Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-18 / 51. szám
1915. DECEMBER 18. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 a ki engem elbocsátott, hogy minden, valaki látja a Fiút, és hiszen ö benne, örökkévaló élete legyen a világon.” — Ján. 6, 40. — És János, az ö tanítványa igy szól: — “Ez azért az ö tudománya, hogy az ő fiának, a Jézus Krisztusnak nevében higyjünk és szeressünk, és beesüljük egymást, a mint hogy azt ö megparancsolta nekünk.” —- Az Üdvözítő maga ajándékozza oda magát mindenféle bűnösnek s hívja azokat magához és igy kiált: — “Térjetek én hozzám földnek minden határai! Ajtód előtt áll ő és zörget, hogy bemenjen hozzád és veled vacsorádon.” Jel. 3. 20. Oh, csodálatra méltó kegyelem, hogy Isten még maga ajánlja a bűnösnek, hogy fogadja el Krisztusban az üdvöt és hogy az Üd- vözitő maga- jön hozzá és maga viszi eléje a kegyelmi javakat. — Ha nem fogadod el ezeket, s hiába szól hozzád az Ur s a hívogató szóra nem ügyelsz, akkor engedetlen vagy s úgy jársz, mint egykor a farizeusok, kik szintén nem fogadták el Jézust, mert azt hitték, hogy maguktól megigazulhatank. A hitetlenség a legnagyobb bűn; átkozott dolog az Üdvözítőt nem fogadni el, hanem inkább a bűnökben maradni. Isten semmiért sem haragszik annyira, mintha a bűnös nem fogadja el az ő fiát, kit ö gyógyítására küldött, hanem inkább a bűnnek rabszolgaságában marad s tovább szolgál a sátánnak. Kérdés:— Mit tegyen tehát a bűnös ? Felelet:— Fogadja el -az Üdvözítőt, a mint az neki az Istentől ajándékoztatok böleseségül, igazságul, szentségül és váltságul. — Fogadja el különösen az ő áldozatát és vérét, mint bűneiért az egyetlen kiengesztelést. Kérdés:— De hát olyan nagyon szükséges ez? Felelet: — Igenis, nagyon szükséges, ez a hitnek főfeladata. — “Valakik ötét bevevék”, olvassuk a szentirásban, “ada azoknak ily méltóságot, hogy Istennek fiaivá lennének.” — János 1, 12. — Valamint az éhes is a kenyeret szívesen veszi és megeszi, a szomjas sem elégszik meg azzal, hogy az üde forrást pusztán csak nézze, hanem epekedve iszik abból, —éppen úgy kell lennünk Krisztussal és ennünk kell az ő testét, és innunk az ő vérét, hogy megnyerjük az örök életet. Az orvosság nem használ a betegnek mindaddig, mig be nem veszi; de ha egyszer beveszi, azonnal érzi annak hatását. így Jézusnak is a vérét a hitre való vágyódással kell elvennünk és fogadnunk, s akkor megtisztít minket minden bűneinktől, mint a hogy az ó-testamentumban a tisztátalanokat és bélpoklosokat vérrel meg kellett hinteni és csak akkor tisztultak meg. — Ján. 1, 12. — Kérdés:— Mi indíthatja a bűnöst Jézusnak hittel való fogadására és mi erősítheti meg őt ebben a hitben? Felelet: — Különösen a következő dolognak figyelembe vétele: — először, Isten a maga egyszülött fiát ajándékba adta a bűnös világnak és pedig ennek minden érdeme nélkül; igy a világot Krisz tusban, az ő egyetlen fiában kiengesztelte magával. Maga Jézus is elcsodálkozva efelett, igy kiáltott fel: — “Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyetlen egyszülött fiát, mint a mennyben és a földön legdrágább és legbecsesebb ajándékot adná, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.” — J. Ján. 3. 