Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-29 / 18. szám
EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZO MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. VOL. XVII. No. 18 NEW YORK, N. Y. 1916. ÁPRILIS 29. XVII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR. (iMllOKl Alap ige: — “Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafel valókat keressétek... az odafel valókra viseljetek gondot és nem a földiekre.” Nagyon fontos és mindannyiunkra nézve jelentős igazság fekszik előttünk ezen szavakban. Ha feltámadtatok a Krisztussal az o- da fenn valókat keressétek. Tudom, hogy mindnyájan keresztyének vagyunk és úgy a nyilvános, mint a magán életben ezt senki előtt nem titkoljuk. De vájjon megértjük-e és feltudjuk fogni azt, hogy mit jelent KERESZTYÉNNEK lenni? Ha KERESZTYÉNEK vagyunk, — mondja az apostol, — ne csak a nevet hordjuk, hanem mutassuk meg azt az életünkkel. Mert keresztyénnek lenni annyit jelent, mint a Krisztus vezetése alatt minden jóban s nemesben előre haladni. Mint elfogadni öt, a mi hitünk fejedelmét ÜDVÖZÍTŐNKNEK, aki bennünket a bűnből kiszabadit. Ha pedig elismertük Őt lelki é- letünk vezérének, úgy legyünk Ő hozzá hűségesek, Vele szemben tiszteletreméltók, és életünk minden pillanatát szenteljük az Ö szolgálatára. Akárhol vagyunk, akár milyen messze édes hazánktól, akár milyen távol kedveseinktől, legyen nehéz vagy könnyű a mi mindennapi megélhetésünk, de legyen mindenütt az életünkön a pecsét, hogy nem magunké, hanem az ŰRÉ vagyunk. Kedves olvasóim! Érezzük ezt át, minden felkelő nap s a napnak minden órájában, — akár a templomban ülünk, akár a családi hajlékban vagyunk, akár a gyár helyiségben munkálkodunk, úgy a nyilvános, mint a magán életünkben, hogy mi Krisztusnak testvérei vagyunk s nekünk úgy kell a cselekedeteinket irányoznunk, — úgy kell élnünk, hogy ez a testvéri viszony, amelyben hitünk Fejedelmében vagyunk, meg látszon rajtunk. — “HA FELTÁMADTATOK KRISZTUSSAL, AZ 0- DA FELVALÓKRA VISELJETEK GONDOT ÉS NEM A FÖLDIEKRE.” Az, ami körülvesz bennünket a földi életünkben, örökösen változik. Változik az idő, amikor az éjszakát nappal követi, változik a természet, amikor a hideg téli napok után az enyhe szellő uj életre kelt mindent körülöttünk, s a füvek és virágok mint egy gyönyörű pázsit terülnek el a lábaink előtt. Változnak az emberek. — Napról-napra változnak a mi gyermekeink is, csak egy a változatlan igazság az életünkben, és ez az, hogy egy napon meg kell állnunk az örök Biró előtt és számot kell adnunk cselekedeteinkről, akár jól, akár rosszul használtuk fel az időnket. Sokan igyekeznek elho- mályositani ezt a reájuk nézve szörnyű igazságot. Bele merülnek világi örömökbe, hogy elaltassák a lelkűket néhány rövidke pillanatra. . . Igen, csak rövidke pillanatra, mert azok is érezik az öntudat felébredése alkalmával, — hogy megcsalták magukat és a má- moritó zajból szeretnének hirtelen kimenekülni, életüket hirtelen átváltoztatni és közelebb jutni ahhoz a jó Istenhez, akinek kegyelmét annyiszor érezték. Amott állanak ezren , a világi örömöket és élvezeteket keresők zeneszó mellett vigadoznak, és elaltatni igyekeznek szivükben azt a gondolatot, hogy szembe kell állam Istennel. A tenger felkorbácsolja a viharokat... Egy váratlan pillanat müve az egész és a hajó sülyedni kezd, benne a mulatozó emberek ezreivel. Kétségbe esetten mindenki öntudatra ébred, mindenki közelebb akar most már jutni az Istenhez, a zenészek is megváltoztatják a dallamot, és csendesen, méltóságosan énekelve j át szák a dalt: — “Közelebb jutunk Istenhez”. Hát te, testvérem, nem érzed-e, hogy az idő rohamosan halad előre? Közelebb kellene jutnod Jézushoz érzésben, gondolkozásban, és cselekvésben. Ki tudja, a holnapi nap nem lesz-e késő. Imádkoztál-e az Ő nevében Istenhez? Ha igen, úgy keresztyénnek nevezheted magadat. De ne gondold, hogy ezzel minden kötelességedenk eleget tettél. Nem. Ez csak a kezdet, az első lépés, az első beismerése annak, hogy Isten, aki feelttünk van, irányítja a te életedet. Mindez még nem elég tovább kell menned és élő bizonyságot tenni arról a Jézusról, aki éretted is meghalt. Az Anyaszentegyházhoz tartozol, ugy-e? Felveszed az úri szent vacsorát, talán presbytere is vagy valamelyik egyháznak? Úgy hadd lássuk, testvérem, mit tudsz tenni a Krisztusért. Had lássuk meg az életeden, hogy azon a keskeny, de gyönyörűséges utón haladsz, a melyet Jézus szentelt meg az lépéseivel és te is kész vagy mindent megtenni, mint Ő a te felebarátaidért. óh, ne sajnáld testvérem, azt a kis áldozatot, a mit egy ilyen vallásos lapnak a fenntartásáért neked is ez idegen földön meg kell hoznod, a fáradtságot és azt az időt, amit az odafelvalók keresésére forditasz, mert ez a keresés felfrissít, minden bizonynyal és uj emberré változtat téged. Amilyen bizonyos, hogy a nap az Ő ragyogó sugaraival megcsókolja a földet és uj életet ad a természetnek — ép oly bizonyos, hogy amikor az a felsőbb égi hatalom érinti a mi emberi természetünket, egészen megváltozunk és ott benn a szivünk mélyén valami csodálatos érzések támadnak és látni véljük az Istent felettünk, mint szerető édes atyát. Ezt a csodálatos érzést érezhette az a bélpoklos, aki Jézus előtt térd re esett és azt mondotta: ‘ ‘ URAM, HA AKAROD, MEGTISZTÍTHATSZ ENGEMET.” — Jézus pedig kinyujtá kezét és még abban az órában megtisztult annak pok- lossága. S az üdvözítő megmondta az embernek, hogy senkinek ne szóljon, hanem vigye fel az ő ajándékát a templomba és az legyen az ő hitének a bizonysága. Mit gondolsz, szives olvasó, vájjon megtudta volna állani azt, — hogy el ne dicsekedjék az ő baráAl iMMiPEI if AM.
