Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-20 / 12. szám

12. sz. 1915. MÁRCIUS 20. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6 Nem volt hozzá ideje, gyorsabb volt a halál, nyugalmat parancsolt neki, betakarta sötét szárnyával, a zizegve hulló hó meg fehér taka­róval ! Oh, ha én ma éjjel másról tud­nék álmodni, mint ezekről a hóval takart halottakról. Ha nem kel­lene még álmomban is a Halál bi­rodalmában járnom! Legjobb sze­retnék hazaszállni, ha már ébren nem lehet s mikor reggel felkelt a legényem, hozza a parancsot: — Azonnal indulni kell, a jobb- szárnyat meg kell őrősiteni! Odakünn elállt a szél s lassan, szállingózva, hintáivá egyre hul­lik a hó. Dr. Vasadi Balogh György. —----o-------­A TUDÁS VILÁGA. Mimikri a háborúban. Aki csak kevéssé járatos is a zoológiában, bizonyára tud, avagy hallott valamit arról, hogy sok állatfélének, de főleg a rovarok­nak, férgeknek, hernyóknak, kí­gyóknak és halaknak oly sajátos és különleges védő-alakulásuk, utánzó tehetségük van, amit a ter­mészetben általánosan mimikri né­ven ismerünk. És vannak olyan állatok, amelyek ugyanazon a vi­déken élő állatoknak nemcsak az alakját, színét, rajzát, tartását, de még a mozgásait is oly élethűen tudiák utánozni, hogy az első pil­lanatban alig lehet őket amazok­tól megkülönböztetni. Az ilyen utánzó állatok rendszerint veszé­lyes fegyverekkel, mérgező tulaj­donsággal vagy más sajátossággal rendelkeznek és éppen ez az óva­tosságra intő és félelmet keltő voltuk szolgál nekik védelmül. Más állatok élettelen tárgyakhoz, száraz falevelekhez, gályákhoz, moszattal benőtt kődarabokhoz, vagy a vizfenék, — amelyben él­nek — ágyában fekvő kőtörmelék­hez hasonlítanak. Mindezek per­sze csak arra valók, hogy ellep­lezzék jelenlétüket és megvédjék őket a meglepetésektől és ellensé­geik támadásaitól. A háború az embereket is rá- lcényszerite^te és rátanitotta ilyen védő utánzásokra, hogy ily mó­don a csapatokat, a hadieszközö­ket és fegyvereket lehetőleg el­rejtsék a kémlelő ellenség szemei elől. A háborús mimikri céljaira szolgál tehát legelsősorban az úgy­nevezett csukaszürke szinü egyen­ruha is. Ezt a szint hosszú és a gyakorlatban végzett kísérletek egész sorozatán okulva választot­ták ki az összes számbajöhető és kipróbált színek közül. A csuka­szürke szin ép olyan jól illik az utca porához, mint a köd szürke­ségéhez, azonkiviül pompásan al­kalmazkodik a rétek, mezők és er­dők zöld színárnyalatához, úgy, hogy az ilyen szinü uniformisban masírozó csapat alig válik ki a környezetéből, szóval csak alapos és hosszabb megfigyelés után is­merhető fel. Egyetlen más ma használatban levő egyenruha-szin sem hasonlítható mimikri hatás szempontjából a csukaszürkéhez. Sem az angol khakija, sem az oro­szok szürkészöldje és még kevésb- bé az uj francia egyenruha kékes­szürke színe, amelyen domináló a kékség, ami ép oly élénken emeli ki a környezetből a csapatot, akár a francia katonaságnál eddig hasz­nálatban levő tipikus piros szin. Csak egyetlenegy esetben nem vé­di a csukaszürke szin viselőjét: a frissen leesett hó ragyogó fehérsé gében. Ez okból szokták tehát a ski csapatokat leginkább fehér szinü egyenruhával ellátni. Ezt használják a ski csapatok a mi hadseregünknél is. A most lefolyt kárpáti harcok során ezzel a szín­nel pompás eredményeket is ér­tünk el. És amint a gyalogos, ép úgy igyekszik a train, a tüzérség és minden, lehetőleg hozzásimulni a környezethez. A legjobb és leg­meggyőzőbb példát szolgáltatják erre a hadihajók, amelyeknek szin festése a tenger és az ég szinével mosódik össze. A német hadiflotta világosszürke színe például kitü­nően illik az északi tenger egy­hangú szürkeségéhez. Anglia va­lamivel sötétebb árnyalatú szürke szint választott és használ hadi­hajói mázolására s ugyanilyen szint használ az orosz keleti ten­ger flotta is. Mind a három emlí­tett államból kivételek a torpedó jármüvek, amelyek mint éjjeli hadieszközök, in'-ább sötétebb ár­nyalatra vannak festve és igy Angliában és Németországban szin festésük fekete, Oroszországban pedig sötétzöld, valamint ugyan­csak ilyen szintire vannak mázolva az orosz tengeralattjárók és kisérő hajók is. Egészen más színben pompáznak az orosz haditengeré­szet hajói a fekete tengeren. A fe­ketetengeri orosz flotta csata és cirkálóhajói ugyanis világosszür­ke színűre vannak festve, a torpe­dójármüvek ellenben sötétszürkék, inig a tengeralattjárók világos- sziirkés-zöld sziniiek. A francia hadiflotta, amelynek valószínű és legtermészetesebb harcterülete az Atlanti Óceán, az itt uralkodó szintónushoz