Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1915. DECEMBER 25. Vol. XVI. Dec. 25, 1915. No. 52. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja \ Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ. new yorki rét. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni rét. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és ügyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre.............$1.00 Magyarországra egész évre. . .$3.00 EL'NGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the loard of the Presbyterian Church f7 S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S Editor: Rev LADISLAUS HARSANYI_ Subscription rates One Year $1., Half "'ear 50c — Foreign Countries One Year $3. Half Year $1.50 Várva várt Messiás Lukács 2:8-20. Megérkezett a Karácsony, a szeretet és béke szent ünnepe. Ünnep, a melynek tiszta képét századok művészei igyekeztek megalkotni, de amelyet még emberi kéz teljes nagyságában, dicsőségében megfesteni nem tudott. — Karácsony öröménekét — melyet egykor az angyalok zengettek, millió ajak ismételte meg, mely a kebel legmélyebb érzelmeitől áthatva szállt fel fohászként Istenhez, de a szív még mindég nem tudta kiönteni teljesen azon érzelmeket, melyet a Karácsony ihletése ébreszt a vallásos kebelben. A Messiás születésével, uj fényben borította az emberi nemzet történetét, uj ének hangzott fel a szivből, uj ima rebegett az ajakról, minden halandó lény megtalálta kebelében a hálaadás oltárát— a szivet — mely által szolgálhat Istennek és embernek. Jézus születése megszakitá az idők láncolatát, mint egy határkő emelkedik az ó és uj világ között. Mint egy világitó torony a lét tengerén, sugarát széttlövelve, bearanyozza a múltnak és jövőnek ösvényét. Az első Karácsony reggelen, örömhír hirdettetik a népnek. Angyalok karéneke zendül meg Bethlehem pusztáján. Pásztorok megfélemlének s bölcsek csillag által vezéreltettnek a jászol bölcsőhöz. Miért van ez örömnap? — Miért e végzetteljes jelenség égen és földön? Mert a Jézus születésében az emberisé,g újjászületett, megtalálta az egy igaz Atyát, kit szívvel és lélekkel szolgálhat, — megtalálta embertársában a testvén, kivel újra felépítheti az elveszett paradicsomot, megtalálta e földön a mennynek országát. ** * Gazdagok, kereskedők, kik helyet foglaltak a vendégfogadóba, kik helyet adtak az ő drága kincseiknek — elküldték a helyet kereső Józsefet és Máriát. Gazdagok, kereskedők, kiknek lelke előtt a kicsi vágy s szivükben a világ foglalt helyet, nem volt egy parányi hely keblükben az ígért Messiásnak. E világban helye van a hatalomnak, dicsőségnek, gazdagságnak. világi örömnek, gyűlöletnek, a bűnnek — de nincs helye — a Szabaditónak, az Idvezitőnek. Mint amaz első Karácsony reggelen, mit ad ma a világ a vendég- fogadó szív helyett a Messiásnak? Hideg bölcsőt, templomi kövekben. A világ megváltója melegséget keres, vendégfogadót a szívben és lélekben. Csodálkozunk-e. ha angyalok szózata zendül meg Bethlehem pusztáján a pásztorokhoz — az alázatos szivüekhez, .a. testvérek felett őrködnek — ezt mondván: ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Ne féljetek, e szózat zendül meg a próféták ajkain az ó testamen- tom nagy embereinek, —- mert ,a Jehova uralkodik mennyben és földön. Ne féljetek, — szólt Jézus, — mert mindenek lehetségesek a hívőknek. — Ne féljetek -— mert ma született néktek a Megtartó, ki az Ur Krisztus a Dávid városában. Ma született a megtartó, ki meg gyógyítja a betegeket, eledelt ad az éhezőknek, vigasztalja a bánatba, keserűségbe merült sziveket, megbocsájt a bűnösnek eme vigasztaló szóval bocsátja el az élet ösvényére : eredj el békességgel és többé ne vétkezzél. Örömet hirdet Karácsony, mert Jézus születésében a második teremtés hajnala, az erkölcsi és szellemi élet megújulása köszönté az emberiséget. Az emberi létért küzdő munkás kezek