Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-12-26 / 51. szám
51. sz. 3914. December 26. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. ÍBBEfMBBaaSHBBBBBEaBaBBBBBBHBBBEBBBBBBBBBBBSBBlBBHEMBBeBaBBaBBBBBBBBBBBI HÁBORÚS SZILÁNKOK. KBBBBBBBBBBBBEflflEIBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBEBBHBBBBBBBBBBBBBBBI Hősök temetése. Egy nagyváradi önkéntes, aki mint szanitétsz a déli harctéren teljesiti kötelességét, a következő érdekes részleteket irta a harctéren elesett hősök temetéséről: — Ha néha-néha újságot hoz a tábori posta és módunkban van magas kőházas, aszfaltos városokból hirt kapnunk ide, ahol napo- kog nem látunk mást, csak ormótlanoknak látszó, sziklás hegyeket és szédületesen mély hegyszakadékokat, akkor érezzük csak igazán a gyönyörűségét annak, mily csodásán felemelő érzés nekünk a hazáért küzdhnünk. Mert látjuk, hogy azok,, akika a csatatérről érkeznek haza, mennyi lelkesedéssel tudnak beszélni a háborúról, az otthon meghitt város falai között, mily gyorsan felejtik a harctér tenger fáradalmait és még a hősiességük elmondásánál is mily óvatosak és szerények, nehogy egy- egy nagyobb veszélyekkel fenyegetett,súlyosabb küzdelem fokozza az övéikért aggódó otthonmaradottak szorongását. Nem akarok a lel- kesedök, a hősök között ünnepron- tónak beállani, de azt hiszem, nem ártok vele, ha a most, kartácsok tüzében inegacélosodott fegyverek tollával Íródó világtörténelem lapjait kissé a komolyabb oldalára forditom. Három napi, szinte szakadatlan tüzelés, roham, beásott- ság és kartács-vihar után elkövetkezett az a szomorú pihenő, amelyet a csatatér halottainak eltemetésére szokak szánni! Már a kora hajnali óráktól folyik a munka. A sziklás hegyek közül felkuszó nap első sugarai ma nem rohamozó katonák szuronyhegyein villan meg, hanem a inuukáosztag ásó-élein. Sirt ásnak. . . sírokat ásnak. Mikor aztán ezzel elkészültek, akkor kezdődik a mi szomorú szerepünk: agnoszkálni a halottakat. A főcsapattól automobilokon robogunk a csatatérre. A gépkocsi hullatömegek között stoppol. Ezer csoda, hogy el nem gázolunk néhány hullát. És férfiak, akik érző, meleg, résztvevő szivvel indultak harcba, akiknek hozzátartozói vannak, a kikre szakadatlanul aggódó remegéssel gondolnak, akik otthon könyáztatta arcokkal tudnak csak végignézni egy temetést, most egykedvűen ,.szinte gyárilag fejtik ki éles, e célra alkalmatos bicsákkal az elesettek zubbonyából a halál- cédulákat. Borzalmas pusztítással vág rendet a harcmezőn a halál kaszája a vitézek soraiban. — Egyik-másik katonának nyitott szájára oda van fagyva a roham lelkesítő hurráh-jának utolsó szó- tagja; néhányan görcsösen szorítják kezükben a fegyvert, ahogy a lövészárokban célbavették az ellenséget, amelynek puskagyolyója piros epret rajzolt a vitéz homlokára. Van olyan, akinek a lábát szakította el a kartács. A láb néhány méternyire fekszik a törzstől, mintha még most is rohamban volna! Lelket dermesztőén groteszk egy másik sebesült. Sapkájával együtt a koponyája negyedrészét vitte el a shrapnell. Olyan a nagy, tátongó seb, mintha kacéran, félrecsapva piros sapkát nyomott volna a fejébe. Még furcsa bokréta is akadt rája. Szainárkóróból, csalánból való véres bokrétája a mezőnek. És egyre telnek a köves, kavicsos földbe ásott gödörk. Itt-ott egyik-másik már el is készült, be is hantolódott. Tiszt nyugszik alatta. A kora reggeli órák metszőén hűvös szele ellenére is nehéz verej- tékcseppek gördülnek alá a homlokáról de azért nem mulasztják el, hogy tört puskák agyából, kettéroncsolt tisztikardok pengéjéből sátorponyva madzagával fejfát ne rögtönözzenek a sir főié, a melynek halottját rongyolt, gyűrött csukaszürke tisztisapka jelzi. Ezalatt a nagy gödröknél is serényen folyik a munka. Egy sor halott, egy sor mész. • . megint halottak és megint egy mész-zuhany. A csatatér