Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-06 / 10. szám
10. sz. 1915 MÁRCIUS 6. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. ÖSSZETARTÁS AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET H.VATALOS .IÖZLEMÉNYE1. SZERKESZTI AZ EGYESÜLET ELNÖKE: IFJ. KÖTELES ISTVÁN. NYÍLT LEVÉL Az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökétől. Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur! Amerikai magyar református lapirodalmunkat alkotó lapjainkban a közel múltban megjelent és az Amerikai Magyar Református Egyesület érdeklő dolgokat illetőleg, kötelességem pár szót szóla- nom. Az amerikai magyar reformá- tusság azon része végett, akik a Református Egyesületet és annak múltját nem ismerik, kénytelen* vagyok az Egyesület múltját és a református intézményekhez való viszonyát nagyobb vonásokban ismertetni. Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1896-ban alakult meg, akkor tehát, a mikor még nem volt meg az amerikai magyar reformátusság életében a most meglevő pártoskodás, akkor egy volt az amerikai magyar reformátusság egyházi életére nézve. Az alapítókat az a gondolat vezette, hogy létesítenek egy olyan intézményt, ami elég nagy lesz ahhoz, hogy ebben a világrészben szétszórtan élő magyar reformátussá- got magába foglalja. Az alapítók felismerték a és tudták annak az erőnek a jelentőségét, a mi az egyesülésben van és azért szervezték meg az Amerikai Magyar Református Egyesületet, hogy az egyesülésben rejlő erőnek az áldásait felhasználják. Idővel az amerikai magyar reformátusság egyházi életében vil-> longások keletkeztek. A villongás sok okait és okozóit nagyon jól ismeri magyar református társadalmunk és nem szükséges arról többet mondanom. Azt hiszem, hogy abban egyetért velem minden református magyar hittársam, hogy egyházi villongásokról jobb nem beszélni, jobb lenne azokra még nem is emlékezni, ha az lehetséges volna. A Református Egyesület megmaradt az egyházi villongások között is annak, aminek alapitói tervezték. Nem ismerte el soha, hogy az amerikai magyar reformátusság között különbség van azért, mert az egyik ennek, a másik meg annak a missziónak a keretében végezi egyházi kötelességeit. Az Egyesület megmaradt az egész amerikai magyar reformátusság intézményének még akkor is, amikor egyházi téren oly kegyetlenül dúlt a gyülölség. Az 1912 október havában Cleve- landban megtartott közgyűlés az akkor egyedüli magyar református lapot, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját választotta meg hivatalos lapjául. A közgyűlésen a sajtóbizottság előadó elnöke, Nt. Kalassay Sándor ur, a nyugati egyházmegye esperese volt és az ő ajánlatára lett nevezett lap a hivatalos lapság tisztével megbízva. A közgyűlés megnyugvással fogadta a dolog ilyen megoldását, mert ebben a béke biztosítását látta. Időközben megindult a Református Híradó. A Hiradó szerkesztője felajánlotta a lapját az Egyesületnek hirdetés végett. Az egyesület vezértestülete, abból az alapelvből indulva ki, hogy az egyesület az összes magyar reformá- tusságé, szivesen fogadta az ajánlatot és a Református Híradónak is adott hirdetést. Ismétlem, hogy ne feledjük el, hogy az amerikai Magyar Református Egyesület az ebben a világrészben élő összes Magyar Reformátusság számára lett alapítva és az alapítástól kezdve a mai napig olyan intézmény voR, amilyennek alapitói tervezték. Jogos volt tehát a vezértestiilet eljárása és joggal elvárhatta a Református Egyesület, hogy az amerikai magyar református társadalom ösz- szes intézményei jóakarattal legyenek iránta. Különösen elvárhatta pedig a jóakaratu támogatást a református lapoktól már csak azért is, mert a hirdetésért megfizetett. Mit kapott a jóakaratu támogatás helyett az egyesület? Pénzéért megkapta-e azt az ellenértéket, a mire jogos volt, amit joggal elvárhatott? Sajnálattal kell erre a kérdésre nemmel felelnem, mert a jóakaratu támogatás helyett az egyesület olyan hirdetést kapott, amiből csak kára lehet az Egyesületnek. A Református Hiradó 3-ik számában megjelent panaszok szerint a Református Egyesületet