert az Ő nemzetsége is vagyunk:”

Alapigénk szavai igen nevezetesek. Jól lebet, ezeket Pá! apostol Athénben mondotta a pogány embereknek, a kiknél még semmit sem tételezhetett fel a keresztyén ismeretből, mégis azok mély gondolatot tartalmaznak, amely egész nagyságában csak a megtért keresztyén értelme előtt tárul fel, a mely az ő egész személyi életének a Megváltóhoz való fordulását is már végrehajtotta. Igen, egyenesen olyan keresztyéneknél, a kik Isten kegyelme által uj emberek lettek, tárják e szavak szemük elé azt a magas méltóságot, és szent feladatot, amelyet az ő keresztyéni létük magába zárt.

A bölcseségükre büszke athéniek előtt pompás városuk hires, nevezetes gyülekezőhelyén Jézus követője döntő órában áll. A pogány gondolkozás és érzés megértésével száll velük szembe. A mit Athénban jártában-keltében látott és szemlélt, ahoz olyan mesterien tudja az ö evangéliumi üze-. netét hozzákötni, hogy hallgatóit az által már az első pillanattól fogva lebilincseli. Pál apostol beszédének elején kifejezetten beismeri, hogy az athéniek a maguk gondolkodási módja szerint igen vallásos emberek; erről tanúskodnak a városban nagy számban található oltárok. De a sok alakú pogány vallásos gyakorlat csak bizonytalan keresés és tapogatód- zás volt. Nem is eléghette az ki az athénieket. Ezt — tudatosan, vagy öntudatlanul — maguk is ki fejezték egy oltár felállításával, a mely az “ismeretlen Istennek” volt szentelve. Itt Pál azt fűzi hozzá: — “Ezt az ismeretlen Istent akarja hirdetni, a Mindenhatót, a ki mindent teremtett, a ki a föld népeit vezérli s határaikat és történelmi feladataikat kijelöli. A minden földi történés felett uralkodó Isten alapjában véve senkinek sem megközelíthetetlen,, ellenkezőleg, nincs messze egyikünktől sem” Érezték ezt már a pogány, sőt egyenesen görög gondolkodók és költők is, amennyiben igy nyilatkoztak: — “Az ő nemzetsége vagyunk!”. ..

Nagy ,mély értelmű mondás. Mi emberek,isteni nemzetség vagyunk s az istenséggel lényegileg rokonok vagyunk. Ez egyike ama hatalmasan nagy, mély ismeretnek, a melyet a mindenható Teremtő az emberekbe mélyen beplántált, és a melyet a pogány vallások őszEMBEREK.

szes babonás s balga gondolataikkal sem tudtak egészen elhomályo- sitani. A pogányok közötti nemesebbek és eszmélkedőbbek mindig újra mondogatták: — Mi valami mások és magasabbak vagyunk, mint az állatok, mi urak vagyunk a természet és állatvilág felett; mi lélekkel felruházott teremtmények, magasan álló, igazán előkelő emberek vagyunk, nemes, sőt Istennel rokon nemzetség! így a pogány vallás, legjobb és leg- éretteb gondolataiban, a maga kimagasló hozzájárulását adja azon bibliai kijelentéshez, a mely azt tanítja, hogy Isten az embert saját képére teremté, lelket lehelt belé, vagyis saját leikéből adoFq neki, tehát a legjobb és legbensőbb részünk Istentől ered.

Nem megszégyenítő-e reánk nézve, ha a mi felvilágosodott és előre haladott korunkban szerencsésen oda jutottuk, hogy a legfőbb bölcseség gyanánt azt hirdetik mi előttünk, miszerint semmi isteni nincs bennünk, hanem az ember csak a legfejletteb élő lény? Nem hogy teljesen elütök lennénk az állatoktól, hanem az állatvilágból emelkedve ki, fokozatos fejlődés által jutottunk el a mostani fokra ! Azonban miként akarják azt megmagyarázni, hogy csak mi, emberek, tudunk gondolkodni, szellemileg munkálkodni; hogy csak mi, emberek, tudjuk gondolatainkat a nyelv segítségével kicserélni, hogy csak mi, emberek vagyunk képesítve nagy és szent érzelmekre, mint a minők a szeretet és barátság? Igen, mondják ez elmélet követői, ezt, persze, nehéz megmagyarázni; de a szellemi életnek a fejlődés valamelyik kicsiny pontján kellett vala az emberben felragyognia. E magyarázattal olyan okosak vagyunk — mint előbb.

Nem, mi inkább a régi igazság mellett maradunk, amelyet már az ős pogány gondolkodók tanítottak s a melyet Pál apostol az isteni igazsággal megegyezőnek ismer el — “Mi előkelő emberek, magasan álló, Istennel rokon nemzetség vagyunk ! Ez a mi magas emberi méltóságunk. ”

