Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-30 / 44. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44. sz. 1915 OKTÓBER 23. Vol. XVI. Oct. 30, 1915. No. 44. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 4 Ref. Church in the U. S. magrer egrh&zmegr^jének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hir­detés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre....$1.00 Magyarországra egész évre...$8.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. 8. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year »1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. Legyünk résen. Az amerikai magyarság életé­nek van egy kinzóan fekete, gyöt- relmesen fájó foltja : — a saloon. Aki nem gondosan elzárt szobák ablakából figyeli az életet, de ki- vül is időzik a fórumon és sokat forog az emberek között, annak fájó lélekkel kell tapasztalnia, hogy micsoda rettenetesn romboló hatással kapcsolódik bele a csap­szék az amerikai magyarság éle­tébe. Hiszen bűnös rövidlátás volna,, ha szépitgetné az ember a dolgot: — százával ténferegnek a magyarok a saloonokban és az ital mámorával, a kocsma gőzével azt a romlott ethikát js magukba szivják, ami azután nein vezethet másra, mint a lélek és\a test el­kárhozására. A saloon-élet tultengésjének két oka van. Az egyik a szunnyadó szenvedély, amit még otthon ve­tett el a könnyelmű élet a ^isértés előtt meghódolt lelkekbe. A má­sik ok meg az, hogy az újonnan érkezett bevándorló előtt a saloon ajtaja van a legszélesebben tárva- nyitva. A saloon levegőjében megkötöttség nélkül, fesztelenül élhet: — ott nem érzi maga fö­lött a jó erkölcs szigorát és. anél­kül, hogy az erélyes s igaz leckék­től tartania kellene, szabadjára hagyhatja minden rossz vágyát. A rossz társaság olyan, mint az ingovány posványa: — lefeithe- tetlen öleléssel vonja egyr^ mé­lyebbre a csápjai közé került ál­dozatot. S ugyan mi más var a sa- loonban a frissen jött bevándorló­ra, mint az alkohol kisért&e és a rossz társaság léha, bűnös morál­ja,. A romlás utján adja jaz első stációt a saloon és lehetetlen, hogy elkerülje a lelki-testi össze­roppanást az, aki a saloonbkn kez­di legelőször szivni az amerikai levegőt. Pedig de sok amerikai magyar kálvária-járása kezdődött ezzel a ténnyel. Azok az amerikai körök, me­lyek az erkölcsök megjavításán, az élet megtisztításán dolgoznak, régtől fogva tudják, hogy Imind- addig nem fognak célt érhetni, amig a saloonok kút—méregzésé­nek vége nem szakad. Béklyókba kell verni az ördögi kisértést, ár­talmatlanná kell tenni a romlás szellemét: — gondoskodni kell ar­ról, hogy a bevándorló tapaszta­latlanságának ne a posványbán vaU elmerülés legyen az ária. A bevándorlónak — mindjártj ab­ban a percben, amint amerikai földre lép — igaz és avatott ke­zekbe kell kerülnie: — egy lépést sem szabad tennie anélkül, hogy ne találkozzék a becsület, a lelki­tisztaság tanításaival. Mert csak úgy kerülheti el, hogy a boldogu­lás útja helyett nem a romlás lej­tőjén kezdjen hozzá a maga ame- raikai életéhez. A bevándorlóról való lelki gon­doskodás problémáját tisztán tár­sadalmi utón még csak meg sem lehet közelíteni: — az egyházak­nak kell munkába állniok és mi meg vagyunk győződve róla, Rogy azok az eredmények, amiket'maj­dan ezen a téren is elérhetnek, nagy mértékben fogják elősegíte­ni az amerikai életnek az isteni ideálok közelébe való felemelését“ folytatnak az Egyesült Államok területén. ^^^ Mindkét szónoklat kínos hatást szült a sajtóban, mint a közvéle­ményben, mert hiszen Ameriká­ban millió számra élnek olyan külföldiek, kik összeköttetéseiket az óhazában részben hivatalosan is, de leginkább érzelmileg fenn­tartják. Wilson elnök félreérthetlen vi­lágosággal kijelentette, hogy se- niféle európai kormánynak nin­csen joga Amerika földjén akár nyílt politikai, akár vallási címen ciyan agitációt folytatni, vagy olyan intézményeket alapítani és fenntartani, a melyeknek célja az, hogy általuk az idejött egyének polgárosodása megakadályoztas- sék. Ebben az országban, úgy­mond az elnök, csak egy politika lehetséges, az t. i. mely ennek az országnak az előbbvitelét mozdít­ja elő. A kik nem