Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-12-19 / 50. szám

XV. ÉVFOLYAM, 50. SZ. NEW YORK. N. Y DECEMBER 19. VOL. XV. No. 50.

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS • EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Entered as Second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y„ under 'he act of March 3, 1879.

Editor:

Rev. LAD. H A R S A N V I 454 E. 116th St., New York.

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION

A VILAGHARU IDE JEN, 1914. OKTOBER 31-EN.

Aranyige: Máté X. 34. Ne gondoljátok, hogy azért jöt tem, hogy békességet bocsássák a földre nem, hanem hogy fegyvert.

Az alázatos, szelíd, jóságos Istenember ajakáról olyan különösen hangzanak a szent leckebeli szavak. Nem békességet bocsát a földre, hanem fegyvert! Pedig Ézsaiás látnoki lelke mint a “békesség fejedelmét” ülteti a lelki világ királyi székébe. A világmegváltás szent fájdalmától vajúdó éjszakán a kegyelemmel aláhajlott egek kárpitja “ békesség”-et hirdető angyalok énekétől zengett:

‘ ‘ Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és a földön békesség”. A megfáradottak, a megter- heltettek, háborúságot szenvedők, keseredett szivüek, vakok, siketek, sánták, kórságosak azzal reménységgel fogóznak ruhája szegélyébe, hogy megnyugtatást, gyógyulást, békességet szerez nekik. S e reménységről tudták, tudjuk mi is, hogy “meg nem szégyenit”. (Róm. V. 5.)

M ért tehát az a bántó kinyilatkoztatás, hogy fegyvert hozott9 /zárt, mert ez az igazság. Az igaz- sápról pedig minden ellentartás nélkül annak kell első sorban is bizonyságot tenni, aki maga az igazság. Egyensúlyozott lelke küldetésének következményeivel biztosan vet számot. Tudta, hogy ha az isteni igazsággal megérinti a

földet, nyomban hasonlás támad a világosság és sötétség fiai között. Tudta, hogy az az igazság, amely nem ebből a világból való, soha sem tudja ezt a porvílágot mennyországgá emelni, amely világból az ő tudománya való. Beteg képzelődés vértelen táplálékával nem is táplálta tanítványait; fellegvárakba nem emeli őket, hogy tán a tények vaskezétől összetörve rsalóldás s rjába hulljanak s átkozzák őtet, mint hitetőt. A föl det, e földi életet olyannak állítja oda, mint amilyen. Jelenében, jövendőjében gyarlónak, nyomorultnak; amit javítani igen, de teljesen megjavítani nem lehet. Elmúlásáig, végéig mind:g föld marad; rajta az ember ember, hússal és vérrel, eredendő nyomorúsággal és ösztönös gonoszsággal.

Jézus hirdeti a szeretet eayen- lösifcő törvényét, de azárt kijelenti, hogy “sregények mindenkor lesznek velünk” (Máté XXVI. 11.): elénk adm a hiiség és enge delmesség isteni példáját de azért az “erek szentéinek” uralkodását nem a föld szentéinek, hanem ama “négy nagy állatnak kárhozatos uralkodása” előzi meg (Dániel VII.) Az “egy pásztor” kitárja az “egy akol” hívogató kapuit, de kijelenti, csak a “vég idején lesz, ä mikor eltöröl minden birodalmat hatalmat és erőt” (I. Kor. XV. 24.) Békesség terülő csendjébe be- lemenydörgi a világ végének megrázó próficiáját: “nemzet nemzet

ellen támad, és ország ország ellen” (Luk. XXL 10.).

Tehát nemzetek, országok, ,biro- dalmaíy.hatalmak és erűk-lesznek e világ múltáig. Lesznek az elkü- lön tő érdek sáncolt, kőfalazott határaival, hatalmi elsőbbség véres versenyével, egymást keresztező törekvések összecsattanó fegyvereivel. Lesznek a maguk külön igazságaival, amelyek a hit konok- sagával esküsznek s amelyeknek ellentétei a tudomány terén csak próbálják eldönteni; de végül mégis a vér cs vas rettentő mérlegén döntik el. Ez épen olyan törvénye a földi világnak, mint a békesség és az Isten dicsőítése annak, ahová ez a könyvben és vérben forgó sárteke a tűz által meg- t sztitva felragadtatik. Kein halálos ütése s a véritéletkori nagy (sszeronpan . s: kezdete és záradéka annak a világtörténelmi folytonosságnál , r mely a fegyver jegyében sorozatja fel a múló s újra születő nemzedékeket.

Kinek “teljes hatalom adatott földön és mennyben” (Máté XXVIII. 18 ): az Ur Jézus Krisztusnak ezt megváltoztatni is lett volna Irta1:-'!.. Kényszer békesség jármába szoríthatta volna a lelkeket. De sokait a az árat, amit az emberiségnek fizetni kellett volna ezért a változ lsért. Szabadságát kellett vo’-a feláldoznia, amely lyel jogosítva van választást tenni a ló és gonosz között. Hová lett volna az a méltósága, melylyel

‘‘olyanná lett, mint egy” a meny- nyei hatalmak közül. (I. Mózes

III. 22.), hová lett volna a dicse- kedés, melylyel Pál apostol meg lobogtatja a keresztyén dicsőség zászlaját: “mindenek szabadok nekem” (I. Kor. VI. 12) s amely - lyel az istenfiuság mag-aslatára inti fel a galácia-belieket: “szabadságra hivattatok “(Gal. V. 13.) A szabadság áldásáért hordoznunk kell a kereszteket, melyek re bennünket az élet nagy küzdelme felmagasztal.

Ebben a küzdelemben a v'lág megváltója uj küzdelmeket hozott. Az isteni örök igazságok fegyvereit. Kéz ebe adta a léleknek. hogy törje le velük a test hatalmát; kezébe az uj embernek, hogy az ó-ember holtteste felett kiáltsa ki a diadalt, kezébe a hitnek. how az Istenhez jutás útját szabaddá tisztítsa velük; kezébe a nemzeteknek, országoknak, birodalmaknak, hövy létük .boldogulásuk, tökéletesbedésük erőpróbáiban ezekkel vívják meg a viadalt.

Ezek a fegyverek “nem testiek” (II. Kor. X. 4.), de vitézkedő suk csatamezején a föld törvénye szerint a testi fegyverekkel is szövetséget kell kötniök. Erejüknek át?l kell menni a vas erejébe s a lelki vitézkedés égi koszorúja előtt a harcmezők cserkoszonriát tűzni a küzdő homlokára. Fegyvertelen szenteket csak a kezdet anos- tolsá'a teremt. Amint az igazság