Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-18 / 38. szám

VOLUME XVI. No, 37. NEW YORK, N. Y., 1916 SZEPTEMBER 18. XVI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATAL08 LAPJA. Editor: Rev. LAD. HARSANYI 454 E. 116th St., New York. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. A JÖVŐ ZÁLOGA. Mostanában napról-napra egyre gyakrabban esik meg, hogy a hi­tetlenek, kétkedők ujjal mutatnak a vérben fetrengő Európára és durva gunynyal mondják: — íme, a keresztyénség csődje. Azok a nemzetek ölik-gyilkolják egymást, amelyek a leghangosab­ban hirdették, hogy keresztyének. S hogy ebben a megállapitásban mennyi a rosszindulatú célzatos­ság és hogy mennyire minden más­hoz köze van, csak éppen az igaz­sághoz nem, azt talán hangsúlyoz nunk sem kell. Ez a háború an­nak a pogány, hitetlen életfilozo fiának a csődje, amely tagadta a Krisztusi szeretet mindenható ha­talmát és ostoba gőggel minden bölcselet koronájává azt tette meg, hogy: — aki birja, marja. Mond- hatlan szenvedések zúdultak a vi­lágra, a vér és a köny árja min­dent elborít: — felgyújtott világ­részek lángja mellett kell megta­nulnia az embernek, hogy a meg­próbáltatás lehet csak az osztály­része, ha eltávolodik Krisztus ta­nításától és az izom uralmát emeli minden más emberi érték fölé. Ezen a tényen át kell néznünk azt a világrengető tusakodást, amely alatt most vonaglik a föld és ha a szemeink elől félretóljuk a ha­mis morál fátylát, lehetetlen nem látnunk, hogy éppen a háború fog­ja siettetni a krisztusi igazság dia­dalát azáltal, hogy örökre bizto­sit ja majd a békét. Ennek a háborúnak a históriája a világtörténelem legborzalmasabb lapjait adja majd és soha sem ke­rülhetett volna sor erre a hábo­rúra, ha a krisztusi szeretet sza­vát magára nézve mindenki pa­rancsnak vette volna. Rettenetes rendet vágott a háború: — em­bermilliókat döntött le a lábáról és irgalmatlan, gyűlölködő indu­lattal taposott végig az ember-ve­tésen. És a sok szenvedés, a ten­gernyi vér, a tengernyi könny meg kell, hogy tanitsa az embert arra, hogy a világon többé nem szabad diadalmaskoniok a pogány, isten­telen indulatoknak. El kell jön­nie a szeretet mindenhatóságának, oltára kell, hogy legyen minden lélek és ha a krisztusi ige lesz a legfőbb parancs, nem kell félnünk majd attól, hogy egy újabb vér- özön meríthesse majd meg a maga borzalmas hullámaiban a földet. Legyünk vallásosak és küzdjünk és harcoljunk a hitünk győzelmé­ért. Csak ez lehet a jobb jövő zá­loga és az igaz lélek eszményeit csak azon az utón közelithetjük meg, melynek göröngyein a Krisz­tus igéibe vetett törhetetlen hit vi­szi előre az embert. A háború emléke véres, gyötrő leckéül marad meg mindörökre és tanítani fogja időtlen időkig, hogy csak a krisztusi szeretet válthatja meg a szenvedéseitől a világot.