Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-09 / 2. szám
2. sz. 1915 január 9. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 AZ ANYA A GYERMEKEI KÖZÖTT. (Folytatás.) a fiú között, mely mindkettőjükre nézve igen fájdalmas leendett, és a fenyíték végre sem gyakorolt volna oly jótékony hatást a gyermek lelkére, mint igy. Azonban, ha véletlenül nem s-i került volna ily szép móddal szót fogadtatni Jancsival és rávenni testvére megkövetésére: anyjának minden áron kényszerítenie kell vala reá és nem lett volna szabad visszariadnia bármely harctól sem, mert ha ily esetben vétkes gyengeségből és téves jóhiszeműségből visszariad a fenyítéstől, az Isten által gondjaira bízott magzatai iránt lesz hütelen. Vájjon jószívűség volna-e az az anyától, ha inkább meghalni engedné gyermekét, mint az őt meggyógyító, ha fájdalmas fenyítékkel is engedelmességre kényszerítse? Jószivü- az, ha gyeremekeink lelkében oly szenvedélyeket engedünk felbur- jánozni és megöröködni, amelyek egész életükre szerencsétlenekké teszik őket. — Sőt inkább az a legborzasztóbb kegyetlenség és szívtelenség, ha inkább elnézzük, hogy gyermekeinkből rossz emberek növekednek, csakhogy magunkat megkíméljük attól a fájdalomtól, amit büntetésük okozna. Azonban, mig egyfelől az okosság azt követeli, mikép, ha már egyáltalában elkerülhetlen a szülő és gyermek közötti összeütközés, akkor a szülőnek kötelessége egész erélyével addig küzdeni, mig a gyermek teljesen legyőzve nincs; másfelől tagadhatatlan, hogy az ilyen komoly összeütközések kellő óvatossággal és tapintatos bánásmóddal a legtöbb esetben elkerülhetők. Ha a gyermek nein akar szót fogadni, két módon lehet a szülőnek saját akaratát érvényesitenip például, ha azt parancsolod kis leányodnak, hogy adja könyvét testvérének és ő ellenszegül, ekkor a mellett, hogy szófogadatlanságá- ért egyszerűen megbünteted, kiadott rendel etedet vagy azáltal hajtod végre, hogy kiveszed a kezéből a könyvet és magad adod testvérének, vagy pedig úgy, hogy őt kényszerited, hogy maga adja át a könyvet. Ez utóbbi rendesen nehezebb és erősebb és erősebb küzdelembe kerül. A körülmények szerint bármelyik módot találod tanácsosabbnak, a fődolog az, hogy eljárásodban erélyes és határozott légy. Föntebbi észrevételeinkben említettük, hogy mily vátozékony a gyermek kedélye. Ezt minden ember észreveheti, aki csak némileg is foglalkozik a neveléssel. Mindegyikünk tapasztalhatja, hogy bizonyos időkben minden kicsiség nagyon ingerel és majdnem beteges érzékenységük van. Kedélyünk rendesen testi épségünk változása szerint derül vagy borul és annak az embernek igen erős lelke van és nagyon tud teste felett uralkodni, aki változatlanul meg tudja magát tartani ugyanabban a lekiállajotban és nem engedi magát megzavartatni sem a nyomasztó gondok, sem a test betegsége által. Némely ember ideg- rendszere oly finom és érzékeny, hogy egy szeles idő vagy bármi más egészen lehangolják lelkét és midőn azt látjuk, hogy a legokosabb és legjobb emberek is ilyen gyengeségben szenvednek, menynyivel türelmesebbnek kell lennünk a gyrmekek iránt, ha ezt tapasztaljuk náluk. Ilyenkor az okos édesanya, tudva, hogy a gyermek ingerültsége nemcsak lelki, hanem épp annyira testi gyöngeségből is származik, mindent gondosan kerül, ami a gyermek indulatát fölizgathatná és iparkodik a gyermek izgatott kedélyét lecsillapítani vagy az által, hogy alkalmas mulatságot szerez neki, vagy ha másképpen nem lehet, hát álomba ringatja. Ezen a módot a gyermeket sok kellemet lenségtől óvja meg és nem engedvén benne a durva'indulatokat kifejlődni, .szelíd, szeretetreméltó jelleművé fejlődik. A szülők kétségkívül sokszor elkeserítik gyermekeiket és kártékonyán sértik azok gyöngéd érzéseit azáltal, hogy nem veszik figyelembe kedélyük változásait. A gyermeknek mind testalkata, mind lel- külete sokkal finomabb, semhogy romlás nélkül ki tudná állani a durva bánásmódot; szeretetteljes gyöngéd és nemes érzelmeit csak az anyai szeretet és gyöngédség ké pes kifejteni. Ezért kell azon lennünk, hogy igyekezzünk megóvni mindentől, ami benne vadabb indulatokat izgathatna fel és ha éppen történetesen fel van ingerelve, vezessük elméjét felderítő gondolatokra. A