Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-13 / 11. szám

4. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11. sz. 1915. MÁRCIUS 13. I Zk Agyutüzben, golyózáporban. ££ j I I .......— Egy huszárfőhadnagy följegyzései. — A hires Jóny-dandárral lépte át ezredem a galíciai határt. Az er­red csupa abauji és borsodi fiuk­ból állott, akik e kincses vidékről magukkal hozták ellenállást nem ismerő bátorságukat és lelkesedé­süket. Egy délután két óra tájban kerültünk össze először az ellen­séggel. Megszólaltak az ágyuk, si- vitottak a golyók és kattogott a gépfegyver kellemetlen muzsiká­ja. Egy vezényszóra ezer meg ezer száj kiáltotta: — Rajta! És rohant az egész ezred, villog­tak a kardok, az első ütközet friss tüze lelkesített bennünket és nem kellett soká várnunk: megtudtuk mi a győzelem. Mert már az első ütközetben győztünk ! Nyolc ágyút és négy gépfegyvert vettünk el az ellenségtől. Aztán megkezdődött a leggyönyörűbb dolog, amit a hu­szár csak elképzelhet, az üldözés. Hajtottuk, üldöztük a menekülő orosz lovasokat, nem is annyira a lovasokat akartuk elfogni, mint inkább a lovaikat. A vágtató, szá­guldó orosz lovakat. Egész falká- kat hajtottunk össze estére és ami­kor Lembergbe betereltük zsák­mányunkat, leírhatatlan volt az öröm és a lengyelek lelkesen ünne­peltek bennünket, magyar huszá­rokat Egy nap azt a parancsot kap­tuk, hogy foglaljuk el az Orosz* Lengyelországban levő Andrezse- j( v falut. Első járőreinket az orosz katonaság elfogta, mire apró cso­portokban intéztünk támadást a falu ellen. Erős gyalogsági tűz fo­gadott bennünket, úgy, hogy le- szállottunk lovainkról és úgy ha­toltunk előre a falu ellen, amely­nek első házain az oroszok hat géppuskát állítottak fel. Mi is fel­állítottuk gépfegyvereinket és bor­zasztó heves harc fejlődött ki. — Végre is elhallgattattuk az orosz tüzelést és a városka szélső házait föl gyújtottuk. Az oroszok egy része menekült, de a szomszédos erdőben rejtőz­ködő tartalék és tüzérség elle­nünk támadt; Előretolt csapataink nak ez elől vissza kellett jönni, az­tán az egész hadosztály lóra szállt és rohammal űztük ki az oroszt állásaiból. Szolecnél azt a parancsot kap­ta a hadosztályom, hogy akadályoz zuk meg az oroszoknak a Visztu­lán való átkelését. Előző nap Tar- nowban voltunk, de mivel Szo­lecnél nagyobb orosz erő jelentke­zett, ideküldtek bennünket. Mire odaértünk, az oroszok egy része, egy gyalogdandár megfelelő tüzér­séggel már átjötta Visztulán. Elő­renyomulás közben erős tűz foga­dott bennünket. A géppuskát vivő lovamat egy golyó találta és a ló kimúlt. K. főhadnagy a legheve­sebb tüzelés közben leszállt lová­ról, odament az összeroskadt ló­hoz és levette róla a géppuskát, aztán vállára véve, magával vitte körülbelül hatkilométeres utón. Háromszoros túlerővel álltunk szemben, de a “vörös ördögök” első rohama megfutamodásra kész tette az oroszt. Ettől kezdve a Visztula mentén állandóan harcba mentünk előre. Sandomierctől elindulva T-be ér­keztünk, ahol egy kis sziget van a Visztulán. Tudtuk, hogy ez ellen­séges csapatokkal van megszállva. Az oroszok átkelését mindenkép­pen meg kellett akadályozni, azért én, egy közhuszár és egy kürtös, önként vállalkozva egy ladikon átmentünk a terep kikémlelésére. Szénakazlak között a földön buj­kálva, órákhosszat megállapitot- tuk, hogy merre van az ellenség, és hol lehet jobban megközelíteni. Reggelre aztán a mi adataink alapján beállították az ägyuRat. a gépfegyvereket és rövid idő alatt megtisztítottuk a szigetet az ellenségtől és mentünk előre. Ez­zel a földerítéssel kezdődött meg a második oroszországi