--------o-------­Az élő rejtelem — Az U-hajók titka. — A submarin a mai háborúnak egyik állandó és örökös érdeklő­dése. A középponti hatalmak ten­geri sikereinek a kulcsa: a ten­geralattjáró. Erről nem lehet na­gyon, vagy eléggé sokat irni. Vannak, akik még mai nagyon bizalmatlanul néznek erre a ha­talmas fegyverre és türelmetlen­kednek amiatt, hogy angol hajók még egyáltalában járhatnak az Atlanti Óceánon, a Földközi-ten­geren és az Adrián. Ezek számá­ra ismertetjük, hogy mi a közhie­delem a tengeralattjárókról. Simon Lake, az “even-keel” ti- pusu tengeralattjáró amerikai fel találója ezeket mondja: — Minden sikeres tengeralatt­járó-támadás, bármily borzalmas is önmagában véve, csak azokat igazolja, akik ismerik a tenger­alattjárók képességeit és bennük látják a béke leghatalmasabb és leghatásosabb fegyverét, amit va­laha az emberi tudomány kitalált. A Lusitania azzal a leckével szol­gált, hogy a tengeri forgalom le­hetetlenné válik olyan tengeri ha­talmak között, amelyek elegendő tengeralattjáróval látják el ma­gukat. Hiszen a kevésszámú né­met tengeralattjárók nagy sikere űzte el a hatalmas angol flottát az Északi-tengerről, bár ezeknek i tengeralattjáróknak a mai se­bessége nem nagy és működési rá­diuszuk csekély. Ha a mai hábo­rú két évig tart, a német tenger­alattjárók fogják diktálni a béke feltételeit, minthogy Németország­nak meg van az áz ereje, hogy tor- pedogyáraiban és tengeralattjáró motorgyáraiban időközben annyi tengeralattjárót épithet, hogy ef- fektivvé teheti az összes angol ki­kötőknek a tengeralattjárók utján való blokádját, amire Tirpitz ten­gernagy törekszik. A tengeralatt­járók terén oly nagy haladás tör­ténik, hogy már szinte látnunk le­het, hogy a következő két évben tengerealattjárók fognak épülni a leggyorsabb hadihajók sebességé­vel és hogy a hadihajók védtele­nek lesznek a tengeralattjárók tá­madásaival szemben a nagy óceá­nokon. Egy londoni tengerészeti szak­értő a legújabb tipusu német ten­geralattjárókról a következő ér­dekes ismertetést Írja: A modern német U-naszád Li­verpoolból, vagy valami hasonló távolságú kikötőből képes Ujfund- land-ba menni és visszatérni on­nan anélkül, hogy valahol szenet venne fel. A tenger szinén való sebességéről azt hiszik, hogy órán­ként tizennyolc-husz csomó sebes­séget tud elérni, a tengeralatt pe­dig tizenkét csomót. Mikor a Lu­sitania Kinsale Head-től körülbe­lül körülbelől huszonöt csomónyi sebességgel akart menni, abban bí­zott, hegy ellenséges hajó nem bír­ja ezt a sebességet. De nem lett volna szabad elfelejtenie, hogy a német tengerésznek meg van az rz előnye, hogy másfél órai pontos­sággal megtudja állapítani, hogy hová és mikor érkezik meg kisze­melt áldozata, ott megvárja, és az­tán szembekerül vele. A német tengerészeti sajtó sze­rint a legutóbbi német U-naszádok kettős Diesel-féle olajmotorokkal vannak felszerelve, melyek ezer. vagy még több lóerőt tudnak ki­fejteni. Ezek a motorok épen oly egyszerűek és oly gyorsak, mint a tengeri gőzgépek. Oly erősen van nak építve, hogy a viz színe alá százötven lábnyi mélységre sii- lvedhetnek, ahol a viznyomás már szinte irtóztató. Van egy ugyneveztt “biztonsá­gi súlyúk’’, mely körülbelül öt­hat tonna, amelyet a tengeralatt­járó magával visz le a mélységbe, és a melyet a kellő pillanatban a hajóból kilehet dobni. Ennek a biztonsági súlynak ugyanaz a sze­repe van, mint a léghajóknál a ballasztnak. Megtámadás esetén a legújabb U-naszád a viz alá tud menekülni tizenöt másodperc, és újra felszínre jönni húsz másod­perc alatt. A viz alatt tud marad­ni egy teljes nap és éjszakáig, né­mely esetben még tovább is.

Next

/
Thumbnails
Contents