Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-11-30 / 47. szám
a AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 47. sz. 1914. November 30. között busán sétálgató, aggodalmaskodó ember, Ádám, a a föld porábnl felemelé szemét, tágra- nyilt szemekkel látá feléje közeledni Évát. Láttára lelkében-tes- tében megrebbenve, érezte szivének hangosabbá lett dobogását. Majd az addig soha sem érzett boldogsággal, addig ismeretlen érzéssel eltelve, közeledett feléje. Az ember szivében fellobban a földi szerelem első tüze lobogott mindkettőjük arcán. Elhangzott a szeretet első szava s elrejték a legnagyobb boldogságot az immár egymást szerető sziveikben. Napok múltak, midőn édes, nyájas égi szó állította meg. Az Ur szava volt ez- mely igy hangzott: Engedelmességre intő szavamat el ne feledjétek soha, hogy boldogságtoknak vége ne legyen soha. Ézeretetetek bizonysága legyen gyermeketek. Szaporodjatok és töltsétek be a földet, hogy legyen teljes a föld az ég dicsőségének zengő emberekkel. íme az isten bölcs rendelése, mely szerint a szivet tette az öröm és boldogság forrásává. S mig ez igy volt s mig a szív a megelégedés lakása volt: semmi kívánni valója nem volt az emberi léleknek, mert ebben mindent birt. De ez igy nem maradt. Lassan- lassan befészkelte magát az emberek leikébe a testi vágy, a vad érzékiség s mindkettőnek anyja az elégedetlenség, mely megfertőz- tette a szív tisztaságát- kiűzte onnan az elégedetlenség boldogító érzelmét. • Vágyak, indulatok támadtak a kebelben. Az ember mindinkább megfeledkezett az isteni parancsról, mely engedelmességet követel szent törvényei iránt. Hála helyett hálátlanság vert gyökeret a szivekben. A józan ész és tiszta erkölcs szerűit való szabadság szabadossággá lett, mely vétekbe, bűnbe keverte a hálátlan embert. S midőn az Ur számadásra hivó szava elhangzott, a bűntudat súlya alatt nyögő ember igy sóhajtott fel el- tékozolt boldogsága romjai felett Job VII. r. 11-ik versének szavaival: “Panaszkodom az én szivemnek keserűségében!” így lett a boldogság boldogtalansággá, az öröm keserűséggé. Igv van ez ma is. Lássuk ezeket példákban a mindennapi élet folyásában. Az ifjú, ki a szülei védőkarok és ápoló gondok között él, mig azok tanácsát követi s az engpdel- raesség és hála kötelességét teljesíti — boldoi'. Boldo» még a szegényes hajlékban is. De ha elhajlik szive a szüléknek megadni tartozott szeretettől, tisztelettől- engedelmességtől: nem talál megelégedést abban a hajlékban sem, mely édes szeretettel ápolta és felnevelte. A bűn útjára téved és sokképpen elesik. Szeretettől üres szive a szégyen és gyalázat porában igy nyög fel késő bánattal: ‘ Panaszkodom az én szivemnek keserűségében! ’ ’ Oh, mily sok ezerszer való eze- rek sírtak zokogó jajjal fel igy az első gyermek Kain bűnözése es a tékozló, de végre megtért fiú esete óta. Az ijfu, midőn a szerelem tavaszában viszontszerelemre talál s a házasélet nyújtotta boldogságot elveszi Isten kezéből, azt mondja: Mindenem van egyben, a családi élet szentségében és tisztaságában. — De jaj! észrevétlenül letér a hűség és tisztesség útjáról- megfeledkezik az Istennek tett fogadásáról s elvérzik a becstelenség piszokkal fertőzött utján. S midőn rémülve látja elszállt családi élete örömét, a hü nő keservét, a nyomornak vaskarjaiba dobott gyermekét, önmagától meg borzadva nyög fel kétségbeesésében : “Panaszkodom az én szivemnek keserűségében!” A barát, a rokon, a honfitárs mily boldog s örül a viszonynak, mely őt viszontszeretettel ezekhez csatolja, mig a felebaráti szeretet törvényét, mint Isten parancsát betartja. Dehát az i mber nemcsak lélek, hanem test is és ha ez a test lesz uralkodóvá vágyaival, egyszer csak feltámad benne a kevélység, az irigység átka, megha- sonlik önmagával. Telhetetlensé- ge, elégedetlensége úrrá lesz a jótól, igaztól üressé lett szivében, ellenségévé lesz azoknak, kik őt szerették s visszatarthatatlanul halad azon az utón, mely a nyelve, kezei által elkövetett sötétnél-sö- tétebb bűnökért, emberi romlott Ságokért börtönbe, bitóra, villanyos székbe hurcolja. Itt, az ele^ o sötét határpontján, midőn isteni és emberi törvények szerint le kell számolnia, tör ki a