Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-16 / 3. szám
XVI. ÉVFOLYAM, 3. SZ. NEW YORK, N. Y., 1915 JANUÁR 16. VOL. XVI. No. 3. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rov. L A f). HA 454 E. 116th St., R S A N Y I New York. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMER FEDERATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3. 1879 •* •* AMIT A HÁBORÚ TANÍT. •* A gondolatoknak, az érzéseknek, a képzeleteknek az a közössége, amelyet a XX. század legvéresebb, legborzalmasabb aktualitása, a világháború teremtett meg mindnyájunk lelkében, egyenesen lehetetlenné teszi, hogy a toll embere ma másról Írjon, mint éppeii a háborúról. A történelem materializmusa, a mely minden háborúban csak a gazdasági érdekek összeütközését akarja észrevenni ,a nemzeti lélek, a nemzetek sorsát intéző felsőbb erkölcsi törvények iránt azonban abszolút érzéketlenséget tanusit, aligha lesz hajlandó koncedálni azt, hogy a mai kor háborúja nemcsak a gyilkolás és rablás ösztöneit szabadítja föl, hogy ezek a vad indulatok eltörpülnek az emberi lélek ama ragyogó szépségei, vakító villanásai mellett, amelyeket a háború vált ki egyesekből és nemzetekből egyaránt. Nem kisebb ember, mint Eötvös József báró, a magyar történelmi filozófia örök büszkesége hirdette igazság gyanánt azt a tételt, hogy a népeknek időnként elkerülhetetlen szükségük v.:n háborúra. Azt a tételt, hogy valamint az állóvizek elposhadnának, az enyészet, a rothadás, kórokozó miazmák fertőivé válnának, ha titokzatos mélységüket fel nem kavarná olykor a természeti elemeknek az a fenséges háborgása, amit zivatarnak mondanak, úgy satnyulnának, pusztulnának el a nemzetek is, ha a hosszú béke tespedő korszakát fel nem váltaná olykor-olykor a- bennük felgyűlt kulturális és erkölcsi erők végső megfeszítésének az az etikai kényszere, a nemzeti energiáknak az a hatalmas erőpróbája, a melynek háború a neve. A háború kitörése előtt láttunk egy politikailag és társadalmilag széttagolt nemzetet. Kicsinyes pártharcok szorították háttérbe a közérdeket. És mit látunk ma? A nemzet egységesebb, mint valaha volt. A politikai és társadalmi elválasztó falak leomlottak közöttünk, egyek vagyunk érzésben, célokban és akarásban. íme, ez a tény az, ahol a háború nem rombol, hanem épit. És ez a kép még biztatóbb, még hatásosabb lesz, ha lelki szemeinkkel távolabbi tájakra tekintünk, ha bebarangoljuk azokat az utta- lan utakat, azokat az irdatlan erdőket, ahol a magyar katona néz farkasszemet az emberi szabadság, béke és haladás ősi ellenségével, az orcsz kolosszussal. A magyar história legdicsőségesebb fejezetei ismétlődnek meg előttünk. Melyikünknek a szive ne dobogna büszkén, amikor azt látjuk, hogy a magyar katonai erények ismét ott szerepelnek a világhistória színpadán, hogy a magyar nemzet újjászületve, ragyogó vértezetben áll ott Európa bámuló népei előtt, mint valami középkori Grál-lovag fegyelem és gáncs nélkül, turáni *sln§Rek minden .tűsével odaadásával és hűségével? Melyikünknek szemében ne ragyogna fel a jogos nemzeti büszkeség, ha azt látjuk, hogy a magyar nemzet utolsó nagy erőfeszítése, a szabadságharc és a mai nagy küzdelem között megvan a teljes logikai és etikai kapcsolat, hogy a magyar katonát ma is a nemzeti önérzetnek, a szabadságszeretetnek ugyanaz a lángja hevíti, amely valamikor a branvisz- kói és nagysallói hősök lelkében lobogott? De ugyanilyen fölemelő, nemesitő az a hatás is, amelyet a háború a társadalom sz'vére gyakorol. Az emberi lélek szépsége; csak itt bontakoznak ki a magük teljes szinpompáiában, az . Isten képmására teremtett embér csak itt bukkan igazán önmagára. Itt látjuk csak igazán, hogy a kultur- nemzetek háborújában; tulajdonképpen nem is az embér, hanem csak a golyó, a gránát', a szurony az, amely öl. Az emberi társadalom szive tele van isten\ jósággal, az ember megérti embertársa szenvedését és a hadviselő felek a Vörös Kereszt isteni jelében egyesülnek a szenvedés, a nyomor enyhítésére. A háború etikáját a VoVös Kereszt szelídítette meg. A mint az ellenség ártalmatlanná válik, megsebesül, vagy fogságba esik, előtérbe lép az isteni parancs: “Szeresd felebarátodat, mint ten- nen magadat.” íme, a háborúnak nemcsak borzalmai vannak, a háborúnak nemcsak szuronyrohama, gránátja és golyója van, hanem van etikája is, van nemesítő, tisztitó hatása is egyesekre és nemzetekre egy aránt. A harctér ma már nem izolált, hozzáférhetetlen földrajzi fogalom, hanem eleven, lüktető organizmus, amelynek vérkeringését egy óriási szív, az otthon maradt társadalom szive irányítja, buzdítja és lelkesíti. Teljék meg hát ez a sziy jósággal és szeretette^ lelkesedéssel és bizalommal. Mért.ékletességi fogadalmi ivek. A kereszcyén hitéletet megtisztítani célzó buzgó lelkipásztori munkálkodásban sikerrel és ered- mény^yel használhatják az TT™ szolgái azokat az ügyesen szerkesztett, díszes kiállítású Mérték- letességi Fogadalmi Íveket, melyek darabonként 1 centjével, vagyis csupán a postakölség felszámítása ellenében lapunk kiadó- hivatalában is kaphatók. — Ne nézzük közönyösen, hogy a mér- tékletlenség az iszákosság mint tesz tönkre testileg, lelkileg egy- N^zunk tagjait és dönti nyomorba s Cibfcládókat,.
