Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-31 / 43. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

43. sz. 1914. október 3*1.

te azt váltamról, magára vette és tovább ment. ■ ' ' ■

Alig tértem magamhoz és kezdtem fontolgatni, hogy most már mitévő legyek, mikor egy másik ilyen szerencsétlen lény közeledett felém. Egy ócska kabát rongyaival takarta be testét, és mikor kezét felemelte, láttam, hogy alatta nem viselt ruhát, csak egy volt ruhának rongyait.

Az Istenért, mondám, mit kíván tőlem, ma már elég utonállóval találkoztam. Utonállóval! kiáltó az asszony egy hangon, mely átjárta bensőmet mint egy kard és szivembe szúrt. Utonállóval! vond vissza szavadat, közönséges rabló- nő f Te vagy az útonálló! Add visz- sza sajátomat. Miközben ezen szavakat mondotta, letépte rólam a ruhámat ;— azt a Szép selyem ruhát, mit oly gyakran csodáltál — és azt magára véve, eltűnt.

Félve és reszketve álltam ott, már nem is tudva, ' hová forduljak. De nem maradt sok időm a megfontolásra, mert azonnal éreztem, hogy egy hideg, csontos kéz körülcsavarja karomat, egy szegény asszony két kis, siró gyermekével állt mellettem, ki ezt inon dá: “Add vissza pénzemet — és e közben kitépte kezemből a szép, nj pénztárcát. -— Úgy, ezen .vehettek magatoknak kenyeret, szegény kicsinyeim!” mondá gyermekeinek szelidebb hangon. Szemeimmel követtem, amint a többiek utján haladt, szám megné- mult, lábaim felmondták a szolgálatot és egész testem remegett a félémtől és hidegtől.

Alig távozott el ez az asszony, mikor egy következő foglalta el helyét, ez sápadt és gyenge volt és ruházata, dacára annak, hogy rendetlen volt, mégis igen finom Ízlésről tanúskodott. Szemei vörösek voltak a sírástól, de felragyogtak, mikor látta órámat és az óraláncomat, mely — csodálatos módon — még nálam volt. “Ó hála Istennek”, — mondá—“ez megmenti őt! Az én saját szép órám. melyet lakodalmam alkalmával kaptam atyámtól — ez ugyanaz — ó, én még én emlékszem reá! Ezzel mindent kifizethetek, ez megmenti őt a fogságból.! Add ide az én órámat!” És anélkül, hogy továbbra is törődött volna velem, megragadta az órát és tova sietett, mindig azt hajtogatva : “Ó igen, ez megmenti őt, ezzel kimentem a fogságból — ó én szép órám!”

Ezután selyem alsószoknyámat vitte el e"v e<rvszern ass^nn-y e^pp sza vak kiséretéhpn : ‘‘Szegénv

lény. nem akarok benned kárt

tenni, nem én, és ezenkívül még mindig több lesz néked, mint sokaknak, kik náladnál jobban érdemlik. Nem az én férjemnek hetibéréből fizetted ki ezt az alsó- szoknyát? És nem veszi az ember az övét ott, ahol találja?”

Ekkor három sápadt lény vett engem körül, kik különböző irányból jöttek. Az utca közepén álltam, mint egy márványszobor, azt sem tudtam, hogy élek vagy halott vagyok. Az egyik közülök azonnal elvette tőlem ékszereimet és miközben lenézően elfordult, mondá: ‘‘Én nem törődöm másSal, de ez itt az enyém. Ezen ékszereket rumért ütötték dobra; most rövid időre táplálhatom ezekkel gyermekeimet. ”

A másod :k kéztyüimet és zsebkendőmet vitte el, miközben keserű mosoly-kíséretében mondotta: ‘‘Mily válogatottal! szép mindez! mily finom! igen, ezzel akarom magamat díszíteni. Még egyszer fogok ezekben pompázni, hadd lássam rám ismer-e még a férjem. Mikor engem jobban szeretett, mint a rumot, akkor én is viseltem ilyen dolgokat. Mit vétettem, hogy rongyokban járjak, miközben más az én pénzemen pompásan öltözködik? Igen, én ezekbe fogok öltözködni, hogy lássam, mint állanak ezek a dolgok aszott testemhez és rongyos ruháimhoz! Nem fogok-e úgy kinézni, mint egy királynő ? Miközben ezeket mondotta, iiies nevetéssel eltávozott, és ott hagyott a harmadik lénynyel, mely egy közeli épület lépcsőjéhez vezetett engem és elvette tőlem a legjobb cipőimet és meieg harisnyáimat, ezen szavak kíséretében: ‘‘Sürgős szükségem van ezekre! Milyen gonoszság az ezen tolvajnőtől, hogy oly soká nem juttatott engem azokhoz.”

Még egyszer egyedül voltam. Azt kívántam, bárcsak megnyílna talpaim alatt a föld és elnyelne. De nem, ott ültem, csak az alsó ruháim fedték be testemet, inkább hasonlítva szellemhez, mint élő emberhez.