bilincsekbe vert teste a kérő megbánás és eljátszott földi életet sirató- Tstent és a lekáromolt Idvezitőt nmst már megismerve kereső imádkozó szava: “Panaszkodom az én szivemnek keserűségében!” Mig az ember küzd, fárad, hogy TPaornjisk és szeretteinek jövőt biztosítson, becsületes küzdelmével megelégedést nyújtó helyzetet szerezzen, fülébe cseng, szivében visszhangzik az TTr szava: imádkozzál és dolgozzál. És imádkozik és dolgozik. Szegényes, de becsülettel szerzett élelmét megosztja a hozzá bekopogtató, nálánál szegényebbel. Az arcát nem piszkolja el, midőn könyezve kér éhsége csillapítására, ha csak egy betevő falatot is. Mikor az Urnák szombatja van s meghallja az imára hivó harangszót, édes örömmel siet az Áldások Atyjához és lelke vőlegényéhez- hogy az annak tiszteletére épített hajlékban, az Istent kereső hívek seregében hálát adjon az ének és ima szavaiban annak, ki n aprói-napra, hétről-hétre őrködött felette s megadá mindennapi kenyerét, megtartó egészségét és hozzáfűzött szeretteit. Megadja Istennek, ami az Istené, megadia az embernek, ami az emberé. És midőn ezen, a keresztyén embert ékesítő, Istennél kedves életéért reá, házára- háza népére leszáll az l’rnak az igaza'-at jutalmazó áldása s van mindene, vagyona, kedves családia, mely neki mindene: tisztessége és mindenek előtt való becsülete: egyszer csak elfeledkezik öröme adójáról, az áldást osztogató isteni képről. A harangszó bántja a fülét, a templomról elfeledkezik. Sőt. ha annak szükségére segély kérő jelenik meg nála : durva szitokkal, sértést osztogató gúnnyal felel. Ajtót mutat a? Isten dicsősége és Isten országa terjesztésében fáradozó közügy emberének s <‘lutasítja eme szavakkal: Kicsoda az az Tsten, aki oly szegény, hogy koldulni jársz számára9 Meni dolgodra hitvány kol dús és ne '’•-■--qri többet. Én nem kérek senkitől, de én sem adok senkinek. Hajh! de amint a példabeszéd mondja a botnak két vége van, melynek egyik végével az Isten áld, a másakkal pedig ver. Ez a mi kevély emberünk egyszer csak azon veszi észre, hogy az Tsten kezében megfordul a bot s az a vége fordul felé .háza népe felé. amelv üt. melynek nyomán kai. ellenség- ínség. n vom or. betegség jelenik meg. E'ős"ür visszakéri Tsten az egészségét, azután az békességet, és óh mily számtalan esetben üt ez a bot úgy, hogy éppen övéi dobják ki az utcára a nyomor és fájdalom tengerében ia igató. gyermekei szivét is megmérkőző bűnös szüléket, kik eldobva elhagyva, megátkozva. — a kórházak ágyán sóhajtoznak: “Panaszkodom az én szivemnek keserűségében !” Az isteni gondviselésre számtalan esetben kárhoztatok az emberek. midőn rossz napokat élnek. Pedig az emberek rosszak, kik el- taszitiák maguktól a keresztyénséget s ebben Istent és szent törvényeit. Igaz volt és lesz a próféta szava: “A rossz időknek a rossz emberek az okai.” Okai a családi, polgári, hitközségi és állami életben. Európa vérrel ázott földje legközelebb bizonyítja eztj a hazátlan nemzetnek bujd(mL,k!rá- lvában. És azoknak a mérhetetlen szenvedéseknek- melyeknek kö- nyei átkot, büntetést kérnek, egyedül a rossz emberek felelős okai úgy a földi, mint az égi Ítél őszék előtt. Itt van küszöbön az adventi idő szak, szedjük össze az elhullott kalászokat, melyek legyenek lelkűnknek, testünknek kenyerévé. Jubileumi nagyszámunk-1 megküldött ük összes előfizetőinknek. Hátralékban lévő előfizetöK nem kapták meg a lapot. BIBLIAI TANÍTÓ Üj havi folyóirat 36—40 oldalon, képekkel, vasárnapi iskolák és keresztyén családok részére. Előfizetési ár egész évre 50c. Vasárnapi iskolák részére egy csomagban 35 cent. Az Amerikái Magyar Reformátusok Lapja rendes előfizetőinek 25c. A csinosan kiállított, minden hónapban megjelenő folyóirat első száma, amely január hónapra szól, megjelent, azonban tekintettel az ezzel járó nagy kiadásokra, csupán 1500 példányban. Kérem a vasárnapi iskolák vezetőit, hogy megrendeléseiket minél előbb juttassák az alábbi címre: BIBLIAI TANÍTÓ Rév. Lad TUrsánvi, 454 E. 116 St. New York, N. Y. PÉNZT most már küldhet az óhazába Rendben ki lesz fizetve. AZ ÁR UGYANAZ, MINT EDDIG. Küldje a pénzt erre a címre: Emil Kiss bankár 133 SECOND AVENUE, NEW YORK. ALAPÍTVA 1898-11 AN.
