Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-12-05 / 48. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 48. sz. 1914 — Nem hallottad, mit mondtam, hogy ne bántsd azt a könyvet. Miért nem fogadsz szót ? Mari egy pilalnatra elkapja ke­zét; de csakhamar folytatja meg­tiltott mulatságát és a biblia las- san-lassan a padlóra kerül, mire az anya mérgesen odaugrik, a leá nyának kezére üt és reá kiált ^‘ne­sze, te engedetlen jószág!” A gyermek elorditja magát, az édes­anya fölveszi a biblliát és csodál­kozik magában, hogy a gyermekei miért nem szófogadóbbak? Ez és hasonló esetek nem na­gyon mulatságosak ugyan, de azért gyakran láthatók a családi életben és különösnek találhat­juk-e, ha ilyen bánásmóddal a gyermekek engedetlenek lesznek? Valóban nem. Az ilyen anya maga szoktatja gyermekeit a fegyelmet- lenségre, mert ha néha megbünte­ti is, nem azért fenyiti, mivel szót nem fogadott, hanem mivel enge­detlenségének véletlenül káros kö­vetkezése lett. Például a föntebb említett esetben csak akkor verte meg anyja Marit, mikor a bibliát elejtette, mi ha nem történik, szó- fogadatlanságáért nem lett volna büntetve. A szülőknek a családi élet kormányzásában mindig az le­gyen az állandó elvük, hogy a szü­lői szó törvény, melyet a gyerme­keknek soha sem szabad büntet­lenül elhanyagolni. Egyszer, midőn a mezőn lova­goltam, hirtelen keletkezett zápor- eső bekergetett egy tanyára. Egy sereg pajkos gyermek viháncolt a szobában és oly lármát csaptak, hogy lehetetlen volt a kemence mellett ülő apjukkal beszélni. Midőn apjuk észrevette, hogy ez engem mennyire bosszant, rájuk kiáltott: ‘‘Ne lármázzatok, gyer­mekek!” De a fiuk rá sem hall­gattak s tovább dulakodtak és kiabáltak. Atyjuk még egyszer, most már ingerültebb hangon ki­áltott rájuk: “Nem hallgattok! Bizony Isten mindjárt agyonver­lek benneteket!” De a fiuk, úgy látszik, már megszokták az efféle fenyegetéseket és szünet nélkül to­vább veszekedtek. Végre hozzám fordulva igy. fa­kadt ki az apjuk: —- Talán az egész környéken ne­kem vannak a legrosszabb gyer­mekeim. Nem tudok már velük mit csinálni! Azonban a dolog valósággal úgy volt, ezeknek a gyermekeknek volt a legrosszabb atyjuk. 6 maga tanította őket szófogadatlanságra a legnagyobb mértékben. Sokszor olyanokat parancsolt nekik, ame­lyeknek teljesítésével nem törő­dött azután s a gyermekek ezt jól tudták. E szomorú példa is bizo­nyítja, hogy a gyermekek mindig abban a mértékben lesznek enge­detlenek és rosszabbak, amely mértékben a szülők elnézik, hogy tekintélyük előtt ne hajoljanak meg. S igy maguk tanítják magza­taikat a szófogadatlanságra. És csakugyan olyan nehéz volna a szülőknek parancsaikat a gyer­meknél foganatosítani? ***** (Folyt, köv.)--------o-------- | ­töltötték be. — Az egyházi szer­tartást Székely Sándor bronsvillei ref. lelkész végezte. CLEVELAND, 0. Heilyreigazitás. A 44-ik szá­munkban a Vörös Kereszt részére a clevelandi 2. osztálytól befolyt adományok közül tévedés folytán kimaradt Stark Miklós egy dollá­ros adománya, ' ‘" ^S***0** WYANO, PA. EGYHÁZI HÍREK NEW YORK, N. Y. Temetés. Az amerikai magyar szinészvilág kis köztársaságának gyásza van. November 29-én inj- dúlt el virágerdővel borított ra­vataláról egy fiatal színész, Pongó László, kit hosszas szenvedés után sorvasztó betegség tiport le. A gyászszertartás, melyet Tiszt. Harsányi László new yorki ref, lelkész végzett a Harlemi Első Magyar Református templomban, 233 E. 116 St. alatt folyt le. A templomot zsúfolásig megtöltötte a közönség, melyet lelkét mélyen megkapta Tiszt. Harsányi László szivekbe markoló beszéde. Pongó ezelőtt egy évvel jött ki Heltay társulatával Amerikába, ahol ro­konságán kiviil az egész magyar szinpártoló közönség gyászolja. A sírra az Ibos család, Heltay szín­társulata, Aranyosi és Varga, Fij- löp és neje, Pláger és neje, Spu- rlusz és neje, Pongó Zsigmond és neje, Harsányi László ref. lelkész és neje és Takács Mihály helyez­tek koszorút. Szülei Pongó József és Dávid Zsófia, testvérei Erzsiké, Horkai Istvánné és gyermekei Gyula Ka­tika, özv. Szuhay Lajosné és gyer­mekei Józsika, Ilonka, Sándor és neje szül. Kovács Juliska és gyer­mekei Sándor gyászolják. DAISYTOWN, PA. » - . Keresztelések. 