Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-12-26 / 51. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5Í. sz. 1914 December 26. I *.Karácsonyi üdvözlet. Jön a szép karácsony, oly nehezen várom, Öröm telt kebellel azt meg is találom, Amely arra indít, hogy tiszteletemet, Szolgáltassam által ünnepi versemet. A Jézus kopogtat, szivemnek ajtaján; Bocsáss be , te bűnös, ha szeretsz igazán! Üdvözítőd akar hü barátod lenni ! ..I Országával akar megajándékozni! Nyitva van a szivem előtted, Jézusom, Foglalj benne lakást, Megváltó Krisztusom! Hiszem, ha teveled fogok ünnepelni, E világon nem fog megkisértni semmi. Óh, jöjj be házamba, Istennek szent Fia; Ur Jézus Krisztusunk, lelkünk Megváltója, Tudom, karácsonyra ajándékot hoztál, Melyet bűnös gyermeked közt felosztál! Isten igéjét és magadat vezérül; Ments ki hát engemet bűnöm fertőjéből! Kisérj Bethléhembe, hadd lássam meg én is Születésed helyét, — hadd örvendjek én is. Fényes dicsősségben békességet hoztál, A bűn köteléből minket feloldoztál. Kérlek áraszd reánk mennyből áldásodat, Lelkipásztorunkra hintsed malasztodat! Lelkipásztorunknak áldd meg családját is, Velők együtt pedig kedves híveit is, Hogy teremjen köztük a békesség fája, Kedves gyümölcsöket szent országod tája. Kedves tanítványod: lelkipásztorunknak, Igazgasd elméjét mi pátrónusunknak, Éltesd öt sokáig egyházunk díszére; Virradjon fel boldog karácsony reggelre! Tele telt örömmel, csendes békességgel Dicsérjük az Istent koronázott fővel. Áldd meg egyházunknak hü tisztviselőit, Jó kedvvel, bőséggel hü alattvalóit! Neveld egyházunknak iskolás zsengéit, (gyarapodjon bennek remény, szeretet s hit. Midő be végezzük e földi pályánkat, Vegyük el a mennyben dicső koronánkat! Midőn megharsan az angyal trombitája, Keljünk fel a sírból hivó szózatára; Dicséret, dicsőség az Istennek légyen örökkön örökké a mennyekben légyen! ■ Ámen. Nógrády József. \J N *) Ezt a közvetlen melegséggel megirott, han­gulatos szép verset egyik lelkésztársunk küldte be lapunkhoz, mint bizonyságát annak, hogy milyen nemes, és mélységes vallásos érzés, tiszteletteljes szeretet és megható hűség tölti be a mi derék hit­testvéreink között legtöbbnek a szivét, leiké- — örömmel közöljük a verset és örömmel vennénk, ha lelkésztársaink a lelkipásztor! szent munkálko- dá£v«zé!es mezejéről hasonló kalászokat össze- gyöitve, beküldenének hozzánk. Általában pedig ldtbuzgossxulekezeti tagjainkat is felkérjük arra, hogy közleményeikkel minél sűrűbben keressék fel lapunkat. I | / Kisküküllőmenti, teremi-i két ifjú is. Mint minden zöld utas, ők is Istenre és a jó emberekre bízták következendő sorsukat. Mégis ér­keztek szerencsésen a hova igye­keztek, Cantonba, 0., hol any­jukról álló nagybátyjuk már ré­gebben élt, de nem tudták, hogy az egy zülött ember, ki soha csak egy árva centet se küldött 7 gyer­mekével 10 év óta magára ha­gyott hitvesének. Ide szállottak. November 18-án este 11 órakor érkeztek meg. Másnap T. L. egy­leti elnök, ki jó hírükről, mint falubelijét ismerte a jó képű, jó megtermett fiatalokat, munkába állította. December 15-én volt az első fizetés, melynek felét az idősebb testvér — István el is vitte T. L. földijéhez, ki ott egy­szersmind a ref. egyház érdemes gondnoka is volt. Nagyon jókor jön a segedelem, mondta a gondnok, mert pár nap múlva jelentékeny összeget kell fizetnem a templom építési köl­csön