Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-13 / 11. szám
4. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11. sz. 1915. MÁRCIUS 13. I Zk Agyutüzben, golyózáporban. ££ j I I .......— Egy huszárfőhadnagy följegyzései. — A hires Jóny-dandárral lépte át ezredem a galíciai határt. Az erred csupa abauji és borsodi fiukból állott, akik e kincses vidékről magukkal hozták ellenállást nem ismerő bátorságukat és lelkesedésüket. Egy délután két óra tájban kerültünk össze először az ellenséggel. Megszólaltak az ágyuk, si- vitottak a golyók és kattogott a gépfegyver kellemetlen muzsikája. Egy vezényszóra ezer meg ezer száj kiáltotta: — Rajta! És rohant az egész ezred, villogtak a kardok, az első ütközet friss tüze lelkesített bennünket és nem kellett soká várnunk: megtudtuk mi a győzelem. Mert már az első ütközetben győztünk ! Nyolc ágyút és négy gépfegyvert vettünk el az ellenségtől. Aztán megkezdődött a leggyönyörűbb dolog, amit a huszár csak elképzelhet, az üldözés. Hajtottuk, üldöztük a menekülő orosz lovasokat, nem is annyira a lovasokat akartuk elfogni, mint inkább a lovaikat. A vágtató, száguldó orosz lovakat. Egész falká- kat hajtottunk össze estére és amikor Lembergbe betereltük zsákmányunkat, leírhatatlan volt az öröm és a lengyelek lelkesen ünnepeltek bennünket, magyar huszárokat Egy nap azt a parancsot kaptuk, hogy foglaljuk el az Orosz* Lengyelországban levő Andrezse- j( v falut. Első járőreinket az orosz katonaság elfogta, mire apró csoportokban intéztünk támadást a falu ellen. Erős gyalogsági tűz fogadott bennünket, úgy, hogy le- szállottunk lovainkról és úgy hatoltunk előre a falu ellen, amelynek első házain az oroszok hat géppuskát állítottak fel. Mi is felállítottuk gépfegyvereinket és borzasztó heves harc fejlődött ki. — Végre is elhallgattattuk az orosz tüzelést és a városka szélső házait föl gyújtottuk. Az oroszok egy része menekült, de a szomszédos erdőben rejtőzködő tartalék és tüzérség ellenünk támadt; Előretolt csapataink nak ez elől vissza kellett jönni, aztán az egész hadosztály lóra szállt és rohammal űztük ki az oroszt állásaiból. Szolecnél azt a parancsot kapta a hadosztályom, hogy akadályoz zuk meg az oroszoknak a Visztulán való átkelését. Előző nap Tar- nowban voltunk, de mivel Szolecnél nagyobb orosz erő jelentkezett, ideküldtek bennünket. Mire odaértünk, az oroszok egy része, egy gyalogdandár megfelelő tüzérséggel már átjötta Visztulán. Előrenyomulás közben erős tűz fogadott bennünket. A géppuskát vivő lovamat egy golyó találta és a ló kimúlt. K. főhadnagy a leghevesebb tüzelés közben leszállt lováról, odament az összeroskadt lóhoz és levette róla a géppuskát, aztán vállára véve, magával vitte körülbelül hatkilométeres utón. Háromszoros túlerővel álltunk szemben, de a “vörös ördögök” első rohama megfutamodásra kész tette az oroszt. Ettől kezdve a Visztula mentén állandóan harcba mentünk előre. Sandomierctől elindulva T-be érkeztünk, ahol egy kis sziget van a Visztulán. Tudtuk, hogy ez ellenséges csapatokkal van megszállva. Az oroszok átkelését mindenképpen meg kellett akadályozni, azért én, egy közhuszár és egy kürtös, önként vállalkozva egy ladikon átmentünk a terep kikémlelésére. Szénakazlak között a földön bujkálva, órákhosszat megállapitot- tuk, hogy merre van az ellenség, és hol lehet jobban megközelíteni. Reggelre aztán a mi adataink alapján beállították az ägyuRat. a gépfegyvereket és rövid idő alatt megtisztítottuk a szigetet az ellenségtől és mentünk előre. Ezzel a földerítéssel kezdődött meg a