Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-01-29 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5. sz. 1916. Január 29. 6- Tárca THIRZA vagy A KERESZT VONZÓ EREJE. (Folytatás.) “Ma gam sem; gyermekkoromban keresztyén iskolába jártam, s itt nyerhettem az első benyomást. Atyám, aki igen szigorú izraelita, fájdalom, gyűlölettel viseltetik Jézus és a keresztyénség iránt; ő bizonyára nem is sejtette, hogy zsenge gyermekkoromban ilyen benyomást fogadhassak el, mert különben nem is küldött volna oda. Itt a többi gyermekekkel együtt olvastam az uj testamentumot, néhány versét könyv nélkül is megtanultam; s a Jézus története, különösen szenvedései, nagyon érdekeltek. Mikor felser- diiltem, más iskolába küldtek, a hol az első benyomásokat nemsokára el is felejtettem. így nőttem nagyra; a világi műveltségbe igen gondosan bevezettek. Atyám buzgó izraelita létére, a zsidó szertartásokra tanitolt; de ezek üresen hagyták szivemet. De megvallom, hogy valami magasabbnak nem is éreztem szükségét. Egyetlen gyermeke voltam atyámnak, elgondolhatja hát, hogy a mi egy fiatal leány hiúságát és élvezeti vágyát kielégítheti, az mind rendelkezésemre volt. Még ma is szégyenlem, hogy mint tudtam ifjúságom legszebb éveit üres hiúsággal eltölteni. De akkor ilyesmi eszembe sem jutott. De egy rettentő csapás felébresztett. Forrón szeretett anyám rövid betegség után meghalt, ezelőtt vagy öt hónappal. Ez a csapás tönkretette életem boldogságát.” Thirza könnyekre fakadt, a mint ezt elmondá. Mária résztvevőén mondá: “De az Isten mégis mindent jól intézett; megfosztotta külső életboldogságától, de csak azért, hogy önt ez utón az igaz boldogságra vezesse. Ugy-e igy volt kedves Thirzám? “Iía igy volna, akkor megvigasztalódnám anyám halálán. — Csakugyan ez a csapás volt az, a mely engem a hiábavalóságból fel riasztott. Anyám halála következtében házunk, amely a derült családi életnek fészke volt addig, pusztává lön. Atyámat a csapás mélyen lesújtotta; veszteségében velem, egyetlen gyermekével, igyekezett minden gyöngédségét éreztetni. Ő, aki azelőtt inkább komoly és zárkózott ember volt, azóta a legnagyobb nyájassággal fordult hozzám; természetesen én is viszonoztam szeretetét. Leg- többuyire együtt ültünk és a megholtról beszélgettünk. Atyám pénze, üzleti ügyei nagyon elfoglalták és én nem egyszer voltam hosszú ideig egyedül.. Egy nap ismét sokáig elbeszélgettünk az elhunytról s azután atyám eltávozott; mikor egyedül maradtam, olyan elhagyatottnak tetszettem magamnak és a világ körülöttem olyan pusztának. Egy kis vigasztalás után epedtem, hogy lelkem fájdalmát némileg enyhítsem. Ekkor magam sem tudtam hogyan, e szavak ötlöttek eszembe: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettek és én megnyu- gosztlak titeket. — Ez az Urnák véghetetlen kegyelme, hogy önt mindjárt kezdetben ezekkel a fenséges szavakkal hívogatta magához, — kiáltott fel Mária. — Igen, én magam is azt hiszem most, hogy maga az Isten juttatta eszembe e szavakat, melyeket gyermekkoromban tanultam az iskolába. Azóta sem jutottak eszembe ; most gondolkozni kezdtem, hogy hol is hallottam e szavakat, mig végre emlékezni kezdtem, hogy az iskolába, a keresztyének könyvéből olvastam és hogy Jézus mondta e iszavakat. Erre szinte megdöbbentem. Sejteni kezdtem, Jézus az egyedüli, aki balzsamot adhat a sérelmes szivekre. De tudhatja, kedves tiszteletes asszony, hogy mily nagy a szegény zsidó nép vaksága, és hogy milyen gyülöléssel van eltelve Jézus és az evangélium ellen. Atyám mint szigorú zsidó, szintén ilyen volt. Elgondolhatja, hogy nem kicsi harc dúlt keblemben. Ki akartam törülni szivemből Jézus szavait; ez nem neked szól, nem neked való, szóltam magamban. De ezek a szavak nem hagytak ezután nyugodni; olyan voltam, mint a szomjuhozó, aki friss forrást lát messziről, de el nem érheti. Végre azt gondoltam: legjobb volna, ha megbizonyosodnám arról, hogy csakugyan a keresztyének szent könyvében vannak-e e szavak megírva? Szerettem volna egy uj lestea- mentő mhoz jutni, de nem tudtam, hol vegyem. Ekkor