A távolban ismét észrevettem e°\V asszonyforma lényt. Felém közeledett és elájulófélben volt. Megkiséreltem, hogy szemeimet le hunvmm ezen rémalak előtt, de nem tehettem. — Előttem a kM- séo-beésés egy alakja állt. Ezenkívül a” asszony tekintetében olvasva1 ami kimondhatatlan erő volt, hogy meo-remegtem. Kezét rátétté szén feh^r ingemre, melv a lábaimat is födte, megvizsgálta annak finom szövetét és lassú, a me" indultjáértól vibráló hangon mondta : “Éppen erre van szükségéin,

oly szép, valóban oly szép! És miért nem? Hiszen azon pénzen vették, melyet fáradt kezeim szereztek, miközben az én kedvencem, az én angyalom, halálosan megbetegedve felhelyén kínlódott s én nem értem rá őt. felvenni karjaim közé.”

‘‘Asszony!” mondá, miközben egy felejthetetlen pillantást tett rám, ‘‘ezen vásznat magammal viszem, szükségem van rá és nincs pénzem, hogy vegyek ” én nem feleltem, elvesztettem a beszélő képességemet. Egy csendes, kétségbeejtő pillantást vetett rám, mely megrázkódtatott. De mikor látta, hogy mennyire vagyok a bennünket körülsereglő nép pillantásainak kitéve, visszahúzta kezét és mondá : “Nem asszonyom. Azt gondoltain, hogy majd az ön ingébe öltözve temetem el meghalt gyermekemet, melyet iszákos atyjának kegyetlensége ölt meg! Egy vánkosoktól megfosztott bölcsőben fekszik, azon kicsiny rongyos ruhában, melyet hetek óta még nem vetett le! A szomszédoktól nem kérhettem szemfedőt. De jobb, ha a kedves, ártatlan gyermekem szemfedő nélkül lesz eltemetve ! Tsten angyalai fogják szárnyai1 kai betakarni. Tartsd meg jogtalanul szerzett vagyono- dat. Talán eltakar az emberek szemei előtt, de nem védelmezheti meg lelkedet a gyermektelen cyva — az iszákos feleségének átkától.”

Ó én férjem! ez a hang még mindig cseng füleimben. Talán gyermekes és ostoba gondolat, de telkemre fogadom hogy amig én élek. ezen ruhadarabok egyikét sem fogom többé hordani. Ezentúl gyászba öltözködöm, kenyérrel és vízzel élek. társ»s""okha n»m iá- roh ! nem suba ppm mutatom magamat többé a világ előtt, soha tüupé az utcára ki nem tesz°m lábamat, amig egy korcsmárosnak felesége vagyok.

Németországrnak nagyobb a légi flottája, mint a szövetségeseké.

Dacára annak, hogy egyedül Németországnak vannak kormányozható léghajói, — melyek minden tekintetben felülmúlják a repülőgépeket — Németország nem hagyta számításon kívül a repülőgépeket sem. A látszat amellett szól. hogy Franciaországnak több hadi repülőgépe van. de a va’óság az, hogy Németország ebben a tekintetben i§ az első helyen áll.

Németországnak jelenleg 1300 hadi repülőgépe, a legtöbb és legjobban képzett katonai pilótája van. Ezen hadi repülőgépek teljesen újak, a legmodernebb fölszereléssel. A gyár, mely a hadrepülőgépek motorjait készíti, képes havonta 140 darabot előállítani. Szükség esetén Németország havonta 250 hadirepülőgépet képes előállítani.

A német hadipilóták száma felülmúlja bármelyik más nemzet pilótáinak számát. Egy országban sem fektettek olyan ' nagy súlyt katonai pilóták képzésére, mint N émetországban.

Az összes német repülőgép gyárakban államköltségen tanultak a katonai pilóták. Ezen pilóták legtöbbje tiszt, de igen sok közember is tanult. A tanítást a gyárnak a pilótái végzik. A tanuló pilótákkal megismertetik a gép teljes szerkezetét, annak javítási módozatait. Az iskolából kikerülő pilóták teljes szakértelemmel bírnak a repülőgépről.

A tanulók tanításáért szép ösz- szegeket fizetett a német hadügyminisztérium, úgy, hogy a repülőgép gyáraknak módjukban volt a legjobb pilótákat alkalmazni, a legjobb gépeket gyártani és a tanulók részére kényelmes iskola és lakóhelyről gondoskodni.

Hogy a pilótákat minél jobban serkentsék ügyességre, többször versei ; két rendeztek, ahol a nyerők n p jutalmat kaptak, így Henrid herceg által rendezett hadirepülőgép versenyen 30 pilóta küzdött a jutalomért. — Ugyanekkor volt verseny Angol- országban is London és Manchester között, itt azonban csak hat~n versenyeztek.

A Zeppelin-féle kormányozható léghajók felül múlnak minden mis nemzetbeli léghajót vagy repülőgépet. A Zeppelin léghajó ó~án- ként 65 mértföld sebességgel halad. Úgy, a tengeren, mint a szárazföldön rendkívül pusztítást okozhat egy Zeppelin. A gránátok, melyeket a léghajók ledobnak, képesek egy 4—6 inch vastag ságu páncélt átütni. A léghajódon gyorstüzelő ágyú is van elhelyezve, mely 2 inches gránátokat lőhet az ellenséges várakra, csapatokra és hadihajókra.

Ha még megemlítjük azt. hogy Németországnak és az osztrákmagyar monarchiának együttvéve több hadipilótája van, mint a francia, orosz, angol, belga és szerb hadseregnek, akkor biztosak vagyunk abban, hogy a levegőben mi vagyunk az urak.