Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-27 / 48. szám

1

VOLUME XVI. NO. 48. NEW YORK, N. Y.f 1915 NOVEMBER 27. XVI. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM.

EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK.

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 187».

TEGYÜNK JÓT.

November hó 25-én mult el a Hálaadás Napja, mely alkalommal az amerikai nemzet és az idevándorolt idegenek megköszönték a Mindenhatónak azt a sok jót, a mit velük az egész éven át cselekedett. Hálaadás után elmélkedjünk egy kicsit azokról a kötelességekről, melyeket az Ur reánk rótt, melyekkel kegyelméért tartozunk. Mert ne gondoljuk azt, hogy egész éven át élhetünk úgy, ahogy akarunk és azután mindent jóvá tehetünk egyetlen nap imájával. Ne gondoljuk azt, hogy a Mindenható meg van velünk elégedve, ha jótéteményeiért nem fizetünk mással, mint hogy Hálaadás Napját a templomban töltjük.

Az imádságon kivül, amint az Ur jót tesz velünk, abban a mértékben és módon nekünk is kell a szegényekről, a nyomorgókról és elhagyottakról gondoskodni. Az Ur jósziviisége és bőkezűsége csak úgy van igazán meghálálva, ha mi is jók és bőkezűek vagyunk a szegényekkel szemben.

berek és úgy látszik, mintha a szeretet teljesen eltűnt volna a földről.

Az lesz az igazi hálaadás, ha minden nap adunk a szegényeknek és igy minden nap letörleszt- jük valamivel az Isten jóságát, a melynek egész életünket, boldogságunkat, megelégedettségünket köszönhetjük.

Ha azután a legközelebbi hálaadás napja eljön, mindenki nyugodtan mehet a templomba, mindenki kitárhatja a szivét az Isten előtt, mert a legszebb hálát adta a Mindenhatónak jótéteményeiért, a legszebb hálát melyet csak adhatott: — ő maga is jót tett.

Hálaadás után ne feledkezzünk meg jót tenni a szegényekkel, ne feledkezzünk meg azokról, akiket nekünk kell 'támogatni, segíteni az élet mostoha utjain...

AMERIKA HASZNA A

HÁBORÚBÓL.

Különösen alkalmas a mostani idő a jótettekre, amikor a szerencsétlenek a tél hidege folytan kétszeresen érzik nyomorúságukat. Nem szabad volna előfordulni annak, hogy emberek megfagyjanak a nagyvárosok havas parkjaiban, hogy embereknek ne jusson napokon át egy korty meleg leves, és gyermekek mezítláb legyenek kénytelenek szaladgálni a jeges, kemény aszfalton.

Csak a szeretet tarthatja össze a világot és erre a szeretetre sokszorosan szükség van most, amikor szerte mindenfelé véres háborúban gyilkolják egymást az emMagyar Lutheránusok Amerikában.

(Folytatás.)

Az angol lapokban most jelent meg az összehasonlító kimutatás Anglia és az Egyesült Államok exportjáról 1914 és 1915-ben. A háború -előtt Anglia exportja volt nagyobb, majd az arány megfordult és 1915 első öt hónapjában az angol export 65,196,000 fonttal lett kisebb, mig az Egyesült Államok exportja 111,453,000 fonttal emelkedett. Ez a szám legékesebben beszél arról, hogy miért ragaszkodik az Egyesült Államok olyan görcsösen a muni- ció-szállitáshoz. Minden csepp vér, a mely az európai csatatereken kiömlik, az amerikai gyárosnak pénzt jelent.

Hirdetjük, hogy nemzetünknek nem ellenségekre, hanem barátokra, népünknek az amerikai prot. közösség jóindulatára és rokon- szenvére van szüksége elsősorban. Ezt a vezérelvet hangoztatta az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának valamennyi volt szerkesztője.

Éles megfigyelésről és körültekintő bölcsességről tesz bizonyságot Raffaynak ez a kijelentése is: — “Én nem akarom széttépni azokat az erkölcsi kapcsokat, a melyek a kivándorolt hittestvérek és az őket felkaroló amerikai egyházak között szövődtek, sőt azt szeretném, ha MEGÉRTVE egy- mástí belátnánk, hogy nekünk a kivándoroltak gyülekezeteinek gondozása körül azonos feladataink yanna'k.” — (52. lap.)

Raffay nyiltan és őszintén han goztatja, hogy az amerikai magyar lutheránusság esetleges szer- veztetésénél elkerülni akarja azokat a hibákat, miket a Convent a református akció megindításánál elkövetett.

“A legnagyobb hibák egyike az lett volna, — mondja könyvében leplezetlenül Raffay, — ha csatlakozni kívánó egyházközségeinket Az őket létesítő amerikai egyházaktól a reformátusok kisebbségének példája szerint hidegen elszakítottam volna. Az elszakitás ugyanis nemcsak most járt volna nagy és felesleges pénzbeli áldozatokkal, de különösen ezután is igényelt volna folytonosan újabb meg újabb kiadásokat. Mi pedig nem vagyunk olyan gazdagok, —- hogy »pénzünket Amerikára pazarolhassuk. — (52. lap.) —

Még egy idézet az érdekes Memorandumból és aztán átadjuk a

szót magának az illusztris magyar lutheránus vezérférfiunak:

— “Az amerikai magyar egyházközségek áldásos alkotásokra a maguk erejéből és az amerikai egyházakkal bensőséges, testvéri es viszonyban maradnak. A Gén. Council a magyar missiot magyarnak karolta fel és magyarnak is tartja fenn. — (Ép úgy, mint a Ref. Church, vagy a Pres. Church a református magyar gyülekezeteket. — Szerk.) Sem a nyelv, sem a magyar nyelvben való iskoláztatás, sem a nemzeti érdekek istá- polása elé semmiféle akadályt se gördít. — (52 lap.)

Raffay igy számol be amerikai útjában szerzett megfigyeléseiről és tapasztalatairól. Memoranduma egy mély judicium és messze- látó képességgel megáldott okos férfiúnak leszürődött vélemény- adása az amerikai protestáns egyházak jelen státusáról és helyzetüknek jövendő kialakulásáról.

A magyarországi lutheránus egyetemes egyháznak gratulálunk hogy ilyen kiváló és Sympathikus fellépésű, tapintatos eljárású képviselőjét juttatta ki az amerikai helyzet tanulmányozására, mint a minőnek bizonyult Raffay Sándor budapesti lutheránus lelkész.

Neki pedig köszönjük a figyelmet, hogy “Az Evangélikus Egyház Amerikában” cimü és egyéb becses müveit nekünk megküldeni szives volt.

Raffay könyvének bennünket közelebbről érdeklő egyes részeit a következőkben adjuk:—

— “Mikor Elginben Hoefer sy- iiodusi elnökkel találkoztam, — írja Raffay — az első kérdése, a melyet hozzám intézett, az volt, hogy lehetségesnek tartom-e én az