Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-16 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 42. sz. 1915 OKTÓBER 16. 6 CSABA TÁBORA. — A világháború meséiből. — Édes vitéz fajom, koldusságtok- ban is büszke székelyek, de meg­szaporodtatok ! A világverő né­met császár liősiességteket ma­gasztalja. Hindenburg a “barna ördögök” dicsőséges jelzőjével tűnt ki. Galicia vizeit festitek véretekkel pirosra. A Kárpátok bércei győzelmi dalaiktól vissz­hangzanak. A Dun'a és Száva ha­ragos hullámai önfeláldozó bátor­ságtokról visznek hirt a közös esz­méért vérző muzulmánoknak. Miként szaporodtatok ilyen vi­lágot elkápráztató számra? Hi­szen oly kevesen vagytok, hogy ha mind elmentetek is, összesen se tesztek ki számbelileg egyetlen hadsereget?... Pedig hát mindnyájan elmente­tek. .. Aratáskor érte a mozgósítás a hires Székelyországot. Akkor szó­lott bele a világ a székelyek nyo­morúságos, egyhangú életébe. S Csaba tábora megértette a szót. A negyvennyolcas zászlóerek­lyék, a győzedelmes függetlenségi választásiok még uj zászlói mind kibomlottak és megindultak a ka­szárnyák felé. Alattuk éneklt a furcsa hadsereg: — a Bem apó táborában küzdött negyvennyol­cas honvéd, és a Kossuth Lajos szellemében felnőtt tizenöt eszten­dős ismétlő-iskolás suhanc, kiknek arcát férfiassá érlelte a lelkesedés Falvak asszonya, leánya, gyerme ke kisérte el őket a szomszéd falu­ig, innen a városig, a kaszárnyá­kig. A főszolgabírónak, rendőr- kapitánynak megszokott, ellen­mondást nem tűrő hangja: — Miféle komédia ez itt? — A kinek nincs dolga, takarodjék in­nem. Akinek behívója van, az be a kaszárnyába, a többi elpusztul­jon! Gyermekre, vén emberekre itt nincs szükség! — Értjük, instállom alásan, de hát most az egyszer eligazítjuk a magunk dolgát — válaszol kalap­levett alázatossággal az öreg Kos- suth-szakállas székely. — Most re­ánk, öregekre is szükség van, mert mi ismerjük negyvennyolcból a muszkát, s kell, a ki a fiatalokat útbaigazítsa. Most egy kicsit mi beszélhetnénk... A kaszárnya falára festett kék figurák arca is megváltozott i. csodálkozástól, mikor a Mária Te­rézia korabeli falak visszhangzot­tak a Kossuth nótától. A jelent­kezés lassan ment, mert a fiú is el akart menni az apjával, a nagyapa az unokájával. Ambrus Máté még csak tizenki­lenc éves, még nem is katonakö­teles mégis büszkén vágta oda az őrmester urnák a népfelkelő köny­vét. Az őrmester futó pillantást vet rá: — Ejnye, de. fiatal kend. Hány esztendős? A legény szép arcán sötét piros- ság ül ki, de alázatosan feleli: — Harmincnégy, jelentem alás- san. Kíméltem m'agamat, ahogy lehetett. Künn a falubeliek előfogták őt. — Hát te mit csináltál, Máté? Hogy meréd ezt csinálni? Ha ki­tudódik, nagy baj lesz belőle. — De én kérem kendteket, hogy el ne áruljanak. Hiszen tudják, hogy Lukács bátyám beteg. Az árvízkor tiidögyuladást kapott és mg nem javult meg. Úgy sirt, mint a záporeső, mikor kihirdették a mozgósítást; hogy ő nem mehet. Meg is sajnáltam, s a mellett én is menni akartam. Hát addig vi­gasztaltam, hogy én elmegyek he­lyette, mig végre belényugodott. Ne féljenek, nem leszek szégye­nére a falunak. — Hát a puskával tudsz-e majd bánni? — kérdezi egy