eszembe jutott, hogy talán szobaleányomnak, aki keresztyén leány, lesz ilyen könyve. Bementem a leány szobájába. és megtaláltam, amit keres1- tem. Szinte lopva mentem viszza a szobámba, mint akit a lelkiismeret bánt; azután ajtóm bezárva, forgatni kezdtem a könyvet. Némely lapján olyan történeteket és mondásokat találtam, melyeket gyermekkoromban tanultam; de én nem ezekre, hanem csak a fentebb említett szavakra voltam kiváncsi. Láttam, hogy némely mondat nagyobb betűkkel van nyomtatva; elkezdtem tehát elejétől és végig olvastam minden nagybetűs mondatot. így aztán végre megtaláltam a keresett mondatot, örömömre és félelmemre; mert most meggyőződhettem róla, hogy e szavakat csakugyan Jézus mond ta, akit pedig atyám gyűlölni tanított. Elolvastam a mondást, nem egyszer, hanem százszor és szivemben az az óhajtás kelt, hogy bácsak keresztyén nő lehetnék! akkor ezek a szavak nekem is szólnának, de igy semmi közöm hozzájuk. Szinte megijedtem e gondolataimtól. De talán már untatom is hosszas elbeszélésemmel, kedves tiszteletes asszony? — A lelkészné biztosította,hogy korántsem untatja; sőt kérte, hogy folytassa, ha csak őt magát föl nem izgatja, — Óh nem, folytatá Thirza, sőt végtelenül jól esik, hogy szivemet valaki előtt kiönthetem. Amint tehát a mondatot ismételve elolvastam, szemembe tűntek az alatta idézett más bibliai helyek, többi közt Ézsaiás és Jeremiás próféták mondásai. Hisz ezek a zsidó próféták írásaiból valók, gondolám. A könyv, melyet kezembe tartottam, teljes biblia volt. Felkerestem az idézett mondásokat és Jeremiás könyve 31. 25 találtam e szavakat: Fel akarom üdíteni a fáradt lelkeket és a búsakat táplálni. Óh mily jól esett nekem, hogy zsidó próféták is Írtak ilyesmit. Aztán Ézsaiás 55, 1. 2-ban olvastam el a következő szavakat: Mindnyájan, kik szomjuhoztok, jöjjetek a vizekre. Előtte forgatván, e fejezet fölött e felírást találtam: Krisztus szenvedése és feltámadása. Elolvastam, amint ön gondolja, az 53-ik fejezet volt ez. Nem mondhatom, mit éreztem akkor; olyan élénken emlékeztem akkor a Jézus szenvedéseire, melyekről az iskolában hallottam. Fölkerestem a szenvedés történetét az uj testamentomban és elolvastam. Az itt olvasott történet csodálatos megjegyzése az ó-testa- mentom jövendölésével, gondolkozóba ejtett. Ki tudja, mondám, hogy csakugyan igy van-e ez a mi bibliánkban is megírva. Volt nekem egy ó-testomentomom, amit valamelyik rokonomtól kaptam ajándékba; hamarjában elővettem könyveim közül és összehasonlítottam az olvasott verseket. Bizony megegyezett a két könyv minden szava. Összehasonlítás' közben e szavak tűntek szemembe : Mindnyájan mint a juhok eltévedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk, de az Ur mindnyájunk vétkét ő reá vetette. E szavak megrázták lelkemet; mindnyájunk vétkét ő reá vetette! Soha sejtelmem sem volt arról, hogy én bűnös volnék; fogalmam sem volt arról, hogy mi a vétek. Nyugtalan szívvel tettem félre a könyvet és ki akartam verni fejemből, amit olvastam, de mindhiába, szüntelen e szavakat véltem hallani: jöjjetek hozzám, kik fáradtak és terheltek vagytok és én megnyu- gosztlak. így hullámzottak gondolataim is valóban megörültem, mikor asztalhoz hittak, remélvén, hogy kinzó gondolataimtól megszabadulhatok. Becsuktam a köny vet és bementem atyámhoz, a ki ugyan észrevette lehangoltságo- mat, de az okát nem sejtette és én természetesen nem is szóltam róla semmit. (Folyt, köv.) Aki akar még kapni a gyönyörű ÁRVAHÁZI PROTESTÁNS NAPTÁRAKBÓL, az írjon azonnal az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja címére (454 E. 116 St.) Ezekből az értékes naptárakból még van egy pár irodánkba. Akinek tehát kell, az forduljon a kiadóhivatalunkhoz. A Korona ára emelRediK MOST MÉG $13.50-érlkuldhel 100 koronát $13.50 EGY SZÁZ KORONÁS MAGYAR HADIKÖLCSÖN ÁRA AKÁR KÉSZPÉNZÉRT, AKÁR RÉSZLETFIZETÉS MELLETT A most jegyzett Hadikölcsön Kötvények a múlt évi április 1-től kezdve kamatoznak. TUST KÜLDJE MEGBÍZÁSAIT HOZZÁM. Németh János volt cs. és kir. konzuli ügynök 395 BROADWAY, NEW YORK, N. Y.