Mindnyájan ismerjük ezt a hires francia mondást: — “Noblesse oblige ” — a nemesség kötelez! Gyakran szomorkodunk, sőt felháborodunk, ha látjuk, hogy nemes nemzetségek sarjadékai nem- teleniil viselkednek, az aljasság iszapjába sülyednek és tekintélyes nemzetségük nevére szégyent hoznak. Vigyázzunk magunkra! A mi nemességünk, a mi emberi méltóságunk, a mi Istennel való rokonságunk. Ezzel az a feladat áll előttünk, hogy a szent Istenre, a

kivel mi lényegileg rokonok vagyunk, méltóknak mutassuk magunkat, sőt ő hozzá mindig hason- lóbbek legyünk. Ám elképzelhetjük-e helyesen, milyen az Isten? Nem, nem, nem tudjuk, egy ember sem képes erre. De ime, Isten a világba állította a maga lényének képmását, Jézust, a mi. kegyelmes Urunkat. Hogy milyen Ő, tudhatjuk, mindig pontosabban megismerhetjük, mennél inkább belenézünk az evangéliumokba, a melyekből az Ő képe életteljes világosságban és ragyogó szépségben tündököl elő. Isten segítségé-/ vei az Ur Jézushoz egyre hasonlóbbnak lenni, vagy, mint az auos- tolok többször kifejezik, Jézus ábrázatában inegdicsőülni (v. ö. II. Kor. VII. 17:18; Róm. VII: 29), ez az a nagy feladat, a mely a mi magas emberi méltóságunkból következik. Megkisérelted-e már komolyan, hogy a nagy feladat szerint élj ? Minél komolyabban megkísérelted, érezted-e, hogy az ily törekvés mennyire kiemel minket a kicsinyeskedések és az önzés sötét mélységeiből világosabb magaslatokra? Atyámfiái, a legkime- ritőbb fáradságra, legjobb erőink legkomolyabb megfeszítésére igazán érdemes, hogy hasonlók legyünk ahoz, a ki a legelőkelőbb, legnemesebb és legszebb volt az ember fiai között!

Mikor elől azt mondtuk, hogy az apostol a mi keresztyéni létünkben foglaltatott feladatot mutatja fel s ha épen most fejtettük ki, hogy emberi méltóságunkból következik az a feladat, hogy Jézushoz és Istenhez hasonlóbbak legyünk, ez korántsem ellentmondás, hanem csak kifejezésbeli különbség. Mert hiszen egyenesen az a szomorú a meg nem váltott- nak az állapotában, hogy ő a bűn hatalmának menthetetlenül kiszolgáltatván, emberi méltóságában kár vallott. A bűntől és a bűn hatalmától Megváltó a mi emberi méltóságunknak is helyreállítója. Ha egy emberi szivet any- nyira kényszeritett, hogy egészen ő hozzá fordult, Őt Megváltójának fogadta és az Ő közösségében vidám lett, akkor az ő megváltott- jának ösztönt és erőt ad arra, hogy az ő ábrázatába belenőjjön. Az ilyen embernek szóló intő és bátorító kiáltásnak igy kell hangzania:

— “Emlékezzél meg emberi méltóságodról!” — vagy pedig: — “Ne feledd, hogy keresztyén vagy!”

Maradj, a mi Üdvözítőd által lettél, azaz “Isten embere!” (II Tini. 111:17). Az ilyen maradás pedig soha sem tétlen és megelégedett pihenés, hanem fáradozás és küzdés a növekedés és megtar- tatás érdekében.

Székely Sándor.

brownsvillei, Pa. ref. lelkész.

A jövő háborúi.

Német hadifogságba került egy francia tiszt, akinek érdekes naplójegyzeteiből egy német lap az alábbiakat közli:

Péntek, junius. Ma levelet kaptam Párisból, amely érdekes képét adja aszocialista mozgalmaknak. A radikálisok és szociálisták minden áron békét akarnak. Bármennyire is elit élem a háborút, különösen a háborúnak azt a módját, amelylyel mi élünk, mégis azt kell hinnem, hogy ez a világháború három újabb hadjáratnak az előkészítése. A legközelebbi az amerikai-japán háború lesz, amely területi kívánságok miatt fog kitörni, még pedig azért, mert Japán letelepedik Kínába. A második újra egy európai háború lesz és megtörténhet, hogy ez esetben már mai ellenségünk lesz a szövetségesünk és a háború a csatornán túl lévő mai szövetségesünk ellen folyik majd. Azonban a mai hadviselő felek jövendő viszonya sokban függ attól, hogy a mostani háború miképpen fog végződni.

A harmadik háború a régi Európa és a szlávok harca lesz, akik civilizálva és katonailag jól szervezve sok millió emberüket Európa többi államai ellen viszik harcba. Ez a háború félelmetes lesz, még rettenetesebb, mint a mai, mig a második háború nem lesz nagyon heves és nem fog sokáig tartani.

Vasárnap, julius 4. Tábornokaim között teljes egyenetlenség dühöng, de Wille nem akar bennünket újra Bagatelle ellen vinni, úgy tekint bennünket, mintha már nem lenne ehhez kellő erőnk. De Vilié tábornok lemondással fenyegetődzött, ha nem viheti keresztül akaratát. Két nap alatt több mint négyezer embert vesztettünk el. Maga az ezred tiz nap alatt 2300 embert vesztett. Észak- Franciaország több városában a katonai hatóságok és a polgári közigazgatás között összeütközés támadt és a nép a csapatokkal a köztársaság ellen nem akar nyomulni. Úgy látszik, forradalmi mozgalmak vannak keletkezőben.

Hétfő, agusztus 30. A németekről úgy beszélnek, mintha gonosztevők lennénket. A háborút azonban nyilván mi idéztük föl és jó lenne, ha Németországtól megtanulnék a hadvezetés legújabb módjait. Mi azonban mindig későn tanulunk és ez már a francia jellem sajátsága.

A M. N. Nachrichten, mely a naplójegyzeteket közölte, kijelentette, hogy teljesen valódiak és az eredetijük a berlini illetékes hivatalban bárki által megtekinthető.