a panaszkodó urak azért nem ajánlják, mert az egyesület hivatalos lapját a lap ügynöke ajánlotta előfizetésre. Az egyik panaszos ur ma is tudna két erős osztályt szervezni, de nem teszi, mert nem akarja, hogy a hivatalos lap a hívei kezébe kerüljön, stb. Távol legyen tőlem, hogy én itt a hivatalos lapot akarnám védelmezni. A hivatalos lap is, nem is olyan régen, részeltette az egyesületet olyan dolgokkal, amelyekből mindent ki lehetett magyarázni, csak az egyesület iránti jóakaratot nem. Elment a hivatalos lap pal szemben is az egyesület vezértestülete a türelmesség legvégső határáig és amikor a hiatalos lap szerkesztője beismerte a tévedését, m^g is bocsátott a vezértestület a lapnak, mint az igaz keresztyénekhez illő. A tény az, hogy azóta a hivatalos lapban még nem volt olyan valami, amiért az egyesületnek fel lehetett volna szólalni. Jól tudom én azt, hogy az én toliam nem elég erős ahhoz, hogy felvegyem a harcot az egyházi téren összemarakodott urakkal. El vagyok arra is készülve, hogy beteljesedik rajtam a régi közmondás: “Szólj igazat: betörik a fejed”. Azért mégis megpróbálom a lehetetlent is, mert azt hiszem, hogy ez által egyesületünk ügyét szolgálom és mert meggyőződésem, hogy a panaszkodó urak még most sem értik teljességben a Református Egyesület céljait és rendeltetését. Meggyőződésem, hogy ha megértették a dolgot, nem fognak olyan véleményen lenni, mint amilyenen vannak. Amint mondám, az Egyesület az összes amerikai református magyarság intézménye. Tessék azt már egyszer megérteni és elismerni. Ha pártokra szakadtunk egyházi téren, maradjunk egyek a jótékonyság terén. Nincsen arra sem mi szükség, hogy pártokra szakadjunk a jótékonyság gyakorlásában, mert egyformán árva, egyformán özvegy, akár csatlakozott, akár nem csatlakozott egyház tagja volt is az a magyar református, akinek árvájával, vagy özvegyével jót tesz az egyesület. Ne zavarjuk bele mindig az egyesület munkájába az egyházak munkáját. Hiszen még az egyházi téren sem lát a nem pap magyal református különbséget az egyik, vagy másik egyházi fenhatóság alatt működő református egyhá zak között! Nem lehet azt egy magyar reformátussal sem elhitetni, hogy ő nem éppen olyan református és igaz honszerető, mint az a másik, aki a másik egyházban van. Miért nem lehetséges tehát az, hogy dolgozzon mindenki az egyházáért és a jelen körülmények között most és mindenkoron szeretett hazánkért: Hagyjon békét' a másik egyháznak és egymásnak, ne zavarja bele a dolgába a Református Egyesületet! Miért nem férhetnénk meg békében egymás mellett az Egyesületben, amikor névleg mind egyformán keresztyéneknek valljuk magunkat? Olyan szépen tudnak beszélni vasárnaponként a lelkész urak a “ jót tegyetek mindenekkel, különösen a mi hitünknek cselédeivel” és ehhez hasonló elvekről, hát akkor miért nem gyakorolják azt hétköznapokon is? Hiszen legyen mindenki annak az elvnek a hive, amit vall, legyen csatlakozott a csatlakozott, a nem csatlako zott nem csatlakozott, stb., de legyen amellett tényleg jó keresztyén és legyen benne legalább any- nyi türelmesség, hogy a legszebb keresztyéni erény, a jótékonyság telén tudjon egy téren működni valamennyi a Református Egyesület kebelében. Vannak ilyenek is számosán. Nt. Kalassay Sándor esperes urat bizonyára ez az érzés vezette a közgyűlésen; ezt vallják a Református Egyesület tagjai túlnyomó részben. Lelkészeink, világi egyháztagjaink túlnyomó többsége sohasem volt barátja annak az erkölcsrontó handabandának, amit egyesek a felekezetieskedés máza alatt folytattak és folytatnak. A magyar reformátusság hosszú évszázadokon át bebizonyította, hogy tud és akar is dolgozni igaz keresztyén szellemben. Azt hiszem, hogy a mi népünk igazi érzését mondom, amikor azt állítom, hogy az amerikai magyar reformátusság megunta már azt az erővel előráncigált felekezeties villongásokat és különösen a Református Egyesület tagjai meg tudjak őrizni továbbra is azt az elvet, a melyre az egyesület építve van. Aztán azt se feledjék el a panaszkodó urak, hogy az egyesület népképviseleti alapon áll. Tesse-