egyik távolabbi részéről a hullatakaritók magasra emelt kézzel kiáltanak, integetnek felénk : — Hé! Halló! Hé! Odamegyünk. Három szerb katona és egy tiszt hullája terül el a földön. A tisztet szájon csókolta egy szerelmes kartács-szilánk. Rettenetesen el van torzulva. Hát bi zony ezeknek is sirt kell ásni, amit ugyancsak elkeseredetten fogad a munkásosztag. Egyáltalán nem hasonlít az imához, amit a fogaik között mormognak. De azért nekifohászkodnak. Csikorognak a lapátok a kavicsos földben. Néhány méternyire tőlük egy srapnel robban. Eltévedt. Nem nekünk volt szánva. Annyira nem, hogy a pukkanása szinte azt mondja: — Pardon! A sirtásó katonák felkapják a fejüket, de azután látva, hogy nincs komolyabb veszedelem, káromkodó cinizmussal mondják!: — Disztüz, a teremtésit neki... Már délre jár az idő, amikor véget ér a szomorú munka. A távolból, mint haragos zivatar dübörgése, ágyuk dörrenése hallszik és mint harsány dobpergés, kattog a gépfegyver. Uj csatahelyen uj öldöklés folyik. A mi munkahelyünkön hirtelen egy magasra nyújtott kard pengéje villan: — Sorakozó! És ott a frissen hantolt sirok előtt glédába állunk az ásós emberekkel. — Imához! A sapkák lekerülnek a fejekről, de a katonás, fegyelmezett feszesség minduntalan megbomlik. Hol az egyik, hol a másik katona törli bele könyes szemét a piszkos, csukaszürke zubbony ujjába. A ■kenyérmezői táborba napról- ról-napra érkeznek orosz és szerb foglyok. A hatalmas kiterjedésű bői telep azonban nem elég nagy a folyton szaporodó foglyok nagy számának befogadására s igy onnét hamarosan más fogolytáborokba viszik az ellenség katonáit. A foglyok őrzésére különösen alkalmas helynek bizonyult a Csallóköz, a nagy és kis Duna által körülvett termékeny sziget, ahol rövidéi, a háború megkezdése után hozzáfogtak a fogolytáborok elkészítéséhez. Három nagy helységben áldottak fel fogolytáborokat, úgymint Nagymegyeren, Du- naszerdahelyen és Somorján. A két utóbbi helyen orosz foglyokot internáltak, Nagymegyeren pedig i: szerb foglyok laknak az újonnan emelt karakókban. A szerb fogolytábor most készült el s t z- ezer fogoly befogadására szolg'd A csallóközi vasút mentén egy több mint ötven holdas területen állítottak fel tágas, nagy barakkokat, amelyekből egylőre huszonhat készült el. A telep mellett kötszázötven személyre berendezettt külön kórház, továbbá fürdőház és világítási épület is van. Az egész telepet drótkerítéssel vették körül. A nagymegyeri fogolytáIBBBBBBBBBBBBBBBBBBB! borban az egészségi állapotok teljesen kielégítők. A foglyokat ellátták meleg ruhával, az ellátásuk igen jó, legtöbbször kedvenc nemzeti eledelüket, a birkahúst eszik, amelyet az ő saját szakácsaik készítenek el nekik. Egy részüket gazdasági munkára használják fel és az ottani uradalmak vezetői megelegédessel nyilatkoznak a s, erb foglyok munkájáról. A táborban van egy szerb orvos is, aki a kórházban kap lakást és a betegek kezelésénél nagy segítségére van a fogolytábor orvosának. A fogoly szerb orvos, aki unokaa- öcscse Pasics miniszterelnöknek, magyarul tanul. A szerb foglyok között azonban sokan vannak, akik jól beszélnek magyarul. Ezeknek egyike megkérdezte a fogolytábor egyik tisztjét, hogy tanítsák őket magyar vezényszavakra és képezzék ki őket úgy, mint a mi katonáinkat, mert ők jól tudják, hogy Szerbia elveszett és ők majd magyar katonák lesznek. A nagymegyeri fogolytáborban van az egész Timok-hadosztály, amelynek zenekarát is elfogták Mitro- vicánál. A hangszereket természetesen eldobálták, de a foglyok között összegyűjtött pénzből mcst uj hangszereket fognak venni éi a fogolytáborban nemsokára m.'g- szólalnak majd a rézkürtök és trombiták. PÉNZT most már küldhet az óhazába Rendben ki lesz fizetve. AZ ÁR UGYANAZ, MINT EDDIG. Küldje a pénzt erre a címre: Emil Kiss bankár 133 SECOND AVENUE, NEW YORK. ALAPÍTVA 1898-BAN.
