Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-18 / 38. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 38. sz. 1915. SZEPTEMBER 18. Vol. XVI. Sept. 18, 1915. No. 38. Amirikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church ln the U. 8. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorkl ref. lelkéss. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytont ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 451 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre.............$1.00 Magyarországra egész évre...$8.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the U. 8. Editor: Rev. LADISLAUS HAR8ANY1 Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Tear $8, Half Tear $1.5» Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. A tábori lelkészek a német hadseregben Hogy a német hadvezetőséget milyen erős, mélységes vallásos szellem hatja át, s az egész haderő szerkezetében, irányításában mily fontos szerepe van a keresztyéni vallásos érzületnek, arról bárki meggyőződhetik, ha a tábori lelkészek berendezését és működését figyelemmel kisérik. Nem járuléka, nem is másodrendű segédeszköze ott a katonai szolgálatnak a lelki gondozás, hanem szerves és lényeges alkatrésze, a melynek alapos és sikeres ellátása úgy a vezérkarnak, mint a hadügyminisztériumnak elsőrendű és fontos gondjai közé tartozik. A (Uivisionsfarrer) — békeidőben is renszeresen szolgálnak századosi ranggal és fizetéssel. A mozgositás alkalmával pzekhez a tényleges hadosztálylelkészekhez igen sok tartalékos és szabadságolt állományú lelkészt hívtak be. De mivelhogy számuk igy is kevésnek bizonyult arra, hogy a harcoló csapatok lelki-gondozását kellően elláthassák további kiegészítésről gondoskodtak. E célra használták fel azon póttar talékos lelkészeket, akik az 1890. évi birodalmi védtörvény értelmében az általános mozgósításkor egészségügyi szolgálatra hivattak be. Bevonulásuk után ezeket a póttartalékos lelkészeket, káplánokat és teológusokat a tábori- és tartalék-kórházakhoz, továbbá a kórházvonatokhoz és egyéb egftsfc- ségügyi formációkhoz osztották be betegápolási minőségben. Csakhamar panaszok merültek fel emiatt, hogy egyes kevésbé jóindulatú feljebbvalók az ápoló lelkészeket az alsóbbrendű kórházi személyzettel egy színvonalra helyezik, felettük hatalmaskodnak s őket alantas szolgálatokra kényszerítik. Az ilyen panaszok megszüntetése végett az 1914. szept. 9-én keltt 38233. számú miniszteri rendelet kimondja, hogy a kórházaknál alkalmazott póttartalékos lelkészek bár a többi betegápölók- kal egyenlő illetményt húznak, mindazonáltal elsősorban gyakorló lelkészeknek tekintendők, lelkész urnák szólitandók, társadalmi állásuknak megfelelő bánásmódban részesitendők és őket a szakszerű betegápoláson kívül bármi más szolgálatra alkalmazni nem szabad. Egy későbbi hadügymi- niszteri rendelet (dec. 1. 51239.) elvárja, hogy a német katonáknak hithüsége és mély vallásos érzülete a lelkészek odaadó ápolói munkáját felülemeli a kicsinyek rang- versenygéseken, sőt azoknak magasztos tevékenységéhez készséggel nyújt segédkezet minden külön uta'sitás nélkül is. Miután a hadügyminisztérium igy kijelölte és megszilárdította a póttartalékos lelkészek helyzetét a hadsereg kötelékében, gondoskodott egyúttal arról is, hogy a tu- lajdonképeni lelkészi teendők végzésére is, mint kisegítő tábori lelkészek felhasználhatók legyenek. Sokszor megtörténik ugyanis, hogy a harcok lanyhulása, vagy szünetelése idejében egy-egy kórház állománya betegekben és se- hésültekben leapad. A mai modern hadviselés, nagy kiterjedése mellett a harcvonal hullámzása folytán sokszor megesik, hogy némely kórházban épen nincs semmi ápolói, sem lelké'szi teendő, más helyeken pedig, főként élelmezési csapatoknál, a lövészárkokból kiváltott csapatoknál, a kötöző helyeken, a frontmögötti átmeneti kórházaknál, stb. az ott levő személyzet nem képes a lelki funkciókat elvégezni. Ezért a fentebb említett hadiigy miniszteri ütni rendelet lehetővé tette, hogy a betegápoló póttartalékos lelkészek más szomszédos, távolabbi kórházaknál, vagy közeli harcoló csapatoknál, egészségügyi csapatoknál, stb. istentiszteleti teendőket végezzenek és utasította az ezredparancs- nokságokat, hogy minden ehhez szügséges segédeszközt bocsásson rendelkezésükre. Sőt maga a hadügyminiszter az ilyen kisegítő lelkészeknek a szükséges egyházi és szertartási szerelvényeket, papi egyenruhákat is