Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-06-03 / 23. szám
23. sz. JUNIUS 3. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Hogyan bánjunk a kételyekkel és a kételkedőkkel? ( Folytatás. ) — Miért ne ? — Ha a mennyben van leánya, hol a mennyei állapotnak minden előnyét élvezi Istent szeretve és Istentől szerettetve, miért ne érdeklődne azok után — kiket szintén szeret a mennyei Atya ? Az aggódó anya viselkedése e pillanatban egyszerre megváltozott. Most már örült, hogy felkerestem. Szívesen beszélt elhunyt gyermekéről s mennyben való állapotáról. Az a tudat, hogy leánya Isten kegyelmében él, több és több vigaszt, reményt adott fájó lelkének. Belátva, hogy kedvese csupán elvált egy kis időre, a rövid távoliét és válás után következő viszontlátás tudata hitét is felébresztette. Távozásomkor ő maga kért, hogy látogassam meg azután, szeretné a megkezdett beszélgetést folytatni. Istennek szeretetét uj színben látta meg. Mikor ismételten felkerestem a most már megnyugodt családot, csendes boldogságot találtam. A későbbi idők folyamán megfigyelhettem, mint jutott közelebb Istenhez az egész család, különösen az anyán látszott meg a megnyugvás jele. Bizony, nagy a különbség, ha Isten kormányzását az Ő végtelen szeretete és nem a magunk korlátolt földi kívánságaink szempontjából tekintjük. # A KI NEM TALÁL ÖRÖMET AZ IMÁDKOZÁSBAN. Komoly, munkás keresztyén panaszkodott egyszer a miatt, hogy nem mindig talál örömet az imádkozásban. Nem hanyagolta el azt, tehát állapotát nem a kötelesség elmulasztása okozta, csupán azt érezte, hogy mikor este, vagy pedig reggel imádkozott, nem érezte ezen kiváltságnak az örömét. Szerette volna tudni, hogy miért van ez igy; meg is kérdezte magától: — Lelki hanyatlásomnak jele volna ez? Nem kellene mindig úgy gondolkoznom, hogy nemcsak kötelesség és kiváltság, de öntudatos élvezet az Atyához fordulni és minden szükséget, kívánságot eléje tárva bizalommal kérni segítségét? Nem igy volna, ha a kötelességemet és az Atya szeretetét úgy fognám fel, a hogy vannak ? Előttem feltárva helyzetét igy szóltam hozzá: — Ha jól megfigyeltem az ön bajának leírását, önnek érzése is mondja azt, hogy nem talál örömet az imádkozásban.-— Nem! Bajom nem testi érzésen alapul. Az imádkozás lelki érintkezés Istennel. — Igen, — felelém, — de ön mégis a testben él, melynek kimerülése befolyásolja a lelket is. Kitartónak lenni az imádkozásban s élvezné azt, két különböző dolog. Egyik a lelki, másik a testi állapotot mutatja. Mikor Jézus a Getsemáne-ban imádkozott, kérte tanítványait, hogy vigyázzanak, mig Ő imádkozik.. De ők több Ízben is elaludtak. A test kétségtelen gyönge. Ennek a lélekre vált befolyását figyelembe kell vennünk. Ha valaki nem látja a test gyöngeségét abban, hogy az imádkozását nem élvezi, bizonyára egyéb baj is rejtőzik lelkében. Ezzel meggyőztem a kételkedőt abban, hogy testi állapotunk befolyásolhatja lelkünket, de bűnbánó, őszinte imánkat mindig szívesen fogadja Isten s mi is örömet érezhetünk akkor, mikor az imánk beteljesedik. A KI NEM HISZ A CSODÁBAN. Általában úgy szokott lenni, — hogy a ki a csodában való kételkedését fejezi ki, nincsen tisztában azzal, hogy miről beszél. Nem tudja, hogy mit hisz, vagy hogy mit nem hisz a csodákból. S rendesen a kételkedésre való hajlandóságát fejezi ki afelett, amit nem ért, a nélkül, hogy megállapította volna azt, hogy mit hisz és mit nem. Sok bibliát olvasó oly tudatlannak látszik ebben a kérdésben, —• mint Colenso püspök, vagy Revan Ernest, kik hitetlenségtől duzzadó könyveikben olyan nagy tévedéseket követtek el, a melyek szégyent hoznának egy jó vasárnapi iskolába járó tiz éves gyermekre is. Egy a csodákban kételkedő a következő nyilatkozatot tette előttem : — Én' értékelem a Bibliát az igazságokért, a melyeket tanít, és tanácsaiért, az emberek kötelességeinek teljesítésére vonatkozólag, de nem félem kimondani, hogy a Biblia csodákat leiró részeiben én nem hiszek. Azokat keleti meséknek és nem pedig rideg tényeknek tekintem. — Valami különös történetre gondol a Bibliában, a mely hihetetlen, vagy pedig csak úgy nagy általánosságban beszél ? — Úgy értem, hogy nem hiszek a csodákban. Azt gondolom, —; hogy minden az ismert természeti törvények szerint történik. A mit bárki e törvényeken kívül valónak állít, nem igaz, nem hihe- tem