öreg nép­felkelő. — Hát avval épen nem, de kend majd lesz olyan szives s megtanít­ja a bánásmódot. — Jól van, Máté, de osztán el ne maradj mellőlem... .. ,A zászlóalj künn fekszik a lövészárokban. A jó székelyek a golyóbist csak úgy okádják az el­lenséges árkok felé. Máté ott van az öreg mellett, s immel-ámmal küldözgeti a golyókat az oroszok felé. Közbe-közbe fel-fel kapja a fejét s nézeget ki az árokból jobb- ra-balra. Az öreg mérgesen rán­gatja vissza az árokba. A másik pillanatban Máté már künn volt az árokból. Puskáját a feje felett magasra tartva forgat­ta és vérben forgó szemekkel ordí­tott : — Utánam, atyafiak!... Előre ! Éljen a haza. . . Ezer apró székely lába alatt dü­börgőit a föld. Máté elől rohant, mintha csak az eszétveszitette vol­na. Az oroszok meglepetten abba­hagyták a tüzelést és ijedten me­nekültek ki a lövészárokból. Máté odaugrott, ahol a legtö- möttebb volt a sorsuk s mint maga a bosszúálló angyal, úgy osztogat­ta a halált. Hegyet rakott a hul­lákból, völgyet rakott az élők kö­zött. ... Ambrus Zoltán népfelkelő — szólott az ezredes a diadalas üt­közet után — tégedet, fiam, hősies bátorságodért tizedessé léptetlek elő, s fel foglak terjeszteni maga­sai)!) kitüntetésre. Máté összeütötte a bokáját, na­gyot nyelt, és nagynehezen meg­szólalt : — Alássan köszönöm az ezredes urnák a hozzám való szívességét, de hát egy kis baj van, instállom alássan. — No, mi baj van? —Hát az, instállom, hogy én nem vagyok katona. — Hogy ne volnál katona? Hát mi volnál más, mint katona, még pedig egy vitéz katona vagy, fi­am ! — Én nem, instállom, mert én még Ambrus Lukács sem vagyok, hanem csak Ambrus Máté. Az ezredes arca elborult. Fáj­dalmas szánakozással nézett a za­vartan hebegő katonára, majd so­katmondó kézmozdulattal fordult a tisztek felé. Máté megértette. — Nem bolondultam én meg, je­lentem alássan, de hát a példabe­széd is azt mondja, hogy: — állj görbén, beszélj egyenesen. Hát én az édes bátyám, Ambrus Lukács helyett vagyok itt, aki otthon be­teg. Alázatosan megkérem az ez­redes után, szíveskedjék neki haza küldeni a két csillagot, meg a ki­tüntetést, attól biztosan megjavul ha eddig meg nem javult. Ha pe­dig megjavult volna, hát akkor is őt illeti meg, mert én az ő helyét bitoroltam. Nekem pedig szíves­kedjék megengedni, hogy itt ma­radhassak, majd szerzek én ma­gam helyett is valami elismerést. Az ezredes elmosolyodott, majd Máté elé lépett, s kezét melegen megrázta: — Jól van, Máté fiam, kívánsá­god szerint lesz minden. Hanem ha te a bátyád helyett voltál ilyen hős, akkor én is előlegezem neked a tizedesi rangot s meg vagyok győződve, hogy amikor magad he­lyett dolgozol, akkor egy-kettőre őrmester is lesz belőled. Lajos Dénes. FIGYELEM. Felhívom azon honfitársaimat, a kik jó otthont akarnak alapítani, hogy itt még vehetnek olcsó áron birtokot. A vidék jó, egészséges, kitűnő időjárás van. Termelni le­het mindent és helyben ellehet ad­ni. Jószágot tarthat amennyit bir. Zab, lóhere és rozs vetéseknél té­len át zöldben legelhet. Berende­zett farmokat lehet venni $10-től $20-ig akkeronként. — Bővebb felvilágosítással szolgál mindenki­nek FRANK MOLNÁR gazdálko­dó, R F D 2 Box 52, Seminory, Miss. Az