Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-11-14 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 45. sz. 1914 November 14. » j HÁBORÚS SZILÁNKOK, j 0 Hős fiuk. A nagy mérkőzésből mindenki ki akarja venni részét. A férfiak jó része a tüzvonalban van; akik otthon maradtak, tehetségük szerint áldoznak a szent ügyért; az asszonyok a maguk szivét és lelkét vitték bele a küzdelembe. Host végül a fiuk is azt mondják: itt vagyunk rendelkezzenek velünk! Tizenhat-tizennyolc éves legénykék ezek a fiuk; a középiskola utolsó osztályait végzik, de már nincs türelmük a tanuláshoz. A legtöbbje jól kifejlett fickó, karja, lába erős, szeme biztos, lelke szívós. Máskor békességben elvégezték volna az iskolákat. Most azonban nem tudnak a könyvek mellett maradni. Mikor egész Európa lángban áll, s minden valamirevaló férfi a porondon van, ők is harcolni akarnak. Meg tudják fogni a puskát, szuronyrohamot is képesek csinálni — miért ne lehetnének hát ők is katonák? Mennek is otthon egymásután az érettségi előtt ál ló diákok a sorozó-bizottság elé és bátor szóval jelentik, hogy harcba szeretnének menni. E forró kívánságukon kívül még csak egy óhajtásuk van. Az, hogy az érettségit sebtiben letehessék. Hiszen mindössze néhány hónap választja el őket csak a vizsgától — ezalatt már úgy sem szedhetnek magukba valami nagyon sok tudományt. Ha most érettségizhetnének, gond., nélkül vehetnék vállukra a puskát. Ném lehetetlen, hogy teljesitik kérésüket, akkor azután a hős fiuk megkönnyebbült lélekkel mennek abba a harcba, amelyből mindnyájunk számára egy szebb jövendő fog megszületni. A vitézségi érem. Vége-hossza nincs a hősök névsorának. Minden fegyvernem, minden ezred, sőt minden század vetélkedni látszik, hogy a másikat fölülmúlja. Mintha nem is életre-halálra menne a küzdelem, hanem csak arról volna szó, hogy ki a különb? A katonák tömegenkint ragyogtat- ják a legszebb emberi erényt: az önfeláldozást s a hadvezetőség alig győzi a sok nagyszerű hőstett közül kiválogatni a külön jutalmazásra méltókat. Minden hadseregnél van egv-két tiszt, a ki a csapatparancsnokok jelentése alapján összeállítja és kitüntetésre ajánlja' a kiválóbb hadi-tényeket véghez vivő katonákat. És látni kell, hogy milyen örömet okoz ez a kitüntetés a derék harcosoknak. A félvilágért nem adnák oda azt a kis, piros-fehér szalagon fityegő érmet. Hej! lesz majd mesélni róla otthon! Legalább nem foghatja rájuk senki, hogy hárijánoskod- tak. Iparkodik is mindenki elkövetni valamit, hogy az ő mellére is kerüljön abból az ezüstből. A bajtársak előtt megnövekedik a becsülete a vitézségi érmeseknek s a sarzsik, akik máskor ugyancsak vigyáznak a tekintélyre, most elfogódottan tisztelegnek a kitüntetett közlegény előtt. És az erkölcsi momentumok mellett azzal szinte nem is törődik esnki, — sőt sokan vannak, a kik talán nem is tudják, — hogy a kitüntetett katona élete végéig tiszteletdijat kap. Pedig ez az életjáradék a körülményekhez képest elég tekintélyes összeg, s a hősöknek, a kik fiatal korukban vérüket ontották a hazáért, öreg napjaikra biztos támasztékul fog szolgálni. A hadvezetőség ugyanis elrendelte, hogy a kitüntetések fokát, illetve a vele járó anyagi jutalom nagyságát tisztán és kizáróan a személytől és a véghezvitt hőstettól teszi függővé. Elhatároztatott továbbá az is, hogy a másodosztályú vitézségi érem, —“ a mely után eddig nem járt pénzjutalom. — ezentúl szintén életjáradékkal lesz egybekötve. Ez elhatározás legmagasabb jóváhagyása alapján okt. 1-től: az arany vitézségi érem birtokosai 30 koronát; az T. oszt. ezüst vitézség érem birtokosai 15 koronát; a II. oszt. ezüst vitézségi érem birtokosai 7L> koronát kapnak havonkint életük végéig. Yége-hossza nincs a hősök névsorának. Apróbetüs akták, ezer följegyzéssel telve, halomszámra fekszenek az asztalon. Csupa legendás hőstett, — azoknak a nevei. a kik többet