el tehát. — Tehát nem hiszi lelkűnknek más világon való létezését, létünk folytatását a halál után? — Ezt hiszem, mint valószínűt, bár még nincs bebizonyítva. De ez egészen más irányú kérdés. — Egy más életben az általunk jelenleg ismert törvények talán úgy nem uralkodnak, tehát sok eshetőség nyílik meg a léleknek. — Tehát beismeri, hogy vannak a világegyetemben olyan dolgok, a melyek az úgynevezett természeti törvények uralmán kívül esnek? Ön azonban azt hiszi, hogy Isten megengedte gyermekeinek, akár Mózesnek, akár Juzsuának, sőt Jézusnak is, hogy minden erőt használjanak, de csak a természeti törvények határain belül. Ezt állítja ön? — Bizonyos tekintetben ez az én véleményem. — Nem lehetséges,- hogy Istennek némely szolgája megszokta használni úgy a természet erőit, hogy az természet fölöttinek látszott, csodásnak, mig a mai tudományos kutatások eredményeképpen megértjük ezen csodákat. Tgy például Izrael átvonulása ä Vörös tengeren, Jericho falainak ledöntése, a mint Proctor R. A. tanár magyarázza ezeket a csodákat, és még számtalan más bibliai különböző csodák. (Folytatjuk.)--------o-------Sasszemü megfigyelései. MIÉRT VAGYOK ÉN KERESZTYÉN? E kérdésre felelt a “North American Student” májusi számában néhány egyetemi tanár. Legérdekesebbek M. L. Burton- nak a fejtegetése, kinek szavait itt közöljük: — Én keresztyén vagyok, mert ezen a tényen nem változtathatok. Fő óhajom egészséges, rendes és hasznos életet folytatni. Hiszem, hogy a vallásosság minden ilyen életnek az alkotórésze, sőt fundamentuma; nem “szentimentáliz- mus”, érzelgősség, de az ember élete a legnemesebb értelemben. — Keresztyén vagyok, mert az összes vallások között ez a leggyakorlatibb. Ez dolgozik. Dolgozott kitűnő eredménynyel a különböző nemzetek életében s az egész művelődés alakításaiban. A keresztyén missziók története Japánban, Indiában, Kínában és Afrikában besz.élő bizonyságok erre nézve. A jelen háború nem jelenti azt, hogy a keresztyénség csődöt mondott, de igenis azt, hogy több és jobb keresztyénre van a világnak szüksége. Akinek szivében él a vallás, mindennapi életében érezteti áldásos hatását. Az egyedüli erő ez, mely képességet ad az élet megismerésére, és semmi sem segít jobban a fődolgokat a főhelyre tenni. Képesíti az embert a kisértések leküzdésére. Fel kelti mindazt bennünk, a mi nemes, értékes. A gyengeséget erővé változtatja, olyan dolgokra is ösztönzi, melyek végrehajtását mások lehetetlennek tartanák. — Keresztyén vagyok, mert Jézus arra tanit, hogy fejlesszem ki minden tehetségemet s másokat is ösztönözzek erre. El hiv egyéniségünk, értékeink felismerésére, hogy a világot szolgáljuk. Ilyen mérvadó hatással semmi más vallás, vagy gondolkodási irány nem lehet az ember egyéni életére. — Keresztyén vagyok, mert Jézus tudta, hogy az embernek van szive. A vallásnak vigasztalnia kell bánatunkban, bajainkban. S Jézus tökéletesen szeretett. Szerető szive sugallatára formálta az ajkairól elhangzott igazságokat. Szeresd Istent, felebarátodat, — ez volt evangéliumának összessége. Jézust csak szeretetén keresztül ismerhetjük meg. S ha ismerjük, szavai, példája, személyisége kielégiti lelkünket. — Mindenek fölött keresztyén vagyok, mert Jézus segít az Istent megismernem. Az emberi rövidke életnek legmélyebb rejtvénye az Isten ismerete. Minden gondolkodó egyén, — elébb, vagy utóbb, — szemben találja magát ezzel a problémával. Mi a világ- egyetem? Mi a forrása? Oka? Eredete? Célja? Mi az emberi élet ? Van Isten ? — Elkerülhetetlenül merülnek fel e kérdések az emberi lélekben. Jézus megfelel e felkiáltásokra. A bűn irgalmatlan ostorozásában Jézus segít Istent meg ismerni. A megigazulás, a szeretet és szolgálat hangsúlyozásával is erre vezet. A bűnösök iránt tanúsított végtelen türelmével, az ellenségei iránt mutatott megbocsátó szeretetével, borzasztó szenvedéseivel s halálával Isten igaz ismeretére és szeretetére segített minket, mondván, hogy van Isten, a ki a bűnt gyűlöli, szereti az igazságot, a ki szivében örökké viseli a szenvedés keresztjét, mert mi bűnösök vagyunk. — Azt mondja, hogy Isten a mi Atyánk és mi gyermekei vagyunk neki. — Ez az igazság megfejti életem legmélyebb kérdéseit, ösztönöz, segít egy győzelmes harcnak megharcolására, ki az önzés hideg világából — meg kell próbálnom, hogy keresztyén legyek.
