Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-01-03 / 1. szám
8. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA I. sz. 1914 Január 3. Regény KÉT PART KÖZÖTT. — Történelmi regény. — Irta: Kovács Endre. (Folytatás és vége.) Az öreg Gulovicsné, az ö mindenese, gondviselője, útját állta, ellenkezett vele: — Ugyan, ugyan, az Isten szerelmére — mondá a jóságos matróna, — hát nem látja, hogy égihá- boru készül. Maradjon itthon; nem esik ki a világ feneke, ha egyszer el is marad a dudálása... Niki bácsi feltekintett az égen gomolygó felhőkre; ő jól látta, hogy azok már nyaldossák a vár ormát, de azért csak ment, elfog lalta helyét a hegy oldalából ki meredő sziklatömbön —- és a másik pillanatban már hallható volt a szomorú nóta. Most még fülbemászóbban, szívhez szólóbban, mint máskor, noha egy-egy akkordját elkapta a sivi- tó forgószél és száguldott vele tova, a beregi hegyek sziklacsucsai közé. Cikázó villámlás hasogatta ösz- sze-vissza a sötét felhőket s nyomában irtózatos, földet rengető csattanás reszkettette meg a párázó csúcsokat s aztán megeredtek az ég csatornái és az eső nem is cseppekben szakadozva, de megáradt patakként zuhogott alá. Eközben Gulovicsné asszony sűrűn vetette magára a keresztet. — Boldogságos szent Szűz, édes jó anyánk! — töpregett, —- mi lesz azzal az emberrel odafönt a hegyen? Aztán odaszólt a siheder fiának, hogy készítsen elő lámpást és ha ez az Ítéletidő csak egy kicsit is enged, induljon keresni Niki bácsit. Meg is találta. Ürees kézzelv az ár kiragadta kezéből kedves szerszámát, a tárogatót. Bőrig volt ázva és mikor lefektették, a jó puha dunna alatt is vacogott a foga a szegény embernek. Másnap és harmadnap is hiába keresték a szóra éhes szomszédok Niki bácsi kis boltját, a gazda hiányzott belőlev a derék Gulovicsné sürgölődött benne, ha hébe- korba bevetődött egy-egy vevő, a kinek keserves hangon öntötte ki panaszát a jó asszony, hogy az az ember addig űzte a bogarát, mig ime, ágyba dőlt... Nem is kelt fel belőle soha. Negyednapra odahivatta betegágyához a jegyzőt és mind a három lelkipásztort. Megtört fénytelen szemeivel hol az egyikre, hol a másikra pillantott, aztán csendes hangon elmondta, hogy tulajdonképpen miért hivatta a nép bölcseit. — Nótárius urain, — szólt nagy erőlködéssel, jobb könyökére támaszkodva, — tán jó volna, ha, amiket most mondok, írásba foglalná. A jegyző írásra készen kapta le füle mellől a terjedelmes ludtol- lat és a körmével megsercentette a hegyes részét, mintha azt mondaná : — Készen vagyok! Ezalatt Gulovicsné is előszedett a nagy diófa almáriom fiókjából egyet-mást, amik nem csekély ámulatba ejtették a szomorú funkciót teljeseitő hivatalos személyeket. — Most aztán ismét megszólalt Mentovics Nikánor. Elsősorban is a református hívek prédikátorához, Viski uramhoz intézte szavait: — Már én érzem, — igy kezdte — hogy befejeztem földi pályafutásomat. Ne kutassák, ki voltam, honnan jöttem ide? Nincs erre va lami nagy szükség. “Isten hozta’’ nélkül jöttem ide, de nem akarok búcsú nélkül eltávozni abaól a környezetből, amelyben sokat zaklatott telkemre jóleső pihenést találtam. . . Hát emlékezzenek rám néha... s hogy ez könnyebben menjen, ott az asztalon az a három zacskó, tele arannyal; egyformán van elosztva, — ugy-e, Gulovicsné asszony? — Fordítsák ezt a kis sunmmát arra célra, hogy a gondjaikra bízott nyáj ifjabb nemzedéke hazafias szellemben nevelődjék és ne szűnjenek meg a szivükbe i. vésni Rákóczi nevét, még akkor sem, amikor ez talán tiltva lenne... Mert ne feledjék el, hogy mindazt a jót, ami most a béke áldásából fakad, Rákóczi és hűséges hivei küzdöttek ki vérük, javuk — óh tí hányán — boldogságuk árán... Azért, hogy hazátlanok, földönfutók legyenek... hogy a haza, mleynek javáért min- mindent áldozának, még akkora helyet se adjon nekik, ahol porhüvelyük megpihenjen. Egy kis szünetet tartott, aztán folytatta: —De ki tudja... talán... óh Istenem, adja, hogy úgy legyen... talán ők... óh... óh Istenem... Ö talán... nem bírom tovább... Szavai halálos hörgésbe fúltak. Erőtlenül hanyatlott vissza párnájára és a körülte állók, szemükben köríveket morzsolva, meghatva szemlélték azt a kínos tusát, mit a jó Mentovics Nikánor a halállal vív. De egy pillanatra megint ő kerekedett felül. Rövid, szakpatott szavakkal, szinte sietve tette meg további intézkedéseit. A református papnak két gyönyörű címeres gyűrűt, a