Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-05-06 / 19. szám

é I VOL. XVII. No. 19. NEW YORK, N. Y. 1916. MÁJUS 6. XVII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. — “Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek ha­talma minden hivőnek üdvösségé­re’’. — Rom. 1:16. Szükséges tudni azt, hogy mikor Pál apostol a levelet irta, még so­ha sem látogata meg Rómát. Meg volt ugyan a vágyakozás szivében és várta az órát, a mikor az meg­valósulhat. Szerette volna ugyan­is látni a rómaiakat, először mert születésénél fogva római polgár volt, aztán mert rendkívül nagy érdeklődéssel viseltetett a római keresztyének iránt s legfőképen, mert úgy gondolkozott, hogy an­nak a virágzó, hatalmas városnak az újonnan megalapított keresz­tyén egyháza nagyszerű eszköz lesz a nyugoti világ evangélizálá- sára. S a mikor sarait írja, azt a csodálatos kijelentést teszi: “Nem szégyenlem a Krisztus evangéliu­mát...’’ — és mindjárt meg is okolja, miért: Már maga ez a kijelentés is fi­gyelemre méltó: — “Nem szé­gyenlem a Krisztus evangéliu­mát.’’ — Ez az egyetlen hely, a hol Pál apostol megemlékezik an­nak lehetőségéről, hogy vannak KIK SZÉGYENLIK AZ EVAN­GÉLIUMOT ! ö azt mondja magáról, hogy ő nem szégyenli a Krisztus evangé­liumát. De hát miért e kijelen­tés? Azért, mert Pál tudta azt, hogy a nagy város a maga pompá­jával és magának a nagy városi életnek romlottsága kisértés le­het az idegenekre nézve.. . bár ő tudta az evangélium hatalmát, a mikor azt irta: — “kész vagyok néktek is, kik Rómában vagytok, prédikálni az evangéliumot. Mert nem szégyenlem hirdetni a Krisz­tus evangéliumát.” — Kedves olvasóim! Nekünk is könnyebb volna, a kis falusi élet mellett munkálkodnunk és hirdet­ni az evangéliumot, ott a hol az embereknek a lelke tisztább és egyszerűbb és a hol minden lelki, ideális célokért könnyebb az em­bereket fellelkesiteni, mint itt a nagy városban, a hol ezer kisértés áll gúnyos mosolylyal az Ur háza felé induló kegyes lélek elé. Ezt érezte Pál is, de mindjárt utánna tette: “kész vagyok,.... mert Istennek hatalma az... Igen, az evangélium hatalom, nagy lelki hatalom. Hatalom, a mely erkölcsi újjászületést teremt. És ahol ezt a csodálatos erőt, ha­talmat nem érezik, ott nincsen is igazán az evangélium a szivekben meg. Mert az evangélium Isten­nek hatalma, minden hivőnek üd­vességére. Lehet, hogy valaki azt mondhatja erre, én is követője va­gyok Jézus Krisztusnak és még se éreztem, sem nem láttam ezt a ha­talmat az Evangéliumban. Szeretném az ilyen ember lelke elé rajzolni, hogy mit értek én az evangélium hatalma alatt. De úgy vagyok ezzel is, mint sok más­sal, hogy nem tudom kimagyaráz­ni magamat tökéletesen és azt hi­szem, mindnyájan igy vagyunk ezekkel a lelki erőkkel, csak érez­zük, de nem találunk szavakat azoknak kimagyarázására. A napokban egy gyárban vol­tam, és a vezetőm elmagyarázta azt a csodálatos villanyos erőt, a mely az összes gépezeteket moz­gásba hozza. Megkérdeztem még- egyszer, hogyan indítják meg eze­ket a gépeket, mi az az ERŐ, és ő egyszerűen csak azt felelte, — hogy elektromosságot fejlesztünk. Hiszen jól van, tudom, hogy elek­tromosság hajtja a gépeket, de hát van-e az egész világon egy ember, aki nekem az elektromos erőt teljesen megtudná magyaráz­ni? Csak annyit tudunk, hogy bi­zonyos mágneses vasak érintkezé­se valami csodálatos erőt tud ki­fej etni, a mi mozgásba hozza a gépeket. Az evangéliummal is egészen igy vagyunk. Nem tudjuk kima­gyarázni az erőt, csak érezzük, és ezt az erőt éreztetnünk kell má­sokkal is. Az apostol kinyilatkoztatja, hogy az evangélium hatalma Is­tennek hatalma azoknak üdvössé­gére, a kik hisznek. Hatalom, a mely bizonyos eredményt tud el­érni, nem csupán szép tanítás, theoria, több mint törvény, vala­mi lelki hatalom, a mely a lelki­életben eredményeket ér el. Nem értjük nem magyarázhatjuk ki, micsoda, legfeljebb azt mondhat­juk, hogy Istennek hatalma, amely bizonyos természetfeletti munkát tud végezni a lelkekben, a mely az embernek üdvösségére vagyon. Az evangélium hát az a hatalom a mely által az üdvösséget elnyer­hetjük. Miért nem érezi hát mindenki ezt a hatalmat egyenlően? Azért, mert már sok embernek a termé­szete elromlott, akarata megbé­nult. A nagy városi élet kísérté­sei meggyengitik igen sok ember­nek a természetét annyira, hogy mindent a kisértő, csábitó befo­lyása alatt tesz, akarata teljesen megbénulva, még ha jó szándék volna is benne, a rosszat cselekszi. Az apostol azt mondja, az evan­gélium itt is hatalom, a mely a megromlott természetet megtisz- tija, és a megbénult akaratot új­ra rugékonnyá teszi. Úgy ,hogy a hol ez a hatalom munkálkodik, ott az ember nem csak akarja, de cselekszi is a JÓT. Természetesen ez a hatalom is az alkalmatos kö­rülmények között munkálkodik. Nem minden ember lelkében, ha­nem csa kott, a hol a HIT még él. És ez a hit közös kincse lehet sze­génynek, gazdagnak, görögnek és zsidónak egyaránt. Ezt a hitet fel lehet az embereknek egymással való érintkezés által ébreszteni a nagy város zajában ép úgy, mint a kicsinyke faluban, fel lehet kel­teni a tudatlannak ép úgy, mint a tudósnak a szivében. Mert mit jelent ez a hit? Vala­mi meggyőződést. Meg kell győ­ződnünk valaminek az igazságá­ról és csak akkor tudunk igazán hinni. A hit mindig valamilyen igazságra van alapítva. És ezt az igazságot a hitünkkel próbáljuk ki, amely az Ur Jézus Krisztus ál­tal biztosítja Istennek kegyelmét és szeretetét. M EVANGELIM ÜMfALMA.

Next

/
Thumbnails
Contents