azonosítják ma­gukat köztársaságunk szellemé­vel, azoknak semmi keresni való­juk nincsen közöttünk. Roosevelt pedig egyenesen ki­utasítani kívánja azokat a külföl­dieket, kik bizonyos évek letelte után semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy az Egyesült Államok polgáraivá váljanak. Nekünk nincs szükségünk a kötő­jeles amerikaikra, hangoztatta ünnepi beszédjében a még mindig népszerű ex-elnök. A kötőjeles német-amerikaiak, vagy óhazai amerikaiak csak kerékkötői orszá­gunk előhaladásának. FELHÍVÁS az ung megyei NAGY— ÉS KIS—KAPOSI MA­GYAR TESTVÉREKHEZ. Mi alólirottak, kik édes hazánk Ung megye Kis- és Nagy-Kapós községéből származtunk ide és je­lenleg Homestead, Pa. városában lakunk, felbuzdulva s szivünk su­gallatát követve elhatároztuk, hogy segítő szeretettel állunk azon községbeli családjaink mellé, kik- nek^férjük, apjuk, vagy kenyér­keresőjük az édes haza védelmé­ben nyomorékká lett, vagy hősi halált halt. Boldogok és dicsők azok, kik az ősi haza védelmében meghaltak, de jaj szomorú sorsa azoknak az ezreknek, kik nyomorékká vagy épen világtalanokká lettek a csa­tatéren. Ezek nemcsak a család­juknak, de még önönmaguknak sem képesek többé a mindennapi kenyeret megkeresni. Gondoljuk el, mily sok ezer hit­vestárs, mily sok ezer gyermek várja haza remegő szívvel a fér­jet, az apát. És mily sokan a hő­sök közül nem térhetnek többé a meleg családi tűzhelyhez vissza, vagy, akik talán megtérnek is, - Csonkán, bénán, és nyomorékam lesznek kénytelenek leélni a to­vábbi életüket. AMERIKA AZ AMERIKAIAKÉ. Wilson elnök és Roosevelt exel- nök éles hangú figyelmeztetést in­tézett a bevándorlottakhoz. — Az Egyesült Államok nem tűrik meg, hogy a bevándorlottak, hazai kor­mányaik révén nemzetiségi politi­kát folytassanak Amerikában. Az amerikai Columbus nemzeti emlék-ünnepnapon, okt. 13-án az Egyesült Államok professzor elnö­ke Woodrow Wilson és a köztár­saság ex-elnöke Roosevelt Tiva­dar éles támadást intéztek ünnepi beszédeik kíséretében azon Ame­rikába vándorolt és élő európai származású egyének ellen, kik ál­lamot alkotván aaz államban, sa­ját külön nemzetiségi politikát Testvérek! Kaposiak! — Kik itt uá. Egyesiül Államok területén élünk, mi még ma jo^egészségnek és testi erőnek örvendünk. Mi is szívesen állanánk oda a haza ha­táraira, hogy mellünkkel védjük meg ellenségeink ellen szép ma­gyar hazánk határait. De miné- künk nem áll módunkban vérün­ket ontani a hazáért. Ellenben módunkban, sőt köte­lességünkben áll az, hogy haza­szeretetünket és egyúttal részvé­tünket cselekedetekkel bebizo­nyítsuk. Adjunk a mi szép keresmé­nyünkből azoknak, kik nyomoré­kok, vagy azoknak, akik árvák és özvegyek a mi községünkben. Il­lő, hogy gondoskodjunk legalább valamennyiben azokról, kik ma­guk nem kereshetnek, vagy övéi­ket nem táplálhatják. Felkérünk azért minden kaposi férfit vagy nőt, hogy tehetségük szerint adakozzanak a községeink­be li megsebesült katonák, vagy azok családjainak megsegítésére. A hol többen vannak kaposiak a plézen, gyűjtsék össze maguk kö­zött az adományokat és küldjék el az alanti címre, bogy adomá­nyainkat lehetőleg egy összegben juttassák el községünkbe. A kik egyenest haza akarják küldeni az adományaikat, azt is megtehetik. Testvérek! Ne sajnáljunk hát adakozni. Nem rossz célra ad­juk. Isten visszaadja minékünk azt sokszorosan, a mi jót mi a mi véreinkkel cselekszünk. Adomá­nyaink kíséretében küldjük el a szivünkből fakadó imádságunkat is, mondván; Áldd meg Isten az özvegyen maradt hitvestársakat, Áldd meg Isten az árván maradt gyermekeket, Áldd meg Isten a szenvedő, vagy a sirban porladó hősöket, Áldd meg Isten az édes magyar Hazát. Minden adományért az árvák, az özvegyek és a sebesült katonák nevében hálás köszönetét mon­dunk. Az adományokat hirlapi- lag is nyugtázzuk. A gyűlést november hó 6-án le­zárjuk. Vagyunk Homestead, Pa. 1915. okt. 17-én. Ifj. Tóth János, Géczy Zsigmond, Béres János Id. Lengyel István. Nemes adományok e címre kül­dendők : John Tóth, 829 10th ave., Munhall, Pa. OLVASÓINKHOZ. KÉRJÜK a tisztelt honfitársa­kat, hogy bevásárlásaiknál hivat­kozzanak e lapban közölt hirde­tésre.

Next

/
Thumbnails
Contents