Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-04-29 / 18. szám

18. sz. ÁPRILIS 29. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ©E1©MÄS IGAZ TÖRTÉNET. ■■■■■■a■■■■■■■■■■■II■■■■■■■■■■■■■■■■■■na■■■•■* (Folytatás.) — ügy apám, engedelme nélkül vagyok kénytelen végrehajtanni szándékomat. Reméltem, hittem, hogy megnyerhetem atyai szivét, ... de... hiába!... Egészen ellágyult Imre és egy könnyet is morzsolt ki szemeiben. Erre hirtelen haragú atyja is le­csillapult, odament fiához és el- érzékenyiilve mondá: — Édes jó fiam, aludj egyet a te rettenetes elhatározásodra és gondold meg azt, hogy lépéseddel az én öreg szivemet mindhalálig megkeseríted. Aludnék Bebek Imre, ha tudná, gondolkoznék, ha képes volna. Egy álma van csak: Orbonás Ilo­na. Egy a gondolata: az Ő birha- tása. — “ Mint himszarvas, kit vadász sérte nyíllal, fut sötét erdőbe saj­gó fájdalmival... ” — fut Imre is a Pelsöc mellett elterülő Csengő hegyre, ahol a közhit szerint er­dei manók, bérei kóboldok kiabál­nak fel száz meg száz nyíláson, titkos igéket mormolnak, s ahová a bajba jutott ember szokott jár­ni éjféli hallgatózásra. Imre nem hitt a varázsnak, de most, hogy nyugodni nem tudván, céltalanul bolyongásnak indult, valami cso­dás erő önkéntelenül vitte fel a Csengő hegyre. Amint ott állott, a fák zúgásán át egyszerre csak tisztán kivehet- te a mészüregek halk csengését: — Ilona... Ilona... I-lo-na-a... Erei forrón lüktettek, lázas iz­gatottság reszketteté meg idegeit, de magánál volt és jól hallotta, a mint tovább csengtek az üregek: — Hona.. .Ilona.. .Ilona. .. — Isten útmutatása — susogá. Uram! legyen meg a Te akartod. Sebesen jött a hegyről lefelé. Éjfél elmúlt már régen. A Sajó mellett volt a Bebekek háza. Ko­moran, sötéten meredt az éjszaká­ba. csak egy ablak volt megvilá­gítva, és azon át látni lehetett, a hogy valaki szapora léptekkel fel és alá járkál. Imre atyját ismer­té meg a járkálóban. Tehát ő se tudott aludni! Az ő szándéka oly heves lelkifelindulást idézett elő nála! Hátha még a szándék való­ság lesz! Egy roham s talán meg is szűnik élni és még viz sem mos­sa le róla az apagyilkos nevet. így tűnődött Imre borzasztó kétségek között, 'mialatt beeresz­tették a várba. Nemsokára vir­radni kezdett és a vár kápolnájá­nak haragjai reggeli misére hívo­gatták az embereket. Imre felkereste, az atyját, a ki rendkívül vidám volt. — Híát mit álmodott, prépost uram? — Nem tudtam aludni. — Biz én se. De remélem azt, hogy jövendőre nyugodtabb éj­szakánk lesz. — Miért? — Miért? Csak letettél talán a kalandos tervedről Egyébiránt most jött János király fullajtárja és egy levelet hozott; a levélben az van, hogy megütközéssel hal- lottta meggondolatlan lépésedet; hiszi, hogy szándékodat megmásí­tod, és ígéri, hogy kinevez váradi püspökké. íme, itt van, olvasd el magad is. Mit szólsz hozzá? Csak nem ér fel egy ilyen fényes aján­lattal két szép szem, amely hozzá még hamis is. Imrét fellázította a gúny és he­vesen szólt oda az atyjának: — Az én választottamnak a sze­me és szive igaz. — De hát kicsoda is tulajdon­képen a te szived választottja? — Egy budai görög kalmárnak a leánya. — Egy gö-rög kal-már-nak a leánya! Ember! Hát csakugyan el ment az eszed? Ne tréfálj, fiacs­kám ! Mondd, ugy-e ez csak egy rossz, csalfa álom ?! — Szeretném megmondani a ke­gyelmed megnyugtatása végett -— de már nem lehet. ígéretem és szerelmem köt. , — Akkor nincs más hátra, mint hogy távozz rögtön. Összes va- gyonom Ferenc öcsédé és te egy fabatkát sem kapsz örökségül. — Köszönöm, de elleszek nála nélkül. A protestáns egyházba legalább apostoli szegénységgel lé­pek. — Hohó, hát te át is akarsz tér­ni ? Ez már azonban a rákosi tör­vényekbe ütközik; — (lutherani capiantur et comborantur — a lutheránusokat el kell fogni és el kell égetni. — így már nem bo- csájtunk el, fiamuram. A mai nap­tól kezdve fogoly is vagy. m. Bebek Tmrét atyja a kevésbbé erős pelsőci várkastélyból a hires Fülek várába küldötte ifjabbik fi­ához, Ferenchez, meghagyván ne­ki, hogy legszigorúbb őrizet alatt tartsa. Ferenc felesége, egy Rás- kay leány jussán jutott Fülek bir­tokába. Tngerékeny kegyetlen és végtelenül rossz természetű ember