Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-05-13 / 20. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 20. sz. MÁJUS 13. BOLDOGSÁGKERESŐK. A külvárosban volt egy ala­csony házikó. Valamikor távol esett a várostól, de a város ház­sorai addig-addig növekedtek, a mig egyszer a kis házikó közéjük került. Bizony a kis házikó nem illett az uj időkhöz és városi kör­nyezetéhez. Nem is áll sokáig már, mert Ló- rencnét, a szegény özvegyet, a ki lakója volt, tegnap temették el. Az üres szobában hol tegnap a koporsó állott, két gyermek üldö­gél, a kis Frigyes és a még kisebb Bözsike. A szomszéd pincelakás tulajdonosnője vette magához a gyermekeket, mig azok az árva- házba felvétetnek. Alkonyaikor arra kérték a gyermekek, hogy engedje őket át “anyánkhoz” — igy mondták még most is. A szom­szédasszony szemeihez emelte kö­ténye sarkát, aztán előkereste az ajtó kulcsát és oda adta Frigyes­nek. — Ne maradjatok sokáig, — mondotta, — mert sötét lesz. Most ott ül a két gyermek az üres szobában. — Tudod Bözsike, — kezdi a társalgást Frigyes, — miért akar­tam idejönni veled? Bözsike rátekintett bátyjára. A fiú, bár alig volt egy évnél öre­gebb (húgánál, mégis a “nagy” bátyja volt neki és tekintély húga előtt. Hányszor védelmezte meg őt utcai harcok alkalmával. — Tudod mit? Én nem megyek árvaházba. Egyszer voltam anyá­val a templomban. Sok, egyfor­mán öltözött gyermek jött oda. Olyan nevetségesek voltak, hogy nevetnem kellett. Anyám azt mon­dotta : — Nem szégyenled magad, hisz ezek szegény árva gyermekek. — Micsodák azok az árva gyer­mekek? — kérdém. — Olyan szegény gyermekek, — mondá anyám, — kiknek sem apjuk, sem anyjuk nincsen. — Hát akkor mi is árva gyer­mekek vagyunk — kiáltá Bözsike. — Persze; azért akarnak ben­nünket is árvaházba vinni. De én nem megyek.-— De Frigyes, mit akarsz ten­ni? Félek, ha elmégy. — Hja az árvaházba kerülünk, nem maradhatunk együtt. Anya azt mondta, hogy ott külön vannak a fiuk és leányok. — Óh, Frigyes, ha nem marad­hatsz velem, akkor én sem vágyó­dom oda. De mit csináljunk? — Schmidt néni nem tart magánál bennünket. — Schmidt néni? — Én sem akarok nála maradni. Tudod-e, mit mondott anyánk, mikor sze­meit lehunyta? — kérdé suttogó hangon. — Tudom! Azt mondta: “Ked­ves gyermekeim, keressétek a bol­dogságot. .. ” — Lásd, ugy-e, tudod? Többet nem tudott szólni, pedig bizonyá­ra azt is megakarta mondani, — hogy hol lakik a boldogság? — Hogy hol lakik a boldogság? — Igen! És én úgy gondolom, hogy engedelmeskednünk kell és elindulnunk és kérdezősködnünk a boldogság után. Anyánk hatá­rozottan megmondta: “Keressétek a boldogságot!” — Nos, elmégy, Frigyes? — Igen, de magammal viszlek. — És ha Schmidt néni nem en­ged el bennünket? — Hát azt hiszed, hogy megkér­dezzük ?! Elmegyünk mi anélkül is! — De ő nem enged ám el! Meg azután meglátja, ha együtt men­nénk el. — Hogyan látná? Hiszen már is elég sötét van! — Csak nem akarsz most men­ni, mindjárt? — Biz’ én nem megyek többé haza. — De Frigyes, akkor a babámat nem vihetem magammal. — Sebaj, Bözsikém, ha a bol­dogságot megtaláljuk, bizonyára lesz babád is. A nélkül mit érne a boldogság? Ez már hatott. Bözsike vissza­parancsolta előnyomakodó köny- nveit. Pedig nagyon szerette kis fababáját. De elfojtá fájdalma­it, Ha boldogságot keres az em­ber, áldozatot is kell hoznia. Még egy pillanatig ott álltak a szobában, azután Frigyes szólt: — Nos, menjünk! Bözsike hozzá tette: — Igen, mert anyácskánk akar­ja, hogy keressük a boldogságot! Schmidtné asszony pedig várt­várt a gyermekekre. Végre át ment a kihalt házba. Az ajtó még nyitva állott. Hangosan kiálto­zott a gyermekek után, de azok nem voltak ott. Ugyan hová lettek?... ** A lámpagyujtogató éppen a lámpákat gyújtogatta az utcán. Frigyes kézenfogta hugocskáját és dobogó szívvel, de szilárd lép­tekkel ment el a lámpagyujtó mellett. — Azt hittem, megkérdi, hová megyünk, — monda Bözsike, mi­kor