alkalmazkodva, ké­kesszürke szinü, francia torpedó­hajók szinfestése sötétszürke, mig a vizalattjárók éppen olyan üveg­zöld színűek, mint amilyen zöld színben játszik a szélcsendes for­ró napfényes időben maga a ten­ger is, ha az ember a hajóról a mély vízbe tekint. Am ezek a színárnyalatok a mi égövünk tengereihez viszonyulnak ahol gyakori, inkább állandó a felhős égboltozat. Ezzel ellentét­ben egészen mások a viszonyok a tropikus vidékeken, ahol az állan­dóan ragyogó napfény és világos­ság uralja és önti el az egész kör­nyezetet. Itt az óceán mint egy fénylő ezüstpaizs, csillog és sugár­zik a forrón alátiiző napsugarak fényében. A szürkére festett ha­jók tehát itt már messze távolság­ból is észrevehetők lennének. Csillogó világos színben, — mint a minő maga a tenger tükre is — kell itt a hajóknak megjelenni, hogy rejtve maradjanak az ellen­ség szeme elől. Ez okból a trópusi tájakon járó és állomásozó hadi­hajók jobbára mind fehér sziniiek. ellenben a torpedónaszádok itt is kivételek és más színűre vannak festve, de nem feketére, hanem vi­lágos trópusi éjjeleknek megfele­lően világos vagy palaszürke szí­nűre. Az, ami áll a hadihajókra és tengeri hadjáratra, az természete­sen áll a szárazföldi hadjáratokra is. Ágyuk, municióskocsik, tábori konyhakocsik, pontonok, automo­bilok, stb, mind lehetőleg alkal­mazkodnak a környezethez és ez­ért megfelelő sziniiekre festik va­lamennyit. Még a kardoknak és fegyvereknek is úgy kell fényezve lenniök, hogy csillogásuk és fe­nyők ne lehessen egykönnyen áru­lójuk. Sok esetben maga a bemá- zolás riem is elég s nem nyújtana kellő védelmet. Az ágyuütegek a távcsővel fölfegyverzett szem, de iőieg a magasban röpülő föld°ri- tök előtt nem maradhatnának rejtve és nmr messziről fölismer­nék á formájáról is. Ez okból ma már az ágyukat lehetőleg mélyre, fódözékhe ássák bt- a földbe s fő léjük deszkából tetőzetet is emel­nek. amire fölhalmozzák az árok­ból kiemelt földet s erre is — a terepviszonyok alakulása szerint — vagy homokot szórnak, vagy a földből kipmelt gyepágyat rak nak, avagy galvat. bokrokat és faágakat helyeznek és ültetnek, hogy még csak ne is gyanítsák, mi rejtőzik a zöld gyeptaka’ó a vagy a bokrok és gályák alatt. Mint a háborús mimikri tár­gyául szolgáló dolgok, különösen kedveltek a bokrok és gályák, a miket ott találhatunk az élelem és muníció szállító oszlopoknál is, a szerkocsikon, pontonokon és ágyu­kon egyaránt s az ágyukat, kocsi­kat, sőt a lovakat is ezekkel lep­lezik és védik. Ha azután egy re­pülőgépet halinak zúgva közeled­ni, akkor a train kolonnc nyugod­tan állva marad. Nagy magasság­ból ugyanis a figyelő ember az ilyen zöld ágakkal maszkírozott kolonnet többnyire erdőnek vagy csalitosnak tartja, ami semmi kü­lönösebb figyelmet nem érdemel. Hasonló módon igyekszenek el­terelni az ellenség figyelmét a lö­vészárkokról is, amelyet a magas­ban szárnyaló repülők szeme elől maszkirozott tetőzettel rejtenek el. mig a szemben álló ellenség előtt úgy maszkírozzák, hogy a kiemelt földhányást gyepágyakkal, ho­mokkal, vagy gályákkal fedik be. sőt sokszor répát, káposztát és bokrokat is ültetnek bele, amint a közeli környezet kivánja. így az­tán sokáig maradhatnak észrevét­lenül az ellenség előtt. Ha ezek után még fölemlít.iük a deszkákból összetákolt és valami pamutfonat behuzattal maszkiro­zott tehenet, amely békésen lát szik legelni a fiivön, holott az élet­telen tehén alatt eo'y megfigvelő rejtőzik — s fölemlítjük végül az őrszemek, járőrök kedvelt megfi­gyelő- és rejtekhelyeit, a széna- és szalmaboglyákat, álló gabonát, a vagy a learatott gabona-keresete­ket, akkor megismerkedtünk a hadimimetikai lehetőségek főbb módjaival és legkedveltebb eszkö­zeivel. És ezek után most térjünk rö i den át a háborús mimikrine-- arra a módiára. ahol a miraetika -igaz' törekvése az ellenség utánzása és ilyen csellel való félrevezetése. Az ezirányu lehetőségek közé soroz­ható például az Emden negyedik kéménye, ami a német haiót az el­lenséges hajókhoz tette hasonlóvá s ebben a mezben könnyebben és gyanút nem keltve közelíthe tő meg az ellenséges halókat, hogv annál biztosabban foghassa, vagy pusztíthassa el. Éhez teljesen hí s.uiló hadicseles mimikri volt a szász sisasok utánzása, amelylye! 1870-ben a champignyi csatában egy francia hadosztály próbá'k°- zott meg, hogy félrevezesse a würtenbergi csapatokat. És való ban, a würtenbergiek a franciákat a Le Plantból előnyomuló sm-/ hadsereg csapatainak nézték és ebben a hiszemben nem is tüzel­ek rájuk, sőt hurrával üdvöíö’

Next

/
Thumbnails
Contents