gyermekek természetükre és lelkületűkre nézve nagyon külön-' bűznek egymástól és a gyermek legjobb természetét és lelkiiletét is el lehet rontani helytelen bánás- in óddalr és viszont természeténél fogva durvább érzésű s kellemetlenebb gyermek okos nevelés által szelíddé és szeretetreméltóvá lesz. A gyermek természeti hajlamainak jó irányban kiművelése képezi a nevelésnek egyik legfontosabb részét. Ezért szükséges tanulmányozni a gyermek kedélyhangulatát és érzelmeit és ezek változásai szerint változtatni kell a vele való bánásmódot is. Kétségkívül olyan esetek is fordulnak elő, melyekben nehéz eltalálni, mit kelljen tenni, de szerencsére az ilyen esetek ritkábbak. Az általános vezérelv az, amelyet már föntebb többször kiemeltünk, tudniillik, ha a gyermek izgatott állapotban van, ne ingereljük, hanem a lehetőségig igyekezzünk eltávolítani mindent, ami benne durvább indulatot gerjeszthetne fel és ha akkor olyan hibát követ el. amit nem lehet fenyítés nélkül hagyni, olyan büntetést mérjünk rá, ami csillapítani képes. Például, ha tudod, hogy szereti a tüzet nézni, ültesd a kandalló elé és mondd neki, hogy félóráig nem szabad onnét fölkelnie; adj kazébe valami képes könyvet vagy egyéb játékot, ami mulattatja őt. Ekképp lelki állapotához mérten úgy válaszd meg a büntetést. Ez nem kijátszása a büntetésnek, mint ahogy első tekintetre látszik, hanem a gyermek komolyan veszi azt, és sikeresen hat. A körülményekhez képest némely apróbb hibáért nem kell mindig meginteni a gyermeket. Ha például testvéréhez durcásan szól, az anyának, anélkül, hogy mutatná, miképp azt észrevette, mégis haladéktalanul azon kell lennie, hogy a durvaság tovább fejlődését meggátolja ; amit néha azáltal is eszközölhet, hogy valami kedvde- ritő mulatságot szerez neki, vagy talán maga is leteszi munkáját és kissé játszik velők, mig a ' gyermek jókedve visszatér. — Jer, Jancsi fiam. itt van a palatáblád, ülj le a székedre, mutasd meg nekem, hogy tudsz-e valami állatot úgy lerajzolni, hogy én ráismerjek? Te is Mariska, vedd a tábládat és a székedet, ülj ide Jancsi mellé és rajzoljatok. Majd meglátom, hogy ki tud jobban. A gyermekeket egészen fölvidit- ja uj játékuk. Csakhamar szorgalmatosán hozzáfognak a játszáshoz, suttogva beszélnek egymáshoz, hogy anyjuk meg ne hallja, micsoda állatot rajzolnak. Ez igen egyszerű és ügyes fogás által a gyermek, melynek előbb borulni kezde kedélye, most egészen föl van derítve. Ha ellenben anyja azért az egy, testvérnek mondott mogorva szóért megbünteti vala, a gyermek kedélyét aligha tudta volna ily gyorsan és szép módjával kellő jó hangulatba hozni, vagy ha az anya hanyagul elnézi mutatkozó durcásságát, az kétségkívül még jobban fokozódik és valószínűleg testvérével való civako- dással végződik. Az anya folytonos őrködése képessé teszi őt, hogy előre lássa a bajokat, és elejét vegye sok kellemetlenségnek. Sohasem büntesd a gyermeket máskor, mintha szándékosan vétkezik. A gyermekeket gyakran igazságtalanul büntetik; valóban rossz tetteiket elnézik, ellenben megbüntetik őket oly véletlen tévedésekért vagy károkért, melyekben a gyermekek egészen ártatlanok. Az ilyen bánásmód már annál fogva is nagyon fonák, mert elfá sitja a gyermek lelkét annyira, hogy az nem bir különbséget tenni a szándékos rossztevés és a véletlen tévedés között. A szülőknek hatalmukban áll korlátlanul zsarnokoskodni gyermekeiken: mert ez ellenében sem joguk, sem erejük nincs azt visszatorolni és nincs is a világon kegyetlenebb zsarnokság, mint amit indulatos szülök gyakorolnak gyermekeik felett. — Gyakran megtörténik, hogy az anya nem akar ugyan igazságtalan lenni, de nem vigyáz reá, hogy elég gondosan megkülönböztesse a véletlen tévedésből történt kártételt a szándékosan elkövetett hibáktól. A gyermek játszik a szobában és véletlenül megakadván, elszakítja ruháját, vagy labdájával kiüti az ablakot. Az anya bosz- szankodva a történt kár miatt, hir télén megbünteti a szegény gyermeket. Lehet, hogy a gyermek is gondatlan volt s pedig oly mérték ben, hogy ezért büntetést érdemel: ez esetben meg kell őt büntetni, de nem a gondatlansága miatt tett kárért, hanem azért, hogy gondatlan volt, ami hiba. (Folyt, köv.)
