Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-06 / 6. szám
amerikai magyar reformátusok lapja 1115. FEBRUÁR 6. ja, hogy kemény igazságokat — legalább is amit ők igazságnak hittek — vágjanak a hazájukbeli felelős államférfiak és katonai tekintélyek fejéhez. Tanításnak, okulásnak szánták az utópiákat s ép ezért nem igen hízelegtek a íajtájukbelieknek. Azóta beköszöntött a világháború, az utópiák jórészt beváltak, de a miniszterek es hadvezérek, akiknek címére az utópiákat a jósok adresszálták, ugv látszik, nem igen okultak belőle. Pedig talán nem ártott volna. Angliában különösképpen “Az R110. évi invázió” cimü utópisztikus mü keltett annak idején élénk feltűnést. A németeknek angliai betörése a tárgya, ugyanaz, ami mostanság az angolok álmait leginkább megzavarja, s amelyeknek komoly eshetőségeivel szakemberek még máig sincsenek teljesen tisztában. SÍ különösen a jelenleg adott viszonyok között érdekes mii szerzője: William Le Quex, ismert angol iró, aki szemére hányta honfitársainak, hogy elhanyagolták a szigetkirályság partvédelmét és hogy nemzeti elbizakodottságból elmulasztották nagy, minden német invázió veszedelmének ellentállni képes néphadsereg r:'e»szervezését. Brilliánsan megrajzolt tengeri csatákat állított be a művésziesen megkonstruált cselekménybe s az angol publikum sietve elkapkodta az első, sőt a második kiadást is. Ennél tovább azonban nem ment: a mü konzekvenciáit elfelejtette levonni. ha Queux nem foglalkozik müvében azzal a kérdéssel, vájjon egyáltalán lehetséges-e a német be törés Angliába. Egyszerűen megkerüli ezt a kérdést s azzal kezdi, h°gy a németet beereszti az angol partvidékre. Hogy-hogy nem, egy éjszakán által meglepi őket az ellenség s reggelre már ki is kötött \armouthban, ahol minap tényleg hittak néhány cirkálót, amelyeknek láttára elvesztették közmondásos hidegvérüket nemcsak a jó yarmouthiak, hanem Anglia egész s most félve remegve lesik az h-Hl-ii-i jóslat valóra váltát. Nos hát a német invázió — a mü próféciája szerint — Yarmouthban kezdődik és ott benn végződik valahol Anglia szivében. A németek megverik az angol hadsereget, megszállják Londont, — aztán békét kötnek. De ez a béke nem töri igába Angliát, mert a németek nagylelkűen meghagyják nekik ugv az anyaországot, mint az ösz- es gyarmatait. — Németország csak leckét akart adni Angiiknak, hogy ne bízza el magát túlságosan. Szóval Le Queux ur szinte hihetetlen nagylelkűséggel bánik szeretett hazájával. Még jó, hogy hadisarcot nem kérnek a megvert angolok nemes legyőzőjüktől. I gy festett a német invázió négy év előtt. Eléggé találó megérzéssel vall ez az elkövetkezett eseményeknek, ámbátor hát hiszen nem négy, de már nyolc-tiz éve a levegőben volt a világháború s Csak véletlen müve, hogy éppen most tört ki. Az irodalmi utópiák sem 1910-ben kezdtek operálni, de már jóval előbb. Németországban például kilenc évvel ezelőtt ezen cím alatt rajzolta meg egy Seestern álnév alatt rejtőzött jós a világháborút: “1906.” Ez a címben foglalt dátum sok mindent elmond. Itt is Anglia és Németország allnak középpontjában a világháborúnak, amelyet az emberiség legvéresebb viaskodása- ként rajzol a világteiemtés óta. Ez az utópia azonban kissé tévedett a — személyekben, ő ugyan- is úgy képzelte, hogy nem a németek, hanem az angolok sz.állják meg Antwerpent. Bombázzák ( uxhavent, Helgoland körül nagy tengeri csatát vívnak, sőt Kiélnél is megpróbálnak kitörni. A szerző tehát olyan bravúros offenzivát tételezett fel az angolokról, aminő- n.'k nyomát se láttuk a világháború eddigi folyamán. Annyira megy az angolok iránti jóhiszeműségében. hogy még az olaszokkal is összeereszti őket két tengeri csatára: az egyik Nápolynál, a másik Spizzánál vivják. Kiautsau- t is bevéteti, de nem a japánokkal, akiknek a világháborúban való beavatkozásáról halvány foga'ma sincsen, hanem a szövetséges angol-francia hajóhaddal. Viszont annál hivebben találja el a német cirkálók vakmerő hajó vadászatát, habár az Emden és Karlsruhe hőstetteit nem is éri el irói fantáziája. A németeket ő is ott látja Lü- ticli előtt és Franciaországban, a hol milliók vivnak rettenetes csatokat, de a világ legnagyobb c a- taját mindössze öt napra tervezi, azontúl már kifáradnak a franciák s feladják a harcot. Ebben tévedt a német hajós, akinek fogalma sem volt az emberfölötti erőfeszítésről, amely a