Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-11-14 / 45. szám
45. sz. 1914 November 14. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 A TÜZVONALBÓL. nevezett, nem vagyok többé a második nagy pogány, akit Dionysios- iioz hasonlítottak, nem vagyok töb bé az életvidám hellén, kr a bus- komor Xázáretit kinevette, közönséges beteg ember vagyok, riasztó képe a nyomorúságnak. . . Alit bizonyítanak e példák? Azt, hogy igazsága van Ézsaiás prófétának : “nincsen semmi békességek az istenteleneknek.” Viharos napokat élünk, súlyos próbák elölt állunk. Ki szivéből száműzte a vallást, hitet, az Istent, örvénybe szádül, kétségbe esik e nehéz időkben: az istenteleneknek nincsen- semmi békességök! Ém azok, akik bíznak az Ur Istenben nagy hiedelemmel, nem ingadoznak, hanem megőrzik lelkűk békességét, nyugodalmát még akkor is, ha a jövő a legsúlyosabb megpróbáltatásokat zuditná reájuk. ‘‘Igyekezzünk azért bémenni abba a nyugodalomba, hogy valaki azop hitetlenségnek példájába ne essék.” Zsid. 4 :11.--------o-------AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG UJ KÖZPONTI TISZTIKARÁTÓL. Az amerikai magyarsághoz! A (levei and ban október 18-19-én tartott nagygyűlés minket választott meg az uj központi tisztikar tagjainak és két nagy teendőt bizott reánk: az amerikai magyarság szervezését és az Amerikai Magyar Szövetségbe való tömörítését, az uj alapszabályok alapján, és az amerikai magyarság képviseletét minden fontosabb kérdésben. Midőn tehát mi ime, a magyar larok hasábjain bemutatkozunk honfit,ársainkna’', biztosítani kívánj i k őket arról, hogy mindkét rneybizásrnknak leghívebben fogunk megfelelni. Addig is. mig a szervezés dolgában valamennyi magyar egyházhoz, egyletekhez, intézményekhez elküldhetnők kérésünket' a mi, tekintettel a me ^ kívánt előmunklatokra, néhány hetet fog igénybe venni, ez utón bériek fel őket. hogy foglalkozzanak a z Amerikai Magyar Szövetséghez csatlakozással, iletve abba való testületi belépéssel az u,i alapon, vagyis minden tag után való havi öt cent befizetéssel. Föl- világositéssal szívesen szolgál a titkári hivatal és a központi tisztikar minden egyes tagja. Minthogy, az uj alapszabályok értelmében, minden városban a Szövetségünkhöz csatlakozott egy letek és intézmények összesége képezi a Szövetségi osztályt, azok a szervezetek, melyek eddig a szövetségi osztályt viselték, ezentúl szövetségi fiókok néven fognak szerepelni. Kérjük a jelen és régi fiókokat, hogy müködéüket folytassák, illetve, ha az pihenne újból vegyék föl és segítsék elő szervezési munkánkat. A mi másik megbízásunkat, az amerikai magyarság képviseletét, ügyeink szelgálását illet, ezt legjobb erőnkkel igyekezni fogunk teljesíteni. A kinek ez irányban bármi jelenteni vagy kérdezni valója volna, Írjon titkári hivatalunkhoz. Minden a Szövetséget illető levél, megkeresés a titkári hivatalhoz eimzendő, ekképen: Hungarian American Federation. 317 Superior Building, Cleveland Ohio. A tagdijak, jelvények ára, szóval a Szövetséget illető vagy annak szánt minden pénz főpénztár- nókunknak küldendő, kinek cime: Bertalan Ranky, Box 354, Hom- sfead, Pa. Az uj tisztikar minden tagját áthatja a felelősség tudata, melyet magára vállalt. Mindannyian á(érezzük, hogy az amerikai magyarság tömörítésének, az Amerikai Magyar Szövetség kiépítésének nagy munkáját, melyet a Nemzetgyűlés és az azt követő konvenció oly sokat Ígérőén kezdett meg, tető alá hozzuk. De m’n- den igyekezet, minden fáradozásunk és lelkesedésünk kárba vesz, ha honfitársaink nem veszik ki a maguk részét a nagy, a dicső munkából. Erre a közreműködésre hivunk föl minden jó magyar honleányt, honfiút! Hazafias üdvözlettel, az Amerikai Magyar Szövetség központi tisztikara: Dr. Baróthy Árpád, elnök, Kovácsy M. György, ügyv. aleln. Ifi. Köteles István, alelnök, Ranky Bertalan, főpénztárnok, Poth H. Innác, ell enőr, Szé^sbay György, jegyző, Baracs Henrik, titkár. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjánál gyönyörű kiállítású keresztelési és esketési ivek, valamint utalvány könyvecskék az egyházak pénztárnokainak jutányos áron kaphatók. Megrendelés az alábbi címre küldendők: Amerikai Magyag Reformátusok Lapja, 454 E. 116th Street, New York City. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET az egyetlen olyan református szervezet, a mely az egész ország reformátusságit egy rálw.rha gyűUi As tagi «.