Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-17 / 16. szám

2-\MZMii.Ai MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 16. sz. 1915 ÁPRILIS 17. nak az a szándéka, hogy még nap­lemente előtt elhagyja a kikötőt, hogy az Emdennel találkozzunk, — amennyiben a harcból szeren­csésen került ki. Megebédeltünk. Bajtársaink künn a tengeren küzdöttek egy hatalmasabb ellenféllel és hiány­zott közülük negyvennyolc em­ber, pedig a fedélzeten minden em ­berre nagy szükség van. Szegény Emden! Öt óra volt, és még mindig láttuk, amint vi­tézül harcolt. Közben vizet vet­tünk és nagy türelmetlenség kö­zött telt az idő. Batáviába akar tünk menni. Remélhetőleg sike­rülni fog az ut. Naplementekor el­hagytuk a kikötőt, meglehetősen bizonytalan hangulatban. Az éj­szakát a fedélzeten töltöttük. November 10. Kedd. A tengeren. Korán reggel fel­frissítettük a vitorlákat, aztán nyolcasával magához hivatott ben­nünket a parancsnok és az Emden győzelméért imát mondatott ve­lünk. Közölte azt is, hpgy Indiába megyünk. Óránként két-hároin tengeri mértföldet teszünk. Hol­nap kapunk ey pohár kávét, dél­ié egy pohár teát és vizet... Most még bizakodhatunk abban a mondásban, a mely a derék kötő szijjunkra van Írva: Isten velünk van. November 11. Szerda. A tengeren. Most civilekké vál­tozunk át, mert nincs rajtunk sem­mi más csak nadrág, ing és cipő. No, a német konzul majd gondos­kodik rólunk. Szép, nyugodt, szel- lős idő. A parancsnok még egy­szer el mondja nekünk a tervét: líatáviába akar menni, ha azonban n szél nem kedvező, akkor Padang- ba megyünk, hogy vizet vegyünk és az Emden után kutassunk. November 12. Csütörtök. A tengeren. A fedélzeten egé­szen jól élünk. Evés rendesen van inni valónk azonban alig. Most es­ni kezd az eső, mindenki megmos­dik s egy hordóban felfogjuk a drága nediit. Hirtelen vihar kelet­kezik. November 13. Péntek. A mai nap úgy telt el, mint a tegnapi, alvással és evéssel. November 14. Szombat. A tengeren. Viharos idő és eső. A csirkéket a vasárnapi ebédre le­vágják. Nagyon kedélyes az élet. Csak az Emdenről és szegény baj­társainkról beszélünk. A szél eny­hülni kezd. November 15. Vasárnap. A tengeren. Nagyon viharos idő, esővel. November 16. Hétfő. A tengeren. Szép, szellős idő. Ma egy hete, hogy az Ayesan va­gyunk. A Keeling szigetektől szá­mítva' ötszáz nyolcvan tengeri mértföldet tettünk meg. Este az első tiszt magához hiv bennünket és imánkban emlékeztünk meg az Emdenről, a mely talán elsülyedt egy héttel ezelőtt a harcban. November 17. Kedd. A tengeren. Nagyon szeles idő, küzdünk a hullámokkal. . November 18. Szerda. A tengeren. Ugyanolyan idő, mint tegnap. Gyakoroljuk magun­kat a jeladásban. Egyébként halá­losan unalmas a dolog. November 19. Csütörtök. A tengeren. Reggel szeles idő. Délben eső,és erős szél, de ez csak egy órahosszat tart. • November 20. Péntek. A tengeren. Ismét esős az idő. Délben szél és vihar. November 21, Szombat. A tengeren. Reggel. füst felhő tűnik fel a láthatáron, ahol most megyünk, az nem gőzhajó ut, úgy látszik, hogy ellenséges hajó, a mely bennünket keres. Élénk, sze­les időjárás, November 20, Vasárnap. A tengeren. Szél, a mely estére különösen erős, az összes vitorlá* kát meghajlítja. Később zivatar támad, a várt . észak keletiszél- ből. November 23. Hétfő. A tengeren. Szárazföld a látó­határon. A.... csatornáig jövünk és egyideig arra felé megyünk. Mivel azonban igen nagy a hul­lám torlódás, ismét vissza me­gyünk és bevárjuk az alkonyatot. November 24. Kedd. Reggel felkelünk. Szumátra a láthatáron. Nem tudjuk, hogy mi­lyen gyorsan értünk ide. Füstfel­hő, a mely gyorsan eltűnik dél fe­lé. Batávia! Egészen közel va­gyunk a padangi bejárathoz. Azt hisszük, hogy még ma befutunk. Nagyon erős szél fuj, kedvezőtlen szél, kereszteznünk kell. Éjszaka rettenetes zivatar. November 26. Csütörtök Padang körül járunk.. A látha­táron füstfelhő. A gőzös ion és Padang felé megy. Szép szellős idő egész éjszakáig. Közvetlenül a be­járat előtt vagyunk. November 27. Péntek. Most befutunk. Egy torpedó- zuzó jön oldalvást. Mücke sorha­jó kapitány a fedélzetre megy és hosszas beszélgetést folytat. Az Emden állítólag elsülyedt, a Syd­ney angol’cirkáló volt az ellenfe­le,; hatalmasabb erősebb ellenfél. A parancsnokot és Hohenzollern herceget megmentették. Nemsoká­ra, jön