Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-09 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REOFORMÁTUSOK LAPJA 2. sz. 1915 január 9. A RAJVONALBÓL. A dubováci koronázás. A szer- bek pünkösdi királyságának idejében, amikor rövid, nagyon rövid időre betörtek a Szerémségbe, — ■ mulatságos eset történt, amelynek György herceg volt valóban kémikus hőse. A “Berliner Tageblatt” elmondja ezt az esetet, amelyből kitűnik, hogy ez a beteg idegzetű szerb princ annak idején a Szerémség királyává koronáztatta magát. A dolog olyan fantasztikus és annyira hasonlit az elmegyógyintézetekben előforduló kóresetekhez, hogy magából ebből a tényből arra kell következtetni, hogy György herceg messze alatta lehet a normális szellemi egészségi állapotoknak. A berlini újság különben a következőképen írja meg az esetet: A betörés idejében szerb katonaság jelent meg a szerémségi kis faluban, Dubovácban. Amikor ez megtörtént, hírül adták a lakosságnak, hogy délben nagy esemény fog történni, készüljenek föl. Kezdetben azt hitték, hogy maga Péter király fog megjelenni a faluban, hogy a lakosság előtt kihirdesse Nagy-Szerbia megalapítását. Dél felé a község lakossága a templom előtt gyülekezett, amelyet szerb katonaság vett körül. Egyszerre azután megjelent parádés egyenruhájában György herceg. Vele jött egy erős, szakállas katonatiszt. Úgy mondották, hogy az illető putnik vajda. Amikor a herceg autója a templom elé ért, a katonák disztíizet adtak. Nyolc fehérruhás leány (úgy látszik Szerbiából hozták őket) viráot hintett György herceg lábai elé és a templomot is virággal szórták tele. A templom előtt mély meghajlással a megrémített községi jegyző fogadta a herceget és valószínűleg előzetes, alapos megdolgozás kö- vetkeztetéseképen — fölajánlotta Gyorgyénak a szirmiai királyságot. Benn a templomban a papok meg is koronázták gyorsan, fejét megkenték és kikiáltották a Szerémség királyává. Koronát nem használtak a koronázásnál. Az egész ceremónia félóra hosszat tartott. A koronázás után az uj “király” a templom előtt rövid beszédet intézett “alattvalóihoz”. Györgye ig.y szónokolt:, — Boldog vagyok, mert látom, hogy “népem” alázatos. A Szerémség trónjához méltónak fogok bizonyulni és uralkodásom alatt csakis a népemért fogok dolgozni. Azért jöttünk, hogy erőszakkal elszakított népünket fölszabadítsuk és gazdaggá tegyük. Köszönöm nemzetem bizalmát és szeretetét. Ezután a községi jegyzőt, minden szabadkozása ellenére kinevezte a szerémségi királyság kormányzójává. Nem sokkal múlott el tizenkét óra, amikor György herceg újra autójába szállott és elrobogott. Röviddel ezután pedig megjelentek a magyar népfölke- lők és ezzel befellegzett Györgye pünkösdi királyságának. A lövészárkok hajdan. Sok szellemes elmefuttatás olvastunk már arról, hogy a mostani fedezékes árkokból, vermekből való harcolás csúffá teszi a személyes bátorságot, a dicső lovagkor és a közelmúlt századok egyéni virtusát, mert az uj gyorstüzelő fegyverek ellen csak földbe bújva lehet küzdeni. Végül azt tanulták, hogy a lövészárkok jeles intézményét a diadalmas sárga fajtól tanulta a vénhedő Európa. Hiába mondta volna a Bölcs Salamon: semmi sem uj a nap alatt s valóban uj találmány-e a lövészárok? Krónikáink mást tanítanak. I. Endre királyunk a német császárral való háborújában, ki Péter halálát megboszulandó, Pozsonyt ostromolni kezdte, tudvalévőén megfu- ratta a német hajókat, mikor Kund vitéz, egy maga tette csúffá az ostromlókat. Gebhart püspök csapatait Győr alól ügyes hadicsel zavarta el és a Vértesek alá szorult császári sereg kelepcébe szorult. Kegyetlen éhség dúlt soraikban ezenfelül — mondja a krónikás Thuróczy — a magyarok és a besenyők éjjelenkint rá.jok csapván, szörnyű nyilaikkal öldökölték őket. másfelől a sátrak közt kifeszitett kötelek által nagy embertömegeket ragadtak el a táborból. fogságba hurcolván őket. “Ekkor a németek, rettegvén a nyilak záporától, mely elárasztotta és emésztette őket, beásták magukat a földbe, takaróul beletiiz- ték pajzsaikat s mintegy sirgöd- rökben együtt feküdtek a holtak az élőkkel; sőt a sir, mely nappal a halottnak ásatott, éjszakára az élőt fogadta magába, és az éjszakán ásott, másik vermet az élőtől halott vette át.” Tlyen volt a német lövészárok a Vértesek alján az Ur 1503. évében. Mennyivel különb a mai? A dicső lovagkor hősei csak úgy földbe ásva, fedezék mögül hallgatták a magyar nyilak záporát, mint mai unokáik a golyók, gránátok sivi- tását. A lövedék más, megváltozott a fedezék is, de a lövészárok és lakója ma is a régi, élete és kedve ugyanaz, mint a XI. században vitézlett ősöké. Négykezü ördögök. Azokra az ütközetekre, a melyekben orosz katonák harcolnak magyarok ellen, élénk tényt vet egy kis eset. Több vonat haladt át a kolozsvári vasúti állomáson: orosz foglyokat szállítottak az ország belsejébe. Tolmács utján szóba eredtek az oroszokkal, megkérdezték tőlük, honnan jönnek, hol fogták el őket, stb. — A ti szép hazátokban lettem fogoly, — szólt az egyik — négykezü ördögök fogtak el. Nem értették meg a magyarok a7 orosz közkatona felvilágisitá- sát és a társához fordultak, a ki szintén csak azt felelte, hogy a négykezü ördögök ejtették fogságba. Magyarázat végett a mi magyar bakánkhoz fordultak, a lei az utón kisérte őket. Ő azután megadta a felvilágositást. — Az oroszok négykezü ördögöknek neveznek minket, — mondta a magyar katona—mert a huszár, a mikor vágtat, a dolmányát félvállára csapja, hogy jobb karja szabadon sújtson a karddal. Az oroszok ilyenformán négy kezet látnak: a huszár két ujját és a dolmány két ujját, a mely vág- tatás közben a levegőben röpköd. . . .így lesz a magyar buszárból az oroszok szemében négykezü ördög. Nagydiktandó István. A Neue Freie Presse haditudósítója, RodaRoda, hosszabb cikket ir lapjában a. magyarországi foglyokról, aki* kel rendkívül humánusan bánnak és cikkét ezzel a jellemző kis történettel végzi: “Vajon igy gondoskodnak-e Oroszországban is a mi hadifoglyainkról. Tegnap láttam egy orosz fogságban levő magyar altiszt levelezőlapját, amelyet hazairt és raja a következő sorok olvashatók: “Sok-sok tiszteletet küldök és miattam legyetek nyugodtak, mert jó dolgom van. Eleget kapunk enni és a lénungot is rendesen kapjuk. Mindnyájatokat csókol Nagydiktandó István. A levél Íróját természetesen csak Nagy Istvánnak hívják és vezetéknevét azért bővitette ki. mert ezzel akarta jelezni, hogy a küldött sorokat a fölebbvalói diktálták. Olvasóink gyakran változtatják lakhelyüket a nélkül, hogy ezt nekünk bejelentenék. Isy nemcsak hogy a lapot nem kapják meg, de nekünk is felesleges kellemetlenséget okoznak a postahivatalnál. BIBLIAI LECKEKÉP az egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA szóló bibliai leckekép ára a posta- költséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 454 E. 116th St., New York. rn)(g)(§)(§)(Ö)@)(g)(§)@X©)i Bodnár és Lengyel AZ ÓHAZÁBAN TANULT KÖNYVKÖTŐK ÉS NYOMDÁSZOK Kérik a bridgeporti magyarság pártfogását NYOMDA: 401 HANCOCK AVE., BRIDGEPORT, CONN. Tj* 1 I Tessék ezen címet kivágui és megőrizni, mert a CICID» szüksége lehet rá. HUNFALVY HUGÓ ÜGYVÉD ÉS JOGTANÁCSOS 309 Broadway New York. Polgári ügyek, kártérítési perek és bűnügyi védelmek. KÖZJEGYZŐI HIVATAL. Irodai órák: Délelőtt 9-től délután 6-ig. — Vasár- és ünnepnapokon zárva. Telefon: 273 Worth.