tettek, mint a mennyit a háború és a hadsereg tőlük megkövetelt. Mes-iön a tábori posta. A déli harctérről kapta ezt a meleg, férfias érzelmességgel sugárzó hangulatos leírást egy budapesti újság: Délután négy óra, már az egész Lager türelmetlen: még hire- hamva sincs a postának. Tegnap sem jött, mert a közvetítő postaautót valahol defektus érte. Hát ma csak talán megjön. Az egész tábor feszült várakozással néz a messzi országúira, melyen már felszáradtak á mély pocsolyák, végre a félhomályban feltűnik az ismerős szekér. Mindenki siet segíteni, egy perc alatt kiürül a kocsi. Szétosztják a brigád postáját és minden ezred sietve viszi zsákokban a saját leveleit, újságjait. Sötét van s igy a tiszti sátorban a gyertyák diszkrét világítása mellett, a kandalló (értsd alatta szabad tűzhelyet) kellemes melegénél kezdjük felosztani zászlóaljak szerint a postát. Sok levél, levelezőlap érkezik, de az általános érdeklődést mégis a hírlapok keltik fel. Több napról érkezik egyszerre esti és reggeli lap vegyesen. Hamar kikutatjuk a legújabb számot és szivSzorong- va nézzük, van-e benne győzelmes hír? Mert csak az érdekel mindenkit. Győzni, mindenáron győzni! A szétosztó altisztek a .jóbarátok postáiét külön rakják, de ha tiszt észreveszi ezt, vagy hogy a szétosztás közben a saját levelét olvassa akkor repül és a kitüntető bizalom elveszik. Ez avval a hátránynyal jár, hogy várhat postájára egy órával tovább. Ezt csak az tudja megérteni, aki már volt a habomban és megpróbálta azt is, hogy nyolc napig nem jön hír, levél. De erről igazán nem tehet a tábori posta, iamely kitünően működik, hanem az ellenség, mely megengedte, hogy óriási távolságokat fogisliunk el tőle és igy a tábori postának szintén nagy távolságokra kell a levelekért küldeni. De most már nagyon pontosan működik és ha eljön az este, minden sátorban gyertyavilág mellett hazagondol mindenki könvbelábadt szemmel. Otthon az ablakokat csapkodja az eső. itt a sátorlapot, de azért boldog az is, aki a sátor alá jut. Csak az szomorú, akinek nem jött levele. Azlán iönnek vissza a századoktól a levelek. Csupa fáió megjegyzés : Gestorben, Spital, Vermisst és a postás a tábori postán komor arccal ezt is továbbitja a többi megceruzázott levéllel együtt, pedig mennyi köny, mennyi fájdalom fakad nyomában. Az újságok aztán kézről-kézre járnak, mindenki mást olvas ki belőle; mi csak azt érezzük, hogy győzünk, legyőzünk mindent és mindenkit. És ha hazaérünk, mindig szívesen emlékezünk vissza a mi tábori postánkra, a tábori postásainkra. Mennyibe kerül ez a háború? A londoni politikai és nemzetgazdasági főiskola egyik tanára, Sidney Webb, akinek neve, statisztikai munkái révén az egész világon ismert, megjelent számadásoknak a végeredményét közli egy angol tudományos folyóiratban. Webb számításai, a most folyó világháború anyagi áldozataira vonatkoznak, de természetesen, csak Anglia szempontjából dolgozza fel az adatokat. Az angol statisztikus számításai szerint, Angliának másodpercenként 55 dollárjába kerül ez a háború éjjelnappal. Vagyis minden percben 3355 dollárt, minden órában 198.000 dollárt és minden egyhu- szonégy órában 4,750.000 dollárt emészt a rettenetes embergyilkolás. Mikor adott ki Anglia ilyen óriási összegeket, amiket most az emberpusztitás céljaira kidob, emhervédelm i célok szolgálatában ? Soha! A többi hadviselő államokról egyáltalán nem is szólunk. De bizonyos, hogy Magyarországon is mindig olcsóbb volt a kultúra, mint a katonaság. Sajnos, hogy ennek, éppen mai ellenségeink fenyegető magatartása miatt igy kellett lennie. Pedig hol lennének maguk azok a háborúskodó nagy nemzetek! * * BIBLIAI LECKEKÉP az egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. \ legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA *z616 bibliai leckekép ára a postaköltséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok (.apja