Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-06-10 / 24. szám

XVII ÉVFOLYAM, 24. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916. JUNIUS 10. VOL. XVII. No. 24. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. PÜNKÖST ÜNNEPE * A Pünköst szent ünnepe arra emlékeztet, hogy a megígért és ki is töltetett Szent Lélek ott van a világban, ott van az emberi lé­lekben, az emberi kebelben, a mely Szent Lelket Ígérete szerint Meg­váltónk közölt velünk, hogy ve­lünk maradjon minden időben. Vagyis a Pünköst a fölöttünk virrasztó Isteni szeretet ünnepe, s mint a fényes nap a bolygó égi testek középpontja, úgy az Isten lelkének mennyei ereje az erköl­csi világ rendezője, a hol képez és teremt. Ez csakis azáltal lehetséges, — hogy ez a Lélek nemcsak belépett e világba, hanem itt van az embe­rek világában évről-évre, időről- időre újjá szüli a sziveket. A pünkösti ünneplésnek e sze­rint fontos alkatrésze a buzgósá- gos könyörgés, a mint az első ta- nyitványok együtt valának s imád- kozának: — úgy mi is esedezzünk, hogy e Lélek szüntelen közöltessék velünk s mi pedig nyissuk meg e Lélek előtt szivünket s ama nyil- vánulásaiban, munkáiban kérjük, melyekre nékünk — s éppen ma — nagy szükségünk van. A messiási jóslatban azt mond­ja a próféta, hogy az Ur válasz­tottján hét Isteni Lélek fog meg­nyugodni: — Az URNÁK lelke, a BÖLCSESÉG-nek, az ÉRTELEM- nek, a TANÁCS-nak, a HATA- LOM-nak lelke, a TUDOMÁNY- nak s az UR FÉLELMÉNEK lel­ke. Ezekre van nekünk is, az Ur híveinek szükségünk. — “Kérem az Atyát, és más segí­tőt ad nektek, hogy veletek lehes­sen, mindörökké!’’ — Ez a segítő, a mint a beteljese­dett ígéretből tudjuk, ő helyette a testben jelen nem lévő Mester helyett a Szentlélek. Ez nem valami kétes értékű és üres megihlető fuvalom s nem is valami futólagos lelkesültségnek a szalmalángja, hanem egy valósá­gos élő, láthatatlan lelki személyi­ség, a ki itt él közöttünk, és vég­zi, folytatja a megváltás boldogí­tó nagy munkáját. Ez a Lélek segíti erőtlenségein­ket és esedezik érettünk kimond- hatalan fohászokdásokkal. Mivelhogy ez a lélek a Megvál­tónak a lelke, csakis egy utón ta­lálhatjuk, ha tudni illik előbb a Megváltót már megösmertük. Tehát tudnunk kell mindazt, a mire a Mester tanitá az övéit, — hogy ez a Lélek mindazt eszünk­be juttassa, a melyeket a Mester mondott nekünk. A bölcsesség, az értelem lelke irányt mutat nekünk az élet leg­főbb kérdéseiben s különösen a mai időkben, mikor a társadalmi életben a ravaszság, eszesség, az ámítás, csalás, mind-mind ügyes­ségszámba megy, másefelől a be­csületes, a szerény ember kényte- telen alamizsnát kérni. Szükség van ama tájékoztató nagy fényességre, hogy e viszássá- gok közt soha se tévesszük szem elől: — “A természetben is mi­lyen felséges összhang van; a pa­rányi énekes madár nem akar kő- száli sas lenni, a kicsiny ibolya nem erőlködik utolérni a terebé­lyes cserfát, és a harmat csepp sem óhajt nagy felleggé változni, — s már akkor is teljesiti hivatá­sát, ha egyetlen fűszálat felüdit- het.” így az ember is, az Isten gyer­meke tudjon megelégedni a vál- tozhatatlan helyezetében, de ehez a viszonyok mérlegelésénél amaz értelem Lelkére szükségünk van. A tanácsnak a Lelke arra képe­sít bennünket, hogy mindenkor jól határozzunk. Nem egy útja van a boldogságnak, de a legtöbb- nyíre egyet sem láthatunk egész tisztán. Sokszor rá kell államink a vá­lasztás próbahidjára és pedig na­gyon sokszor igen kényes körül­mények között, — hogy nem pusz­tán a jó és rossz, hanem a jó és a még jobb közt kell választanunk és az elhibázott választás után a késői megbánás ezer és ezer fáj­dalmas könnye felesleges. Ha már tanácstalanul állunk a világban, kérjük Istent szentséges segedelméért s akkor mi velünk az fog történni, a mit szivünkből kívánunk és ezen közben az a tu dat vezet, hogy az Ur legjobb ta­nácsa ez, a melyen változtatni a világi hatalom és emberi képzelet segíteni nem képes. Hányszor vagyunk olyan hely­zetben, hogy bár tudjuk, mi a jó, mi a rossz, a szabad és a nem-sza­bad — készek is vagyunk a jobb állani, s mégis, mikor a tettre ke­rül a dolog: — kiderül, hogy épp az ellenkezőjét cselekedtük annak — a mit akartunk. Nincs erőnk, nincs akaratunk szembeszállani az előítéletekkel; csak terveink vannak, tetteink azonban már nincsenek. Szükség van a tanács lelke mel­lett az erőnek a lelkére is, hogy: — “jöjjön elő a négy szelek felől és leheljen a tehetetlenekbe, a ki­haltakba és megölettekbe, hogy él­jenek.”. .. Buzgón kérjük azért az Ur fé­lelmének lelkét, hogy mindenkor szerények és serények legyünk a könyörgésben. Maradjon velünk, nyugodjék meg rajtunk ama messiási hétié­lekben. Jövel, mint a bánkódó lelkek kegyes vigasztalója, jó sorsbani megőrizőnk, balsorsbani segítőnk, büneinkbeni megmosónk, gyógyi- tónk. Mint az alázatosak tanító­ja, a büszkék megalázója, mint a szegények reménye, a fáradtak és kimerültek felüditóje; mint csil­lag a viharban, mint kikötő a há­nyatott hajóra. Szállj alá kegyelmesen, áldott Szent Lélek, hogy lehessünk mi mindannyian élő templomaid Iá! VIRÁG ISTVÁN Loraini ref. lelkész. FELHÍVÁS. Kérjük lapunk azon tisztelt elő­fizetőit, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, hogy azt minden külön felszólítás nélkül lapunk kiadóhivatalának, 454 E. 116th Street, beküldeni szívesked­jenek.

Next

/
Thumbnails
Contents