16. — János apostol pedig igy szólt: — “Ebben vagyon az igazi, végtelen nagy szeretet, nemhogy mi szerettük volna az Istent, hanem hogy ő úgy szeret minket, hogy elbocsájtotta az ő egyetlen fiát, hogy az lenne az engesztelő áldozat a mi bűneinkért.” — Ján. 1. 4. 10. — Oh, gondolhatja ia szegény bűnös, ha Isten olyan bensőleg szerette a rossz világot, a maga ellenségeit és a lázadókat, kik őt végnélkül és szakadatlanul sértegetik, hogy nem kímélte volna meg az ő egyetlen egyszülött fiát, hanem oda adta öt a legnagyobb és legkinzóbb, a legfájdalmasabb és leggyalázatosabb halálra; akkor bizonyára nincsen neki öröme a mi romlásunkon, különben nem küldött volna részünkre Üdvözítőt. Ha már annyira szeretett Isten bennünket, mikor mi bűnösök voltunk, akkor ő engemet nem taszít el, ha kiengeszteltetésem végett szent fia után vágyakozom s benne vetem egész hitemet. Aztán bátorítja a bűnöst annak meggondolása is, hogy az Üdvözítő egészen önként adta oda magát érettünk és pedig lelkének és testének legkeserübb fájdalmaival; hogy ő minket megváltson s hogy ő a mi bűneinket a saját testében hordozta a keresztnek fáján és igy átokká lett érettünk. — Pét. 2; 24: 25. — Ez által ő bűneinkért lefizette a teljes vált- ság összegét s ő mindezt végtelen szeretedből és irgalmaságból tette.- - Oh, gondolhatja a szegény bűnös, hogy az Üdvözítő engem úgy szeretett engemet, mielőtt én még lettem volna és a vérét is kiontotta érettem, akkor ő mostan, mikor én egész szivemből és teljes lelkemből vágyom utána, nem fog engemet visszautasítani, hanem a maga szerzetté üdvét és drága vérét szívesen közli és megosztja velem. Kérdés:— Mi erősiti különösen az Üdvözítőben való hitünket? — Felelet:— Az, hogy ő a valódi Isten, Isten és ember egyszers- imind és azután e szerint az ő szenvedésének és halálának vég- lietetlen becse és értéke van. Az ö drága vére végnélküli jelentőségű és erejű, az ő igazságának az alapja Isten igazsága. Ha a bűnös abba egy hitteljes pillantást vethet, minden kételyei elenyésznek. Bűnei kicsinyeknek tűnnek fel előtte a Krisztusban való vég- hetetlen üdvvel szemben; elkezd bízni abban, hogy Jézus minden nyomorból kisegítheti őt és ki is akarja segíteni; hogy több igazság van ebben az isteni Üdvözítőben, mint a mennyi romlottság és igaztalanság a bűnösben és az egész világban. Kérdés:— Megszabadíthat tehát Jézus minden nyomorúságtól és minden bűntől? Felelet:— Igen, megszabadíthat; “megtarthatja ő mindenestől fogva azokat, kik ő általa járulnak az Istenhez”. ■— Zsid. 7. 3. Nincsen olyan seb, melyet ő meg nem gyógyíthat; nincsen olyan nehéz és súlyos kötelék, melyet ő fel ne tudna oldani; nines olyan erős és ravasz ellenség, melyet ő le ne tudna győzni. Nem lehetsz any- nyira romlott, hogy ez az isteni üdvözítő képes ne volna tégedet újra megjavítani. Betegséged lehet egészen kétségbeejtő, ő mégis meg tudja azt gyógyítani. — Jer. 37, 9—21. — Egy szóval ez az Isten és az Üdvözítő előtt lehetséges, nem kívánhatsz tőle annyit, hogy még többet is képes ne volna tenni érted. — Hóm. 5. 