elkerülték. — Törődik is az ilyen gyere­kekkel, — szólt Frigyes. Nem ép­pen őszintén nyilatkozott, mert félt ő kelme is. Minél jobban elhagyták a házat annál bátrabban lépdelt Frigyes. A kis Bözsikének azonban hosszú­nak tűnt fel az ut. Itt volt az ideje a mikor egyébbként alvásra szo­kott térni. — Nem vagyunk még ott? — kérdé siránkozó hangon. — Majd megkérdezzük, viszonzá Frigyes. Ott van egy nagy abla- ku ház. Talán ott lakik a boldog­ság. Kissé elment a bátorsága, mi­dőn a nehezen nyíló ajtón belép­tek. Az ajtó önmagától becsukó­dott. A mellett félelmesen nyikor­gót!. Valami kisértet munkája volt talán, hogy kéz érintése nél­kül becsukódott? Hátha bezáró­dott az ajtó? De nem volt idő sem az elmélke­désre, sem a menekülésre. — No, mit akartok itt? — ki­áltá feléjük egy harsány hang. Frigyes körülnézett. A terem tele volt asztalokkal. De csak az egyik asztalnál ült egy férfi. Nagy po­hár állt előtte. Fénytelen szemeit a gyermekekre meresztette. Frigyes megijedt, de mégis megbátoritá magát és néhány lé­pést tett a férfi felé. Bözsike háta mögé húzódott. — Azt akarjuk kérdezni, hogy itt lakik-e a boldogság? A férfi felpattant. “Mit akartok?” — Azt akarjuk tudni, hol lakik a boldogság? Nem lakik itt? E pillanatban úgy tetszett, mintha a férfi a gyermekekre akart volna ugrani. Dühös tekin­tetet vetett reájuk. Azután bá­mulatosan megváltozva járkált előttük. Kezeit arcára tette. Egész alakja remegett, Midőn levette arcáról kezeit, tekintete egészen más volt, mint előbb. — A boldogságot keresitek ? Én is itt kerestem egykor. Elmondom ha nem értitek is. Atyám iszákos volt. De anyám, óh, az édes anyám------! Elnémult. Könyek ömlőitek szemeiből. A gyermekek meghatottan si­multak egymáshoz. A férfi fel­ocsúdott fájdalmából, azután igy szólt: — Jertek, megmutatom, milyen az iszákos ember boldogsága! Felállt, majd igy kiáltott: Pin­cér, fizetni! ’ ’ A pincér sokáig jött, — az ét­kező mögött az újságot olvasta és elszunyadt. — Hány pohár? — Öt. — Az nem igaz! — De igaz, — bízza csak rám! Az iszákos valami átkot mormo­.....................................j | (jdon§áj|! A LEGSZEBB AJÁNDÉK, a melylyel ismerőseit az ÜN­NEPEK UTÁN meglepheti és nekik igazi örömet szerez­het, a HIT ÓRÁI -ból megjelent három könyv, a melyek­nek tárgya mind az Amerikai Magyarok idegen földön eltöl­tött életükből van merítve. AZ ELSŐ KÖNYV: — HOGYAN LETT EGY SZOCIALISTA KERESZTYÉNNÉ. . Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadvá­. nyálain is. TÁRGYA: Az Istent tagadó sociálista magyar: Nagy István milyen lelkiváltozáson megy át a rendőrségi head- <1 Härteren Kiss József vallásos ember szavainak hatása alatt. New-yorki történet. Ara 10 cent. A MÁSODIK KÖNYV: — A HITETLEN TRAGÉDIÁJA. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadvá­nyában is. TÁRGYA: Egy kivándorolt magyar ember tragédiá­ja. Mivé sülyesztlieti az ital mértéktelen élvezete az em­bert. Az örök éjszaka. Ára csupán 5 cent. A HARMADIK KÖNYV: — A BIBLIA A MI VEZÉRÜNK. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadvá­nyában is. TÁRGYA: A megtérés. A szerénység. A lelki sze­gények. A tudomány és szeretet. A bűnösök megmen- . tője Jézus. Ára csupán 5 cent. RENDELJE MEG MÉG MA EZEN ÉRDEKES HITERŐSITÖ AMERIKAI MAGYAR KÖNYVECSKÉKET. NEMCSAK MAGÁNAK, DE ISMERŐSEINEK IS ÖRÖMÖT SZEREZHET ÁLTALOK. . MEGRENDELÉSI SZELVÉNY. Mellékelve küldök........................centet bélyegekben, mely összegért kérem nekem postafordultával megkül­deni a HIT ÓRÁIBÓL a következő könyvecskéket: ELSŐ KÖNYV ............................................10 cent. MÁSODIK KÖNYV .................................... 5 cent. HARMADIK KÖNYV ............................... 5 cent. Huzza alá azt, amelyiket megrendeli. A megrende­lési szelvényt vágja ki és küldje be erre a címre: Rév. LAD. HARSÁNYT, 454 East 115 St. New York, N. Y. í.......................................

Next

/
Thumbnails
Contents