Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-22 / 17. szám
17. HZ. ÁPRILIS 22. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 LÁTOGATÁS A FÖLDÖN. .Irta: Kovács Endre daytoni ref. lelkész.. Régi, nagyon régi mese ez, a mely azonban mindig uj, mert örökké igaz marad. Az igazság szépségben és ékességekben bővelkedő istennője leszállt a földre, hogy széjjel nézzen az emberek között. Csupa mulatságból jött a mi planétánkra, egy lépéssel háta mögött hagyván a Jupiter, Yénus, Mars és a Hold közötti sok millió mértföld.- nyi távolságokat. A kéjutazásra egy szép tavaszi alkonyatot választott ki, a mikor felelevenedik minden és kifelé, a szabad levegőre igyekszik életvi- dor, mohó, gyermekies örömmel, ép úgy, mint az évekig börtönben 'sínylődött rab lép ki sötét zárkájából a barátságos, napfényes világba. Napsugár, madár, méh, virág, földműves ember és gyári munkás egyaránt örömtől áradozva sietett ki a rétekre, mezőkre, ligetekbe, az uj tavasz üdvözletére s mikor az igazság istennője ezt messziről látta, azt gondolta, hogy ezeknek az embereknek nincs semmi más életszükségletük;— azt gondolta, hogy ezeknek a “megelégedett” embereknek nem kell fáradniok, dolgozniok, küzdeniük; azt gondolta, hogy ezeknek csak örülni- ök kell, egyébként pedig a napfény és az eső növeszti, szaporítja őket, mint a gombákat. És ezeket elgondolva magában az igazság istennője boldogan haladt tovább, mert elégedetten tapasztalta, hogy eddig minden rendben van. De nem állapodott meg sehol. A világ legnagyobb városa felé igyekezett, mert ott lehet a legbővebb és leghübb tapasztalatokra szert tenni, ahol a legtöbb ember van... A szép, jó, gazdag és kegyes szivii istennő tehát elérkezett a föld legnépesebb városába és bár mindenható erejű volt és tündér- birodalom vala a lakása, nagyon meglepte az a kép, mely az első pillanatban a szeme elé tárult. Óriási tornyos palota csoporto- zat terült el a lábai alatt. Sok százezernyi izzó fénygömb árasztotta ott szét azt a pompás világosságot, amely vetekedett a tündér országi ragyogással. Csillogtak a színes majolika kupolák, s tündököltek a sima, széles utak, utcák, amelyeken át gummikere- kii zajtalan hintók villámsebessé- gii gépkocsik gördültek tova s a melyeken át, mint valami mozgó virágos szőnyeg, hömpölygött az életnek örvendező, változatos és gazdag ruhákba öltözött embertömeg. Az istennő előtt uj volt ez a világ. Oda fönn a szellemvilágban sohasem volt alkalma ily közvetlenül szemlélni az életnek ily reális megnyilatkozását. A nagy várost esillámló vizű, széles folyam szelte át, amely felett remek müvü hidak futottak keresztül finom hajlású ivekben, mig a folyam hátán megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb hajó ringott, futkosott. Az igazság istennője mámoros gyönyörrel ereszkedett itt le és azokra a mesékre gondolt, melyeket otthoni tündér szolgáló-lányai a szegény emberekről mondottak el neki káprázatos éjszakákon, a kerti szökőkút csobogása mellett. Kiváncsi volt azokra a szegény emberekre, a kik oly szellemfeletti erővel küzdenek a létért, de miután nem találkozott egygyel sem, azt vélte, hogy a mesék mégis csak mesék, amelyekben nem létező alakok szerepelnek. S a mig ezen és a látottakon tűnődve elmélyedt gondolataiba, — észre sem vette, hogy immár régen elhagyta a várost és sötét, kietlen, puszta helyre ért. Itt már sejtelmesen locsogtak a folyam habjai a mélységben és hangosan, zajjal verődtek a kövezett parthoz. Messziről még látszott a város fénye, a kóbor szellő meg elhozta idáig a nyüzsgő zajt s valami sejtelmes zene melódiáit, de a közvetlen környezet komor volt. Az istennő már épen vissza is akart fordulni, hogy tovább élvezze az emberek városának szokatlan változatosságait, a mikor éles szeme egy sötét árny-alakot pillantott meg a magas parton. Előbb egy magános fának nézte, mert körvonalai elmosódtak a sötét éjszakában, de most tisztán