kamatjára. De hát, édes öcsém, e 16 dollár adományoddal nem késtél volna későbben se, moudá meglepetve a gondnok! IjaJos bátyám, feleié az ifjú, édes apám kívánsága szerint cselek­szem, midőn tiszta szívvel e cse­kélységet leteszem az oltárra Isten dicsőségére, megsegítő Iste­nem iránt való alázatos hálám je­léül. A gondnok kezét n.vujtá az ifjúnak s mondá: édes öcsém István, az örömkönyek, melyek szememből alágördülnek a leg­szentebb imádság szavai, melyek állandó áldást kérnek nemes, val­lásos, szüléidét igazán tisztelő életedre. A gyári negyedben 16-án volt a fizetés és János is kapott szép pedát két hétre, mert 82 dollárt olvasott le bátyjának. Ez-is va­k-mi öcsém! mondá vigyorogva gon őszi elkü bátyja, s folytatá: tudnod kell öcsém, hogy ismeret­séget is kell kötni az emberekkel, azért vacsora után elmegyünk a szalonba. Tizenhat dollárt ha ki­fizetsz a burdért, marad is, jut is sörre borra, viszkire, Igaz-e öcsém ? Ez a sátán addig incselkedett az ártatlan ifjúval, Tnignem elmen­tek a “Magyarok Otthona” cimü szalonba. Éjféltájban nem volt az ifjúnak egy árva centje Se. í eI nem ittak- azt ellopta az ' a' hf*tása alatt álló. ehhez nem szokott ifjútól a gaz nagvbácsi Eetette szegény János is az áldó- zati fillért, első keresetét nem csak részben, hanem egészben, de a bűn oltárára. Huszonnegyedikén, karácsony szombatján jött a második peda. ' Bár az első eset után János erős fogadást tett, hogy nem jár to­vább egyuton nagybátyjával s el is fog költözni az ünnepek után tőle, még se kerülhette el a bajt. A ki egyszer a kikertő szavát meghallgatta s a bűn utján az el­ső lépést megtette, annak igen ne­héz meg nem tenni a másodikat is. Megtette János is. Addig kun- corgott a vén kísértő a tapaszta­latlan ifjú nyakán, hogy az esteli 8 óra a sátán templomában, a sza­lonban találta őket ismét. Most az öreg rendelt és fizetett. Az ifjú az ördpgi tinkturától: a visz- kitől, sörtől, mélyhez szokva nem volt, hamaJ- legyengült és meg­gondolatlanul, bár igazán oda- sugta nagybátyjának: ha csak egy pár dollárt is adjon vissza ellopott pénzéből, úgy is tudja, hogy ő vitte ki a zsebéből. Nesze, itt van öt dollár, ordít a bűn szilaj' zsoldosa s arcul vágta a fiatalt. A daliás alakú szép if­jút elöntötte a szégyen pírja, kit meg az anyai intelem gyöngéd szava se ért soha. Torkon ragadja nagybátyját, ki abban a pillanat­ban tövig mártja kését az ifjú testébe, ki szivén találva holtan zuhan a földre, magára rántva ellenét, kezében tartva a bűnös nyakát, melybe beszorult a kár­hozat lelke, fi maga is szörnyet halt. Ünnep első \napján többedével két testvér neve jött hirdetés alá. Az egyikről örfcmkönyeket hul­latva vette tudomásul a nép, hogy a gyülekezet hü Ragjai egy újab­bal szaporodtak, másikról né­ma fájdalommal, hogy temetése ünnep másod délutánján lesz. A szülei siró aggodalom, nyug­talanító sejtelem epedve várta a hirt Amerikából. Meg\is jött a kábel ünnep másodnapján pár szóban: Jánost ünnep máfcodnap- ján temetjük. Nem is kellett.több, ennyi is elég Volt ahhoz, hogy a legigazabb anyai szív megre­pedjen. íme a fin első amerikai kará­csonya, és az anya utolsó kará­csonya. BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSO­NYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK LAPUNK MUNKATÁRSAINAK. BARÁTAINAK ÉS ELŐFIZE­TŐINEK Szeretettel Az Am. Mavy, Ref. Lapja szerkesztősége.

Next

/
Thumbnails
Contents