Belfort- dixmuideni óriási útvonalon jutott kifejlődésre. Ellenben helyesen jósolta meg az izlam általános felkelését, sőt még Dél-Afrikában is betört. A könyv végén, mire a háborús felek békére szánják magukat, agy az angol, mint a német flottig borzalmasan meggyengült. A büszke Albion megtört. Az ajfgol alsóház ülésén egy képviselő általános gyász közben jelentetté ki, hogy az óceánon ma már csalf egy flotta uralkodik: az Északa neri- kai Egyesült Államoké. S ezzel egyidejűleg megérkezik Londonba a hiradás, hogy az Egyesi t Államok kormánya felszólítja íagy- brittániát, hogy összes nyug it-in- diai gyarmataiból, Jamai ából, Bahama-szigetekről. Britt-H ndu- rasból és Britt-Guyanából ónja ki csapatait. Hát ami azt illeti, aligha lesz ez a mai világháború vége. Apglia feltűnően kiméli hajóhadát, aliely- rtk tekintélyét alaposan metgtép- desik a német tengeralattjárók és cirkálók vakmerő támadásai! és nagy sikerei. Dél-Afrikában I burok küzdenek szabadságukéit és Egyiptomban is csúszik a talaj az angolok lábai alól. Viszont! Németország tekintélye egyre gyarapodik fényes hadi sikerei revén s nem lehet tudni, vájjon tnég 1915-ben nem szolgál-e Vifcnos császár unokafivérének a britért meglepetéssel: a németek téiivle- ges betörésével Angliában...!-oRAFFAY: AZ ÉN IMAKÖl VEM BIRÁÁLATA. R. őrnagy aláírásával a kö\fct- kező megrendelés érkezett, m|l,v (léggé jellemzi e kis könyvét “A közel napokban Budapesten ■való időzésem alkalmából zászlóaljam protestáns vallásu legénysége számára “Az én imakönyvena- ből” néhány példányt vettem. í Miután meggyőződtem arrój, hogy zászlóaljam legénysége eia- litett könyvet a legnagyobb öröni- mel fogadta, s látható lelkipyugé vással olvasgatja, illetve imádkozik abból, mi megtartására és kö- telességteljesitésére kétségtelen ! e'őnyös befolyással van: Kérek' jelzett imakönyvből még lOlH (egyszáz) példányt utánvét mel-J lett túloldali cimre küldeni, hogy* ezredem másik két zászlóaljánatd protestáns vallásu legénységét is elláthassam avval.” E kis imakönyvből rövid pár hét alatt hatezer példányt vittek e’. a küzdő és sebesült katonák számára. Melegen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. A tiszta jö>, vedelem egy részét a magyar vö | rös kereszt javára fordítjuk. Nagy megdöbbenéssel és részvéttel értesül az egész amerikai magyarság arról a szomorú esetről, hogy Erdei Károly Fairport- Ashtabula-Conneaut-i csati. ref. lelkész január hó 28-án pillanatnyi - elmezavarbau önkezűleg véget vetett földi életének. A derék lelkipásztor végzetes cselekedetének,' indító oka aligha lehetett más, mint állandó betegeskedése, mely-í re gyógyulást, enyhülést nem ta-j Iáit, sem nem remélt. Ez azonban nem menti cselekedetének szörnyii- cégét. Mert az Ur szolgáinak nem az-é a kötelességük, hogy hitük szilárdságát még a legsúlyosabb próbák alatt is megőrizzék. S ha az Ur szolgái ily könnyedén elvesztik a lelki egyensúlyt s a megsemmisülés örvényébe vetik magokat alá, lehet-e csodálkoznunk, ha a gyengébb hitü világiak között is terjed az öngyilkosság? Mindezt nem azért mondjuk el, mintha az ítélet kövét akarnók rádobni arra a fairporti sirhalomra, mely alatt a különben oly derék és kiváló tehetségű lelkipásztor, néh. Erdei Károly testvérünk nyugszik. Az Ítélet az Űré és Ő igazságos. Mi megnémnlunk és szánkat meg nem nyitjuk bíráskodásra. De kötelességünk a megdöbbentő esetnél rá mutatnunk arra, hogy az élet minden körülményei között meg k 11 tudni őriznünk hitünknek épségét és az Isten gondoskodó jóságába vetett erős bizodalmát. Meg kell pedig ezt őrizni elsősorban a lel kipásztoroknak, kiknek az élet próbáiból és szenvedéseiből éppen úgy kijut, mint minden más halandónak. De az Ur, ki a betegséget, s próbákat reánk bocsátja, ad nekünk erőt és kegyelmet és az elégséges ahhoz, hogy a bajokat elviselni tudjuk. Csak imádkozzunk ő hozzája hittel. Csak kérjük ötét, erős bizodalommal. Hívj segitségiil engemet a te nyomorúságodnak idején és én megsegítelek, — mondja az Ur. a mindenható Isten. Az élettel leszámolt lelkipásztor halhatatlan lelke a Krisztus •lézus végnélküli érdeméért találjon biinbocsánatot és idvességet Istennél, mig hátramaradt kedveseinek bánatát enyhítse az osz- takozó részvét és szeretet. Jubileumi nagyszámunkét meg- küldöttük összes e’ó'fizetőínknek. Hátralékban lévő előfizetők nem kapták meg a lapot. 'V. j Erdei Károly