látta, hogy egy élő ember áll ott. Közelebb lépett hát hozzá, hogy megismerkedjék vele. A folyam felett álló alak még egy egészen fiatal ember volt. Kopott, szürke ruhában, hajadon fővel állt, hatalmas barna haja az arcába csapódott, cipői rongyosok voltak, a lábujjak is kikandikáltak belőle. — Ki vagy te — kérdezte szelíden- az istennő — és miért nem vagy odabent a városban? A fiatalember ijedten, fürkésző szemekkel pillantott a bájos istennőre és reménytelen lemondással, keserű fájdalommal válaszolt. — Hajh! szegény emberek számára nincsen ott hely... — Szegény ember. .. hát te szegény ember vagy? — kérdezte ál- mélkodva az istennő. — Hát csakugyan vannak szegény emberek? Akkor kérlek, magyarázd meg, mi az, a szegénység és hol talál- kozhatom sok-sok szegény emberrel? — Ki vagy te? — kérdezte a fiatalember csodálkozva. — Én az igazság istennője vagyok. — Az igazság. .. az igazság istennője ... Hm!... Jó... Épen jó, hogy találkoztam veled... hát tudd meg, hogy minden istenek között te vagy a legigazságtalanabb !... Szegény embereket 'szeretnél látni ? A szegénységet akarod megismerni?* Jó! Akkor kövess engem. És megindult támolygó léptekkel. Az istennő követte. —Jöjj! — mondta az ifjú — s ahol a legtöbb a fény, a pompa, legtöbb szegény emberrel találkozni. És bevezette a városba. Az istennő csak most vette észre, hogy abban a tarka szőnyegben, a pazar fényű utcákon vékony, de folytonos erek ágaznak el, amelyek egy cseppet sem illenek be a környezetbe. Sápadt, hiányosan öltözött asszonyok, karjukon siró csecsemőkkel, újságot és gyufát árulnak. Kora vén leányok szánalmas hangon kinálgatták virágaikat; rongyos gyermekek kóboroltak azokkal a csonka, béna aggokkal, akik valami szerencsétlenség vagy háborúban vesztették el tagjaikat. Erőteljes férfiak keservesen görnyedeztek a síüyos teher alatt, melyet néhány centért cipeltek. .. — De miért nem öltözködnek ezek is oly fényesen, mint a többiek és miért nem mulatnak, miért nem táplálkoznak? —Azért, — felelte az ifjú, — mert ezek szegény emberek. De menjünk be ezekbe a fényes mua drágaság az utcán, a házakban és a mulatóhelyeken, ott fogsz a lató helyekbe. (Folytatása következik.) Újdonság! A LEGSZEBB AJÁNDÉK, s melylyel i.merő eit az ÜNNEPEK ALKALMÁVAL meglepheti és nekik örcmöt szerezhet, a HIT ÓRÁI -ból megjelent Irírom könyv, a melyeknek tárgya mind az Amerikai Magyarok idegen földön eltöltött életükből van merítve. AZ ELSŐ KÖNYV: — HOGYAN LETT EGY SZOCIALISTA KERESZTYÉNNÉ. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadványában is. TÁRGYA: Az Istent tagadó sociálista magyar: Nagy István milyen lelkiváltozáson megy át a rendőrségi head- quarteren Kiss József vallásos ember szavainak hatása alatt. New-yorki történet. Ára 10 cent. A MÁSODIK KÖNYV: — A HITETLEN TRAGÉDIÁJA. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadványában is. TÁRGYA: Egy kivándorolt magyar ember tragédiája. Mivé sülyesztheti az ital mértéktelen élvezete az embert. Az örök éjszaka. Ára csupán 5 cent. A HARMADIK KÖNYV: — A BIBLIA A MI VEZÉRÜNK. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadványában is. TÁRGYA: A megtérés. A szerénység. A lelki szegények. A tudomány és szeretet. A bűnösök megmentő je Jézus. Ára csupán 5 cent. RENDELJE MEG MÉG MA EZEN ÉRDEKES HITERŐSITŐ AMERIKAI MAGYAR KÖNYVECSKÉKET. NEMCSAK MAGÁNAK, DE ISMERŐSEINEK IS ÖRÖMÖT SZEREZHET ÁLTALOK. MEGRENDELÉSI SZELVÉNY. Mellékelve küldök........................centet bélyegekben, mely összegért kérem nekem postafordultával megküldeni a HIT ÓRÁIBÓL a következő könyvecskéket: ELSŐ KÖNYV ............................................10 cent. MÁSODIK KÖNYV ...................................... 5 cent. HARMADIK KÖNYV ................................. 5 cent. Hnzza alá azt, amelyiket megrendeli. A megrendelési szelvényt vágja ki és küldje be erre a címre: Rév. LAD. HARSáNYI, 454 East 115 St. New York, N. Y.
