Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-06 / 6. szám
4. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6. sz. 1915. FEBRUAR ti. Vol. XVI. Feb. 6, 1915. No. 6. Anirikai Mifyar Refarmátusok Lap i> 4 Ref. Church in the U. S. : •fVházmegy éjének hivatalos magyar ifi»Felelőn szer ken* tő: ■ HAR8ANYI LÁSZLÓ, new yorkl ref. lelkéaa. Főmunkat&ra: KOVÁCS ENDRE daytonl ref. lelkéaa Szerkesztőség éa kiadőhivatál: 451 E. 116th St., New York. ' Minden levél, közlemény, egy egyleti tudósítás, felszólalás detés e címre kűldendd Amerikai Magyar Ref. L 454 E. 116th St., NEW ? Telephone: Harlem 18--------------------------------i Xásl ée és hlrÁpja STORK. [93 Előfizetési érek: Amerikában egész évre . . . Magyarországra egész évre: _______________________________. . .$1.00 . .$$.00 HUNGARIAN-AMERICA REFORMED 3ENTIN» N Published Every Saturday, by the Board of the PresbyWlan «Church U 8 A and of the 8 8 Roard of the Reformed Church In the TT 8. Editor: Re» LADISLAUS HARÁNT! Pubscrlntion rates One Year $ Year 50e — Foreign Countí v»ar fit. Half Year 11 É ______________________________M 1.. Half les One >ft Official Organ of the America« Hnn sra Han Reformed Federation. 4t Amerikai Manynr Rrfon EevesHIet hivatalos lapj a kormány sincs megelégedve a - harmincán ülnek már a szűk vá- ct ltalan pénzpocséklással. Egyhá- róteremben megelégedett arccal zi körökben is mindenütt érezik és |és a jó erős leves s a benne levő tudják, hogy az úgynevezett nem- hatalmas husdarabok mellett megcsatlakozott gyülekezetek lelki- feledkeznek kiállott fáradalmaik- pásztorai csakugyan éppen olyan ról, fájó sebükről, értékes hitfelekezeti és nemzeti REMÉLHETŐ FORDULAT EGYHÁZI ÜGYEINKBEN. Con ven ti férfiútól vesszük azt a bizalmas értesítést, — melynek nyilvánosságra hozatalára is fel- hatalmaztattunk, hogy remélhetőleg még ez év tavaszán, de legkésőbb a háború elcsendesültével és nyűgödtabb viszonyok beálltával, a magyar ref. püspökök egyike készül kijönni Amerikába azzal a célzattal, egyházi és kormány megbízatással, hogy az oly szerencsétlen mederben haladó csatlakozási akciónak más irányt adjon s legfőképpen, hogy megértésre* es testvéri szeretetre vezérelje el a harcban és vetélkedésben álló amerikai magyar ref. gyülekezel tekét s ezeknek vezetőit és tagjait. Ez a terv már a múlt év tavaszi conventi gyűlésen felmerült kapcsolatban a belügyi kormány óha jónak tudomásulvételével, hogy a kormánysegély a hitélet és a magyarság nemzeti érzületének erősítésére, nem pedig a testvérharc táplálására használtassák fel. A conventnek nagyon kellemetlen az akció mai menetét elitélő nyilvá- W>s kritika és különösen az, hogy megtartó munkát végeznek, maguk a nemcsatlakozott gyülekezetek pedig szinte vetélkednek a hazafias magatartás kitüntetésében, hogy ennek következtében egyházi és hivatalos szempontból is véget kell vetni a 10 év óta fennállott gyűlölködéseknek. A ref. püspöki kar egyik agilis tagja maga vállalkozott a nehéz missziói küldetés elvégzésének megkísérlésére és a tárgyalások ez ügyben több irányban megindulnak. Annyi bizonyos, — Írja ama conventi férfiú — hogy nagyon fellélegzenénk, ha annak örvendetes hírét vehetnénk már a közel jövőben, hogy a megértés, béke és szeretet galambja visszatért az amerikai re- formátusság egyházi életének termékeny fájára. A magyarországi egyetemes ref. egyháznak nem kívánsága többé, hogy ellenfél gyanánt álljon szemben az amerikai egyházi főhatóságokkal. A béke érdekében pedig közremunkálkod- ni e nehéz időkben minden jólel- kiismeretü magyar embernek elengedhetetlen kötelessége. Erre csak azt feleljük: Ámen, úgy légyen! Érdekkel várjuk a fejleményeket és még nagyobb éj-<- dekkel az illusztris vendége^--*' -------------A KÁRPÁTI HARCOK SZÍNHELYÉN. A berni “Bund”-nak az osztrák-magyar hadsereghez küldött haditudósítója írja a következő tudósítást lapjának a magyar Kárpátokban tett utjának egyik epizódjáról: Mint egy hamvaskék szőlőszem, függ a homonnai pályaudvar fölött az ivlámpa. Úgy látszik, mintha a levegőben úsznék, olyan át- láthatatlanul sötét az éjszaka, hogy még közvetlen közelről sem vesszük észre a tartóoszlopot. Ami azonban a csillámló golyó fénykoré be jut, fehér sugarak hálójában csillog. Az állomási épület mellett egy hosszú deszkabarak húzódik “Csász. és kir. élelmezési állomás” A könnyű