20, 21. Kérdés:— Mit kell még a bűnösnek tekintetbe vennie? Felelet:— Azon szeretetteljes s barátságos irogatásokat és ígéreteket, melyekre a Szentirásban találunk. Valamint a Szentháromság gy Isten elhatározta, hogy az embert és a világot megmenti, az isteni létnek három személye ezen váltság müvére nézve is megegyezett, miután az ember bűnbe esett és Istennek képét elvesztette. Az Atya maga azt akarta, hogy mi az ő fiát fogadjuk el. Mert nem akarta, hogy közülünk csak egy is elvesszen. A Fiú felajánlja magát a bűnösnek, a maga minden kincseivel, a maga vérével és az ő örök igazságaival és teszi mindezt ingyen, szeretetből. Ő még ez időben is, mostan is és mindenkor magához hiv minden megfáradtat, minden éhezőt s minden szom- juzót. A Szentlélek ösztönzi, bátorítja a bűnösöket, hogy menjenek az Üdvözítőhöz, ő mutatja a szegény bűnösnek a Krisztus minden kincseit s hirdeti nekik, hogy ők is részesedhetnek azokban és boldog részesei lehetnek azoknak. A Szentlélek felnyitja előttünk az életnek forrását, megdicsőiti előttünk Jézus drága sebeit és vérét, és oda vezérli a szegény bűnöst, hogy az is üdvözüljön. Itt mutatja meg a három egy Isten a maga csodálatra méltó és felfoghatatlan emberszeretetét. Kéret ő bennünket az ő követei által:— “Békéljetek meg Istennel.” — 23 Kor. 4, 30. — Oh, kimondhatatlan kegyelem, hogy Isten még kéreti az ő lázon- góit! — Ő, a kit olyan nagyon megsértettünk, még ő ajánlja fel nekünk az ő kiengesztelését, és még ő kéri az ő lázongó bűnöseit hogy fogadják mindezt el! És te, nyomorult bűnös, még talán gondolkozol, hogy vájjon elfogadjad az ő ajánlatát? Nem veszed-e észre, hogy e gondolatok és kételyek az ördögtől származnak, a ki gonoszul irigyli tőled az üdvöt és e végtelen szeret etet? Kérdés:— De hát helytelen dolog az, ha valaki azt hiszi, hogy nekem kell előbb jót tennem, és pedig alamizsnálkodnom, szorgalmasan könyörögnöm, templomba kell járnom és csak akkor remélhetem, hogy Isten kegyelmes lesz hozzám és bűnös lelkemnek megbocsátja minden vétkezését? Felelet:— Bizonyos mértékig ez nem helytelen, mert mind azon szabályokat be kell tartanod, amelyeket a Szent irás elő ir; — s ezeket mind szabad tenned, kell ala- mizsnálkodnod, szorgalmasan könyörögnöd és templomba kell járnod, de nem olyan szándékkal, hogy ezekkel megvásárold és kiérdemeld Istentől bűneidnek meg- bocsájtását, valamint az örök életet és mintha Isten tartoznék ezzel a te tetteidért kegyelmesnek lenni hozzád. Mert ilyen módon az üdvösségednek alapját jó ma- gaviseletedben keresnéd, s azt saját magadra építenéd, csakhogy akkor ez az alap nyomorult fövé- nyes alap volna, mely nem tartana sokáig és mihamarabb beomolna. Te neked, mint szegény bűnösnek, — jegyezd meg jól, mint szegény bűnösnek, kinek semmi sajátja nincsen és nem is lehet, a ki semmi sajátjában nem bizhatik és az Üdvözítőnek semmit sem vihet — kell az Üdvözítőhöz menned. De ezt a te büszke természeted nem akarja; ez mindenképen akar valamit vinni Jézushoz, a mi pedig teljesen lehetetlen dolog; a te természeted, a te büszke természeted nem akar hit által, ingyen, kegyelemből. tisztán csakis az Üdvözítő által megüdvözülni, hanem maga akarja magát előbb egy kissé érdemessé és igazzá tenni; nem akar megelégedni az isteni igaz ruhával, melyet Jézus akar neki ajándékozni, hanem az igazságnak saját ruháját akarja szőni és azt elkészíteni. *