offenziva. Jaglina körül a Visztula mellett igen heves harcok folytak. Egy cukorgyár volt a harc központja, a melyet hatszor foglaltunk el, de az oroszok mindig visszahóditot- túk, végre aztán mégis a miénk lett. Ebben a harcban esett el az egész hadosztálynak legképzet­tebb és legkedveltebb tisztje, V. százados. Amikor sikerült a had­állást biztosítani, visszaméntünk egy kisebb faluba, hogy eltemes­sük a hős századost. Vinstonok a neve a kis falunak, ahol a temetés végbement. Milyen megható volt! Sohasem fogom elfelejteni.... A huszárok egyszerű fakopor­sót csináltak neki, abba helyeztük a holttestet s az utolsó búcsú után rászegeztük a fedelet, azután le­tettük az idegen földre, az egész lovashadosztály körülállta. Kar­dot rántottunk és megkezdődött a szomorú bucsuzás.... Az ágyuk a közelben bömböltek, a gépfegyver és a gyalogsági tűz szüntelenül tartott Bissingen tábornok előlép lo­ván, kardját kirántja, keze resz­ket a meghatottságtól és szólni kezd, de alig szél néhány szót, megerednek könnyei és könny csillog elő a szeméből minden ka­tonának. A tábornok nem tud to­vább beszélni, annyira elérzéke- nyült. Most Hegedűs ezredes vág­tat elő, ő is csak pár búcsúszót tud mondani, neki is megerednek a könnyei. A közelben zöldelő fenyőerdő­ben, egy szelíd hajlású dombolda­lon temettük el V századost. Sir- hantot emeltünk a sir fölé és egy­szerű kis fakeresztet tűztünk fej- fának, melléje golyólyukasztotta, megtépett nemzeti színű lobogót. Aztán disztiiz következett, a tü zérek beállították az ágyukat az ellenség felé és imádkozó ajakkal tüzelve adtuk meg a végső kegye­letet a hős századosnak. Vége volt a temetésnek. A kö­vetkező percben már az ellenség­nek szóltak össze ágyúink, gép­fegyvereink és karabélyaink. --------o-----— Háborús apróságok. A német) lapok megállapítása szerint Németországban mintegy 650,000 hadifogoly van. A párisi kormány a német ost­romtól való féltében Genfbe szál­líttatta értékesebb iratait, bank­jegyeit. A veszedelem egyelőre el­múlt s ismét hazaszállították a 600,000,000 értékű vagyont. Egy st. louisi német urnák hu­szonhárom unokája harcol a csa­tamezőn. Hármukat a császár leg­magasabb érdemrendje díszíti, ket­tő közülük ellenséges föld hant­jai alatt porladozik. A császár születésnapján kato­nái az egész harcvonalon a ‘‘Mar­seillaise ”-t énekelték, mire a fran­ciák ideges tüzelésbe kezdtek. Tér mészetesen nem ronthatták el az ünneplő német katonák kedvét. A német bombák nagy része sű­rített levegővel van töltve. 12—16 inch hosszúak, szélességük körül­belül 5—6 inch. Erejük oly nagy, hogy ahova lecsapnak, 40—50 láb széles és 30—40 láb mély lyukat fúrnak. A franciaországi harctéren meg­figyelték, hogy mikor szünetel a csatazaj, a környék madarai a fákon és levegőben éktelen zajt csapnak. Valószínű, hogy a har­coló katonáktól tanulták rikácso­lásukat. A háború kezdete óta kétségte­lenül gyakian ejtik ki a Vilmos császár nevét. .Mindazáltal nem ő a legnépszerűbb ember országá­ban. Hindenburg Németország hő­se, utána a trónörökös, Zeppelin gróf, Rupprecht és a Württember- gi herceg következnek s csak utá­nuk jön a sorra .Vilmos. Elzászban kétszáz bátor német egyenruhája fölé öltött fehér le­pedővel át lopódzott a hómezőn keresztül a franciák sáncárkához. Eddig tart a francia jelentés. Hogy a sáncokban mi történt, arról hall­gat a krónika. ♦ PÉNZT most már ♦ % küldhet az óhazába X ♦ Rendben ki lesz fizetve. ♦ AZ ÁR UGYANAZ, | MINT EDDIG. j Küldje a pénzt erre a címre: i Emil Kiss bankár 133 SECOND AVENUE, ? NEW YORK. X ALAPÍTVA 1898-BAN. |

Next

/
Thumbnails
Contents