második oroszországi offenziva. Jaglina körül a Visztula mellett igen heves harcok folytak. Egy cukorgyár volt a harc központja, a melyet hatszor foglaltunk el, de az oroszok mindig visszahóditot- túk, végre aztán mégis a miénk lett. Ebben a harcban esett el az egész hadosztálynak legképzettebb és legkedveltebb tisztje, V. százados. Amikor sikerült a hadállást biztosítani, visszaméntünk egy kisebb faluba, hogy eltemessük a hős századost. Vinstonok a neve a kis falunak, ahol a temetés végbement. Milyen megható volt! Sohasem fogom elfelejteni.... A huszárok egyszerű fakoporsót csináltak neki, abba helyeztük a holttestet s az utolsó búcsú után rászegeztük a fedelet, azután letettük az idegen földre, az egész lovashadosztály körülállta. Kardot rántottunk és megkezdődött a szomorú bucsuzás.... Az ágyuk a közelben bömböltek, a gépfegyver és a gyalogsági tűz szüntelenül tartott Bissingen tábornok előlép lován, kardját kirántja, keze reszket a meghatottságtól és szólni kezd, de alig szél néhány szót, megerednek könnyei és könny csillog elő a szeméből minden katonának. A tábornok nem tud tovább beszélni, annyira elérzéke- nyült. Most Hegedűs ezredes vágtat elő, ő is csak pár búcsúszót tud mondani, neki is megerednek a könnyei. A közelben zöldelő fenyőerdőben, egy szelíd hajlású domboldalon temettük el V századost. Sir- hantot emeltünk a sir fölé és egyszerű kis fakeresztet tűztünk fej- fának, melléje golyólyukasztotta, megtépett nemzeti színű lobogót. Aztán disztiiz következett, a tü zérek beállították az ágyukat az ellenség felé és imádkozó ajakkal tüzelve adtuk meg a végső kegyeletet a hős századosnak. Vége volt a temetésnek. A következő percben már az ellenségnek szóltak össze ágyúink, gépfegyvereink és karabélyaink. --------o-----— Háborús apróságok. A német) lapok megállapítása szerint Németországban mintegy 650,000 hadifogoly van. A párisi kormány a német ostromtól való féltében Genfbe szállíttatta értékesebb iratait, bankjegyeit. A veszedelem egyelőre elmúlt s ismét hazaszállították a 600,000,000 értékű vagyont. Egy st. louisi német urnák huszonhárom unokája harcol a csatamezőn. Hármukat a császár legmagasabb érdemrendje díszíti, kettő közülük ellenséges föld hantjai alatt porladozik. A császár születésnapján katonái az egész harcvonalon a ‘‘Marseillaise ”-t énekelték, mire a franciák ideges tüzelésbe kezdtek. Tér mészetesen nem ronthatták el az ünneplő német katonák kedvét. A német bombák nagy része sűrített levegővel van töltve. 12—16 inch hosszúak, szélességük körülbelül 5—6 inch. Erejük oly nagy, hogy ahova lecsapnak, 40—50 láb széles és 30—40 láb mély lyukat fúrnak. A franciaországi harctéren megfigyelték, hogy mikor szünetel a csatazaj, a környék madarai a fákon és levegőben éktelen zajt csapnak. Valószínű, hogy a harcoló katonáktól tanulták rikácsolásukat. A háború kezdete óta kétségtelenül gyakian ejtik ki a Vilmos császár nevét. .Mindazáltal nem ő a legnépszerűbb ember országában. Hindenburg Németország hőse, utána a trónörökös, Zeppelin gróf, Rupprecht és a Württember- gi herceg következnek s csak utánuk jön a sorra .Vilmos. Elzászban kétszáz bátor német egyenruhája fölé öltött fehér lepedővel át lopódzott a hómezőn keresztül a franciák sáncárkához. Eddig tart a francia jelentés. Hogy a sáncokban mi történt, arról hallgat a krónika. ♦ PÉNZT most már ♦ % küldhet az óhazába X ♦ Rendben ki lesz fizetve. ♦ AZ ÁR UGYANAZ, | MINT EDDIG. j Küldje a pénzt erre a címre: i Emil Kiss bankár 133 SECOND AVENUE, ? NEW YORK. X ALAPÍTVA 1898-BAN. |