el mellettünk a Kleist Cha- sieng és a Rheinland legénysége, cigarettát, dohányt hoznak. Még nem tudjuk, mi lesz velünk... --------o-----— EGY REFORMÁTUS TÁBORI LELKÉSZ NAPLÓJÁBÓL. VITÉZFALVA. E nevet a lapok olvasói hiába keresik a különböző hadi térképe­ken, nem találják. Alkalmi elne­vezés ez csupán. Fent van a ga­líciai Kárpátokban, északra egy hegy nyergen. Népes, mozgalmas, lüktető élet van itt. Építéséhez nem kellett semmi művészet, mert hiszen földbe épített kunyhókból áll. Berendezése a svarmofen, né­hány fogas a “falba” verve; a szőnyeget fenyőgalyak pótolják. Lakói: harcoló katonák, a kiket fölváltottak. Itt van néhány gya­logezred tartalék csapata. Hogy a tájékozódás könnyebb legyen, ut­ca elnevezéseket is alkalmazunk. Van Hindenburg sétány, Főtér, Parkplatz, Promenade mely utób­bi a mi hadállásunkhoz vezet, Az élet nem változatos, de nem is unalmas. Tervek szövődnek a kis kunyhókban, remények ébred­nek; sóhajtások és óhajok száll­nak a hazai rögökhöz. Közben sir a nedves fenyő a kályhákban. Előkerül a 32 lap is. Járja a 21, lóriim stb. stb. Van térzene is. A ■végső akkord srapnell és gránát alakban jut el hozzánk. Fölöttünk reszket a levegő; osztrák-magyar ágyuk ontják gyilkos tüzűket, mit az ellenség makacsul védel­mez. Itt-ott csoportok alakulnak, tárgyalják a tábori konyhák kö­rül a legújabb támadás részlete­it. Minden érdeklődés központja a hozzánk világos nappal átszö­kött orosz, kit a parancsnokságok, a 'tisztek is kikérdeznek. Miért jött át ? Van-e rendes élelmezésük, stb.? Ha mind ezek már nem érde­kelnek, látogatást teszünk egy- egy melegebb dekungban, főleg azonban ott, a hol friss lappéldá­nyokat sejtünk, A kaszinó azon­nal megalakul s megindul az esz­mecsere. Jelenleg Hindenburg sé­tány első számú dekungjában van a kaszinó. Két hete nem volt már postánk. Most érkeztek otthon ma­radt kedveseink szeretetteljes ag­godalmas sorai. A hideg kunyhó megtelik melegséggel, a szemünk könnyel. A kályha füstje okozta-e, vagy a lélek elérzékenyülése? nem kérdezzük. Egyszerre álmodozó, merengő nagy gyerekek leszünk. A nedves fenyő csak sir a kályhá­ban; mi pedig a kedves sorokat Isten tudja hányadszor olvassuk el. Néhány napja kis telepünkön a szokottnál is nagyobb a nyugalom. Csapatok mennek állásokba, a le­génység a szokottnál korábban ét­kezik, málhás állatok egymás után viszik a töltényeket; jó fede­zékben levő ágyúink egész nap ontják gyilkos tüzűket az ellen­ségre. Mindenkinek arcán ott van a sejtelem, este támadás készül. A sejtelem valóra válik; száll tova a levegőben: Este hat orakor tá­madás lesz. Borongás iil az arcok­ra. Sikerül-e a támadás? Magas­latot bevenni, a hó magas; az el­lenfél állásai előtt erős drót ke­rítés; nem lesz-e hiábavaló az ál­dozat? Az eshetőségek nem kedvezőt­lenek: oldalba lehet fogni az el­lenséget. Ám jó csapatokat kell az ellenséggel szembe állítani. A 20., 31. honvéd. 67 közös gyalogezre­dek katonái, mind edzett, tűzke­resztségen átesett, kitartó, makacs legények. Ezek fogják a támadást végrehajtani. Este hat óra, — kezdődik a tá­madás. Az ellenfél fegyverei min­den áron megakarják akadályozni a domboldalon feltörtető magyar fiuk győzelmét. Hiába! A törhe­tetlen akarat legyőzte az akadályt és a fentemlitett három ezred le­génysége ragyogó lapokat irt is­mét ezredeik történelmébe. A tá­madás fényesen sikerült és äz oro­szok ezen a vonalon visszavonultak Csapatainkat maguk előtt látva; eldobták fegyvereiket és tömege­sen adták meg magukat; letérdel­tek és “ne bántsatok, mi is keresz­tények vagyunk” szavakkal kér­tek kíméletet. Fél nyolckor már az első fogoly csoportot. Mintegy 2000-re tehető a foglyok száma, ezenkívül nagyon sok az ellensé­ges halott. Nagyszámú muníciót, fegyvert juttatott kezeik közé. Maga a 67. gyalogezred mintegy 550 gyalogsági fegyvert szedett össze a harctéren, természetesen töménytelen mennyiségű töltény­nyel együtt. Ugyanez az ezred ma­ga öt tisztet ejtett foglyul. E szépen sikerült támadásnak a pozitív eredménye az volt. hogy az oroszok az eddig makacsul vé­dett 704-est csaknem harc nélkül feladták. Veszteségeink aránylag ^sekélyek. Az események e vona­lon a győzelem után egymásután ban következtek. Annyit említhe­tek, hogy mindegyik a fenti győ­zelem fontos eredményei. Hubay Bertalan.

Next

/
Thumbnails
Contents