sebesültek, akiket egy negyedórával előbb hozott egy kocsi a húsz kilométer távolságra le- *vö frontról, hogy itt bevaggoniroz- zák őket, egymásután szedik elő borjújukból az evőeszközöket, be itenek a barakkba és teli csajkául térnek vissza. Nemsokára vagy I Az ivlámpa fénykévéjében helyeztek el egy csoport foglyot, a kiket déltuán hoztak ide. Az arcok égy része homályban van, másokon azonban a fénynek valóságos Özöne ömlik el. Amennyire egyformák az uniformisok, a piszkos Szürke köpenyek, annyira különbözők a fejek. Átlagarcok mellett szakállas, fáradt tompa, kifejezéstelen ábrázatok között akárhány finoman formált, boltozatos homlokot, világos csillogó tekintetet látunk. Zsidók ülnek az egyik részen, vöröses kecskeszakálluk mindjárt szembetűnik. Amott egynéhány kozák; valóságos óriások, fekete báránybőrsiiveggel és vastag gallérköpönyegben. Azután szibériai lövészek magas, fehér csá Jt kával. Félreismerhetetlen mongol típusok akadnak köztük: csüngnénk kiálló pofacsontokkal és fer- demetszésü szemekkel. Németeket is találok köztük, nyílt, becsületes arcú emberek, a besszarábiai né tuet kolóniákból. A foglyoknak Ugyanarra a vonatra kell várniok, ámely a sebesülteket is magába fogadja. Valahová Stájerországba viszik majd őket. Látszik rajtuk, hogy zavarban vannak, vájjon szo- morkodjanak-e vagy pedig örüljenek, hogy fogságba kerültek. — Mások sokkal fásultabbak, semhogy egyáltalában számot vethetnének sorsukkal. Akaratuk ellenére hurcolták őket a háborúba, autó mata módra megtették a kötelességüket, most hát jöjjön, aminek jönnie kell. A zsidók, akiknek egy olyan hazáért kellett harcolniok. amelyben véres üldöztetésben volt részük, mindenesetre örülnek a fogságba jutásnak, de a németek is, akik bár orosz alattvalókká lettek, szivükben mégis a németséggel éreznek. Egyszerre csak megérzik a gulyásillatot a foglyok is. Vágyakozva szívják magukba. — Éhesek vagytok? — kérdeztem tőlük. — Igen. — volt a válasz, — mert amióta Galíciában harcolunk, csak kenyeret kapunk eleget, tábori konyha nincsen velünk. Nem sokáig kell várniok, ők is kapnak a jóféle eledelből. Egészen ugv látják el őket, mint az osztrák és magyar sebesülteket. Először gulyást és kenyeret, azután még teát meg kávét, sőt cigarettát is kapnak. Nyolc óra tájban megérkezik a várva-várt vonat és én engedélyt kapok, hogy velük utazhassam. A transzport-parancsnok meghív abba az elsőosztályu szakaszba, a melyben ő maga utazik, az elfogott század vezetőjével, egy orosz tartalékos hadnaggyal. Az orosz tiszt nagyon levert, de mégis hamarosan beszédbe elegyedünk. Elmondja, hogy Párisban végezte tanulmányait, béke idején Pétervá- rott ügyvéd s mint hadnagy már két hónap óta századparancsnok. Előbb egy másik századnak volt a vezetője, de ezt Csiski mellett, jóformán az utolsó emberik lelőtték egy félelmes roham alkalmával. A roham vezetéséért ő megkapta a Szent György-rendet. 2Ez a hős legtöbbnyire magyarok kai került szembe az ütközetekben s ezért elsősorban az ezekkel szemben szerzett tapasztalatairól beszélt, bámulatának adva kifejezést afölött, hogy a magyarok mennyire szeretik a rettenetes szuronyrohamot, mig az oroszoknál az az általános elv, hogy megmaradjanak a pozíciójukban ameddig csak lehet s ritkán sturmoljanak. — De mégis — mondom én neki — önök ebben a háborúban milyen rengeteg embert áldoznak föl és mindig uj és uj csapatokat dobnak a hiányok pótlására, még a legborzalmasabb golyózáporban is. Egy pillanatra zavartan hallgatott az orosz tiszt, de azután mégis megszólalt: — Igen, gyakran mi úgy érezzük, hogy túlságosan sok embert áldozunk föl, de ami nálunk történik, azt a főparancsnok, Nikola- jevies Nikoláj nagyherceg akarja igv. Azután sok mindenről elbeszélgettünk, még a háborút és annak kimenetelét iletőleg. Mikor azt kér deztem, hogy mi a véleménye a végső döntésről, ezzel a latin közmondással felelt: — Finis coronat opus! — Mit tart ön a kozákokról ? — kérdeztem még tőle. — Azt hiszem, hogy a mostaniakat nem is lehet összehasonlitani már azokkal a lovasokkal, akik annak idején a napóleoni visszavonulást olyan borzalmassá tették, vagy azokkal, akik Gurkó tábornok parancsnoksága alatt a krimi háborúban annyira kitüntették magukat. — Igaza van, — felelte a hadnagy — mi már jóformán nem is tudjuk őket használni, nem egyebek ők már ránk nézve történelmi emléknél.