megküldte egy igen praktikus és könnyen szállítható tábori bőröndben. Rendkívül kényelmesek és célszerűek ezek a bőröndök, ha a front előnyomulása a tábori kórházak hirtelen helyváltozását vonja maga után, vagy ha a kötöző helyeken, a betegszabákban kell az úrvacsorát kiosztani. Ilyen módon tette lehetővé a német hadügyminisztérium, hogy a hazát védő katonák a gyüjtőtábo- roktól a lövészárokig söha és sehol ne legyenek kénytelenek a vallás vigasztalásait, az istentiszteleti és vallásos cselekmények áldó és erősítő hatást nélkülözni. Az ilyen lelkészi szolgálatra beosztott kisegítő lelkészek már az egész vonalon képesek ellátni a lelkigonao- zási teendőket, mire a tényleges hadosztálylelkészek, különösen ünnepnapokon elégtelenek lennének, sőt az egészségügyi csapatoknál kizárólag a betegápoló lelkészek végzik az istentiszteleteket. Hogy az ápoló teendők mily mértékben és mennyi időre engedik meg a tényleges lelkészi gyakorlatot, azt a főorvosok állapítják meg, akiknek szintén utasításul van adva, hogy a lelkészi teendők végzésére amikor csak lehetséges, alkalmat adjanak. Az az egy kérdés még nincsen eldöntve, hogy a betegápoló lelkészeknek, mint gyakorló lelkészeknek esetleges panaszai az egyházi, vagy a katonai hatóságok illetékessége alá tartoznak-e? De a hadügyminiszter jóakaratu bánásmódja, mely az említett rendeletekből kiviláglik, biztosítékul szolgál ennek a kérdésnek a méltányos eldöntésére. A kifogástalan előzékenység, a melylyel a hadügyminisztérium e kérdést kezeli, továbbá az az odaadó buzgalom, melyet az összes katonai hatóságok kifejtenek a fel kigondozói munkának minél hatékonyabbá tételére, — épen úgy megnyugtathatja a harcoló kedveseikért aggódó német polgárokat, mint a rendületlen vallálosság és istenfélelem, mely a német katonák lelkét betölti, mely szerint, mihelyt a lövészárokből felváltatnak és pihenő helyekre szállíttatnak : — a jól megszolgált pihenés helyett először is istentiszteletre és úrvacsora vételre sietnek. Az ilyen szellemű hadseregnél nem üres frázis ez a jelszó: — ‘ ‘ Az Isten velünk van! ” — Sipos József milotai ref. lelkész. EGY MAGYAR HADVEZÉR. A német hadvezetőség egy legutóbbi hadijelentése pálmát nyújt egy magyar seregvezérnek, köves- házai Kövess Hermann tábornoknak, akinek csapatai Ivangorod nyugati arcvonalát vívták példátlan hősiességgel. A magyar katona számtalan dicsére kimondhatatlanul jól esik szivünknek és mind azok után, melyekt róla Írtak, kétszeresen jól esik látnunk az elös- merés pálmáját, amelyet egy hős magyar tábornok kap. A magyar vér után következik a magyar elme dicsérete, a magyar erő becsülete után a magyar értelem dicsősége. Fényes helyen egy hős magyar neve tündököl és a német jelentésekben, amelyek egykoron a világtörténelem évkönyveiben fognak aranylapokként díszelegni, a megkülönböztetett tisztelet fényes jutalmához fog jutni egy hős magyar katona is. Hadverő nemzetünk nemcsak férfiasságban, hanem az értelem magasabb tehetségeivel, szép képességeivel is méltóan viselkedik ahhoz az ősökhöz, akiknek nemes hagyományaiból a hős utód nem felejtett el egyetlen egyet sem. Próbatétel volt ez a háború, mérleg, ^melyre ráhelyeztettünk és nem találtattunk köny- r.yünek, sem vezéri, sem pedig a közlegényeket illető sorban. A német szövetséges egy hős magyar hadvezért ünnepel.--------o-------A KATONÁK GYALOGLÁSA. Csak nehezen lehetne kiszámítani, hogy milyen távolságokat gyalogolt be a háború eleje óta egy- egy katona. Eddig még senki sem számította ki, hogy hány lépést tesz egy gyalogos átlagos napi menetelése 35—40 kilométeres ut közben. A felnőtt ember rendes lépése 65 centiméter hosszú. A francia katona 76-ot lép egy percben, gyors menetben 100-at, rohamban 126-ot. Ebből kiderül, hogy egy francia gyalogos közönséges menetelésben két- és fél lábnyi utat tehet meg egy pillanatban, rohamban pedig három- és felet. Az orosz katona 80 centiméteres lépéseket tesz; közönséges marsch- ban 112-őt, rohamban 120-at lép egy percben. Az olasz bersaglieri mindig gyors lépésben megy, még béke idején is. Aprókat lépnek, és gyorsan; 55 eentiméteies lépéseket 118-at egy percben. Természetes, hogy ennek kövekeztében hamarabb is fáradnak el. Az angol gyalogos lépése 85 centiméteres és percenként 110-et lép. Rohamban 115-öt lépnek és lépteiket meg is nagyobbitják. A színes angolok és franciák nem lépdelnek szabályosan, sőt még béke idején menetelés közben sem váltják a lábaikat.