Írói sreretettal Az elfogott tábornok. Még a háború harmadik hetében történt, hogy Luneville tájékán egy kém- szemlére kiküldött francia század diadallal tért vissza ezredéhez. A századparancsnok iinár messziről kiabálta: — Egy porosz generálist ejtettünk foglyul... Nagy izgalom fog.a el az egész tábort. Mindenki szerette volna látni az előkelő foglyot, de felsőbb parancsra a porosz generálist a főhadiszállásra vitték. Amerre csak ment, mindenütt illő tisztelettel voltak irányában. A legjobb ágyat és a legjobb falatot neki adták — hadd legyen majd beszélni- valója a francia lovagiasságról. Némelyik élesebben itélö tisztnek föltűnt, hogy a fogoly nem tud franciául. — A porosz főtisztek mind kitünően beszélnek franciául! — mondogatták — hogy van ez, hogy ez nem tud? Azt is furcsáll ották, hogy a német tábornok modora nem olyan előkelő, finom úri modor volt, amilyen egy tábornoké szokott lenni. Addig firtatták a dolgot, mig végre akadt egy tiszt, aki jól ismerte a német hadsereg egyenruháit és c tudománya alapján megállapi- tot'a, hogy a fogoly nem tábornok, hanem— tamburmajor. A katonai zenekarnak ez az előkelősége ugyanis olyan cifra egyenruhát visel, hogy a franciák generálisnak nézték. Annyira röstelték ezt a baklövést, hogy nyomban szélnek eresztették a “tábornokot”. Amikor ez a német táborba ért, elbeszélte a kalandját. — Sohasem fogok itt olyan finom pecsenyéket enni —- fejezte be elbeszélését — mint a franciáknál ettem, de azért mégis azt mondom, hál’ Istennek, hogy csak itthon vagyok. A derék tamburmajort azóta mindenki csak “francia tábornok ”-nak nevezi. A szabadság-szerető kurd nép Perzsiában ismét fellázadt az orosz uralom ellen. Aram Kurt iró, aki járt köztük, a “Maerz” folyóiratban érdekes esetet mond el a kur- dok háborújából. Mikor a kordok legutóbb fellázadtak, megjelent mejelent közöttük egy orosz tábornok kétezer főnyi katonasággal. Heteken, sőt hónapokon át tartózkodott a tábornok a kurdok közelében és döntésre még mindig nem került a sor. Közben Aram Kurt megismerkedett az orosz tábornokkal, bizalmas barátság fejlődött ki köztük és mikor az iró megkérdezte a tábornoktól, hogy miért nem támadja meg kétezer katonájával a kardokat, kik csak százan vannak, a tábornok ravasz arccal felelte, hogy nem bolond, hogy háromszorosan felemelt napi zsoldját kidobja az ablakon. A tábornok és katonái a “kurd hadjárat” idejére háromszoros zsoldot kaptak és igy tőlük telhetőleg igye keztek a végleges leszámolást huzni-halasztani. De végre is Pé- tervárott megsokalták a dolgot és a tábornok erélyes parancsot kapott, hogy végezzen már a kurdok- kal, vagy jöjjön vissza. A tábornok az írónak savanyu arccal mu- tatt a táviratot, mint olyan ember, akinek az üzletét elrontják. Másnap összeszedte kétezer katonáját, kiment a kurdok elé és ott a katonái odadobták a puskát az ellenség elé. Nekik sem kellett többé a háború, mert napi háromszoros zsold- juk vesztét érezték. A tábornok táviratban jelentette, hogy a kurdok lázadását nem sikerült elfojtania. Az orosz viszonyok alap is ismerője mondja el ezt az esetet úgy, hogy mi egyebet sem kívánhatunk, mint néhány kurd lázadást az oroszok ellen. Milyen az orosz lovassák. Oroszország összesen körülbelül 1300 eskadron (szotyna) lovassággal rendelkezik, amellyel szemben nekünk csak háromszázötven eskadron lovasságunk van. A háború elején, a mozgósítás és felvonulás :dején mi nem éreztük ennek a túlerőnek hatását, de a további előnyomulásánál ennek a túlerőnek a hatása már erősen érezhető volt. Az oroszok csapataik zömének mozdulatait nemcsak előőrsökkel tudták biztosítani, mint mi, hanem előretolt szotnyák szakadatlan láncolaával, mellyel szemben a mi előőrseink tehetetlenek vol- tak.Csakis kiváló aviatikusaink se gitségével ellensúlyozhattuk gyengén lovasságunk hátrányát a nagy felderítő szolgálatokban. Minőség szempontjából a mi lovasságunk felette áll az orosznak s ennek tulajdonítható, hogy az orosz lovasok mindig kerülték a rohamot és ha a mieink megérkeztek, nehezen tudták kicsalni az oroszokat az erdőből. Az orosz lovasoknak lándzsájuk van s ez eleinte szokatlan volt a mi katonáinkr nak, később azonban már egyáltalán nem imponált. Nehéz kardjaik erős ütésére a lándzsa vagy el-