Amerikai Magyar Református Egyesület Alakult 1890 Julius 5-én T i-enton- oan, N. J. Beléptidij korkiil iinbség nélkül 2 dollár. Fél évi tagsági dij 00 cent. Okmány és nyugtakönyv ára 25 cent. A belépés tehát tagon- kén* 2 dollár és 85 centbe kerül. Tagja lehet minden tisztességes, magyar születésű vagy magyar szü­léknek itt született gyermeke, ha a lfl-ik életévét betöltötte és 45 éves­nél nem idősebb. Kivetés nincs, hanem kor szerint megállapított havidijak, a melyek a következők: 1*—22 év#« *0.75 n—21 „ 0.80 25—26 „ 0.85 «7—28 „ 0.80 28 „ 0.95 *0 1.00 81 „ 1.05 12 .. 1.10 81 1.15 8« 1.20 85 „ 1.25 86 éves 91.80 87 1.86 88 1.40 99 „ 1.45 40 „ 1.50 41 „ 1.65 42 „ 1.60 48 „ 1.65 44 1.75 45 .. 1.86 Az egyesület tagjai a kővetkező segélyekre tarthatnak számot: Az egyesület az elhalt tagok után fizet 900 dollárt és temetési segély símén 100 dollárt, összesen 1000 iedlárt. As égisz életére munkaképtelenné vált tag 450 dollár (élsegélyben ré­giesül. 8érülés következtében csonkulást szenvedett tag 250 dollár csonkulásl segélyben részesül. Három hőnapi betegség után a tag öt dollár heti betegsegélyt kap sgy évig. Beteg tagjai számára külön betegse- gélyzfl osztályt tart fen. Ebben az osz­tályban azonnali betegsegélyben ré­szesülhet a tag, azonban a betegse- gélyzö osztályban a tagság nem köte­lező. Az olyan tagok számára, a kik gyermekeiket halál esetre kívánják biztosítani, külön gyermek-blztosltö osztályt tart fenn az Egyesület. A tag bebiztosíthatja a gyermekét, ha a gyermek elmúlt már négy éves éB 18-lk életévét még nem érte el. Be- léptldlj 15 cent. Havi díj 15 cent. — Ezért az Egyesület fizet 4—10 éves gyermek halála esetén 75 dollárt, 10—16 éves gyermek halála esetén 100 dollárt gyermek haláleseti se­gélyt. A 16-lk életévét betöltött gyermek-tag 25 cent átiratáéi díj el­lenében az Egyesület rendes tagjai közzé lratik minden további díj, vagy vizsgálat nélkül. Bármilyen felvilágosítást készség­gel megad az Amerikai Magyar Re- fermátus Egyesület vezértestülete, a mely a következő tagokböl áll: Elnök: IfJ. Kötelez István, 780 Ellsworth St., Bridgeport, Conn. Alelnök: T. Töth Sándor, 2854 7 9th St. S. E. Cleveland, O. Titkár Molnár István, 405 Whltte- more St, Toledo, O. Pénztárnok: T. Boros Jenő, 1946 3akewal St., Toledo, O. Ellenőr: T. Borsos István, 195 A^est End Are., Detroit, Mich. Számvizsgáló bizottság: Kováchy M. György, 8815 Buekyee ftoad, Cleveland, O. Révész El#k, Box 2, New Castle, f*a. Papp István, 4250 Marvin A ve. S. )T., Cleveland, O. UÍTTESTVARBKl BÍRTA AI hRCKEKÉP ez egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA izöló bibliai leckekép ára a posta- költséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Lapja \7, AMERIKAI MAGYAR REFOR­MÁTUS EGYESÜLET az egyetlen olyan magyar Intézmény, a mely az Egyesült Államok Congresszusa által adott szabadalom >vél alapján az Egyesült Államok egéc-z területén jo­ga van működni. Fennállása óta több mint fél millió dollár ' fizetett már különféle segélyekben. Jelenleg úgy tagjai számát, mint vagyonát tekint­ve, erősebb, mint bármikor volt, te­hát loggal megérdemli, hogy minden *>««■«#-—A-Snk CiCtSŰt liffftts

Next

/
Thumbnails
Contents