ka- tholikus plébánosnak egy értékes francia müvü órát, a ruthán pópának és a jegyzőnek szintén egyenértékű ékszereket hagyott. Elosztotta minden javát. — Gulovicsné asszony pedig — szólt egyre elhalóbb hangon, — aki idáig a gondomat viselte, a boltot örökli fiával, és hogy fennakadásuk ne legyen, hagyom azt a 250 rénes forintokat, amelyek a nagy szekrény alsó fiókjának balsarkában vannak, egy kicsike vászonzacskóban. . . Neveljen jó hazafit és derék polgárt a fiából... Még a legalsó fiókban volna egy nagyobb zacskó ezüst tallér... ezt osszák ki a szegények, árvák, nyomorultak között... — .. .De... — és eközben nagy erőlködéssel felemelte jobb karját— ezt a gyűrűt a kisujjamon hagyják meg nekem... ezt magammal viszem... Mentovics Nikánort, a különc agglegényt osztatlan, őszinte részvéttel kisérte utolsó útjára a kis kcronaváros apraja-nagyja. És sokáig beszéltek róla. Az ő furcsa életmódjáról, az áldott jó szivéről, amelynek aranytisztaságát csak utolsó óráján ismerték meg. Mindenét odaadta idegeneknek, akik őt jóformán nem ismerték. Csak éppen azt a kis zöldköves gvürüt vitte magával a sírba. . . — Bizonyos, — igy vélekedtek, — hogy szent ereklye volt, azért nem akart ettől az egytől megvál- •í:. holott a többit — sokkal szebbeket — mind odaajándékozta. Hát, igen ; az az aránylag kis értékű gyürücske igen becses, szent ereklye volt Niki bácsinak. Mert azt a gyűrűt valamikor a nagy asszony: Zrínyi Ilona viselte... (VÉGE.) TISZTELT OLVASÓINKHOZ. (Lapunk könyvosztályáról.) Lapunk tisztelt olvasóinak k'r.velmére könyvosztályt nyitói tunk, mely főképen az imaköm vek és egyéb vallásos könyve terjesztésével kivan foglalkozni ezenkívül a hasznos és lélekemel könyveket kívánjuk terjeszteni. Reméljük, hogv lapunk t. ohn sói a jövőben bennünket kere- nek fel mesrrendp! ’seikkel. annál is inkább, mert a hirdetésünkkel közölt könyveket azonnal szállít hatjuk. Tisztelettel az A. M. Reformátusok Lam a •zríkerztőségp és kiadóhivatala Színház. Leszámolás. Az “Eleven ördög’’ előadása után a közönség bizalma egy kissé megingott és bizonyára ez volt az oka annak, hogy bár szépszámú, de még sem oly nagy számú közönség előtt folyt le az előadás, mint ahogy azt színtársulatunk megérdemelte volna. A “Leszámolás” előadása pedig igazán nagyobb publikumot, telt házat érdemelt volra, mert igazán a legjobb előadások közé so. rozhatjuk. Ily ügyes, egybevágó előadást nem igen láttunk még, holott éppen a népszínmű az a műfaj, melyben a színészeknek a leggyakrabb n nem kedvükre való szerepekkel kell megbirkőzniok. A nagy és igaz sikerben Thuryné, ki pajzán, takaros Esztike és Kassay Rózsi; ki kedves és sziveket megindító Mariska volt, továbbá a gyönyörű hangú Fongó és a kedvenc Hegedűs osztozkodhatnak. A férfaik közül kivált Nádassy, ki férfias megjelenésével és kitűnő orgánumával bizonyára egyike lesz a társulat erősségeinek. Epizód szerepb. n kitűnő, kacagtató volt Kereke , 1 i a legtöbb, jől megérdemelt ta~sot krp- ta. Mindent egybevetve, minőéi z - replőről csak a dicséret hangtár szólhatnánk, mert valamennyien fő! mer állták helyüket. Mint halljuk a szin- ^ társulat január 4_én túl az előadásait rendes színházban fogja iái,az ni ** * HELTAV ÁRPÁI) MAGYAR SZÍNTÁRSULATÁNAK BEMUTATÓ ELŐADÁS ’ ! 12 tagú zenekar! Uj jclmzek! Fényes kiálitás! A CENTRAL OPERAHÁZIJÁN 205 E. 67-ik utca, 2-ik és 3-ik A ve. között. Szinre kerül! Itt először! Jen. 4-én, vasárnap délután 3 órakor Molnár Ferenc 3 felvonásos vig<áté- ka, magyar színpadon először: A FAR K A S A világirodalom legnagyobb sikerű alkotása Az esti előadások után tánevigslom. Helyárak: Támlásszék $1.00. Körszék 75, zártszék 50, páholyülés 75, Belépőjegy 35 cent. Jegyek előre válthatók Sípos Jenő üzletvezetőnél, 1630 First Ave. Január 5-én, hétfőn este South Belhlehombcn a Magyar Házb n, január O-án, kedden este Philadelphiában a Mercantil .Hallban; január 7-én, szerdán este Trentovban a P dderatz Hallban;január 8-án,-csütörtökön este New Brunswickban a Columbia Hallban és január 9-én, pénteken este Bridgeporton a Rákóczi Hallban. Mindenütt a New Yorkban rendkívüli sikerrel bemutatott L'számo. lás című népszínmű kerül szinre. A jubileumi nagy szám január havában jelenik meg. Csak a rendes, nem hátralékos előfizetők kapják meg teljesen ingyen. Küldje be mielőbb hátralékos előfizetését. Nem előfizetők pedig fizessenek elé. Szerezzünk uj előfizetőket!