nemesebb, drágább kincsei lettek a társadalomnak. A gyermeki élet szentebb, mióta Jézus karjaiba vette és meg áldotta őket. A szenvedés a menynek szülötte lett, mióta Krisztus a kálvárián szenvedett. A Bethlehemi csillag fényt lövell a benső életbe, a megtérő bűnöst a szentek közé sorozza, egyszerű halászokat apostolokká, publikánusokat tanítványokká avat a Karácsony ihletése. Oh, mert ha a föld elsötétül, a menny nyitja meg a világát. Mennyei fény, mennyei szózat hirdeti Jézus születését, vájjon készitünk-e helyet a szeretet és béke hírnökének. Elzarándoko- lunk-e a jászol bölcsőhöz a bölcsekkel és pásztorokkal? Viszünk- e ajándékot, tiszta szivet s önmagunkat? Ha tanítványa lettünk az Idvezitőnek, kisérjük a bölcsőtől a Golgotáig, mert a szunnyadó világ csak úgy ismeri őt, mint a Bethlehemi jászolban alvó gyermeket és nem mint a tenger hullámait lecsillapító Messiást. Zengjen fel énekünk az angyali sereggel: Ne féljetek, — mert született néktek ma a Megtartó. — Ezért dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és emberekhez jóakarat.--------o-------KARÁCSONY-EST. Irta: C. Koch. Kemény hideg éj van, tombol a zivatar, Hóréteggel lepve az utca és avar; A havon és jégén az üres utcába’ Egyedül bolyong egy sápadt arcú lányka. Atyja már rég nyugszik lenn a rideg sírba’, Aynját ma tették le hozzája a sírba, S koldusként elindult kilincsről kilincsre, De elutasítják: — “Távozz! nekünk sincsen! ’ ’ Pici lábacskáit megsebezte a jég, Szivének mélyéből felsóhajta: — “Óh, ég!” A vihar a hóból kupacokat támaszt: Arcán könny hull alá: — mikor lesz az száraz? Nem lát egy lelket se kívül, a közeibe’, Vájjon meddig merre és hová menjen be? Csak a karácsonyfák ragyogó gyertyája Világit ki pislán a sötét utcára. De hu! hu! — Mily metsző a szélnek hidege! S oly vékony, oly ósdi könnyű lebernyege. Kezei, lábai, meredtek egészen, Leül a nagy hóban, a halálra készen. Arca meredt, halvány, s nyomban halálsápadt, Szemének könnyei mind kiapadának Szive majd meghasadt, szegény félt, reszketett, Fájdalma szárnyalva égig emelkedett. “Árva gyerek vagyok oly egyedül állok, Elhagyva, kidobva, hol örülnek mások, Nincsenek szüleim, senkim a világon, Annyira éhezem, s dermedésig fázom! ’ ’ “Kis Jézuska, te. is szegénynek születtél, Emberszeretetből sok kint el szenvedtél, De mostan gazdag vagy s hatalmas az égbe’, Óh, végy fel engem az angyalok seregébe!”— így sóhajt fel halkan, nehéz fájdalmába ’, S édes érzés nyomul bus szive tájára. Szemei ragyognak, derűs a mosolya: Krisztus int a mennyből, hogy menjen fel oda. Legottan megszűnik szive dobbanása, Elnémul keblének borús sóhajtása S merev tekintettel néz fel a mennyboltra, S követi Jézusát ama boldog honba... SZÉKELY SÁNDOR.--------o--------Karácsonyi fény. (Folytatás a harmadik oldalról.? az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a megtartó, ki az Ur Krisztus, a Dávid városában... ” Ez az ő kis leánykája, a bibliából olvas valamit, a mit ő is tudott egyszer gyermekkorában. .. az ajtó alatt világosság tör elő — bizonyára a karácsonyfáról jön. Reszkető keze a kilincset keresi, s az ajtót feltárja. Csodás fény árad felé az asztalon álló fáról, sápadt leányka összekulcsolt kezekkel áll az asztalnál, egy diako nissa ölében pedig piros arcú fiúcska ül. Winkler szemei a gyermekek anyját keresik. “Vilmos”, szól a szögletben lévő ágyból egy bágyadt hang. Mariska az, ki két karját remegve tárja feléje. Winkler oda rohan és térdre borul beteg felesége ágyánál e szavakkal : ‘ ‘ Mariskám ! két évet elengedtek nekem!” Csak annyit szólt és zokogva rejté arcát a párnák közé. Bár karácsonyi hangok nem szó lanak; a kicsiny puszta lakban angyalok Halelulája zeng, s a karácsonyfa igénytelen világát túlragyogva csodálatos fény tölti el a lelkeket s a fogoly szivében is szállást vesz az, aki a “világ világossága, ’ ’ «sasngse UNCUAGL