volt, nagyravágyó, kapzsi, önké­nyes; igazi zsarnok kis király, a minőt az a szerencsétlen korszak bőven termett. S ez a politikailag kétes jellemű férfi a legbuzgóbb, mondhatni ra­jongó hive volt a katholikus egy­háznak, s esküdt üldözője a refor­mációnak. Azért talán még aty­jánál is nagyobb megdöbebnéssel értesült bátyja szándékáról, s mi­után attól eltéríteni neki sem si­került, vak dühvei a legkemé­nyebb börtönbe vetette. Hónapokon keresztül sínylődött Bebek Imre a börtönben, de ez a bánásmód nemhogy megtörte vo1- na őt, hanem ellenkezőleg, akara­tához még szívósakban és hajtha- tatlanabbul ragaszkodott. A bör- töni egyedüllétben sokat elmélke­dett az evangéliumi hitről is. Mind jobban és jobban leikéhez nőtt az. Idővel lassankint marti - romsági gondolatok ébredtek fel benne és készebb volt most már életét áldozni fel, mint érzelmeit és meggyőződését. Csak Ilonáról tudna valamit! Rendkívül aggódott annak sor­sa felett. Egy napon az őr szokás szerint bevitte neki az estebédjét. — Itt van uram az eledele! — Azt sem igen hittem, hogy porko­lábja leszek valaha! Mi ez Olyan ismerős ez a hang. Bebek Imre meglepetve nézett rá : —Hát nem ösmer meg, jó uram engemet?! — s gyér fényű lám­páját arcához emelé. Imre örvendve ugrott a nyaká­ba : — Te vagy az, jó öreg hű Már­ton szolgám? — Én vónék. — Látod, hova jutottam? — Látom, hanem iszen ezen még csak segítünk valahogyan. De en­nél van még nagyobb baj is. — Mi. .. Miesoda... — Hát az, hogy Ilona leányasz- szonyt Ferenc urfi a gombaszögi zárdába hurcoltatta. ügy mond­ják, hogy a király akaratjával, de az bizonyos, hogy ei’őszakkal. — Most osztán ott oktatják az igaz hitra a pálos atyák! De mi­nő oktatás is az! Imrében a vér lobot vetett. —Ezt tette? Márton, ki kell innen szabadulnom valahogyan. — Gondoltam uram, hogy nem hagyja majd annyiba. Kereked­jék fel oszt menjünk! A vár alatt vár bennünket két nyergeit pari­pa. Imre elámulva kérdé: — Hogyan? Lehetséges ez — Má hogyne vóna! Ferenc ur valamerre jár a parasztokat ver­ni. Hát ilyenkor csak tud az em­ber valamit csinálni ha van esze, meg egy kis ösmeretsége. Bebek Imre, Márton szolgája se­gítségével álruhában szerencsésen kijutott a füleki várból s még az éjjelen ellovagolt szakadatlan fu­tásban a tiz mértföld távolságnyi­ra eső Gombaszögre. A reggeli napfény már a monostor előtt ér­te. A gombaszögi monostor ala­pitói és kegyurai a Bebekek vol­tak. Nagy Lajos király idejében, 1731-ben Bebek György és László pelsőczi és krasznahorkai váraik között a Sajó balpartján egy ki­szögellő csúcson megépítették a hires Boldogasszony templomát, majd körülötte monostort fundál- tak és azt a pálosoknak adomá­nyozták. A nép a pálosokat vö­rös öltözetükről egyszerűen csak vörös barátoknak hívta. Bebek Imre lázas türelmetlen­séggel zörgetett a kolostor kapu­ján : — Nyissátok ki! — Ki vagy? — Bebek Imre. Csikorogva fordult a kapu és az előbukkant fráter aggódás nél­kül bocsátotta be a magányos lo­vagot. — Mit kíván, jó uram? — Vezess a priorhoz! A prior, Bánffy Gergely épen a reggeli ájtatosságot végezte, de nem sokára megjelent. Imre lát­tára megdöbbenve állott meg. — Nem várt kegyelmed, ugy-e, prior uram?! .A főnök eközben teljesen visz- szanyerte a nyugalmát. — Nem vártam, — feleié — mi­velhogy úgy tudtam, hogy Füle­ken őrzik a legszigorúbb fogság­ban. (Folytatjuk.)--------o-------­KALAP-DIVAT. A kalap célja a fej védelme. A nőknél a diszitést is célnak vehet­jük. az egészségi szempontnak azonban mégis inkább kellene ér­vényesülni a kalap készítésében, illetőleg azok megváalsztásában s évszakok szerint való cserélésében. A tél itten inkább Karácsony táján, sőt néha később is kezdő­dik. Akkor kellene előszedni a legmelegebb kalapokat. E he­lyett januárban már szalmakalap­ban járnak a nők. Férfiak pedig feltűnés nélkül nem hordhatnak szalmakalapot május hó előtt. Vi­szont augusztus végén néhány bo­rús vagy esős nap hatása alatt té­li női kalapokkal vannak tele a kirakatok. Ez azonban még nem elég! A legtöbb nő nyári kalapja dacára téli ruhában s boába bur­kolt nyakkal jár. A divatot nem a doktorok diktálják. Legdivato­sabban pedig akkor vagyunk, ha követjük az idő változását!

Next

/
Thumbnails
Contents