1. Vargha János tiszadobi (Szabolcsin.) Medve Ju­liánná kisráthi (Ungm.) illetősé­gű szülők fia Ferenc nevet kapott. Keresztszülők lettek ■ Kaszó Imre és'Nagyidai Istvánné, szül. Rácz Zsófia daisytowni lakosok. — 2. Andó István laki (Borsodm.) és Kajatin Erzsébet kistéglási (Ung m.) születésű házaspár fia János nevet nyert. A keresztszülők tisz­tét Kajatin Lajos és neje, szül. Szűcs Mária daisytowni lakosok A magyarság újabb gyásza. Megdöbbentő és végzetes kimene­telű szerencsétlenség történt az itteni bányában ismét, mely már oly sok honfitásunknak életét kí­vánta áldozatul. Ez alkalommal a Udvarhelymegye, alsősófalvai il­letőségű, 36 éves, nős, 3 gyerme­kes édesapa, Molnár Dániel tette le értékes életét az övéiért való fáradozás, kenyérkeresés vérrel áztatott munkamezején. A szeren­csétlenség az elmúlt csütörtökön, e hó 19-án reggel történt ée pedig akképpen, hogy szénásás közben egy óriás tömegű szén és kőtömeg maga alá temette honfitársunkat. Roppant erős testalkata nehezen adta meg magát a halálnak, mert bár tagjai összev oltak zúzva, mell kasa és bordái betörve, mivel úgy­szólván nyakig a törmelékek alá volt temetve, mégis pár óráig é’t a szerencsétlenség után is és esz­méleténél volt a roppant kínok da­cára is. Segíteni azonban, sajnos, már nem lehetett rajta. Temetése az egész wyanoi magyarság kivo­nulásával és teljes részvételével ment végbe. A magyarság annyi­val is inkább megjelenhetett a te­metésen, mert a bánya sem dolgo­zott azon a napon. A halottas ház udvara és környéke, Bugyi Tst- vánék háza, feketéllett a sok nép­től ,kik a kegyelet és szeretet utol­só adójának lerovására jöttek el a szomorú alkalomhoz. Majd fel­hangzott az örökszép 90. zsoltár: Te benned bíztunk eleitől fogva, —s a legnagyobb meghatottság vett erőt-a sziveken és a lelkeken, mikor Harsányi Sándor home- Steadi és vid. ref. lelkipásztor be­lekezdett a megható szertartásba, melynek rendjén a megdöbbentő áldozatát szépen elbucsuztatta az özvegyen maradó hitvestárstól szül. Simon Rebekától, a három árva gyermektől, a galiciai csata­téren harcolt és harcoló négy test­vértől, kiknek egyike már odaad­ta életét a hazáért, aztán a testvé­rektől, unokatestvérektől, közeli és távoli rokonoktól, földiktől és nagyszámú jóbarátoktól. Megem­lékezett az elhunyt az ő végbucsu­jában a Verhovay melynek haláláig 1 amely egylet, monc rii temetést rendez társnak. A teljes nult tagok élén az. elnöke, Házi Lász zsef derék titkár h pás zászló alatt 1 tagok megkapó Iá tak az idegenekne és a nagy sokasá; kon, részben gva a koporsót a jó í metőbe, hol mielő tott volna a sir i pásztor az anyas; só áldó imádságá A nyitott sírnál r nöke, Házi László szédet és egyszei szavakban köszöi leti tagtestvérek] kegyeletnyilvánit hunytnak távol levő kedvesei he vében is kellett nár Dániel mé egyén volt és ni hogy kijött Arr más, becsületes, ges ember volt, csiilt és szeretett halt és minden vi családját kihozas tént volna, ha a ki nem tör. Föld lássál vettek tői igen szerették ő levő rokonai köz nás Dénes és I unokatestvérei temetésen. — S történvén, kel' hunytnak árvái valami segélybe szesiiljön, ha in ki a dologban ■ biblia: Uj havi folyóirat ao—w uluu.—, képekkel, vasárnapi iskolák és ke­resztyén családok részére. Előfizetési ár egész évre 50c. Vasárnapi iskolák részére egy csomagban 35 cent. Az Amerikai Magyar Reformátu­sok Lapja rendes előfizetőinek 25c. A csinosan kiállított, minden hónapban megjelenő folyóirat el­ső száma, amely január hónapra szól, megjelent, azonban tekintet­tel az ezzel járó nagy kiadásokra, csupán 1500 példányban. Kérem ! a vasárnapi iskolák vezetőit, hogy megrendeléseiket minél előbb jut­tassák az alábbi címre: BIBLIAI TANÍTÓ Rév. Lad. Harsányi, 454 E. 116 St New York, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents